Női hazugságok
Miért van az, hogy a "nők" hazudnak, sokat ködösítenek? Jó-jó, a férfiak is, de a nők messzemenően többet hazudnak, eddigi észrevételeim szerint.
Persze, az már más kérdés, hogy miért találkozom ezzel? Maradjunk annál a ténynél, hogy sokat hazudnak füllentenek. Miért?
Ezt, most csak úgy kiírtam... evvan!
- blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
35 hozzászólásMiért vonzol be hazudós nőket? Vagyis miért hazudós nőket vonzol be?!
És miért ez van a 'fókuszban'?!
Te őszinte vagy mindig Mindenkivel minden esetben? Magaddal is?
szeretettel: Zsani
Ez az a hazugság, amivel garantáltan hazudósak tömkelege vesz körül.
Az emberek azért hazudnak, mert a valóságuknak és benne saját maguknak másmilyennek kellene lennie mint amilyennek gondolják magukat és a valóságot.
Például az emberek hazudnak, mert nem érzik magukat elég értékesnek. Hol azt hazudják, hogy milyen nagyon értékesek és belül csak az ürességet vagy a kevésséget élik meg, hol azt hazudják, hogy milyen értéktelenek, de belül azt gondolják, hogy ők többek ennél, ennél jobbat érdemelnek. Mi a franc van már, miért nem értékeli őket senki. Pedig .... és itt jön a tévképzetek, apró hazugságok tömkelege.
A Földön ezt mind visszakapjuk.
Légy őszinte, őszinte először magadhoz, utána megtanulsz mindenkihez őszintének lenni és akkor kikopnak a vonzásodból a hazudósak. Amíg hazudsz magadnak, lesz, aki megmutatja neked, milyen hazudós is vagy. A kis füllentések, elhallgatások, félrenézések és eltagadások is visszajönnek.
Amíg hazudósak vesznek körül biztos lehetsz benne, hogy te vagy a legelső közöttük.
Amikor áldozatok vesznek körül vagy áldozattá válsz, biztos lehetsz benne, hogy a saját magad áldozata vagy.
Amikor álszentek vesznek körül, biztos lehetsz benne, hogy képmutatással múlatod az idődet.
Amikor elfogadod, hogy ami kívül van, az belőled származik,
amikor elkezded nem gyártani a kifogásokat,
nos, az lesz a fordulópont és megkezdődik a tisztulás.
Amikor őszinték vesznek körül, biztos lehetsz benne, hogy magad is az vagy.
:)
Mi van akkor ha látom mások hazugságait magam körül de nem zavar?
Söt!Idönként nevetséges a hazugság, az illetö úgy adja elö a hazugságot hogy azt hiszi hogy elhittük.....!?;)))
Nekem nem szoktak hazudni!.......vagy mégis.......?:))
Üdv:Erika
Például:
Látom, hogy hazudok magamnak, de nem zavar.
Időnként nevetséges a hazugság, mégis úgy adom elő mintha elhinném.
Lehetséges?
Üdv:
Karmatörlő
ezen most elgondolkodtam.
Ha teszem azt egy Mester, aki már túllépett a játszmákon, sosem találkozik hazugokkal, manipulátorokkal, stb..?
Akkor sosem találkozik senkivel?
Akkor kit tanít?
Vagy csak éli világát?
Nekem ez így necces :)
Na Nekem itt a határ, amit még nem raktam tisztába a tükröződéssel kapcsolatban. Én eddig arra jutottam, hogy ami már bennünk megoldott, az nem kavar fel a másikban, ami zavar a másikban, az nálam van elásva :)
Lehet másképp is? Ha fittyet hányok magamra? Akkor saját magamnak hazudok, hoppáá ??!!
De lehet, hogy már tényleg túl vagyok rajta. És azért nevetek az ilyeneken. Hogy lehet "ellenőrízni" hitelesen, melyik eset áll fent?
Hazugságvizsgálóval?:)
Mindenesetre gyanus hogy a Karmatörlö soha nem kér senkitöl segítséget....!Viszont a sokszor kéretlen tanácsokat két marékkal szórja!
Hogy is van ez?
