Jó e az amire vágyom?
Szeretnék megosztani veletek egy nagyon egyszerű módszert, arról hogy hogyan tudod eldönteni, hogy valami jó vagy nem a számodra, illetve a vágyak teljesülésére is jó.
Péter ,, Írni, vagy nem írni” című írása , aztán Zsani munkanélkülisége miatt is gondoltam , hogy leírom, mert nálam működik.
Próbáljátok ki ti is, ha kedvetek van, bár gondolom hasonló módszereket Sanyitól is tanulhattatok már. Én ezt Paksi Zoltántól hallottam, és azóta is használom.
Először elgondolom, hogy mit is szeretnék, mi az amire vágyom, majd a vágyaimból alkotok egy képet , és ezt a képet elraktározom. Ez már a végeredményt mutatja.
Ezt a képet 7 nap és 7 éjjel ,,megidézem”, elgondolkodom rajta, hogy hogyan jön létre, mit kell ahhoz tennem, hogyan kell viselkednem, stb.. Minden reggel így kezdem a napot és így fekszem le 7 napig.
Ha a vágyam nem teljesülhet, akkor lehet, hogy a második, vagy harmadik napon már zavarni fog benne valami. Ez amolyan természetes szelektálódás. Akkor azt a zavaró valamit már kiveszem a terveim közül és kezdem előröl a 7 napot az új tervemmel, de lehet hogy az a valami csak egy piros autó lesz, aminek nem jó a színe. Aztán az is lehet, hogy az egészet át kell tervezni.
Amikor 7 napig végig tudod vinni a vágyadat változtatás nélkül, akkor az már teljesülhet.
Tehát ellenőrizted a vágyaidat hét napig, és meg van a képed.
Ezután éled a hétköznapi életedet, és csak annyi a dolgod hogy figyeled magad, hogy mikor jön elő valamilyen félelem a terveddel vagy bármi mással kapcsolatosan benned.(1-2 nap)
Amikor jön az aggódás, a félelem, akkor megragadod azt a pillanatot, és előveszed ezt a képet és rárakod a homlokodra belülről.
Amint megjelenik a félelem, te rögtön oda teszed ezt a képet, és ez azt fogja eredményezni, hogy az a hatalmas erő, ami a félelmedben van, az az óriási energia mind bele megy a te képedbe, és segíti annak megvalósulását.
A vágyaid így teljesülhetnek, és eltűnik az életedből a félelem, mert a félelem a mi legnagyobb korlátunk, de ezt az erőt te most pozitívra fordítottad.
Észre sem vesszük, hogy mennyire a félelmeink rabságában élünk (HI NI)
Isten megteremtett bennünket, és azt szeretné ha mi is tudnánk teremteni, és ha mi meghozzuk ezt a döntést akkor Isten örömmel teljesíti a vágyainkat, de ha a félelemtől meghunyászkodunk, akkor ő ezzel nem nagyon tud mit kezdeni.
Melyik szülő szeretné, ha a gyermeke egy kigyúrt, ki dolgozott izomzatú osztálytársa táskáját cipelné mindennap félelemből?—Kérdezi Paksi Zoltán
- Kassay Noémi blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
12 hozzászólásAzt hiszem, ez esetben beszélhetek többes számban, szerintem elég sokaknak ad valamit az írásod!
Igen, nekem nagyon előjöttek a félelmeim, láttam, ahogy szó szerint gúzsba kötnek. Aztán Sanyi módszerével belementem abba, ami jött. Mit ne mondjak, nem volt könnyű, de a nehezén azt hiszem, túl vagyok. :)
Viszont azért is nagyon aktuális nálam az írásod, mert csak nagyjából van sejtésem arról, hogy mit is szeretnék kezdeni magammal.
Köszi még egyszer, kipróbálom, aztán majd beszámolok az eredményről. :)
szeretettel: Zsani
Igazán egyszerű technika és igen, nálam is aktuális, meg azért sok mindenkinél, aki olvasgatja az oldalt. :)
Nekem, most Sanyi segített, hogy felismerjem, nem jó volt az irány és az sem amire vágytam.
