Hol van a boldogság?
Keressük a boldogságot a világban, a kapcsolatokban, a munkában és a szórakozásban, - keressük mindenütt, mégsem találjuk! Az olyan közhelyek, mint: "A boldogság attól lesz sok, ha másoknak is adunk belőle!" - is elég elcsépeltnek hangzik, mint ahogy az elillanó boldogság, vagy a csendben, békében, szeretetben vagy harmóniában megszülető boldogságot sem tartjuk valósnak. Mi hát a boldogság és hol találjuk meg azt?
A boldogság nem azonos az örömmel!
Az öröm olyan mint egy gyufaszál lángja, ami nagy lánggal ég, de tudjuk, hogy akárhogyan is próbáljuk meg elnyújtani a létét, az véges, rövid időn belül ki fog aludni. Az örömöt valami megszüli, a létét táplálja és mivel minden dolog változik, ezért az öröm forrása is ahogy megjelenik, úgy el fog múlni. De még múlandóbb az érdeklődésünk, az újdonság varázsa, ezért még ha az öröm tárgya fenn is áll, a megszokás miatt nem éljük át közel azt az örömöt sem, mint amit a megszerzésekor megélhettünk.
A boldogság ezzel szemben egy állandó élmény, mégpedig a lelkünk alapállapota, mondhatni a közérzete, amely folyamatosan jelen van, mindig boldogak vagyunk, csak ezt nagyon ritkán tapasztaljuk! Mivel a lelkünk létét és azzal való Önazonosságunkat sem tapasztaljuk sűrűn, ezért abból a boldogság állapota is ritkán ér el minket, és ezt pontosan a felszínes és téves egoval való azonosságunknak köszönhetjük. Vagyis a lelkünk állapotától, a boldogságtól pontosan az választ el minket, aminek hisszük magunkat, az egonk, ami nem másból áll össze, mint a vágyaink, céljaink, félelmeink, gátlásaink, megfelelésünk, elvárásaink, önhittségünk, önbizalmunk, vagy annak hiánya - összességében az önmagunkról alkotott kép.
Ha mindezeket tudatosan el tudnánk engedni, felismernénk, hogy mindezek nem én vagyok, akkor mögülük kiderülne a valódi énünk, amelyből megnyílvánulna a boldogság állapota, közérzete.
A boldogsághoz legközelebbi érzés az öröm, ezért akik nem éltek még át boldogságot, azok a fokozott, vagy a tartós örömöt is összetévesztik a boldogsággal. Mivel az öröm elérésének minden esetben van valamilyen teljesülési feltétele, vagyis valaminek be kell következnie, valamit el kell érni hozzá, ezért a boldogságról is azt feltételezik az emberek, hogy annak is van feltétele és oka. Ez majdnem igaz is, mert ugyan a boldogság létének nincs feltétele, de a boldogság tapasztalásának mégiscsak van feltétele, mégpedig legalább egy részben egotlan állapot!
Az ego a boldogság akadálya
Ilyen ego mentes állapotot ritkán - akár spontán is elérhetünk, de lehet a spirituális törekvésünk kifejezett célja, a minél gyakoribb ego mentesség, illetve végleges megszabadulás az egotol.
Spontán egotlan állapot:
- szélsőséges állapotainkban jöhet létre, (mint amikor nagyon pozitívan vagy nagyon negatívan érezzük magunkat) ugyanis ilyenkor kibillenünk az egonk adta kereteinkből, illetve amikor
- egyensúlyban vagyunk és emiatt annyira megnyugszik az egonk, hogy szinte belealszik a létbe.
Mivel azonban a társadalmi viselkedés norma nem támogatja a szélsőséges állapotokat ( Minek örülsz annyira?! Ne bukj ki, ne sírj, ne zuhanj magadba! ), és az egyensúlyt sem tudjuk könnyen elérni és megtartani, ezért nagyon ritka a spontán elért egotlan állapot és az abból megszülető boldogság!
Nem minden egotlan állapotból születik meg a boldogság, van amelyikből más abszolút állapotba kerülhetünk. Ilyenek a mindent tudás, üresség, teljesség - tökéletesség, mindennel egység, egy a mindenségben, harmónia, béke, tisztaság ...
