Mi a fontosabb, az őszinteség vagy az élet?
Van egy fejtörőm: Az egyik spirituális elv szerint, minden esetben ragaszkodnunk kell az igazsághoz, mert úgy tudunk tiszta életet élni.
Az "élet szentsége" alapján pedig, az életünket minden esetben kötelesek vagyunk megvédeni, megóvni.
Mi van akkor, ha ez a két elv ütközik? Például, egy olyan helyzetben, amikor csak úgy kerülheted el, hogy egy őrült megöljön, ha hazudsz neki! Melyik elvet kell ilyenkor követni: az őszinteségét vagy az életét?
Te hogy döntenél?
Kérlek, a válaszodban fejtsd ki azt is, hogy miért úgy?!
akkor már nem találkozol őrültekkel és gyilkosokkal.
A vonzás törvénye szerint, csak az talál meg, ami aktívan munkál bennünk. A vonzás törvénye univerzális és 100%-os.
Vagyis gyilkos szándékkal, őrült gyilkossal akkor találkozunk, ha "gyilkolunk" vagy gyilkoljuk önmagunkat, bennünk is ott az őrület.
Vagyis, ha előáll a helyzet, akkor az erőszak és vagy önmagunk elnyomása aktív, akkor bátran hazudhatunk, hiszen nem az a legfőbb bajunk. Annál sokkal alapvetőbb gondjaink vannak, akkor hazugságtengerben élünk, ezért az őszinteség fel sem merülhet.
Ha már tiszták vagyunk, a Vagyok, Aki Vagyok működik bennünk és így találkozunk őrült gyilkossal, akkor teljesen más a helyzet, mert gyilkost küldtek utánunk, akkor minden eszközt megragadva védekezni, menekülni kell. Akkor a találkozás nem véletlen, de nem hinném, hogy füllentés ez esetben használna, akkor gyilkolni jöttek. Mint Osho esetében is. Neki nehezen, de sikerült túlélnie.
:)
Mi a bajod az önhazugsággal!?
Tudod felmerült bennem a kérdés hogy ez Téged zavar...!Mert ha nem zavarna akkor nem váltana ki belöled ilyen indulatos reakciókat amik a hozzászólásaidat jellemzi.Ha Téged nem zavarna az hogy más hazudik önmagának,de mégis észrevennéd akkor azt kíméletesen közölnéd illetve tudnád elöadni hiszen a másik nem látná Benned a tükröt!
Nekem személy szerint segítettél!De továbbra is fentartom hogy ha nincs a Sanyi önismereti cd-je a megfelelö idöben bizony csak még inkább a hazugságaimba menekülök.Amit én inkább neveznék önbecsapásnak,mert az én esetembe kb.3 évesen saját magamnak hazudtam,de mivel éppen a nöieséget csonkitottam meg magamban 3évesen és ilyen módon fejlödtem növé ezért azt gondoltam hogy én ez vagyok,és ennek 29éve!Te pedig a szememre veted hogy nem látok!Amikor azt a falat emeltem magam köré arra az idöszakra csak részben emlékszem arra hogy akkor kezdtem szándékosan hazudni önmagamnak föleg nem!
Tudod le lehet vágni egy beteg testrészt kíméletes módszerrel,és érzéstelenítés nélkül életlen késsel.Az utóbbinál megtörténhet hogy a beteg inkább a vállalja a beteg testrész megtartását annak minden következményével mint bevállalja azt a fájdalmat amit a kíméletlen beavatkozás okoz.
Nagyon szép és jó dolog öszintének lenni,és nemes dolog másoknak segíteni,de ha ezt nem szeretettel teszed akkor könnyen célt téveszthetsz!Mert az igazság közlésének a kíméletes módja a szeretet!
Ugye értesz?
Szeretettel:Erika
u.i.:Nem voltam a találkozón,de nem ugyanez volt ott is a probléma ami ennyi hozzászólást eredményezett?
A tudatosodás alapja a vonzás törvényének teljes körű használata.
Azt elhinni, hogy a sok szar, ami dől a nyakunkba, azt mi magunk okozzuk, nos, azt nem könnyű megemészteni. Mindennek az alapja az a hazugságörvény, amiben élünk. Az áldozattudatosságban addig szépítgetjük, vágjuk sutba és divatosabbnál divatosabb magyarázatokat kerítünk cizellált formában az önhazugságaink, önbecsapásaink köré, amíg már nagyon nem látunk ki belőle.