Karmatörlö most Te vagy aki hazudik önmagának,vagy ugy gondolod hogy nem vagyunk azon a szinten hogy megoszd velünk a privát dolgaidat?Hmmmm?
Egyébként jó kérdések Anita!;)
Erika Szeretettel!
Szerintem neki nincs szüksége a mi segítségünkre, amin mondjuk néha nem is csodálkozom.
Végül is mindenkinek magának kell megoldania a problémáját és ha ezzel elindult egy úton, lehet nem is "tartozik" most hozzá külső segítség.
Egyébként nekem semmi bajom a Karmatörlő-vonallal. Próbálj meg néha "mögéolvasni", sok dolog ott van benne, amit mi itt felszínesen próbálunk meg értelmezni.
Üdv!
Hédi
hogy hazudok magamnak, mások felé inkább elhallgatok dolgokat, a direkt becsapásokról már nagyon régen leszoktam. (Az amikor azt mondom a gyerkőcnek, hogy a Mikulás hozta a csomagot, az nem tudom hová tegyem, még boldog ettől, ennyit elviselek.)
Ezt a fajta eszköztáramat évekig edzettem, azért vagyok benne ilyen penge. Képzelheted micsoda hazugságdzsungelt kellett kiirtanom magamból!
Azt is tudom, hogy ez a kínzó problémáink megoldásának az egyik alapja.
Megpiszkáltalak?
Szándékos volt.
Ha tudsz olvasni a tükörben, akkor az nagyon sokat segít, segítségnek kaptuk, csak rendszeresen figyelmen kívül hagyjuk.
Őszinte nőci vagy, már csak azt a lépést kell megtenned, hogy az önámításaid, elhallgatásaid mögé is nézz.
Elárulom, hogy ezek mögött nincs semmi különös, néhány feloldatlan trauma az egész, ilyeneket az emberek hajlamosak egész életükben őrizgetni. Kimondhatatlanul tudnak fájni.
Nem állítom, hogy könnyű, mert azért vannak még mindig bevésődve az önsorsrontó, a teljesség útjában álló téveszmék és rutinok, mert nem tudtuk megoldani ezeket anno, és szépen betemettük. Ki kell ásni, mostmár nagylány vagy, sokat tanultál, meg fogod tudni oldani.
Nagyon sokáig, vagy két évig NLP-vel szálanként haladtam a traumákkal. Az is kiderült, hogy az NLP-nek és a traumaoldásnak van más és sokkal gyorsabb módja is. A Nelson biorezonanciás készülékkel ezek a traumák úgy is feloldhatók, hogy nem is tudjuk, hogy mi volt az, megadja az időszakot és a trauma jellegét, férfiakkal vagy nőkkel kapcsolatos, de ha nem jössz rá, akkor is kisimul a világ. Egy idő után kiderülnek, de akkor már nem fájnak, már nyugodtan lehet emlékezni a legkínosabb, legfájóbb ügyekre is.
Azért találkozom mostanában a hazugság témakörével, mert az, ami most van terítéken, az az időszak tele van vele. Naponta többször is telefonálok segítségért, belepiszkáltam és ömlik rám, nem mindegyikkel tudom, mit csináljak.
Ezt a egészet csak azért kellett végigcsinálnom, mert nekem is itt az üzenet, ugyanaz mint neked: régen volt, nagy vagyok már, meg fogom tudni oldani, csak bátran szedjem elő, nem vagyok már gyerek. Amíg ki nem ásom, itt lesz, és nem itt van a helye, hanem a múltban. Csak ártok vele, ha ezt a lépést nem teszem meg.
Az összes találkozást itt tükörnek használom, akkor is, ha nem írom le, hogy nekem mi volt belőle a lecke.
:)
Magával Nelson úrral csak egyszer beszéltem, de a gépével több mint 5 éve foglalkozom. Nos valóban segít a dolgok feloldásában, de nem helyettesíti. Azt sem hiszem, hogy nem fáj tőle annyira, tán csak már megedződik az ember egy pár kör után.
Inkább a problámák beazonosításában, fellelésében segít, de az átfolgozási jog kizólag a szerzőjé, azaz saját magadé. És nem tapasztaltam még, hogy a Gép ezt megtette volna bárki helyett is. Sajna, vagy tán szerencsére helyettem se.