A boldogság akkor születik meg, ha az egotlan állapot mellett a szívünk hihetetlenül nyitva van és az elégedettség is jelen van.
A boldogságnak tehát az elégedettség és a nagyon nyitott szív a feltétele, de hogyan lehet ezeket elérni, vagy spontán megtapasztalni?
A szív boldogsága
A nagyon nyitott szív (azért nagyon, mert nem szükséges a tökéletes nyitottság, már az is elég, ha nagyon nyitva van! ) akkor tud spontán megszületni, ha nagyon jól érezzük magunkat, akár sok kis öröm, eredmény, sikeresség elérése miatt, akár egy nagy kirobbanó öröm túláradó hatása miatt. Ilyenkor ez az öröm megnyithatja annyira a szívünket, hogy annak pozitív érzésétől elfelejtkezünk a problémáinkról, háttérbe szorulnak az elégedetlenségeink és ebben az elégedett és szívbéli állapotban megjelenik a boldogság.
Ezt akár szándékosan is előidézhetjük, ha kiütjük valamivel az egonkat, közben végtelenül megnyitjuk a szívünket és hagyjuk, hogy a túláradó öröm a lelkünk mélyéről felébressze a boldogság misztikus erejét!
A boldogság gyökere az elégedettség
A másik mód, ha az elégedettségre koncentrálunk. Spontán ritkán előfordul, hogy az ember életének egy pillanatában éppen elért minden jelentősebb célt, beteljesített vágyat, stb., és ezért semmi sem motiválja. Viszont ha ilyenkor felismeri, hogy mennyire klassz, hogy minden teljesült, amire vágyott, akkor az ebből fakadó öröm megnyitja a szívét és rájön, hogy milyen fantasztikusan jó a létezés, az élet, meg minden...(ez adja a kinyílást), és innen már nagyon könnyen belefolyik a boldogságba!
De ez az elégedettség tudatosan is elérhető, sok belső munkával, felismerések, megvalósítások és elengedések összességével. Nézzük meg ezt:
Az elégedettség azt jelenti, hogy nem zavar semmi sem, nem hiányzik semmi sem, nem vágyok és nem félek, nincsenek eléretlen célok, és mindent elfogadok annak ami. Ezt nem könnyű elérni, de nem is lehetetlen! Ha valaki módszeresen megvalósítja, eléri ezeket a feltételeket, az valóban elérheti az elégedettség állapotát, ami ugye előfeltétele a boldogságnak.
Azonban az elégedettségtől sokan félnek, egyenesen irtóznak, mert valami borzasztó nihili állapotnak érzik, amiben nincs motiváció, nincs cselekvés, nem történik semmi sem! - és igazuk is van, hiszen pontosan ez a lényege az elégedettségnek! De vizsgáljuk meg, hogy miért félünk ezektől a kiüresedett állapotoktól? Egyáltalán miért vágyunk a mozgásra, motivációra és a történésekre, változásra?
A válasz az, hogy mindenben keressük a lehetőséget arra, hogy jól érezzük magunkat és ha nincs tovább, ha nincs változás, akkor ugyan mikor és hogyan érhetnénk el a jobb létet, vagy a boldogságot? Mivel az egonk azt tapasztalja, hogy Ő nem boldog a jelen állapotában, ezért azt gondolja, hogy valamit tennie kell a boldogság eléréséért, hiszen az örömöt, a jó közérzetet is akkor tudja elérni, ha valamit tesz, ha valamit megváltoztat.
Ebből a téves következtetéséből fakadóan irtózik a megállástól, a vágytalanságtól, céltalanságtól, kiüresedettségtől, mert el sem tudja képzelni, hogy az ürességből - amiben Ő nincs jelen, - születhet valami jó?!
Pedig a tapasztalat az, hogy csak akkor fog a legfőbb jó tartósan vagy véglegesen megjelenni, ha pont Ő, az izgő-mozgó eltűnik a színről! Ez az egész olyan, mintha az árnyékember a fényre vágyna...
A tökéletesedés útján
A másik probléma az, hogy az egonk ugyan el tudja képzelni az elégedettség állapotát, de csak akkor, ha Ő elérte a tökéletességet! Azt mondja magának, hogy kitűztem egy csomó célt, amelyeket ha elérek és az újabbakat is elérem, akkor elérem a tökéletességet, amiben majd megnyugodhatok, mert csak a tökéletes érdemli meg, hogy megpihenjen! Vagyis addig nem nyugszik, nem engedi meg magának az elégedettséget, amíg el nem éri a tökéletességet!