A tükör lényegét egy utcai támadás után értettem meg tökéletesen, az három éve volt. Már tudatában voltam annak, hogy minden belőlünk indul ki és csak pár óra kellett összetört, vérző arccal a kórházi ágyon, na és az NLP-s ismerősöm segítsége, hogy rájöjjek, az erőszak természetére. Mindaz, amit velünk szemben elkövetnek, az csak annak a külsődleges megélése, amit magunkkal szemben elkövetünk. Csak a tükör működik. Feldolgoztam a leckét és a műtét olyan jól sikerült, hogy csak nagyítóval lehet észrevenni a hegeket.
Ezért a legtöbb helyzetben értelmezem a tükröt. A tükör működését ezért karikíroztam rajtad is. A főnököd most még lájtosan közvetíti számodra az önbecsapásodat. De, ha nem tanulunk, mindig keményebb formában kapjuk meg a leckét. Én addig nem tanultam, amíg szabályosan pofára nem estem, amíg egy acélszegélyen össze nem törtem az arcom. Vannak fokozatok. Szerintem érdemes előbb kezdeni. Az energetikai háttér lényegesen segítőbb, mint korábban volt, még szerencse, hogy volt neked Sanyi cd-je, bár önmagában egy kis őszinteség is megteszi.
Zizi07 problémájának megoldásában nem lehet tükörolvasással segíteni, nálad viszont lehetett bízni az őszinteségedben. Több körben kaptál kulcsszavakat, végül megtetted az első lépést. Gratulálok. Szerintem fokozatosan, mondhatni szeretettel és összerakhatóan "segítettem", mindazonáltal úgy tapasztaltam, hogy valamiféle sokkhatás nélkül nem lehet átvágni a hazugságrétegeket. Persze megmaradhattál volna ott is, hogy elküldesz a sunyiba, de jó, hogy nem tetted.
Értelek, persze, nekem és neked más-más mennyiségű zsibbasztószer (hazugság) van a szervezetében, amivel tünetmentesen tartjuk magunkat, más-más mennyiséget kell közömbösíteni, hogy először észrevegyük a betegséget. Nem állítom, hogy a pontos dózisokkal dolgoztam. Bocs, ha nagyon fájt.
Üdv:
Karmatörlő
A Zizi és énköztem az a különbség hogy én nagyon vágytam rá hogy öszinte legyek önmagamhoz,csak éppen mondhatni a születésem óta hazudtam magamnak,így nem volt nyílvánvaló számomra hogy a kezdettöl fogva becsaptam magam.Ennyit tudok felhozni a mentségemre!;)
Nekem óriási szerencsém az hogy kos létemre nagyon jól megy nekem a megalázkodás,talán túlságosan is!Ez egy másik probléma....
De ebböl a szituációbol rengeteget tanultam.Eddig is ismertem a tükör elméletet,de nem nagyon tudtam hogyan használhatom,amire a sokat emlegetett felismerésemben ráéreztem. Ezért ha hasonló esetet észlelek mint mondjuk éppen a Ziziét,próbálok logikus magyarázatokkal hatni rá és nem pedig felszítva benne az amúgy is feszült indulatokat.
Az Arkangyal esetében pedig azt gondolom,hogy ha ennyi kritika ér egy embert,és körülbelül ugyanazt találják benne zavarónak annak helye van...(régen amikor hárman megjegyezték egy napon belül hogy híztam,de jól áll;)akkor azonnal nekiáltam fogyókúrázni:)))Az is bizonyos hogy csak abban az emberben gerjeszt feszültséget aki szintén ,,hibás",de annak is lehet véleménye akinél nem váltott ki indulatokat....
Karmatörlö!Azt gondolom hogy az én falamat felépíteni nagy meló lehetett anno,így lebontani sem könnyü egy nap alatt.A legnagyobb lépést már megtettem,de tudom hogy mindíg résen kell lennem hogy az évek során beágyazódott reakcióimat felismerjem!
...és Karmatörlö!Màr nem fáj!:))))Jól vagyok!:))De ezentúl másokkal légy kíméletesebb!;)
Üdv:Erika
Pedig én sajnos (?) őszinte vagyok magamhoz.Mármint legbelül tudom,h mire lehet számítani,vagy miért vagyok ilyen meg olyan.Jó,ha nem is tudom,azért gondolom. Hogy az én problémámhoz visszatérjek egy kicsit: ha őszinte vagyok,akkor tudom,h mi lesz a végkifejlet.