Erről egy nem régi Hellingeres foglalkozás jut eszembe. Volt egy ifjú hölgy akit a sors ca 10x úgy megvert mint egy átlag honpolgárt. Ennek ellenére, vagy tán éppen ezért párja van, főiskolára jár és igen bölcs. Amikor egyöntetűen mindenki kikiálltotta a csoport legrémesebb sorsú egyedének csak annyit mondott: én köszönöm hogy ilyen sorsot kaptam, egyébként nem lennék itt.
Jó Nelsonosást, de szerintem az amit vele megoldasz később visszajön még repetára. :):)
Üdv!
Hédi
lehet, hogy azért, mert a normál NLP-ben megtanultam, hogy ne csak feloldjam a traumát, hanem változtassak is a viselkedésemen is, vizsgáljam felül a rutint.
A Nelson oldani tud, de helyettünk elengedni nem, sőt azt nem tudja, hogy ha már nincs a trauma, akkor mi legyen? Normál NLP-ben a második szakaszban már kitalálják, ha már nincs trauma, akkor ahhoz milyen érzés, attitűd, viselkedés, stb. tartozik.
Szerintem csak ezért érezheted úgy, hogy repeta, mert, ha mindent ugyanúgy csinálunk, rutinszerűen, mint korábban, akkor a változás a traumaoldás-elengedés ellenére nem következik be. Csak már nem fáj.
Kombózni kell. Kinek mi jön be.
Alapoldásra, amivel semmilyen körülmények között nem tudunk szembenézni, arra nagyon jó a Nelson. A nővéremnél, aki szerint nincs olyan, hogy biorezonancia, az hülyeség, a Nelson oldás lehetővé tette, hogy túlélje a rákot, az ahhoz kapcsolódó traumákat feloldotta, ő meg elengedte. Ehhez kellett néhány körös kibeszélés is, de az a traumaoldás nélkül nem ment. Ha ment volna, nem lett volna rákos.
Én normál NLP-vel kezdtem és két évembe telt, mire eljutottam az alapkonfliktusok elejére. A Nelsonnal ez sokkal könnyebben megy, nekem legalább másfél évet megspórolt. Utána még mindig lehet rutinokat átírni, új rutinokat építeni. A pozitív világ felépítésére valami mást kell használni, arra rengeteg technika van.
A magam részéről a Nelsonban nem az NLP-t kedvelem, hanem a baciirtást, azóta nem szed a család antibiotikumot.
Üdv:
Karmatörlő
Szia Karmatörlő
Nelsonban az NLP-t szinte csak mások kezelésére használom, amikor a terápia ezt javasolja. Magam részéről meg vagyok azzal amit még évekkel ezelőtt tanultam Biró Gyula dokitól. Be kell valljam, nekem nem volt "elég" az NLP abban a formájában, ahogy azt általában itthon tálalják. Sok plusz irodalmat kellett hozzávegyek kintről, mert az itteni "vérvonal" a szellemi tanok begyűrűződését nem bírja elviselni. Valójában a módszer nagyon sokban hasonlít bizonyos ősi kérdez-felelek elmetornákra. Annak idején egy Buddhista szerezetes haverommal elemezgettük a párhuzamokat, hát volt honnan csennije Bandlernek. Nekem sokat lendített az előrehaladáson a Willigis Jaeger, Dahlke, ill. a Sanyi féle meditáció. Ezeket próbálom ötvözni és néha fűszerezni még egy két más dologgal.
A Nelson valóban jó arra, hogy bacit, vírust és miegymást öldököljön, no és hogy a környezetünket ennyivel is tisztábban tartsuk, de igazán az a legjobb, ha nem vagyunk olyan állapotban, hogy bevonzuk ezeket. Én leginkább meridián harmonizálásra és az összetevőim elemzésére használom, ha csak nem süllyedek le valahova.
Üdv!
Hédi
Az a fontos, hogy működjön. Mindegy milyen módszer és honnan származik, csak működjön. Mindegyiket arra kell használni, amire jó. És persze egy recept nem működik mindenkinél.