Ezt a hozzáállást nem a semmiből találta ki, hanem pontosan az abszolút lélektől látta, hiszen a Teremtőnk tud boldog, elégedett lenni, - Na de Neki könnyű, hiszen tökéletes! Innen a téves példa: tökéletesnek kell lenned ahhoz, hogy megállhass!
De nem csak a tökéletesség elérésével nyílhat meg számunkra az elégedettség állapota, hanem van egy másik út is, amelyre ugyan nem láttunk Isteni példát, mégis számunkra ez a járhatóbb és akár ebben az életben meg is valósítható!
Lásd be: tökéletlen vagy!
Ez pedig az, ha elfogadjuk a tökéletlenségünket! Nem kell végig mennünk mindegyik úton és elérni a mindent tudást, az akadálymentességet, hanem ha belátjuk és elfogadjuk, hogy tökéletlenek vagyunk, akkor is teljesítettük az elégedettség feltételét: "mindent elfogadok annak ami". Ezt nem könnyű, hiszen egész életünkben arra láttunk példát és arra tanítottak minket, hogy törekedjünk, küzdjünk, legyenek céljaink és ha valaki nem ezt az utat járja, akkor azt lenézik, tunyának és lustának titulálják.
Részben igazuk is van, hiszen a legtöbb lusta embernek ugyan van motivációja, de fél megvalósítani azokat, tehát őket nem hívhatjuk tudatosan elégedettségre törekvőknek. Ez egy teljesen más út, azoknak való, akik már megtanultak célt kitűzni, küzdeni és megvalósítani, de már ez sem hajtja őket, ebben sem lelik önmagukat. Felismerték, hogy örömöt szerezni már tudnak, de az elégedettség és boldogság még mindig hiányzik nekik!
Tehát ha:
- eléred a céljaidat, beteljesíted a vágyaidat, vagy
- lemondasz a korábban hajszolt vágyaidról, kitűzött céljaidról,
- feloldod a félelmeidet, elfogadod a veszteséget, leromlást, elmúlást, halált, összességében a változást,
- elfogadod, hogy hibás, tökéletlen, hasztalan, eredménytelen és kudarcos vagy az életed sok-sok területén,
- és még így is tudod szeretni magad,
... akkor eléred az elégedettséget, még így tökéletlen állapotodban!
A mai ember számára, aki javarészt tökéletlen, ez a legrövidebb út a boldogsághoz, ez az, amit akár pár év vagy évtized lelki munkájával megvalósíthat.
De érdemes ezért ennyit küzdeni, megéri mindezt?
Ugyan mi lehet több a boldogságtól? Mi hiányozhat annak, aki boldog?
Semmi, semmi sem hiányzik már!
Hozzászólások
14 hozzászólásAzért boldogtalan sok ember, mert keresi a boldogságot, de vajon tudja-e hogy mit keres? Lehet úgy keresni valamit, ha nem tudom milyen is az?
Bocsi keresni lehet, de megtalálni........? A boldogságot magunkban kell keresni! Úgy éljünk, hogy mosolyogni tudjunk, hogy nevetni tudjunk és máris közelebb vagyunk a boldogsághoz, mint gondolnánk! Erről persze írtak már egy tucatnyi könyvet így nem szaporítom a sorokat, de talán állj meg egy pillanatra és hallgasd meg mit mond a szíved!
Engem ez a kis hozzászólás is boldoggá tett! Köszönöm!
Igen, valóban érdemes tudatosítani és észre venni életünk apró örömeit, mosolyt fakasztó helyzeteit, de ez még nem azonos a boldogsággal! Pontosan azért írtam a fentebbi cikket, hogy lásd a különbséget a felszínes boldogság keresés és a tudatos boldogság keresés között. Érdemes lesz még egyszer elolvasnod!
- "Lehet úgy keresni valamit, ha nem tudom milyen is az?" - kérdezed.