Erika: sztem te csak magad miatt legyél őszinte,ne mások miatt.És a fal lebontásában pedig csak szépen lassan,tudom,h nem mehet egyik percről a másikra és sztem már az is nagy előny,h tudod,h mit kell tenned.
Bár nem tudom,h milyen falat építettél,mivel kapcsolatban?
És ha vki segítségre szorul,akkor úgy gondolom,h nem a negatívumára kell felhívni a figyelmet,meg kiokítani,h ez azért van,mert..bla bla,hanem pontosan,amit Erika írt,h logikus magyarázattal hatni az illetőre.
Nahát!Ezek szerint kimaradtál a Karmatörlövel való mérközésemröl!?
A Lelki szemetesláda címü blog második részében megtalálod!:)
Remélem így már tiszta képet kapsz!;)(A falat kicsi gyerekkoromban építettem az anyám miatt)
Egyébként továbbra is ragaszkodom ahhoz a véleményemhez hogy ha csak lehet mardjunk kíméletesek a másik emberhez!Egy gyerek is ha ,,rosszat" csinál nem kell mindjárt nekiesni,és teljes eröböl elfenekelni.Amilyen módszert használunk az minket jellemez.Vannak olyan ,,gyerekek"is akiket sokkal jobban meggyöznek az ész érvek,és az eröszak csak még nagyobb ellenállást vált ki bennük!Èn az elöbbi ,,gyerek"vagyok...!;)
Örülök Zizi,mert sokkal kiegyensúlyozattabnak tünsz!:)))
Üdv:Erika
Ezt el szeretném még mondani hogy most értettem meg azt is hogy az apám lehet hogy nem volt tökéletes,mert mindíg más növel lakott,de a számomra ö egy biztos pont volt az életemben mert nem változott,ellentétben az anyámmal akinél soha nem lehetett tudni hogy mikor fordul már megint száznyolcvan fokot.Láttam hogy az anyám szenved,és ezért sokkal csábítóbb volt az apám mintáját követni,és az anyám mintáját megtagadni.Az apámat soha nem láttam se szerelmesnek se csalódottnak,persze hogy ez jobban tetszett!
"És ha vki segítségre szorul,akkor úgy gondolom,h nem a negatívumára kell felhívni a figyelmet,meg kiokítani,h ez azért van,mert..bla bla,hanem pontosan,amit Erika írt,h logikus magyarázattal hatni az illetőre."
Tehát, ha valakinek az országúton kiesik a kereke, nem arra kell felhívni a figyelmet, hogy: ez megelőzhető lett volna, ha több figyelmet fordítasz az autódra és rendesen meghúzod a csavarokat...tessék itt egy x-kulcs.
Hanem odamegy és ad neked egy logikus választ: azért esett ki a kerék, mert a csavarok elengedték.Majd távozik, otthagyva a bajban.
Gratulálnék neki és finoman elküldeném...
Gratulálok nektek is. Tökéletesen ámítjátok egymást azzal, hogy nincs baj.....
Nem megfelelö hasonlatot hoztál fel példának!:))
Egészen másról van szó!
Szerintem gondolkozz még egy picit...
A Te példád pontosan azt a helyzetet ábrázolja ahogy velem is bánt x.y.csak hogy ö nem elég hogy otthagyott hanem elötte jól elvert egy csavarkulcsal.:))Erre hogy folytassam a történetedet felhívtam egy barátomat aki telefonon logikus és érthetö magyarázatával megértette velem hogyan kell a kereket kicserélni.
Èn azért maradnék a higgadt és logikus magyarázatoknál!
Lehet hogy még nem olyan régóta olvasod a blogokat,mert akkor már feltünt volna számodra hogy akinek tovabbi kérdése volt ezidáig felém soha nem maradtam el a válasszal!
Üdv:Erika
Hidd el, elég régóta olvasom a blogjaidat...
Tudom, hogy menekülsz a párkapcsolat elől, és minden érthető (logikus ) válasszal elmagyarázod magadnak, hogy ez miért jó.
Szerintem pont az ember fájó pontjára kell rámutatni, nem elmagyarázni. De szerintem te ezt legbelül amúgy is tudod....
I'm out...
Igen!Màr én is rájöttem arra hogy elzártam magam.
Most más perspekitivából figyelek.