Nemrég ismertem fel és elég döbbenetes volt számomra, mert elég régóta foggal, körömmel kapaszkodtam egy kivetített idillikus képbe. Ráadásul Észre se vettem, hogy az nem az én utam. Így nem teljesülhet. Ha teljesülne is valószínű nem azt kapnám amire eredetileg vágytam. Minden áron magamra akartam erőszakolni valamit, amit én jónak láttam. De nem szolgálná a fejlődésemet, sőt. Kicsit most vicces is, mert évek óta próbálom be fogadni, feldolgozni egy olyan helyzetet, amit utálok, valahogy az a képzetem támadt, hogy azzal van dolgom, és azon kell dolgoznom. Az viszont eszembe se jutott, hogy más irányba kéne elindulnom ahhoz, hogy boldog legyek. Belevetítettem a boldogságot egy hamis vágyba, képbe. És makacsul ragaszkodtam hozzá. Remélem, így hogy felismertem sikerül elengednem a téves képzetemet.
Hogyne! És milyen fájó belátni egy olyan vágyat, ami nem én vagyok, csak külső hatás (média, akármi) és nem illik bele az életutunkba. Nem kaphatunk meg mindent. :(
Ez a beszélgetés engem is megfogott, nekem is kb ezek a gondolatok maradtak meg a legjobban belőle, ez a szülő-gyermek hasonlat meg a vágy projekt.
De hátha érdekel a teljes beszélgetés másokat is:
http://radio.tisztahangok.hu/archivum/04_asztrozofia_a_gondolkodasrol
Sziasztok!
Még nem próbáltam ki a technikát amivel kiszűrhető a hamis vágy, de ez a rádió beszélgetés....hm??? Iszonyú jó! :D
Fan lettem, Paksi Zoltán irányába is és nekem a rádió is nagyon tetszik. Ti hallgattátok már?
Köszönöm, az előző hozzászólónak, hogy betette a linket, akit érdekel hallgassa meg, mert tényleg nagyon hasznos. 80 perc, de nem lehet észre venni. Vannak emberek akiket 8 percig se tudok hallgatni. :D
Most hallgattam végig az anyagot...nem ismertem ezt a radiot...nagyon érdekes volt...mindenkinek ajánlom....köszi a lehetőséget.....pont jokor jött..:)
Nincsenek véletlenek!
Tegnap volt egy kis problémám a munkahelyemen...már régóta érlődék bennem h váltani kéne...de jön a nagy félelem h mi lesz ha rosszul döntök mert...ma éjszaka arra ébredtem fel h a munkahelyemmel álmodok és sirok...órákon keresztül csak feküdtem az ágyban és gondolkodtam h hogy tovább...és erre most rátaláltam a leveledre...nincsenek véletlenek...mivel 1,5 éve külföldön élek és még nem beszélem tökéletesen a nyelvet rengeteg félelem és gátlás van bennem...ha ezt mind fel tudom használni a célomra....akkor az tuti sikerülni fog....megprobálom....köszönöm...Erika
Pontosan én is ilyen körülmények között élek,és nekem is pontosan ilyen dilemmáim voltak!;)Kivéve az önbizalom,hiszen munka terén ezzel nincsenek problémáim.(hogyan csinálom,ha gondolod szívesen megosztom Veled;)))
Nos itt ahol élek és dolgozom voltak kemény idöszakok amikor azt éreztem hogy mindenképp váltanom kell!(ezeket mindíg megírtam itt az önmegvalósításban)
Kidolgozott tervem volt arra vonatkozólag hogyan fogom megvalósítani a munkahelyváltást;))Tettem is pár óvatos lépést ezügyben.....
De aztán semmi..!Az itten dolgok VALAHOGY mindíg rendezöttek!
De bennem volt egy kis félsz hogy mi van akkor ha kedvezötlenebb helyre kerülök?Nos ekkor jött egy nagyszerü felismerés bennem,mégpedig :Nincs félnivalóm!Hiszen tudom hogy a hasonló a hasonlót vonza!Ha én jó embernek,és jó munkaerönek tartom magam akkor azt fogom bevonzani!+Mindenki azt kapja amit megérdemel!+Az élet olyan feladatok elé állít amihez a megoldást is biztosítja.Aminek a végrehajtásához megvannak a képességeim.+Ezt is tudjuk mindannyian!Hogy ami nem öl meg az megerösít! = NINCS MITÖL FÈLNEM!
