Arkangyal
A Szembe-s-ülés teázós programunk után heves vita alakult ki ArkAngyal viselkedéséről, szándékairól és a többi résztvevő reakciójáról. Ezt a vitát szeretném, ha itt folytatnánk tovább, ezért a kapcsolódó hozzászólásokat átmozgattam és újabbakat is írtam.
Sziasztok!
Nekem is jól esett a tegnap esti teázás. Kicsit nehezen indult, de Arkangyal kisegített minket és mire feloldódtunk, addigra Őt is sikerült lehalkítani. ; ))
Engem meglepett, hogy a személyes találkozás során kicsit gyerekebbnek láttalak titeket, mint amit a hozzászólásaitokból következtettem, de mint kisrikka mondta, hajlamosak vagyunk a komolyabb arcunkat mutatni itt a fórumon, ami talán nem is baj. Hiszen mi lenne, ha itt is mindenki olyan idióta lenne, mint amire egyébként képes?!
Azt sajnáltam, hogy a végén olyan hirtelen szétrebbentetek, én még akkor jöttem bele igazán a társasági életbe. Legközelebb talán gyorsabban oldódok és többet élvezhetem a társaságotokat is!
Arra gondoltam, hogy január közepe-vége felé megismételhetnénk ezt a mókát. Majd meghírdetem, megint összejövünk, sőt, akár valami aktív programot is csinálhatunk: kirándulás, hógolyózás, meditáció kirsikka kedvéért, napszemüveg design verseny humorgumónak, stb.
Ja, és a Hermes-féle oktatást is várom már, remélem mielőbb felkér minket a részvételre!
Köszönök mindent!
Sanyi
:D így olvastam...
én is köszönök Mindenkinek Mindent, különösen Koboldnak különösen hogy nem engedtél elszaladni...:) Nagyon jól éreztem magam. Gyereknek lenni jó :) meg szánkózni is... a hógolyó meditáció pedig kipróbálásra fog kerülni, amint elolvadt a hó, és amint végeztem a fontosabb dolgokkal...
:)
Szia !
A télapó batyujában sok hasznos ajándék van, amit kiszór egy északa... Neked nincs szükséged a saját batyud tartalmára (sem) már..... Örülök, h "jól" érzed magad... Köszönöm, h segíthettem.
SziaSzia Kobold
Találó a cím? :D :D
Üdv mindenkinek :)
Egyetlen kérésem az üzenetem olvasásakor, kérlek, vedd figyelembe a mondat végi smile-ket, mert azok segítenek a hangsúly értelmezésében.
Kivártam. Megérte :) Kivártam, hogy milyen vélemények lesznek a találkozóval kapcsolatban, és bejött a papírforma.
Először is, meg kell köszönnöm Sanyinak az 5let remek kivitelezését.
Elolvasva a véleményezéseket, észrevételeket, feltűnt, hogy (eddig) Sanyi, Kavics22, és Aisling (ha valakit kifelejtettem elnézést!) voltak azok, akik itt mást is közvetítettek a találkozóval kapcsolatban azon kívül, hogy jól érezték magukat.
Belevágok a közepébe :) "Hadd kapjam a pofonokat jobbról balról", de felvállalom ezeket :D
Van egy nagy "hibám", hogy szeretek provokálni.
Miért? - mert Tudjuk! - hogy a helyzetek, és a helyzetek kezelése mutatja meg, ki, milyen is valójában, mi lakozik benne, vagy mit is nyom el magában.
Általában ezzel a módszerrel "magam alatt vágom a fát", mert a megítélés középpontjába kerülök, akár többségében pozitív, akár negatív oldalra dőlve. Ezt a magam alatt favágást tudatosan kevesen vállalják fel, ezért lehet ez akár "nagyképű"-nek hangozva. De vonatkoztassunk el.
Két dologgal lehet nagyon jól provokálni. Humorba ágyazva, és tudálékossággal, amit átlagosnál hangosabban, és/vagy ellentmondást nem tűrően adhatunk elő.
Hogy ez mire jó? Sanyi megadta rá a választ. És egyedül Ő. Megvizsgálta magát, hogy milyen hatással volt ez rá, és mennyire lehet hiteles másokhoz való szólása, ha egy jószándékú találkozón, egy jószándékú résztvevő az átlagosnál erőteljesebben adja elő magát, és ossza meg tapasztalásait, és ez "érdekes" érzéseket táplál benne.
Feltehető a kérdés: Mi van akkor, ha nem ilyen típusú találkozón találkozunk ilyenekkel, vagy a mindennapi rutin eseményeink folyamán találkozunk olyanokkal, akiknek - maradva a Tmánál - másabbak a tálalási erősségük? Vaj' azonnal reflex-szerűen bezárunk, vagy meghallgatjuk, egyáltalán meghalljuk a sorok közötti összefüggéseket, értelmet? Kivesszük magunknak belőle, ami nekünk kell, vagy teljesen elutasítjuk?
Hermest ki kell emelnem, ezen a találkozón olyan átalakulás ment benne végbe, amitől - szinte mellette ülve -, olyan nyomatékkal éreztem: Kellemesen, de nagyon intenzíven borsódzott a hátam.
Talán Ő volt az igazán egyetlen, aki valóban azt vette ki magának az egész találkozóból, amire szüksége volt, és remélem a továbbiakban él is vele, és végre - ahogy Ő mondta -, a cselekvési oldalra lép át. Kavics22 a másik, aki a mondatok, és a különböző stílusok mögé látott, és Ő is kivette magának, amire szüksége volt. Humorgumó hozzáállása nagyon tetszett, kellemes volt az Ő kisugárzása is, és talán Ő vette a fáradságot (Bochecha, és Erikával egyetemben), hogy valóban meg akarjon ismerni, beszélgessen velem, és megérezze a másik arcom?