Azt gondolom hogy elöször a saját megrögzött tévképzeteimet kell felszámolnom a párkapcsolatokat illetöen.Ez az elsö lépés.
Nem hiszem hogy a felismerést követöen rohannom kellene társat keresni,hiszen akkor nagy esélyel olyan társat vonzanék be aki a még megbúvó téves valóságomat tükrözi.
Ha azonban szembe jön valaki az új szemlélettel viszonyulok hozzá.
Üdv:Erika
Meg kell aznap halnom?
aamate
Mi az, hogy "kell"?
Nincs szabad akaratod, amivel akár dönthetsz az életbenmaradás mellett is? És ha ennek az az ára, hogy hazudj, akkor hazudnál?
Ha a "kell"-et úgy értelmezzük, mint egy valóban kötelező dolgot, akkor meg felesleges a kérdés. Akár hazudsz, akár őszinte vagy, akkor is meghalsz, ugyebár?!
Igen, értem.
Buddha ugye tudta, hogy mérgezett a gomba...
Jézus tudta, hogy egyetlen hazugsággal megvédhette volna az életét Pilátus előtt .
Ebből arra következtetek, aki ismeri az igazságot, az tudja, hogy az élet szentsége illúzió.
A tiszta élet is illúzió. Nézőpont kérdése. Nem lehet az igazság függvénye, hisz csak a megvilágosodott tudja, hogy mi az.
Mi is marad nekem akkor?
Hazudok, hogy élhessek, mert nem látom a valóságot: nem lehet megölni az Én-t.
Máté
Én ezeket másként értelmezem.
Szerintem Ők a példa, a tanítás kedvéért nem változtattak azon, amin változtathattak volna, nem az élet szentségét látták illúziónak.
Nekünk viszont nem kell példaértékű halálra gyúrnunk.
Amúgy klassz példákat hoztál fel. Ide sorolnám még Krishnát is, amikor a Királynő megátkozza (Mahabharata). Ő egy gondolatával semlegesíthette volna az átkot, de felvállalja, ezzel is példát mutatva: Egy Anya átka mindig megfogan!
A halálra gyúrásból eszembe jutott a cigarettás öngyilkosságom, ebben az életemben.
Na fel a gatyát...
"Most nem úszom meg."
Sajnos egy pár hónapja abbahagytam a Mahabharata olvasását...
Most folytatom.
Köszönöm.
Máté
Tudom, az a válasz: aminek helye van.
Csak én még nem tudom eldönteni minek van helye, és még ha tudnám is, a ragaszkodásom az élethez erősebb, mint a vágyam a tiszta életre. Ezért inkább hazudnék, hogy aztán gyurhassak a tiszta életre.:)
Hát,... nekem is az a gondom, hogy fogalmam sincs hogy döntenék. Tudatosan. És attól fosnék, hogy megszólal a szám. Mert hogy nekem ezzel mindig számolnom kell. Ha valamit el akarok hallgatni, vagy odázni, akkor fogja magát és megszólal.
Halálfélelmemben valószínű rábeszélném, hogy hazudjunk. Az élet azonban ami utána jön veszteni fog fényéből, mert a hazugság miatt egy kicsit meghalnék. Cipelném annak a terhét, hogy miért hazudtam, vajon miért kényszerítettem magam arra, hogy pont azt hazudjam. Nehéz lenne. Mert nem tudom magam elengedni, és ezt beismerni nehéz.
Üdv!
Hédi
és a szentség : káprázat
Mindenáron élni akarni az élet szentségének megcsúfolásához vagyis szentségtelen élethez vezet
ha a fonal fel akar rántani és te görcsös akarattal átvágod azt akkor lent maradsz és úgy maradsz
üdvözlettel : felacso
hiába beszélek a szája íze szerint ha az a sorsom hogy ilyesféle helyzetben pusztuljak el
és lehetek nyíltan őszinte is ha nem ez a végem akkor úgyis életben maradok
a tömény gonosz a bátor szívű ellentmondás esetében is elpusztít
míg a zavart elme inkább csak akkor veszélyes ha besz..tam a fenyegető fellépésétől mert akkor mondhatok bármit megérzi a rettegést
ha a belső biztonságérzés megmarad és a belső iránytűt nem térítem félelemmel el , akkor jó esélyem van van arra , hogy ép bőrrel ússzam meg
és egyébként is nem kell mindenáron élni üdvözlettel felacso
Az igazság örök, az élet mulandó.