- Nem, nem lehet. Ezzel a problémával én is sokáig küszködtem, és először nem is a boldogságnál találkoztam vele, hanem évekkel korábban, amikor az önelfogadást akartam elsajátítani! Próbáltam elfogadni magam, de fogalmam sem volt, hogyan kell azt csinálni, hol kezdjek neki, vagy ki tudná nekem azt megmutatni! Nem egy nyerő helyzet.
De aztán egy cselhez folyamodtam, mert arra gondoltam, hogy bár én nem ismerem azt amit keresek, de az Univerzumban minden információ megtalálható, és biztosan ennek is meg van a tudása valahol az éterben! Ezért az Akashához, a világegyetem kozmikus tudástárához fordultam a kérdésemmel:
- Hogyan tudom elfogadni magamat? Mi az az önelfogadás technikája?
Ezt az Akashával kommunikációt, a Gyorstanulás speciális technikájával végeztem és meg is lett az eredménye, két hónap alatt tökéletesen elsajátítottam az önelfogadás módszerét! Ezt a gyakorlatot azóta is tanítom azoknak, akik szeretnék elfogadni magukat, vagy másokat.
A vallások, messiások és Guruk, évezredeken keresztül csak papoltak a szeretetről és az elfogadásról de senki nem mutatta meg az embereknek, hogyan is csinálják azt, mi ennek a lelki technikája!
Talán Ők sem tudták, csak úgy ösztönösen szerettek, ezért nem tudták átadni a módszert! De mostanra ez megtanulhatóváv vált, elsajátíthatod az önelfogadást és a szeretetet, éppen úgy, ahogyan a boldogságot is!
Létezik egy kipróbált módszer, egy biztos út a boldogság elérésére, amin ha valaki végig gyakorolja magát, akkor elérheti azt, bármikor belekerülhet a boldogság csodálatos, ember feletti állapotába.
Ha Te is vágysz a boldogságra, akkor indulj el az úton, legyél Te magad a boldogság!
egy éve pattant ki belőlem angliában....
A élet értelme a boldogság, illetve annak keresése. A boldogság, mindig csak egy pillanatnyi érzet. Tehát ha az élet egyenlő a boldogsággal, és a boldogás egyenlő a pillanattal, akkor az élet egy pillanat. egy pillanatba tömörül életünk. sosem az egész életre mondjuk azt, hogy boldog, vagy nem boldog. hanem a benne lévő pillanatokra. Attól függ, hogy melyik van túlsúlyban. Boldog-boldogtalan. Az óriási érzések is egyszercsak emlékké fakulnak. Ennek felimserése támasztja alá, hogy mindig az adott pillanat a mérvadó. egy pillanat alatt döntjük el, hogy boldognak érezzük magunkat vagy sem. Történik valami egy pillanat alatt. Döntést hozunk, ami számtalan következménnyel jár. Ha a döntés rossz volt, akkor el akarjuk feledni a pillanatot. Ha viszont jó, akkor fenn akarjuk tartani azt. A dolog problematikája abban rejlik, hogy a pillanatot úgyis elfeledjük, fenntartani viszont nem tudjuk. Amikor azt érezzük, hogy fenn tudjuk tartani a boldogság érzését, akkor az illúzió. Nem a meglévő boldogságot kell fenntartani, hanem mindig új boldogságforrást kell keresni. Lehetünk folyamatosan boldogok, ha az események sora úgy történik, hogy minden pillanatban azt mondhatom, hogy boldog vagyok, mert mindig van miért boldognak lenni. Ennek feltétele azonban az eseményeket megelőzőmegfelelő döntés. Na valahogyan így képzelem el az élet értelmét.
Ebben a pillanatban....
kb féléve pedig ez...
más pillanatba kerültem, s most ezt érzem igazbbank, hogy mi is ez? Mindjárt megosztom.