Mikor kimentünk "levegőt szívni", akkor kilépve a szerepemből (humorgumó nem halt bele :D) adtam magam, és sztem jókat is nevettünk, lazák voltunk. ;-)
Miért írtam, hogy bejött a papírforma? Mert a legtöbb résztvevőben egy idő után bezárást éreztem ahhoz képest (amikor megjelentünk Ais-al), hogy lettem, lettünk fogadva.
Ez által a bezárás által az általam közvetített (és kihangsúlyoznám a közvetített szócskát) mondókák tartalmi része sem kaptak megfelelő prioritást, sőt, inkább ellenkezést váltott ki sokakban.
- de mindenesetre arra ment el, hogy természetem ki legyen elemezve, és megkapjam, miért vagyok olyan, amilyen :)
Papírforma lényege, hogy előre borítékolva lett, hogy ilyesmi történik. Ez nem rossz, csak egyszerűen arra mutat rá, hogy még mindig mennyire elsődlegesek az emberi reakciók, és mennyire nem tudunk még mi sem elrugaszkodni az első megítéléstől. Azért írok többesszámban, beleértve magam is, mert magamon is észrevettem, hogy így viselkedem. Begyepesedett akció-reakció elve igaz rám (is) :)
Ezzel nincs baj, mert elsőként emberek vagyunk. Azzal van a baj, ha nem tudatosítjuk magunkban, hogy miképp is reagálunk, és netán elfogadjuk azt, hogy ez így természetes, és okés.
Annak leírhatatlanul örülök, hogy pont Sanyi az, aki megírta ide, hogy mit vett észre magán, és ez mennyire érdekes jelenség.
Azért örülök ennek ennyire, mert szinte mindenki figyel rá, és mondhatni, teljesen elfogadja amit Ő mond (egyáltalán nem alaptalanul). Így nagy a valószínűsége, hogy az Ő stílusában előadva jobban eljut azokhoz - akiknek az Ő stílusa, tálalási módja - elfogadhatóbb, mintha az én, vagy velem hasonszőrű ember stílusában mondaná el ugyanazt.
Ellenben természetesen legalább ugyanannyi embernek az én stílusom is elfogadható, vagy az a jobb, illetve hatásosabb. Mások vagyunk szerencsére, lényeg az, hogy eljusson a szó, és tartalom. Egyensúly megkívánja, hogy ilyenek, és olyanok is szóljanak ;-)
A reakciók milyensége abból is kitűnik, hogy pl. sokszori tapasztalatimra támaszkodva - és tudatossá válva azzal, hogy mennyire feltűnő (vagy bántó) a stílusom sokaknak -, lemértem a telefonom órájával, hogy ha én beszélek ilyen temperamentummal (amit vittem), az mennyi ideig tart, és mit szólnak hozzá?
- vagy ha Sanyi beszél, az meddig tartott, és az lesz-e említve?
Végeredmény: Mikor hosszabban beszéltünk, Sanyi átlagban 2.5 perccel beszélt többet nálam, de én a "többször kevesebbet"-ben voltam több, vagyis többször szóltam bele akár egy kérdés formájában is a beszélgetésekbe. ;-)
Nem akarok én ebből semmilyen konklúziót levonni, csak annyit, hogy egy bizonyos érzékelés mennyi mindent meg tud változtatni, és mennyi mindent másképp látni, valamint láttatni...
Ha bárkinek kellemetlenséget okoztam, vagy személyes sértésnek, támadásnak vette megnyilvánulásaim, itt, és ha kell személyesen is elnézését kérem!!!
De nem kérek elnézést, ha sikerült valamire rámutatnom, és megértette, és él vele.
Mivel minden értünk van, így én így éltem meg ezt a találkozót. Nagy segítséget nyújtott nekem a fejlődésemben, és a továbbiakhoz.
Köszönettel tartozom nektek, és hálás vagyok, KIVÉTEL NÉLKÜL mindenkinek!!!
Köszönet a kritikákért! -és a dicséretekért is.
Köszönet a szem(em) nem besülésének, hanem épp a kinyílásáért!
ArkAngyal
Ne vedd hálátlanságnak a dicsérő szavaid után, hogy én most élek az észrevételeimmel a fentiekkel kapcsolatban. Néhány más szempontot is szeretnék a figyelmedbe ajánlani:
Azzal kezdted azon az estén, hogy mennyire fontos számodra a visszacsatolás, mert abból lehet igazán tanulni... Nos azzal a "domináns" stílussal, amiben megnyilvánultál, megfosztod önmagadat a visszajelzés észlelésének lehetőségétől. Legalább is azoknak a véleményétől, vagy bármilyen bennük lévő értékes információ kimondásától, akik kevésbé dominánsak. Én most szeretnék ezzel az eszközzel élni, ha tényleg fontosnak tartod. (Ott azért nem tettem, mert én is ilyen okoskodó típus vagyok, és kezdek rájönni, hogy nem kell mindenkor nekem a legokosabbnak lenni, s ez néha már jól is esik... de ez most kizárólag rám vonatkozott)
A testi erőddel ugye nem szoktál visszaélni? Mert a pszichikai "erőddel" ez alkalommal ott, tudatosan, vagy tudattalanul visszaéltél - a "hangosság" késleltette a csoporthangulat kialakulását. Ez a csoport azért jött össze, hogy Egymást közelebbről megismerje, és véleményem szerint ennek a célnak és a hosszan szervezett, ritka alkalomnak az érdekében elvárható, hogy alárendeljük az egyébként meglévő jó, vagy rossz késztetéseinket.