A hazugság, ha életet ment is megbecsteleníti azt.
Az igazság, ha sírba is visz, az égig emel fel.
Őrültnek gondolni valakit. -az csupán meg nem értés.
Hazug szóra bízni egy életet. -igencsak gyávaság.
Ha e kérdés felmerül, akkor hát az nem spirituális út, sokkal inkább tévelygés.
Vak ember keresi a fény ösvényt.
Mindenki döntse el maga, hogy abban a pillanatban a valós helyzet alapján, hogy mi a fontos neki. Egy ilyen szituációban az Élet elégé tapinthatóan valóságos. Kicsit fura nekem, hogy az Élet valóságát egyesek szembehelyezik egy elképzelt hiedelemrendszerrel...
Hogy helyes-e vagy nem az nézőpont kérdése, de az hogy az Élet az Van az egy valós igazság abban a pillanatban (mondhatni egész életünkben), de hogy azon görcsölni, hogy jaj mi lesz ha hazudok...pff.
A testünk minden pillanatban harcot folytat az őt támadó kórokozókkal, megállás nélkül az életért dolgozik és pusztán azért vesszen kárba ez a fáradságos munkája, mert épp az egyén képtelen ésszerű döntést hozni, és ehelyett inkább a saját dogmáiba temetkezik? :D
És ha hazudunk akkor mi lesz? Ha megvédjük magunkat mi lesz? Összeomlik a világrend? :D Talán nem a saját "üdvösségüket" féltik egyesek ilyenkor, hogy: "jaj nehogy bűnbe essek, mi lesz velem akkor... jaj nem fogok megvilágosodni... jaj a fentiek megharagszanak rám mert a csak védtem az életemet?"
,,Mindenki döntse el maga, hogy abban a pillanatban a valós helyzet alapján, hogy mi a fontos neki.''
Hát én eldöntöttem.
Biztos hogy ebben az esetben az életösztönöm lenne az erősebb.
Ugyan előfordult már az életem során,hogy képes lettem volna meghalni valakiért,valamiért /áldozatként/,
de egy őrült gyilkosnak biztos nem dobnám oda magamat áldozatul.
El lehet ezen filozofálgatni,csak szerintem ebben az esetben nem sok értelme van spiritualitásról beszélni.
Egyébként pedig szerintem simán le lehet ilyen ,,bűnöket'' dolgozni,úgyhogy ebben az esetben egyértelműen az életet választanám,de ez fontos,hogy ebben az esetben.
Ami pedig a ,,bűnt'' illeti,biztos vannak olyan élethelyzetek,amikor az ember kénytelen olyat tenni,amit egyébként nem tenne,de ilyen- olyan oknál fogva rákényszerül /mint itt a példában is/,
hát nehogy már ettől függjön a lelki üdve.Szerintem az nem erről szól.
Az embernek mindenkor lehetősége van megtisztítania magát /a ,,bűnétől''/. Még a halála előtti utolsó pillanatban is.
Ha hétköznapi szituációnak nézzük, akkor nem kétséges, hogy az életemet választanám.
Az életben maradásom elsöprően fontosabb lenne, mint bármi más.
Semmilyen elv miatt. Egyszerűen ösztönből.
Különben is, az én olvasatomban , az Élet szentsége nem sérülne.
A Élet szentsége a földi életben arról szól nekem, hogy nem vesszük el sem a mások, sem a saját életünket.És itt nem ez a szituáció.
Arról van szó, hogy életveszélyesen megtámadtak és igyekszem életben maradni.
Magasabb szempontból sem lenne az Élet szentsége csorbitva azáltal, hogy én mondjuk meghalok egy támadásban.Mert az Élet az örök és folytatólagos létezést is jelenti. Ugyanúgy folytatódna tovább az egész élet és az én egyéni életem is, csak test nélkül.
Hazugság árán is védeném az életemet.
Nagyon messze vagyok még az önhazugság és illúziómentességtől.Igy hát semmit sem számitana, hogy éppen akkor hazudok megint.Igaz akkor nem magamnak, hanem a támadómnak.....
A tökéletesedés azon fokán azonban, ahol már szinte a teljes külső és belső Valóságot látom (szinről-szinre), már nem lenne jelentősége megtartani az én akaratomból ezt az inkarnációt - sem életvédelemmel, sem hazugsággal- igy hát akkor már nem hazudnék...oka fogyottá válna a hazugság. Inkább az Isteni elrendelésre biznám magam.