elég összetett ez a téma...

És speciel egy szúnyogot nem csapok agyon, viszont segítettem a kutyámnak elmenni...

Hogy is van ez?

A szúnyog általában nem szokta azt kérni, hogy üssé'má'le, míg a kutyám segítséget kért, amikor nem tudott már járni sem, mert olyan öreg volt. Amikor már elveszítette a méltóságát...

Nem tudom, hogy mit reagálnék arra, ha egy ember kérne ilyet tőlem...

Viszont eszembe jutott a Millió dolláros baby vége, az nagyon mélyen érintett, és 'igazságosnak' éreztem, amikor Clint Eastwood segített elmenni a lebénult lánynak...

Zsani

Azt tudni kell, hogy csak az hal meg aki megakar halni. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, pedig ez így igaz. Gondoljunk bele ha valaki beleesik a vízben és nem tud úszni, mi történik. Egy darabig küzd, hogy a felszínen maradjon ez az életösztön, de egyszer csak rájön nincs tovább, elfogy az ereje és feladja, azaz elfogadja abban a pillanatban a halált ami be is következik. A kómás betegeknél a helyzet teljesen más, na persze nem azért mert nem akarja, vagy mert akarja a halált, hanem azért mert a szelleme ilyenkor már nincs a testben, a lelke ki be jár a fizikai testben, és nincs választási lehetősége azaz a döntés állapotában. Mivel az orvostudomány igen komoly eredményeket ért el a századok alatt bizony a súlyos, és komás betegeknél képes gépekkel, a halálos betegeknél gyógyszerrel biztosítani a fizikai test funkcióit ami már persze nem élet, de még is az szemünkben, hisz mi a betegben az embert látjuk és nem a fizikai testet. Tehát az ilyen betegeknél maga az ember dönt a másik léte vagy nemléte között. Ilyenkor merül fel az a kérdés átsegítheti e a beteget a halálba az orvos, vagy a hozzátartozó. A kérdésre a válasz, egyértelmű NEM. Nincs joga az orvosnak dönteni élet és halál kérdésében, hisz egyszer már döntött azzal, hogy mesterségesen életben tartotta a beteget és ezt a döntését felülbirálja, azzal, hogy kimondja, vagy kimondatja a hozzátartozókkal az általa helyesnek gondolt cselekedeteinek döntéseit. Tehát áthárítja a felelőséget a döntést a hozzátartozókra, mely nem helyes. A hozzátartozó sem dönthet, hisz a döntése nagyon komoly következményeket hozhat rá a mostani és elkövetkező életében, persze ez vonatkozik az orvosra is. Számtalan esetet és kérdést lehetne még felvázolni, hisz szerintem sokan sokfélét láttak tapasztaltak meg, és találkoztak az életben olyan esetben, amikor felvetődik a kérdés vajon mi a helyes lépés mit tegyünk. Utasítsuk el a modern orvostudomány eredményeit, és ha igen akkor jól döntünk e, s mi van ha a beteg mégis képes meggyógyulni, a kómás képes újra magához térni? Azt mondom bízzuk ezt Istenre, ne akarjunk a helyére lépni, hisz annyit azért már megtanultunk, hogy ha valakinek nem kell meghalnia mert feladata van még az életben az visszatérhet még közénk, de akinek mennie kell mert lehet, hogy halála valakinek, valakiknek tanulást, okulást jelent, vagy aki meghalt annak lejárt a vállalt feladata, bár mit is tessz érte az orvostudomány mindenképpen megfog halni. Ne döntsünk ez nem a mi dolgunk, de igenis enyhítsük a betegek fájdalmát ha lehet, sőt kell is, ez legyen a legfontosabb a többit bízzuk az eleve elrendeltetésre.