Ha viszont előre boritékoltad a reakciónkat, az azt jelentené, hogy szándékosan provokáltál, ilyenre szabva a kommunikációt? Akkor talán még rosszabb a helyzet, mert játszottál velünk. Azokkal, akiket egyenrangúaknak tartok, egy csoporthoz tartozunk - nem jó ilyet tenni. Meg egyáltalán. Én ezt így nem is feltételezem. Inkább a veled született dominancia természetes kiéléséről lehet szó, amit jó szándékkal teszel, csak kicsit figyelmetlenül.
Energetikai oldalról nézve, akire odafigyelnek, aki sokat beszél, aki a középpontban van - az besöpri a figyelemenergia nagyobbik részét. Aki pedig nem tud megszólalni, pláne ha lenne is mondanivalója (most nem magamról beszélek) - az ilyenkor kifosztva érzi magát. Ha azért mennek el egy szeánszodra, vagy előadásodra, hogy az általad adott információt meghallgassák - akkor ott szívesen figyelnek. Még egyszer emlékeztetnék - a csoport itt azért jött össze, hogy a blogozók személyesen is megismerhessék egymást.
Ha minden értelemben ennyire erősnek születtél, akkor vezető leszel, de ezzel együtt csak az a lehetőséged van a fejlődésre, hogy mindenkinek adsz az erődből, mindenki viszel magaddal - de nem kéretlenül, másokat pont ezzel korlátozva. Vagy különben egós harcokba fogsz keveredni, de azt nem hiszem, hogy fejlődés lenne a számunkra, ezen a szinten talán már túl vagyunk.
Szóval, fogadd ezt úgy, mint minden bántó szándék nélküli visszacsatolást, mert egyébként semmi kedvem nem volt reagálni, mint ahogyan ott sem szóltam. Amiért mégis megtettem, az az, hogy elolvastam az írásodat önmagadról, ezért talán így kicsit jobban ismerhetlek, mint aki ezt ne tehette meg. Kicsit az volt az érzésem, hogy az ott leírt "nevelési" játékot még mindig folytatod, benne ragadtál egy kicsit. Ezt könnyebb, mint a hatalamas erődet "csatornázni".
Az írásod egyébként egészen letisztult, lényegre törő és formailag is szerencsésnek tűnik. Ettől éreztem úgy, hogy talán mégiscsak "visszacsatolok", mert az ember időnként önmagára lát rá a legkevésbé.
Írjál még mást is, máskor is! És köszönöm, hogy ideadtad!
Barátsággal:
Kedves Hermess ;-)
Köszönöm!! Teljesen igazat adok neked egy bizonyos helyen, és időben, ha értesz :)
A különbség, ami miatt kicsit másképp (is) látom a dolgokat annyi, hogy semmi nem véletlen. Természetesen amint mondottam, nagyon soxor vagyok csak megfigyelő. Hogy itt miért nem ezt a szerepet vállaltam? Keresem a választ, mert mint írtam, egyből ajtóstul a házba robbanni sose hálás feladat, sőt, inkább beskatulyázás a vége, amiből kijönni nagyon nehéz, vagy "lehetetlen".
Most jön egy kis hangosan gondolkodásom. Nem kell készpénznek venni, abszolút egy, amolyan lehetőséget taglaló hangos gondolkodás ;-)
Hogy mégis magamra húztam ezt a lepedőt, talán azért lehetséges, mert talán egy hiányzó valamit vittem a "tömegbe", amit nem árt, ha szájra vesszük, és elemezzük. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy amit kapott, az neki felhasználható, vagy sem, illetve rájön-e, vagy sem arra, hogy lassú, meleg vízben fürdik, és ettől az egésztől kissé felébredt. nem is tudjuk, de lehet, ez az egész beindított nála valamit, ami előrébb vitte, viszi úgy is, hogy nem húz párhuzamot ezzel az egésszel...
Abban IS gondolom egyet tudunk érteni, hogy egy bizonyos társaság, bizonyos céllal ha összejön, akkor bizonyos viselkedési - hozzáállási normákat követ, és vár el minden résztvevőtől. Ha ettől eltérővel találkozunk, képesek vagyunk elzárkózni, és talán magunkat (szellemiségünket) menteni? Mikor megkritizálunk nekünk nem tetsző dolgot, akkor valahol a magánszféránkat, illetve szuverenitásunkat, valamint értékrendünk normáját védjük...néha egónkat.
Nem hinném, hogy bármilyen káros hatást gyakorolt volna egy személyiség, és temperamentuma, de inkább pont a különbség vezet soxor az objektív igazsághoz.
Ha ezt is belevesszük az egyenletedbe, akkor már lehet, teljesebb az igazság.
Remélem valaki lesz, aki pozitívan is megélte nagyhangúságom :D
Tényleg köszönöm az írásod!
ArkAngyal
Nekem végül is jókat mondtál...:)))
Eszembe jutott, hogy reformátusnak kereszteltek, s azok így szoktak elköszönni:
Áldás, békesség!
Ha egynek már át tudtam adni valamit, és cserébe kaptam is (márpediglen sokat kaptam) már megérte :D
Akkor megérte!
Köszi!
ArkAngyal a rosszaság :D
Bevallom, nekem először egy vicc jutott eszembe, amikor azt írtad, hogy direkt kommunikáltál ilyen erőszakosan és harsányan:
Én nem néztem ki belőled, hogy egy ilyen szándékos manipulációra képes lennél, de hát én is tévedhetek.
Viszont ez felveti bennem is a kérdést, hogy vajon milyen vagy igazából, milyen vagy, amikor nem játszol szerepet, csak Önmagadat adod?
