Ha fáj, akkor is legyünk őszinték.
A "kegyetlenül őszinte" meggondolandó: pl. egy gyerekkel legyek-e ilyen áron őszinte, vagy lehet neki apránként adagolva emészthetővé tenni az igazságot. Talán az a kulcskérdés, a szeretet vezérel-e.
Ági

én szeretek kíméletlenül őszinte lenni, viszont bizonyos helyzetekben meg hallgatok, még nem értem melyiket miért teszem.

Az őszinteség mindig fájdalmas dolog!
Erről eszembe jut a mondás : "Mondj igazat, és betörik a fejedet!"
A legfájdalmasabb amikor az "őszintén elmondott vélemények" tartalmi mondanivalójának mi vagyunk az elszenvedő alanyai, azaz rólunk szól a fáma! Mondhatnám úgy is hogy tényszerű kritikát kapunk! Nagyon rosszul tud esni, de meg kell látni mögötte a tanító célzatot! Rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e a "felhívást, célzást", vagy megsértődünk; mert a "rossz hírek vivőjét" senki nem szereti ugyebár!?

Kavics22

Őszintének lenni egyszerre nehéz és könnyű. Megszabadulsz a rád rakódott kövektől, de ha nem vigyázol, teljes mértékben átrakod arra, akit szeretsz és nem akarnád megbántani. Az őszinteséget gyakorolni könnyebb, mint elviselni. Erre csak akkor jön rá az ember, amikor vele szemben kíméletlenül őszinték.

Persze, persze, hogy mindig őszintének kell lenni. Hogy ez mennyire fáj, az attól függ, hogy vele konfrontált egyed mennyire áll messze "saját magától" Ha nagy a középponttól a távolság, akkor valószínű nagyon üt, ha már uton van befelé, már az is lehet jól esik, mert máshonnan nem kap "ingyen" őszinteséget.
Ha belehelyezi magát az ember a másik témájába és megpróbálja saját magát kikapcsolni belőle, szerintem nem lehet mellétrafálni. Akkor ha fáj, akkor a másiknak arra volt szüksége, tán attól tud továbblépni. Ha az őszinteségért fejbe váják a hírvivőt, akkor szerintem a hírvivő belevitte magát a dolgoba és azért kapja a pofont, nem az őszinteségért. Ha magába merül a sérült, akkor rájön, hogy mi volt a hamis a végeredményben.
Csendes, békés magába merülést mindenkinek!

Üdv!
Hédi

p.s. Miért kell újra számokat elul bevinnem? Valahol elszámoltam magam?:)

Az emberek azért nem őszinték egymáshoz, mert nem találkoznak igazi, őszinte szeretettel. Az igazi emberi kapcsolatok akkor állnak az őszinteség talaján, ha nem elvárásokra épülnek, hanem várakozásokra. Csak akkor lesznek őszinték hozzánk az emberek, ha megtapasztalják, hogy mi úgy szeretjük őket, amilyenek, tehát hibáikkal együtt.

Hozzászoktunk, hogy nem vagyunk őszinték egymáshoz. Ez helyén is van addig, míg okos óvatosság ennek irányítója. Sajnos azonban, hogy ez a stílus átvetítődik igen gyakran a másik két területre is. Gyakran nem vagyunk őszinték önmagunkhoz sem. Ennek csak káros következményei vannak, mivel aki nem őszinte önmagához, az nem megoldani igyekszik problémáit, hanem szőnyeg alá söpörni. Ennek minden esetben az a következménye, hogy az elfojtott probléma álarcot öltve és megerősödve újra előjön, s akkor már sokkal nehezebb megbirkózni vele. Legtöbb ember idegileg azért megy tönkre, mert nem őszinte önmagához.
A másik terület, mely az előzőhöz szorosan kapcsolódik, és melyre kivetítődik őszinteségünk hiánya, a Vele való kapcsolatunk. Valójában ez megelőzi az előzőt. Mert nem vagyunk őszinték Hozzá, ezért nem vagyunk őszinték önmagunkhoz sem. Márpedig aki nem őszinte Hozzá és önmagához, annak lelkében elképzelhetetlen bármiféle gyógyulás, bármiféle fejlődés."

A reális önismerethez pedig szinte elengedhetetlen feltétel életünkben az idő-, szeretet-, pénz-elszámolás. Csak az képes önmagát reálisan megismerni, aki veszi magának időt és fáradságot arra, hogy esténként - de lehet bármely időpontban - áttekinti, hogy mit csinált /ez az idő-elszámolás/ és amit csinált, azt hogyan csinálta /ez a szeretet-elszámolás /. Ha ehhez még azt is hozzá veszi valaki, hogy hogyan gazdálkodott az elmúlt nap anyagi javaival, akkor kikerülheti az önámítás csapdáit. Napi öt perc szellemi munka. Megéri, mert nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy önámítók legyünk.

Ha egy gyereknek mindig rágjuk a fülét, akkor nem megjavulni, hanem színészkedni fog előttünk. Őszinte csak olyanok előtt lesz, akik úgy szeretik őt, amilyen, és segítik abban, hogy saját lelkiismerete szerint törekedjen élni. Nincs tehát erkölcsi nevelés! Csak erkölcsi önnevelés van!!!

Szeretetteljes Ünnepeket Kívánok Mindenkinek.

