A mai beszélgetésem a fönökömmel ihletett arra hogy megnyissam ezt a blogot.

Rámzúditotta minden gondját baját a feleségével kapcsolatban.Erre én:,,-Ha nekem mondod azzal ugysem változtatsz semmit!-Jó csak ki akarom beszélni magamból!"

Na most ez mi...!?Szerintem tiszta sor!

Ha mondjuk energiát akart volna ilyen módon nyerni tölem akkor nem sikerült.Megértem hogy milyen rossz neki de mindez az ö hibája!Ezt meg is mondtam neki!Ha tényleg nem jó neki úgy ahogy van akkor tegyen ellene,de ha nekem mondja az kb.annyit ér hogy ennyi erövel a falnak is elmondhatta volna.:))

Kell-e lelepleznünk azt a személyt aki lelki szemetest lát bennünk?Vagy bólogassunk csak vigyázva nehogy beletiporjunk a lelkivilágába?

Erika Szeretettel

Ismerősöm mindig azt mondta, hogy meg kell tanulni elhatárolódni, tudni, hogy az az ő dolga baja és nem a miénk, azért csak ő tehet. Ez a lehúzás, meg tanítás. Voltam masszívan mind 2 oldalon és most törekszem arra, hogy kerüljem a másik lehúzását, ha pedig én vagyok olyan helyzetben, akkor azt szoktam csinálni, hogy érzem, hogy itt lehúzás lesz, akkor kiveszem magam onnan, nézek a távolba pl és számolok, terelem a figyelmem. :) De előbb utóbb, kialakul ez és akkor szerintem, akkor már nem fogunk "izélni", húú valaki lehúz most, jujúúj! :))))
Fircsivel egyetértve, amikor eszembe van, hogy ha valaki elmondja a dógát', kínját, akkor a végére igyekszem terelni valami pozitív felé, pl, hogy akkor végül is mit szeretne? jellegű kérdéssel! :)

Én extra extra ritkán mondom el másnak mi a bajom az már a vég:-))
Lehet meg kell tanulnom megosztani a gondomat, bajomat mással.
Általában véve egyedül cipelem magamban, és még inkább magamba zárkózok. Addig amíg meg nem oldom.Nehezen válallom fel a gyengeséget és a sérülékenységemet.
Tehát innen nézve tök jó dolognak tartom azt aki ki tudja magából adni és beszélni róla.
Hisz ez már önmagában véve sokat segít.
Viszont engem rengeteg mindenki megtalál, ismerős idegen egyaránt, utcán buszon bárhol. És mondja-mondja még úgy is, hogy nem találkoztunk soha.
Rájöttem, hogy nagyon beszélnem sem kell csak hallgatnom ennyi, amit a helyzet megkíván tőlem.
Viszont soha nem éreztem ettől rosszul magam vagy fáradtnak, és nem is zavart ez a dolog.
Így ha ilyen van meghallgatom és továbblépek. És persze még mindig rá tudok csodálkozni a helyzetre.
Hisz nem egyszer hajléktalanok végig kísérnek az utamon, ami kényelmetlen is számomra, de mindig valami olyat adnak, hogy azt leírni sem tudom. Van, hogy a buszról leszállva többet tudok az adott ember életéről, mint saját magamról:-)) El mondta amit mondani akart elköszönünk és többet nem találkozunk.
Ezek a szituk nemhogy elvesznek belőlem, hanem nagyon sokat adnak.
Ha kicsit is zárkózottabb állapotomban vagyok akkor ezek a szituk elkerülnek. Ha nyitott vagyok akkor viszont boldog, boldogtalan jön mindenki, kalandos dolog haza érnem:-))
Tudom többen energia vámpírságnak, és hasonlónak titulálják ezeket a dolgokat. Ilyet én nem tapasztaltam. Miért kéne fel venni az ő baját? Az az ővé és ha én tudok segíteni a hallgatásommal, akkor miért ne tenném meg?