Olyankor nem pufogtatsz üres ezós frázisokat? Azt is csak nekünk produkáltad, mint ahogyan ezt is? :
Vagy lehet, hogy csak én nem értelem a mondandódat?: "Teljesen igazat adok neked egy bizonyos helyen, és időben..."
Szóval bennem kétségek maradtak, hiába olvasom Tőled, hogy tanítani akartál és csak magadra vetted ezt a szerepet.
Így utólag persze nem tudunk mást tenni, mint hogy köszönjük Neked a kéretlen tanítást.
Sanyi. Ne mond, hogy ennyire valóban beskatulyáztad azt a napom, és valóban csak egy oldalról látod a dolgokat. Hol marad akkor az elfogadás, a "Minden ami egy", nincs rossz jó nélkül? - avagy mindennek értéke van, és minden értünk van fogalmak? - mert ezekkel akarunk élni nem? Ezekkel látni magunkat másokat, a világot, hogy akár jobbá váljon?
Kérdeztem, hogy miért nem a megfigyelő szerep jutott nekem aznap? - miért rántottam magamra azt, amit? - valamiért kellett. Hát, ha senki nem gondolkodik el rajta, akkor én se fogok, mert egyoldalú lenne.
Milyen lehetek? Hát, milyennek akarsz látni? Ez azon is múlik, hogy miképp látom a másikat, és miképp Ő magát, vagy engem. Azért is lehet így, mert éppen az embernek az adott pillanatban milyen napja van/volt, így milyen a hangulata, és mit is várna el másoktól, és mit önmagától?
Mellesleg baj az, ha valaki nem felel meg annak a képnek, amit akarunk látni, és láttatni? Mint írtam, valóságban pont a különbségek, és azok észrevétele teszi objektívabbá az igazságot.
Lassan, finoman mondva, kellemes hangsúlyban, megválogatva a szavakat ugyanúgy tanítás valami, mint akár fennhangon, számot kérően. Kéretlen? Ki határozza meg?
Mint tudjuk, az igazságnak 3 oldala van. 1. Objektív 2. Szubjektív 3. Valóban csak a hozzánk legközelebb eső része :) Ha más blog-okban olvastak engem, akkor megtalálható a "másik arcom" is ;-)
Írtad előzőleg, hogy megfigyelted, milyen hatások, érzelmek, viszonyok léptek fel benned annak hatására - amit nevezzünk akár arroganciának, nagyképűségnek, stb. - amit képviseltem adott helyzetben.
Senki észre se vette?- hogy rengeteget dicsértem is, és nem a kompenzálás miatt.
Legtöbb beleszólásom kérdésként merült fel, csak tényként lett kezelve. Erről (is) írtam előző, hosszabb üzenetemben.
Most akkor valóban vizsgálod magad, (mert akkor érthetőbb számomra a viselkedésem) vagy kéretlennek kiáltod ki és tanításnak (nem pedig pl. figyelemfelhívásnak)? Ez ellentmondás nemde?
Sztem egyáltalán nem, vagyis abban az értelemben nem tanítás volt, mint ahogy azt szoktuk kezelni, vagy érteni. Ha másképp, és másnak vesszük, pl. figyelemfelhívásnak? - amivel foglalkozni kell... Akció-reakció... semmi más, mint megfigyelni magunkat, másokat, reakciókat, és ezeket kezelni, vagy úgy hagyni, ha kell? Ha így nézzük, más lesz a leány fekvése? Kevésbé szigorú?
Én nem tagadom, hogy valóban erényes vagyok, HA valamiért kell. De többnyire az alázat belső erővel egyenlő arányban van bennem, ezt az évek alatt, és helyzetek következtében elértem.
Még figyelgetem magamon, miért van az, hogy bizonyos helyeken igenis erényesebb vagyok, máshol pedig hallgatok, viccelődök, és csak "simogatok" vaskesztyű nélkül?
Ha más nem, majd az idő igazolja a dolgokat, hogy ez az egész kihatás milyen eredményeket hoz, és valóban ami most rossznak tűnik, az "holnap" is rossz lesz, vagy rájövünk akár együttesen is hasznára?
Amiket írok, az számodra másoktól lehet, hogy nem ennyire ezós frázisoknak tűnő, csak talán olyantól, aki beásta magát egy skatulyába?
Késtem a taliról, és amíg meg nem érkeztem, lassú ismerkedés volt. Aztán hirtelen belevágtunk a dolgokba, jöttek a Tmák, az észrevételek, építő jellegű viták, most meg a kritika... és csak egy oldalú kritika, ha jobban megnézed... Valóban csak egy oldala van ennek az igazságnak, és valóban csak nekem kell valamit nagyon megtanulnom? Ez a lehetőség is benne van a pakliban, el nem vetném... Csak nem érzem igazságosnak...
ArkAngyal
hogy az a vacak GPS miért térített el engem a 16. kerületi Jókai utcába... Bizonyára nekem ezzel az élménnyel nem volt dolgom..:P :))
Amúgy sajnálom, hogy mentem is meg nem is, eddig azt a következtetést vontam le belőle, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. (Sajnos a tájékozódási képességem kifejezetten csapnivaló...:()
Azért lehet, hogy legközelebb mégis megpróbálom. Adok még egy esélyt a sorsnak. Vagy végzetnek? ;-)
Látszat ellenére nem olyan súlyos a dolog, csak egyszerűen nagyobb a füstje, mint a lángja a velem kapcsolatos dolognak. Már valahol bánom, hogy ezt így itt vezettem le, és bár kapcsolódtak hozzá, mégis nekem köszönhető :)
Alapban valóban, és tényleg így gondolom! nagyon jó volt a tali, és jó volt sok hasonlót látni, hallgatni, és érezni. Kicsit más (sokkal) ezt így átérezni összességében, mint általában a mindennapokban.