Nekem annál sokkal nagyobb szerencsém van, minthogy a tankönyvi NLP-t kapjam. Egy barátom kifordította az egész NLP-t a saját szája íze szerint, és ő azt mondja, hogy azzal kell foglalkozni, amit szeretnénk. Azért, hogy ne süppedjen bele az egyébként is slamasztikában lévő páciens a saját dagonyájába, előbb a jó érzéseket kell feltuningolni. Ha a jó érzések mondjuk úgy 100-ason vannak, akkor azzal nem szabad nekiesni 500-as problémának, nem lesz meg a megoldás. Addig kell tuningolni a jó érzéseket, amíg 700-800-as szintre nem érnek, mert akkor az 500-as probléma már kicsinek fog tűnni és megoldhatóvá válik. Jó, nem? Nálam működött.
Egyre inkább hajlok arra, hogy a mikrovilág, bacik, vírusok, gombák, és a működési anomáliák mindegyike lecke. Ha megoldjuk, többet nem jelentkeznek. Nem elég egy külső energetikai megoldás, tudati megoldásra van szükség.
Minden a tudat, semmi más. Így már minden szabadon formázhatóvá válik. Szerintem most erre gyúrunk.
Üdv:
Karmatörlő
Ha már a tükör efktust vizsgáljuk akkor így kellene kinéznie annak amit írtam!:Hazudok magamnak de zavar.(tudod arra a bejegyzésemre gondolok ami ekinditotta a beszélgetésünket ebben a blogban)
Fejlödsz Karmatörlö!Már egy érezni hogy emberibb vagy,hogy közelebb ereszkedtél hozzánk!Csak így tovább és megkedvelünk!;)
Egy lépésel közelebb kerültél magadhoz.
Miket írsz, még a végén zavarba jövök!
Mindig tudtam, hogy terminátor vagyok. De csak azért, mert nem akartam ember lenni, azok olyan sérülékenyek.
:)
Bátran bevallhatom, hogy még mindig elég gyakran kapom magam hazugságon, a leggyakrabban önámításon, nem az a kérdés, hogy ideges leszek-e tőle vagy sem, hanem az, hogy keresztülnézek-e rajta vagy sem? Én már inkább nevetek rajta, hogy milyen rutinosan tudok mellélátni, de igyekszem azonnal korrigálni.
Nem tudom, hogy a Mestereknél hogy van. Azt tudom, hogy ilyen kotnyeles tükör vagyok, aki a szabályokat tisztelvén és komolyan gondolván rákérdez ezekre. Ahogy Erikánál is tettem. Nem biztos, hogy jól fordítom, csak kérdeztem. Elég magas a találati arányom.
Nem azt jelenti, hogy nem ámítom magam, mert a napi rutin és a tudattalan programok többnyire simává teszik a mindennapokat, de ebben a nagy símaságban gyakori a jég, amin el lehet csúszni. Nos, a csúszásokat kell észrevenni. Ott befagyott valami, ami elfedi az alatta lévő, egyébként pofára esést okozó dolgot.
Azután arra is rájöttem, hogy nem egyféle az energiánk, hanem energiamixekben élünk és mindig az aktív energiák, akár tudunk róla, hogy mi az aktív, akár nem tudunk róla, ezek a vonzás alapjai. Így természetesen, ha valaki már teljesen leszokott a hazugságokról, elhallgatásokról, akkor az emberekkel akivel találkozik, azokkal nem akkor és nem olyan apropókból találkozik, amikor és amiben hazudnak, hanem akkor, amikor a másféle aktív energiáik vannak szinkronban.
Egy edzésre a fizikai test karbantartása hozza össze az embereket, és nem az az érdekes, hogy a testéről ki mit gondol. De persze ebben is vannak szinkronicitások, hiszen egy edzőteremben látszik, ha olyanok jönnek össze, akik azért vannak ott, hogy fejlődjenek vagy karban tartsák magukat, és teljesen más az atmoszférája egy olyan helynek, ahová a testükkel elégedetlenek járnak. Szerintem valahogy így van.
Azért gondolom, hogy így lehet, mert már én is tapasztaltam, hogy olyan emberek, akikről úgy tudják, hogy kettéharapják a delikvenseket, velem nagyon kedvesek szoktak lenni. Valahogy mindig nem veszekedős kedvükben találkozom velük. Persze nem volt ez mindig így, de amióta megtanultam kiállni magamért, már nincs szükség ilyen típusú találkozásokra.