A fentiekben leírt hipotézisem nem állja meg másodízben a helyét, ugyanis, az igaz, hogy az élet értelme a boldogság, de az nem igaz, hogy az annak keresése lenne. A boldogsághoz, nem jutni kell, nem kell keresni, nem kell kérni, várni. A Boldogásot adni kell, önzetlenül, önként, tisztán. Szeretni kell, szerelemel. Ha képes vagyok önzetlenül, ego, írigység, kisajátítás, és bármely kötődés nélkül szeretni, akkor leszek igazán boldog. Mert a boldogság az béke, a boldogság az szentség, a boldogság az szerelem, szerelem mindenbe mi körülfogja valómat, illetve a nem valómat, a nem tapintható látható, vagy hallhatót. Érzékeken túli valómat, azt ami igazán csak én vagyok, s bennem az Isten. Így ha a boldogságkeresést tartottam eddig az élet értelmének, vagy az életcélomnak, a létünk lényegének, tévedtem. Hiszen önmagunk megismerése az, és a gátlásaink, az egónk levetkőzése a cél, az eredendő bűn által besározott szellemi tudatunk megtisztítása, a valódi megvilágosodás, a fénnyel telés. De ez csak az első állomása utunknak. Nekünk a vándoroknak, ezt felismerni nem is olyan egyszerű, pedig ott fekszik előttünk, minden bizonnyal életünk legnagyobb kérdéseink válasza. A döntés meghozatala viszont tényleg létkérdés. Az én létem kérdése. Mert ha nem ébredek rá vándor mivoltomra, akkor nem tudok utamra indulni, s létem ellen teszek.
A szeretet az fedhetetlen, az tiszta az végtelen, önzetlen, minden ami nem kötődik az értelemhez. Adni ezt a csodát, az a tényleges boldogság.
Az szerinted miért van, hogy nem végzek el egy kurzust, pl. a gyors-tanulásról, és mégis egyszer csak felfedezem, hogy spontán képes vagyok rá?
Azért kérdezem, mert már többször jártam így. Egyszer egy tanítást, amiről SOHA NEM HALLOTTAM AZELŐTT, a maga teljességében leírtam négy oldalban, KÉT NAPPAL AZELŐTT, hogy a tanító leadta. Annyit mondott el, hogy arról lesz szó.... Csak úgy megvilágosodott. :)
Ott persze elakadt a lélegzetem.
Így utólag, asszem az Akashából kerestem ki a megfelelő "könyvet". Merthogy egy merő ihletettségben írtam. De hogy találtam rá ennyi információ közül? és spontán, úgy, hogy senki nem tanította?
Szerinted mi az oka ennek?
Köszönöm a válaszod!
Namaszte
Bár nem engem kérdeztél, mégis van egy kérdés/válaszom.
Nem biztos hogy az számít, hogy mi az oka, lehet esetleg az, hogy miként. mire tudod használni ezt a képességedet ?
Üdv: Almás
Mindenkiben van arra képesség, még ha szunnyad is, hogy információt szerezzen teljesen új dolgokról, "hirtelen" megtudjon olyat, amit azelőtt nem tudott. Pontosan ennek a képességnek a felébresztéséről szólok a Gyorstanulás Sirály csomagban.
Ha Nálad ez működik, akkor a tudatod képes megtalálni bármely információt, akár egy morzsából kikövetkeztetve is! Képes vagy olyan mélységű megismerésre, amire egyébként csak hosszú évek megismerési és gyakorlási folyamatán keresztül lehetne eljutni.
Szerintem ez a képesség az egyik legnagyobb adomány a lelki úton járóknak, mert ettől megtáltosodik a fejlődésünk, persze ha megfelelően alkalmazzuk!
Számomra a boldogságot az hozta meg,hogy megtanultam élni.A ma élo emberek nem élnek,csak tulélnek.Egyik fontos momentuma az igazi életnek....Az itt és most megélése volt......A másik fontos alkotoja az igazi szabadság megélése volt.A mai emberkék nagyon rosszul tudják mi a szabadság,nem az,hogy azt csinálhatsz amit akarsz.Az igazi szabadságrol konyvet lehetne írni-amit most nem részleteznék,de nagyon szépen megvan fogalmazva az igazi ZEN BUDDHIZMUSBAN.Az igazi szabadság roviden---A HATALOM----
de,az igaz hatalmat nem az emberek feletti hatalmad jelenti,hanem a vágyaid azaz onmagad feletti hatalom!
EZ ADJA A SZABADSáGOT!!!