Aki nem volt ott, valójában sajnálhatja, de ami késik, nem pontos :D Legközelebb még jobb lesz! (hallom, amint mondják: Nélküled tuti:D )
ArkAngyal
Kedves Arkangyal,
1: tartottam tőle, hogy én fogok annyit beszélni mint Te :) úgyhogy köszi :D (persze nem tanító jelleggel, csupán szeretek a társaság központja lenni, kivéve mikor leveszem a pulcsimat, khm Sanyi :P )
2: sokáig kapálóztam ellene, mikor le-kosoztak, hogy én nem is vagyok olyan, pedig fúúú.. :D nos belőled kitört a kos, ennyi. És ha valóban figyeltél volna a visszajelzésekre, akkor láttad volna, hogy ez a kitörés sokakat kellemetlenül érint. De ezt már mások is írták, úgyh azzal jövök amit bennem okoztál:
Eleinte nagyon érdekfeszítő volt, de később bármit is mondtál elmúlt az érdeklődésem, mert úgy éreztem hogy egy Arkangyal előadásra jöttem nem egy közös beszélgetésre. Mikor rámtör a monológ és érzem hogy nemkéne, elkezdek kérdezni. Erősen figyelni, érdeklődni, a másikra fókuszálni. Nem mondom hogy mindig sikerül nyakon csípni magamat, mindenesetre rajta vagyok az ügyön :)
3: sokat tanultam Tőled aznap este magamról, de nem mondom meg hogy mit! :) mert nem csak akkor vonja le az ember a következtetést, mikor közhírré teszi...
4: sajnos össze is kötöttelek gondolatban egy-két ismerőssel, skatulya?... lyajaja! :)
5: nekem ez a soksok írásod magyarázkodásszagú, de TE döntöd el magadban, hogy mennyire az, légy őszinte magadhoz... nekünk nem feltétlenül kell bizonyítanod, hiszen elég nekünk feldolgozni amit kaptunk Tőled :)
6: boldog békés (csendes, hihi) ünnepeket kívánok Neked, Nektek szeretettel!
a cseresznye jelű kislány a másik sarokból :D
ui: a másodpercszámlálást nem tartom szép dolognak.
Rendben, most már kellőképpen fel van hívva a figyelmem lassan arra is, hogy néha napján cseréljek zoknit :D
Nem magyarázkodásokat írtam (bár, ki, "minek akarja érteni" is a kérdés), félreértés.
Valamire felhívás. Felhívás arra, hogy amikor minősítünk valakit, akkor mindig magunkat is nézzük meg, ahogy Te írtad. Minden tanulsággal jár, nincs olyan ami ne így lenne.
Mikor úgy gondoljuk,a kiteljesedés, önmegvalósítás útján járunk, és találkozunk akár ilyen, az én esetemmel hasonlatos helyzettel, akkor kiütközik, hogyan is kezelek valamit.
Milyen alaphelyzetbe állok? Támadás, védekezés, netán önvizsgálati, vagy mindez együtt? Felsoroltad mindazokat a dolgokat, amit eddig leírtam (beskatulyázást, bezárást, kirekesztést, stb.), csak nem tudom, hogy fontolóra kerül-e az, hogy ezek valójában mennyire korlátozzák az embert a "tökéletesség útján" a "mindent egybe, és hozzátartozónak látni" fogalomban? Igen, azok a bizonyos emberi tényezők...
Lehet a cél pont az volt, hogy erre felfigyeljünk mindannyian? Honnan tudjuk, vagy mehetünk-e biztosra abban, hogy honnan kapunk üzenetet?
Monológ? Csak én tartottam monológot, vagy az én vehemenciám miatt tűnt fel jobban, és maradandóbban?
Tény, az élet keménységre tanított, és ezért a kissé dejómindenúgyahogyvan, vagy hanemisdeakkoris :)
érzés tőlem távol áll. Jha, persze, hogy a maga módján mindenkit keménységre tanít az élet, csak a "mihez képest? " - itt is a sarkalatos pont.
Magamhoz képest engem igen, magadhoz képest valszeg téged is igen...és sorolhatnám...
Lényeg, szerintem annyira ki lettem vesézve, hogy eljött az idő, amikor mindenki magát is próbálja meg önmagában! - kielemezni, mit, miért, és valóban jó ez úgy?
Önmagunknak választ adva, és azt elfogadva dőlhetünk hátra a karosszékben... vagy "állhatunk fel" cselekedni, ha nem tetszetős a válasz...
Ha minden értünk van, akkor ez az egész is csak értünk volt.
Kellemes napot, és elmélkedést mindenkinek.
ArkAngyal
Én most kerültem ide, és olvastam ezeket az irásokat…
Peti, valójában az-az ilyesztő az embereknek, hogy valaki hajlandó arra, hogy manipulálja őket, és az a hihetetlen, hogy azt jószándékkal tenné. Hidd el, ha Buddhától olvasnánk egy könyvet, amiben az áll, szándékosan provokálta tanitványait, hogy kihozzon belőlük valamit, még fel is néznénk rá. Sajnos az én fejemben is igy van ez. Hogy miért? Fogalmam sincs. Nem tudom, miért nem tudunk kellőképpen hinni valaki olyan jóságában, aki az életünk része, miért hiszünk jobban egy olyanban, akitől csak olvasunk, de nem láttuk soha. Talán, azért, mert akit ismerünk, az árthat is nekünk, és könnyebb nyitottnak lenni olyanra, akiről tudjuk, távol van. Én ahogy most olvastam ezeket az irásokat, tudatosodott igazán bennem, miért nem merek komolyan venni tőled dolgokat egy pár éve; pont ezért, mert attól félek, hogy nem gondolod komolyan amiket mondasz, csak az a szándékod, hogy belőlem kijőjjön, amit nem merek kiadni. De a legnagyobb bajom nem az, hogy valami kijönne amit esetleg elfojtottam, hanem az, hogy átverve érezném magam utána. És az átvertség érzését nem akarnám, hogy utáljalak érte…
Csaesz, minek neked az a GPS? :) hm?