Olyan esetben, amikor látom, de nem vagyok részese az eseményeknek, akkor mindig azt szoktam megkérdezni, hogy miért kellett látnom. A hazugságot is. Többnyire az önámítás vagy egy megoldatlan probléma első figyelmeztetése. Ha keresztülnézek a figyelmeztetésen, akkor legközelebb közelebbről fog érinteni.
Az pedig, ha magadon nézel keresztül, na az igazán necces. Akkor csőstől jönnek a leckék, minden oldalról, akkor igazán céltáblának érezheti magát az ember.
A magam részéről teljesen biztos vagyok a vonzás törvényében, univerzális, 100%-os, olyan nincs, hogy olyasmivel találkozz, ami nincs benne az energetikádban. Hogy mihez kapcsolódóan és hogyan került oda, az jó kérdés. Az NLP-ben azt tapasztaltam, hogy sok olyasmit kötünk össze, amit nem kéne és utána nézhetünk, mint a moziban, bogozhatjuk a szálakat és kiderül, hogy teljesen más, mint aminek látszott. Jónéhány rétege van egy egy szimptómának, és már a második után alig látszik valami az eredeti problémából, a gyökérfélelemből. Az NLP-ben rutint szereztem ásásból és a kacifántos önámítások kibogozásából.
Sosem abban vagyok biztos, hogy túl vagyok-e valamin, hanem a vonzás törvényében vagyok biztos. Ha odahozza elém, akkor nem vagyok túl rajta, akkor ott munkál bennem. Van egy egészséges egyensúly szerintem, és az az, hogy az aktuális az éppen szembejövő problémákkal kell foglalkozni, nem kell túlspilázni, de arra, ha valami kényelmetlenség motoszkál valahol, akárhol bennünk egy helyzettel kapcsolatban, arra oda kell figyelni.
:)
most, hogy így olvastalak, nekem is beugrottak hasonló tapasztalások.
Én is abszolút hiszek a vonzás törvényében, saját bőrömön tapasztalom :)
Csak egyszerűen nem állt össze a kép. Ez az egyik fő "bajom", tovább és tovább viszem, túlagyalom :)
Nálam a sokszor elszállás van most jelen. Tudod a szemüveg aspektus, amikor foggal-körömmel nádi hegedűvel ragaszkodom az elképzelésemhez. Aztán mikor felteszem a kérdést mi ez? Nem telik 2-3 napba sem (sőt, általában már akkor megkapom) a fejre koppintást.
Az egyensúlyt nem tudom még. Sokáig nem mertem visszaszólni, kiállni magamért. Mostanában meg túlerővel állok ki magamért. Na ez is óriási probléma, de munkával, figyeléssel majdcsak csiszolódik. Fura, mert nem szidom meg magam, ha hibáztam, inkább még mélyebbre megyek, mi ez?
De majd ha már ott vagyunk, megtudjuk a választ, vajon tényleg milyen érzés már révbe érni, addig meg hajózzunk tovább... :)
:)
Utánad nézek. Nekem tetszik, amiket, ahogyan írsz.
Öntudat, intelligencia, humor, önirónia. Tisztaság. Tetszik. Nem baj az, ha valaki tisztában van önmagával, de cserébe ne kérd, hogy a saját megnyugtatásod miatt, hogy "ő nem jobb, mint én", felfedje a gyengeségeit is.
Ez olyan üzlet, amit nem kötelező felvállalni. (Ezt a többieknek írtam.)
Te most felvállaltad ezt is, mert érzed, hogy így itt maradsz, közelebb kerülsz és továbbra is meg tudsz nyitni másokat.
A vita jó dolog, ha értelmes.
Szerintem meg a férfiak hazudnak többet, nem a nők.
Vagy lehet, hogy kb. ugyanannyit hazudnak mind, csak én meg a hazudós férfiakat vonzom be? : )
Olyan sok elgondolkodtató hozzászólást olvastam a témában, hogy nem tudok semmi újat hozzá tenni. Nekem csak a következő kis szösszenet jutott az eszembe a hazugságokról:
Ahogy a nők/férfiak visszautasítanak:
AHOGY A NŐK VISSZAUTASÍTANAK
(és amit valójában gondolnak)
- SZÁMOMRA OLYAN VAGY, MINT EGY TESTVÉR.