, de mivel engem személyes tapasztalatként is érint , ezért külön kihangsúlyoznám , hogy az elégedettség előfeltételei között a lemondás , az belső , tiszta szívből való , vagyis tényleges , nem csak látszatlemondást jelent . Vagyis ami már nem kell , az tényleg nem szükséges , és elérhetővé válásakor már nem kiéhezetten veti rá magát az ember , hanem elkezdi keresni magában a hiányzó szükségletet , vállat von , és továbbmegy . Üdvözlettel : felacsó
A boldogság gyökere, mások boldogsága.
Mások boldogságának feltétele a szabadság, a szabadság feltétele az Igazság, az Igazság alapja a szeretet.
Ha nincs szeretet, nincs boldogság.
Kedves Pohár!
A boldogság gyökere a saját szívünkben van.
Ha ott nem leljük, kívül sem fogjuk meglelni - és fordítva is így.
De a szívünkben nem mi vagyunk, hanem egy "Ország", Isten Országa. És ha a boldogság gyökere a szívben keresendő, akkor a boldogság egyenlő ezzel az Országgal.
De nem-e a világon keresztül vezet az út ebbe az országba?
És nem-e kell tenni ahhoz valamit, hogy beléphessünk oda?
Nem kell keresni, zörgetni, kérni?
A mai ember nem hisz az akaratlagos cselekedetek hasznosságában, mert az nem olyan szívből jövő, de addig mi jöhetne a szívből amíg még nem vagyunk a szeretet országának lakói?
Az én életem szerint a szeretetet gyakorolni kell és csak is ez hozhatja el Isten országát.
Hozzászólásodból úgy látom, nincs saját tapasztalatod arról, mi van a szívben és miből lesz a boldogság, inkább teljes egészében a Biblia tanítására hagyatkozol.
Szép dolog a hit, de mi van akkor, ha a Bibliát rosszul értelmezed, vagy esetleg jól, de az attól még mindig csak ismeret marad, nem pedig tudás!
A tudás megszerzésének egyik igen jól járható útja, a tapasztalatszerzés. Javaslom, merülj bele a szívedbe és nézd meg, éld át, mi van ott! Valamint amikor életed egy pillanatában éppen boldog vagy, akkor szintén figyelj befelé és emlékezz vissza, honnan jött, mi ébresztette ezt a boldogságot?!
Ha így teszel, akkor idővel elmélyülsz a tapasztalásban és nem kell mások megmondásaira hagyatkoznod, hanem immár a saját felismeréseidből meríthetsz, élheted a saját életed. Persze csak ha akarod! ; )
Úgy írsz a szívedről,Pohár,mintha valami tőled teljesen független zárt birodalom lenne /saját magadon belül/,ahova bebocsátást kéne kérned:)
Ez a tipikus példája annak,amikor az ember a vallásban a hasonlatokat,szimbólumokat szó szerint értelmezi,és e szerint gondolkodik arról.
Mi az Isten országa a vallásban? A Mennyország,ahol /ha arra érdemes leszel/ együtt lehetsz Istennel. Vagyis ha a szív az Isten országa,ott is együtt lehetsz Istennel. A halhatatlan,örök isteni éneddel.
Nem hiszem ,hogy Te nem voltál soha boldog,és nem érezted azt,amikor a szíved hatalmasra nyílt,és áradt belőle az a minden porcikádat elöntő érzés,amit boldogságnak nevezünk,de tulajdonképpen ezt a boldogságot az az áradó szeretet váltja ki,ami ilyenkor a szív kinyílásával árad mindenre,és mindenkire. Nem véletlenül érezzük ilyenkor,amikor igazán boldogok vagyunk, hogy szeretjük az egész világot. Nem hiszem,hogy ezt még soha nem élted volna át.
Kellett ,,keresni,zörgetni,kérni"? Nem hinném:)
Annyira jól le van írva a blogban,hogy mi kell ahhoz ,hogy tartósan is boldogok lehessünk. Én ilyen jól összeszedve ,elmondva,még nem láttam soha sehol,és ebből tisztán kitűnik,hogy aki ezt így tudja,az meg is élte,és éli is amit itt leírt,mert ez szóról szóra hajszál pontosan így van! /Minden egyes szavában felismertem a folyamatot./
Én remélem ,hogy hamar kiürül majd ez a ,,pohár"/mert ezzel a dogmatikus gondolkodással teljesen elzárod magad a valóságtól/,és egyszer majd újra felcsillan a ,,régi" Edit.