Mert biztonságérzetet ad, plusz nem kell felelősséget vállalnom, térképet bugásznom, útvonalat terveznem és megjegyeznem, majd ezerrel figyelnem, éppen hol vagyok. De sajnos, ez csak egy illúzió...Köszönöm, hogy megkérdezted! :)
Szia !
Miért jutott ez a szerep neked? -kérdezted... Ezt választottad, így cselekedtél..... Ezt a szerepet választottad...
Nem is nagyon szeretném körbejárni, de sztem tudatosan, tanító jelleg uralkodott benne. Én a tanító !... Semmi mást nem kellene megnézni csak az energetikát, ami mozgott. Ez valóságos volt, és csak úgy, nem hozható össze, ha nem az a szándék.... Gondolom, mindenki olvasta a Mennyei Próféciát. Nem is kell sokat magyarázni, h egy társaságban mindenki szóhoz jut, és mindenki arra fordul, ahol a következö információ van. Mindenki támogatja a "figyelem energiával". De sajnos, ez a rész itt megbomlott. Az összes enegiát, mindig begyűjtötted, Még az ablakba való kiülés is jelzés szintű. -lehet ez is, vagy meleg volt...stb- "Magasabban vagyok, felettetek, figyelj rám".... Nem gondolom, h megfigyelő tudtál volna lenni.
Igazából, később érkeztem, én csak ennyit láttam, éreztem. Amit megemlítenék, és a sok gondolat közül igazán hasnos volt, az a sarokban ülők felé említett "hasonló, a hasonlót vonza" mondat nekik teljesen előremozdító gondolat volt/lehetne. A többi csak súrolta az igazán segítő, átütő aha érzést. Igaz, mindegyik nagyon jó, frappáns volt, de nem az éppen akkori, leggyorsabban célt érő, leghatásosabb gondolat. DE Segít.
Tudom, h sok minden befolyásolja az alázatosságot. Most éppen nem ezt a részt vettem észre. Jóóó-jó, meg lehetne határozni, mi tartozik bele. MIndent összevetve, a nagy segítőkészség benned van. Benned van az erő Joda mester. Ami nagyon jó dolog, majd megnyugszik, és tisztul, mint ahogy vki már mondta előttem szóló.
Amit írtam, csak rövid, és nem teljes észrevétel volt. Az is lehet, h nem jól láttam, akkor megveszem az ásd el magam felszerelést...
SziaSzia Kobold
Egy megjegyzés. Ablakba kiülésem sajnos a gerincem miatt volt, mivel a visszabénulás felé tartok. Ültem tolószékben sokáig egy autóbaleset miatt, ahol is utasként sérültem, és ennek manapság sajnos eléggé érezhető az utóhatása, ami dokik szerint "ezzel együttélés"-es eset. Ebbe spec. nem kell belelátni dolgokat ;-)
Másra is rájöttem, mivel hajnali 4-ig gondolkodtam, (nem tudom, bárki más ilyen esetben hasonlóképpen tesz-e?), hogy miért is konfrontálódok, mi nekem ebben a jó? - mert én speciel mindig megnézem, vizsgálom egy dolog két oldalát. Arra a következtetésre jutottam, hogy ha valamiről beszélgetünk, vitázunk, stb. az mindig valahogy egy éppen aktuális, akár sarkalati pontra mutat rá.
Mindenki döntse el, aki részt vett ebben a vitában - vagy magában tartotta a véleményét, de van/volt neki -, hogy önmaga számára milyen tanulsággal, netán lehetőséggel járt.
Én megpróbáltam nem minősíteni senkit úgy, hogy abban pejoratív értelem kapcsolható legyen, ellenben én kaptam sok minősítést, találgatást, de telitalálatot is. Ha valaki valóban végigolvasta bejegyzéseim, és hozzászólásaim, nem csak átfutotta, és megpróbált nem beskatulyázva olvasni, akkor a sorok közt (és most vonatkoztassunk el a "pufffog"-tatásoktól) ráérezhetett volna sok mindenre velem kapcsolatban.
Amire kíváncsi lettem, hogy egyáltalán megfordult valaki fejében az, hogy valójában megismerni valakit, mielőtt kijelentem rá, hogy ilyen, meg olyan, és ez, és ez miatt viselkedik így úgy amúgy?
Igen, találkozunk akár naponta is olyan egyéniségekkel, akik vagy túl harsányak, vagy teljesen más aspektusokkal látja ugyanazt, mint én, vagy Te, vagy bárki, vagy éppen totál ellentétes látásmóddal rendelkezik, és kezel le dolgokat, helyzeteket. Rendelünk hozzá egy bélyeget, egy képet, és innentől bármikor ahhoz hasonlóval találkozunk, az "ideologizáltan" rányalt bélyegen keresztül látjuk csak, és megítélésünk nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem változik.
Voltak az írásaimban olyan kérdések, felvetések, amik teljesen elsiklottak a figyelemközpontból, mert a személyiségemmel foglalkozás betöltötte a látómezőt.