A hazugságnak ezer oka lehet és nagyon fontos oka illetve célja. Más más kultúrákban különbözőképpen és különböző okokból hazudnak, mert maga a fogalom sem esik azonos megitélés alá. Ha nem létezne és nem élnénk vele, akkor összeomlana a társadalom, a Világ. Ez az egyes egyemberi kapcsolatokig lebontható. Sajnos, vagy nem sajnos - ez már a hazugság céljától, mikéntjétől függ. Az neveltetésünk segít bánni vele. Erkölcs, empátia, ...habitusunk egyéb alkotórészei, és még sok más összetevő függvénye, hogy mikor miért és hogyan hazudunk. A cél és a mód az ami elfogadhatóvá lágyítja e "negatív" tulajdonságunkat. Nos, meglehetősen őszinte voltam, vagy mégsem?.....

Az őszinteség hiánya egyben a kapcsolatok halálát is jelenti. Ha nem vagy őszinte, akkor folyamatosan álarcot kell viselned. Na és persze nagyon jó memória is szükségeltetik hozzá, hogy tudd, mit is mondtál ugyanarról a dologról néhány napja, hete, vagy hónapja...
Az őszinteségben az egyik legjobb, hogy nem kell hozzá memória.:)
Egyébként szerintem, ha valaki megkísérli tudatosan élni az életét, abba már nem fér bele az őszintétlenség, mert az egyben önámítás, önbecsapás is.

LEGYEN ŐSZINTE az ember és egyenes de ismerje a határokat.Nemtartom szép dolognak például ha valaki folyamatosan tudatosítja párjával az öregedés jeleit.
a protokol ,az illem is háttérbe szorítja az őszinteséget.Nagyon szívesen megmondanám vendégségbe,hogy utálom a birkapörit de valószínű bunkónak néznének vagy ha valakitől olyan ajándékot pl. ruhát kapok amit föl nem vennék akkor is megmondanám de volt már egy korábbi pasim kishíján kidobott miatta.EZ vonatkozik a sexre is.

Sziasztok!

Igaz, már régebbi ez a téma a fórumon, de érdekelne a véleményetek. 17 éves keresztfiammal vannak nagy problémák, mert hazudozik. Véleményem szerint nagyjából válogatás nélkül majdnem mindenkinek, köztük a szülőknek is. Keresztfiam kisebb korában először csak apróbb füllentések voltak, és emlékszem, hogy én ezeket kedvesen szóvá is tettem a gyereknek, amivel a szülők nem foglalkoztak. Azt mondták gyerekbeszéd, meg aranyos, füllentgetős, stb. Azóta viszont évek teltek el és a gyerek nem változott a jó irányba. Ráadásul megjelentek a haverok, akikkel a parkokba ücsörögve mondanak nagyokat egymásnak és viszik bele egymást a hülyeségekbe, ami miatt rendőrségi ügye lett, amit most nem részletezek. A szülőknek a gyerek persze a felét sem mondta el a történteknek, és csak a tárgyaláson tudták meg, hogy mi is az igazság. A gyerek pedig a nyilvánvalót is tagadta. Megrökönyödve tapasztaltam, hogy sem az Anyja, sem az Apja nem ült le Keresztfiammal beszélgetni a történtekről és elmondani, megértetni vele tetteinek következményeit, azok súlyát. Magam próbáltam meg, kevés sikerrel, mondván, hogy Ő ilyen és szeressem olyannak, amilyen, vagy nem nagyon fog jönni hozzám. Felháborító, hogy még Ő próbál érzelmileg zsarolni engem. Beszéltem a szülőkkel is, hogy talán még lehetne tenni valamit, de az Apját nem nagyon érdekli, csak annyit mond, hogy ő is követett el hibákat fiatalon, az Anyja, - a nővérem - meg úgy viselkedik, mintha én lennék az ördög, aki szembesíti őt fia helytelen viselkedésével.
Nem tudom, hogy mit tehetnék, sajnálom ezt a gyereket. Félek, hogy elkallódik és soha nem lesz egy igaz emberi kapcsolata, párkapcsolata sem. Hozzáteszem, náluk az egyik kislány a másiknak adja a kilincset és nem tudnak egymásról, de mind szentül hiszi, hogy Ő az igazi nagy szerelem. Nem tudom, hogy Keresztfiam mitől változhatna meg és indulhatna el a jó irányba, hiszen a szülők sosem vették ezeket komolyan, nem volt büntetés sem, és azt látja, hogy megéri hazudni, még a rendőrségi ügy ellenére is.

Utána olvastam a neten és ezt a cikket találtam: (Szerintem ez nagyon igaz a nővéremre.) http://www.webbeteg.hu/cikkek/csecsemo_gyermekneveles/1862/viselkedesi-p...

Ti mit gondoltok? Én gondolkodom rosszul? Lehet, hogy nem kéne foglalkoznom vele? Nem vagyok erkölcscsősz, de az őszinteség nagyon fontos. Érték! Szerintem az emberi kapcsoltok alapját képezi.

Edit

Ui.: A témához kapcsolódóan: találtam egy őszinteség-tesztet. Szerintem kicsit átlátszóak a kérdések, de azért nem rossz. Ha valakit érdekel: http://www.lelkititkaink.hu/szemelyes_eredmenyesseg_teszt_7.html