(Pont mint az a mafla, pizza-képű, bunkó bátyám.)
- MOSTANÁBAN TÚL BONYOLULT AZ ÉLETEM
(Nem akarom hogy itt maradj, miközben a másik 8 pasim telefonon hívogat...)
- MUNKAHELYEN (UTCÁN, STB...) NEM ISMERKEDEK
( ...veled meg sehol a naprendszerben.)
- NEM TE VAGY A HIBÁS, HANEM ÉN!
(Nem én vagyok a hibás, hanem te!)
- MOST CSAK A KARRIEREMRE KONCENTRÁLOK
(Dög unalmas munkám van, de az is jobb mint veled itt randizgatni.)
- TISZTASÁGI FOGADALMAT TETTEM!
(Legalábbis, hozzád hasonló hapsikkal nem mocskolom be magam.)
AHOGY A FÉRFIAK VISSZAUTASÍTANAK
(és amit valójában gondolnak)
- MOSTANÁBAN TÚL BONYOLULT AZ ÉLETEM
(Ronda vagy!)
- MUNKAHELYEN (UTCÁN, STB...) NEM ISMERKEDEK
(Ronda vagy!)
- NEM TE VAGY A HIBÁS, HANEM ÉN!
(Ronda vagy!)
- MOST CSAK A KARRIEREMRE KONCENTRÁLOK
(Ronda vagy!)
- TISZTASÁGI FOGADALMAT TETTEM!
(Ronda vagy!)
- SZÁMOMRA OLYAN VAGY, MINT EGY TESTVÉR.
(Bűn ronda vagy!)
Mi most a hazugság világát oly tömény módon éljük meg, hogy szinte kiveszőfélben van köreinkben az értelmes emberi élet. Pedig ami él, az fejlődni akar, s ez csak a valóság talaján lehetséges! Az igazság és a valóság ugyanannak az éremnek két oldala. A hazugsággal és a valótlansággal ugyanez a helyzet.
A hazugság egy olyan tudatos elferdítése a valóságnak, amelynek következményei szinte beláthatatlanok! Ha valakit hazugságon kapunk, akkor feltétlenül fontos, hogy bizalmunk gyengüljön vele kapcsolatban. Hinni, bízni, csak abban szabad, aki igazolta, hogy méltó erre! Feltétel nélküli bizalom, hit, még Istennel kapcsolatban sem kívántatik meg senkitől.
Kétségtelen, hogy állapotszerűen nem lehet azzal élni, aki rendre be akarja csapni társát. Itt a tűrőképesség, amely különböző szempontok figyelembevétele alapján erősödik vagy gyengül, és ez mindenkinél különböző.
Hogy ki hazudik többen a két nemből eldönteni szinte lehetetlen, hisz ilyen statisztikával nem találkoztam még, de az biztos, ha valakit rajta kapunk a hazugságon mely lehet kicsi nagy, vagy mondjuk füllentésen kapjuk, mely talán nem olyan súlyos mint a tudatos hazugság, de ez is a hazugság körébe tartozik. Az biztos, hogy ha kiderül az igazság olyan sebet ejt rajtunk, mely soha nem gyógyul be. Ezek után a hazudós fél, elveszti valódiságát szinte örökre. Bármit tesz, bármit mond, mindig kételkedni fogunk őszinteségében.
Persze létezik még a kegyes hazugság melyet az emberek találtak ki, jelszóval így megkíméljük a másik felet valami ismeretlentől, fájdalomtól, persze ez is hazugság, mégpedig talán a leg kegyetlenebb fajtából. Tény számtalan formája létezik a hazugságnak, de a legfontosabb, árt annak aki hazudik és árt annak akinek hazudnak.
A minap olvastam ezt az idézetet: Jézus azt mondta: Nem az teszi tisztátalanná az embert ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából.
Aki hazudik, az a legjobban önmagának árt vele.
Miért hazudunk? Erre sok választ lehetne adni, de az eredendő ok (mint minden más emberi "bűn" elkövetésénél) mindig a tudattalanság.