Egy számomra igen tanulságos esettel zárnám soraimat. Ez az eset Jamie Oliver-el esett meg, aki egyszer egy nagyon erős "erőpróbán" esett át. Olaszországban olasz étteremben olaszoknak tradicionális olasz ételeket kellett elkészítenie, olasz szakácsbarátja kérésére. Kitalálták, hogy minden vendég kap egy papírlapot, amin Jamie Oliver készítményeit pontozhatják, és megjegyzéseket is írhatnak rá. Nagyon izgult Jamie, nagy kihívás volt számára ez az egész. Mindent beleadott, és a végén összeszedték a papírokat. Kettészortírozta Jamie a fecniket úgy, hogy egyik kategória jó pontszám, és megjegyzések, másik kategória a rossz pontok, és kritikák. Büszke volt arra, hogy nagyon sok jó kritika érkezett, és csak pár rossz, vagy elégséges véleményt kapott.
Mikor ezt elmondta olasz barátjának, az megkérdezte tőle, hogy melyik a jó kupac? Rámutatott Jamie, mire a barát megfogta a jó oszlopban lévő papírhalmazt, és eltépte, kidobta a kukába Oliver nagy megrökönyödésére. Ugyanazzal a mozdulattal megfogta a rossz kritikákat tartalmazó oszlopot, és Jamie bal felső zsebébe nyomta ezzel a kísérő szöveggel: Ebből tanulhatsz! - a másik nem érdekes.
Én beteszem a felső zsebembe amit kaptam, és átolvasgatom, emésztgetem, mert megtanultam, hogy valójában a "rosszból" (mert mi a jó? Mi a rossz? Ki mondja meg???) lehet tanulni.
Jóból azért nem nagyon, mert a jó nem más, mint visszaigazolás, hogy valamit "jól" megtanultál, "jól" állsz hozzá, stb.
A "rossz" az, ami megmutatja, hogy nem vagy "tökéletes".
Reménykedem, hogy más is beteszi a felső zsebébe eme paklit, és nem csak a "jót" tartja meg magának...
A "csak jó", csak illúziókat keltene...
ArkAngyal
Szia !
Igen, igen. Említetted a gerincedet. Ezért minden tiszteletem a tied, h sikerült lábra állni. Volt dolgom ilyen emberekkel, és talán a megrázóbbak közé sorolható a 10 éves lélegeztető készüléken levő kisfiú. Úgy dolgozni vele, mit ha hidegen hagyna, de ne vegye így észre. Hiszen, amint hagyom, h megérintsen, már nem tudok segíteni neki.. Tudom, nehéz volt, és meghajolok ez előtt a teljesítményed előtt. De biztos, van még dolog vele bőven...
Igyekszem megfogni minden lényegest, hiszen a mérnőknek, fizikai sikú beállítottsága révén, szinte szükséges is lételeme a pontos információ. Talán ezért nem visznek be az erdőbe a rengeteg ezos kitalálmányokkal, képzelgésekkel. De remélem bizton állíthatom,,, elolvasom én is a rengeteg kritikát, tükröt is, amit kapok. Nem is nyugszom addig, míg meg nem lelem a kulcsot a zárba....
Örülök, h megismertelek..
SziaSzia Kobold
-Most jutott eszembe, h nem mindig, és minden esetben kell a tutit elmondani. Esetleg az ember, saját maga nem látja rendesen, tisztán a történést. Te már így tervezted ezt, az írásodban utaltál is rá... Ezért vártál eddig... A baj az, h a történés valóságos menete nem az volt, ahogy azt leírtad, jellemezted. A cselekmény rugólya más volt, mint láttad, láttattad velem-velunk..... A hibám ott lehet, h az elejétől kezdve nem voltam ott, akkor bocsi.. De talán önmagában, a hozzászólásokból is megállja a helyét...
-Másik ok az, h aki nem kér segítséget, annak ne segíts, hacsak nem ismered már régóta...stb. Ezzel előidézed a bezártságot. Nem magyarázom, h miért. De az eredmény ez lesz. A megvilágításod arra szólt, h a tuti után be is zárkózott. A félreértés ott van, h nem a tuti miatt zárkózott be. Más esetben sikeres is lehetett volna..
-A köv érdekesség sztem, a tuti megmondása felelőséggel is jár. Nem az, h megharagszik, vagy sem, ez nem számít. A lényeg, h a tuti elmondása után meg is értette, és utána adhatunk-e megoldást is neki, vagy hagyjuk a tuti alatt főni. Ez még rosszabb, mert az illető felismeri a hibás chipet, de nem tudja helyére hozni, és tudatában van a hibának, és tovább ra sem javult meg, mert nem volt hogyan.....
Könnyű úgy gyógyítani, segíteni -de ez is bizonyos fokig nehéz- hogy engedd el, építsd át, rombold majd építsd újra....stb, ha nem mpndja/kérdezi meg senki, hogyan is kell. Ekkor csak ártás volt, segítés nem.!!
Ez hatalmas hiba !!! Akkor inkább ne csináljunk semmit....
Ez csak észrevétel volt, nem teljesen neked szólt. Amúgy, túlrágtuk már a csontot. Mehetünk fogdokihoz.
SziaSzia Kobold
Azt írod egy ember kapta meg az egész találkozóból, amire szüksége volt.
Nekem sokat adott a találkozó, így kérlek hagyd meg nekem és másoknak, hogy el döntsük meg kaptuk e azt amire épp szükségünk volt.
Nem világot mentem meg váltani. Csupán találkozni, beszélgetni, érezni és megölelni azokat az embertársaimat, akiket ismertem és azokat, akikkel még személyesen nem találkoztam.