Egyébként ha nem beszéled SZERINTED elég jól a nyelvet,(mint én;)))akkor ha személyesen keresel új munkahelyet,akkor egyböl kiderül hogy elfogadják-e azt szintü a nyelvtudást amivel rendelkezel.
Szívböl remélem hogy segíthettem!Szeretettel:Erika
Elöször is köszönöm h megosztottad velem a tapasztalataidat...már pár éve érlődik benne a gondolat h szakmát kéne váltanom...és tegnap meghallgattam a Paksi Zoltán egy előadását ahol arról beszél h mennyire fontos a vágyak megélése..gyerekkori vágyam h sporttal foglalkozzak...annyiban módosult a dolog h régen aerobic oktató szerettem volna lenni most meg a jóga csodálatos gyakorlatai büvölnek el..őszintén szolva a terv már fel van állitva csak még a csiszolások és pontositások hiányoznak...
De egyre rájöttem...azért mert külföldön vagyunk és még nem beszéljük tökéletesen a nyelvet azért nem kell elhitetnünk magunkkal h kevesebbek vagyok...hisz többek mert egy idegen nyelv elsajátitásával foglalatoskodunk...:)))
Köszönöm a segitséged....szép napot és további sok sikert...baráti ölelés..Erika
Èn is aerobikos voltam!Nekem is voltak ilyen irányu ambicióim!;)
De amikor kijöttem 3-4 hónapig nem csináltam semmit.Bizonyára Te ismered ezt az érzést amikor érzed hogy kezdesz ,,szétesni"?;)Mind testileg mind lelkileg.
Nagy nehezen aztán rászátam magam arra a sportra amiröl azt gondoltam hogy bármit megcsinálok csak azt az egyet nem!:)A futásra!Nos nekem az aerobikban az jött be hogy hangos zenére ritmusra erölködünk,és közben vidámak vagyunk.:)Ezeket a dolgokat mind belevittem a futásba,és nagyszerüen müködik!Szerecsére van itt egy erdö ahová mindíg járok endorfint ,,szedni"Szerintem a sors úgy müködik hogy ha valamire szükséged van azt biztosítja.Ìgy aztán a legszebb edzöterembe járok amit valaha is láttam,és persze ingyen!
A jógát még nem próbáltam,talán az tart vissza hogy egy rendes nyújtógyakorlatot sem vagyok képes megcsinálni....De nagyon népszerü és hasznos dolog,akármekkora városban is élsz biztosan van rá érdeklödö!
Nem hiszem hogy a nyelvtudás miatt aggódnód kellene,mert ismerek olyan kézilabdás profi sportolót aki kijött úgy hogy nem tud egyáltalán németül,és berakták kicsiket edzeni....!?Ne kérdezd hogyan csinálta?Fogalmam sincs!
Ha mégis bizonytalan vagy,akkor csinálhatnál az elsö óra ingyen akciót például!Aztán így senki nem érzi magát becsapva,és ha újra eljönnek tudják hogy mire számíthatnak.
Sok sok sikert hozzá!Erika
Háát én éveken keresztül futottam...igazából Németországban kezdődött amikor baby szittergektem kb 10 évvel ezelött..ott olyan szép erdők vannak..engem nagyon kikapcsolt...imádtam azt az érzést amit futás után érzel h igen megcsináltad és amikor egy kiados futás után bizsereg minden porcikád...hát sokáig a rabja voltam...képzeld olyan megszállott futó voltam h amikor ausztriában dolgoztam télen siruhában mentem esténként futni..:)))imádtam...aztán pár éve megismerkedtem a jógával...igazából csak azért probáltam ki mert vendéglátozom és sokat fájt a hátam és a sok állástól merev voltam....nyujtásként...aztán egyre jobban megtetszett..szoval azóta ahogy az időm engedi gyakorlom és hát a futás azóta elmarad...futok eleget a munkahelyemen...:))
Azon is gondolkodtam már h a sulit otthon kéne esetleg megcsinálni de hát ezek álltalában 1 éves iskolák és hát Irországból ahol jelenleg élek havi 1szer nem olyan egszerű haza ugrálni...szoval marad az h megtanulok jol angolul és elvégzem itt az iskolát ...:)))
Abban meg teljes mértékben igazad van ha aminek jönnie kell az ugyis jönni fog...csak hát az a fránya türelem...:)
Egy szónak is száz a vége...a futást sokáig élvezni fogod...sok sikert..Erika:)