Szerintem ezeket a szitukat teljes mélységgel be kell engedni. Nem szabad kizárni, hisz valami tanítást hordoz.

Szerintem ilyen a helyzetben az a legjobb megoldás,ha kívül maradunk.

Mondjuk az én esetemben amikor a fönököm panaszkodik a feleségéröl,akkor nem kezdem el azért a másikat utálni,nem élem bele magam,csak meghallgatom és elmondom hogy szerintem mi a megoldás.

A Sanyi elöadásait hallgatva könnyen tudok már okosat mondani!;) Mégpedig vagy kilépsz a kapcsolatból,vagy benne maradsz és alkalmazkodsz.

Nos van még egy megoldás speciálisan erre az esetre,mégpedig elöre késziteni a selejtes tányérokat,és látványosan és hangosan tombolni!;)Mert ebben az estben az a baj hogy a férj tul sok mindent megenged a feleségnek,ö pedig él a lehetöséggel,tudva hogy egy kis morgolódással megússza.

Persze ilyenkor nem csak a feleség a hibás aki ezt csinálja,hanem az is aki ezt megengedi!Söt!

Na jó most én pakoltam ki amit belémraktak!;)))

Köszönöm mindazoknak akik olvastak!Erika

Szerintem nincs azzal probléma ha meghallgatjuk mások ,,szemetét" ha kivül tudunk maradni.

Söt!Még a saját hasznunkra is fordíthatjuk,hiszen ,,A bölcs a más kárán tanul."

Először is üdvözlök mindenkit és örülök hogy rátok találtam.Olvasva a hozzászólásaitokat fogok alkalmazni pár gyakorlati tanácsot,de amiért írok nektek az mégis ehhez a témához kapcsolódik.

Röviden a történet: Van 2 lány az életemben akiknél az "ügyeletes" lelki kuka vagyok.
Az elsővel együtt jártam fél évig de a szakítás óta mindig valami hülyeséggel felhív és kiönti a lelkét mert mint ember szeretem és viszont és barátként váltunk el.

A másik lány pedig barátként szerepel nálam és fordítva de állandóan engem hív ha valami baja van mert a saját pasijával nem tud normális kommunikálni,elbeszélnek egymás mellett.

Hogyan és itt főleg gyakorlati tanácsra lenne szükségem,mert ez engem is emészt

A kérdésem a következő:

Türelmes embernek tartom magam,és hogyan húzzam meg a határvonalaimat,hogyan közöljem ezt velük(mert már szóban ezt megtettem nem egyszer...) hogy ez a kapcsolatokban ne ejtsen csorbát?

Tudom a megoldás az lenne ha több önbizalmam lenne amin szerencsémre dolgozok is az utóbbi 3 évben....

Köszönöm a tanácsaitokat,válaszaitokat.

Máté

Az én esetémben arról van szó hogy e egy újabb taktika hogy a fönököm közelebb kerüljön hozzám!:)

Volt már udvarlás,fenyegetés,jópofizás,kérlelés,és ez a legújabb!:)

Mindíg amikor az egyik módszer nem válik be egy kis szünet,és amikor azt hiszem hogy béke van és nyugalom akkor elöáll valami újabb módszerrel.

Pedig tudhatná hisz elmondtam már a legelején hogy ha benne vagyok nem futok köröket hanem igent mondok elsöre!De a nem az bármennyi kérdés után is nem marad!Már egy éve lassan.Arról nem én tehetek hogy ilyen lassú a felfogása!Ha jól esik neki taktikázzon csak tovább,szerintem már kezd kifogyni az ötletekböl.

Mit mondjak ettöl nem vagyok büszke magamra,de konfliktusok és megoldások tapsztalásaihoz nagyon jó terep!;)

Ezt az udvarlósdit pedig nem veszem magamra,ha más lenne itt akkor is ugyanezt csinálná ahogy volt is korábban.

Üdv:Erika