Jól éreztem magam és megkaptam azt, amit meg kellett kapnom! Sokan bezártak, nem voltak nyitottak rád. Nem vették a fáradtságot, hogy megismerjenek.
Miért fontos ez ???
Minden ember ott volt azzal a tudással, tudatossággal, amivel ott tudott lenni közöttünk.
Miért kéne bármilyen elvárást támasztani feléjük. Ők is azt adták, amit akkor épp adni tudtak magukból és befogadták, amit betudtak.
Nekem teljesen mindegy ki volt nyitva ki volt zárva, ki jött oda hozzám és ki nem. Megtisztelt a jelenlétével, felvállalta és megmutatta önmagát. Álarc mögé bújva vagy, anélkül ahogy tudta. Én pedig elfogadtam:-)
Kedves Arkangyal!
Elégedettséggel töltött el, hogy Te is elkezdted feldolgozni mindazt, ami "tanítást" így utólag kaptál tőlünk hozzászólásainkból.
Kérdésedre válaszolva, kritikáim mellett nem hagytam abba azon minőségek feldolgozását, amelyeket többek között Te is kiváltottál belőlem.
Azonban az első reakcióidból továbbra is azt az "önmagától elszállt stílust" éreztem, mint amit a találkozón is, ezért élek újra a kritika eszközével.
Azt gondolom, hogy egy önmaga felé őszinte, lelki úton járó ember, hajlandó magába szállni, ha ennyi kritikát kap (sőt akár már egynél is!) és nem védekezéssel, megmagyarázással vagy visszatámadással bújik ki az önvizsgálat alól.
Ha Te ilyen ember vagy, akkor nem bántásnak fogod venni a soraimat, hanem jelzéseknek, amelyeken érdemes elgondolkodnod.
Ha nem ilyen ember vagy, akkor újra csak visszadobod a labdát és nem látod meg a lehetőséget arra, hogy észrevegyél magadban olyan személyiséghibákat, amelyek kívülről jobban látszanak.
Ebben az esetben be fogom látni, hogy még nem vagy nyitott az önismeretre és nem foglak tovább zaklatni az észrevételeimmel.
Átolvasva a legújabb hozzászólásaidat, először is javasolnám Neked a Sirály Önértékelés tanfolyam csomagját, mert abból sok minden helyre kerülhetne benned.
Többek között, az alábbiakra gondolok:
Ha kritikát kapunk, az mindkét félről szól. Aki kritizál, az azt fejezi ki vele, hogy mit nem képes elfogadni. Akit pedig kritizálnak, annak egy jelzés, hogy azon a területen valami nem működik megfelelően.
Minél több mindenkitől és minél erősebb kritikákat kapunk, annál sürgetőbb foglalkozni vele, mert ez azt jelzi, hogy igencsak ellenállunk a jelzés-tanítás befogadásának!
Nem kell "igazságosnak" lennie a feldolgozásnak, nem kell mindenkinek megtennie azt!
Mindenki önmagáért fejlődik, a saját érdeke, hogy foglalkozik-e vele, vagy sem.
Ha Te helyre teszed magadban azt, amiért a kritikát kaptad, azzal magadnak teszel jót, nem a kritizáló felé teszel szívességet.
Felesleges azzal védekezned, hogy olyan vagy, mint amilyennek látni akartalak. Ez csak a felelősség alól való kibújás.
Te pontosan olyan vagy, úgy viselkedsz, mint ahol tartasz. Ha szándékosan manipuláltál minket, akkor egy manipulatőr vagy, ha tudatlanságodban nyomtál el minket, akkor meg elnyomó.
Nem a mi kedvünkért csináltad ezt, ennyire nem vagy Te bábú!
Igazad van abban, hogy mindennek helye van, és hogy a rossz mellett megjelenik a jó is. Csak ezek olyan ezós pufogtatások, figyelemelterelések, amikor nincs mellé a kritikák belátása és önvizsgálat.
Az, hogy a többeik szerint is "belerondított este" után, itt most erről beszélgetünk, ez a jó oldala az ügynek, legalábbis azoknak, akiknek meg lesz belőle a tanulsága, épülése.
Rengeteget dicsértél és itt az egyik hozzászólásodban is végig dicsértél majd mindenkit, de ez nekem sem ott, sem itt nem volt hiteles.
Nem tudom, ki hitte el?
Nem voltam a találkozón,ugyhogy most csak csendben észlelek....!;)
Viszont a fenti megállapításodat szeretném kiegészíteni a saját gondolatommal.
Ebben a helyzetben a dícséretnek célja van!Mégpedig hogy az a személy akit támadnak úgy érzi hogy sarokba szorítják,ezért elkezd a saját oldalára verbuválni egy ellencsapatot.
Ugyanezt észleltem már itt az önmegvalósításban is.
Arkangyal!
Igaz nem voltam ott,csak a hozzászólásokból vannak információim.Ugyhogy ha akarod úgy veszed a hozzászólásomat hogy semmi közöm hozzá..!
De!
Segít ha azt mondom hogy Neked van igazad?Jobban fogod magad érezni?Ki az igazi jóakaró?Aki megmondja a véleményét akkor is ha Te ettöl kényelmetlenül érzed magad,vagy az aki simogatja a kis egódat hogy meg ne bántson?
Azt gondolom ez egyértelmü ego-s játszma!
Üdv:Erika
Önmagában véve nincs azzal baj, hogy kéretlenül voltál tanítónk. Ilyen előfordul az életben, helye is van, hiszen valamiért bevonzottuk, megtörtént velünk.
De ha ennyien azt jelzik vissza, hogy ennek nem volt helye, akkor lehet benne valami, nem?!
Talán nem kellene a tanítói szerepben tetszelegned?!