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek” -Kedves Szabox, én is csak ezt tudom javasolni, mást nagyon úgysem tehetsz. Az emberek hazudnak, evvan ;)
"Jó-jó, férfiak is, de messzemenően a nők, eddigi észrevételeim szerint többet hazudnak. Persze, az már más kérdés, hogy miért találkozom ezzel, ez más, maradjunk annál a ténynél, hogy sokat hazudnak füllentenek."
Ezt már én is megfigyeltem és arra a megállapításra jutottam, hogy egész egyszerűen azért, mert ők sokkal rövidebb pórázon vannak tartva míg felnevelkednek. "Jobban kell őket félteni" szülőként.
És hát egységnyi szabadságmennyiség eléréséhez sokkal többet kell így "melózniuk" mint a fiúgyermekeknek. Aztán hogy ezt ki hogy éri el, milyen módszerekkel, könnyebb út, nehezebb út.. így ebből alakulnak ki a rutinszerű automatizált füllentések, minden élethelyzetben, amikor teljesen szükségtelen lenne, még olyankor is, reflexszerűen. Szomorú..
Hi Jag!
Szóval.... szerintem ha a nagy átlagot vesszük, akkor fifty-fifty lenne az eredmény. A lányokat évszázadok során arra nevelték, hogy a háttérben, családösszetartó szerepet töltsenek be, szavuk se nagyon lehetett. Nos, mit csinál ilyenkor a tehetségesebbje? Hát azt amit nagyanyáink oly sikeresen űztek, érvényesítsd úgy az érdekeidet, hogy úgy nézzen ki mintha a párod azt akarná. Ez egy ősi manipulációs eszköz, amire szabály szerűen nevelték a nőneműeket. (A fiúkat meg arra, hogy hogyan kell elrejteni a másodlagos kapcsolataikat.) Tehát neveltetésünkből kifolyólag predesztináltak voltuk arra, hogy ne mondjunk igazat.
Ma már ez szépen alakul át. Egyrészt általános manipulációs évszázaddá váltunk, ha kilépünk az ajtón, az az egy tuti, hogy azonnal valaki megpróbál fogást találni rajtad. Vagy a koldus a sarkon a hátrakötött lábával, vagy a műnő a 90-60-90-el. Tehát, kezdi elhagyni nemi jellegét az ilyen jellegű háttérmunka.
Ugyanakkor a nemhez való tartozás egyre kevésbé eleve meghatározó életünkben. Változik a nemek közötti KRESZ is. Mindenkinek szoknia kell a másik nem változó megjelenését, szokásait, lehetőségeit "jogait" . Igy aztán szerintem sajnos több, általánosabb és nemhez nem annyira köthető lett a hazugság. Műveli mindenki
Azonban azt is érzem, hogy akinek erre késztetése van és felvállalja magát, már valamennyire fogadókész talajt talál. Szóval rajtunk is múlik, mennyire hazug a "környezetünk"
Üdv!
Hédi
A férfiak az erejükkel, a nők a szájukkal, eszükkel. Ez így ment sok tízezer évig. Csak az utóbbi "néhány" évben változott ez meg a civilizáció hatására. Ez nem olyan sok idő, hogy megváltozzanak az ősi kódok.
Természetesen nincs kizárólagosság. :) Mindkét nemnek vannak általános jó és rossz tulajdonságai. Ez az egyik.
Na és?
Az általánosítások gyakran téves következtetésekhez vezetnek, ezért jobb velük óvatosan bánni! A nők többet hazudnak, a férfiak lusták, a gyerekek rosszak, az újságok felfújják a híreket.... sorolhatnám. Ez így egyik sem igaz! Vannak gyerekek akik rosszak. Pl. Kovács Pistike. (bocs ha valakit érint)de ez nem igaz minden gyerekre. Ezér azt mondani, hogy a gyerekek rosszak, balgaság. Mint ahogy az sem igaz, hogy a nők többet hazudnak. Általánosításnak, téves következtetésnek vélem. X Julcsi, Z Gizi, hazudik. Ennyi megállapítható. Ha én lennék abban a helyzetben, hogy gyakran szembejönnek velem hazudós némberek megvizsgálnám a saját hozzáállásomat a női nemhez. De erről az előttem szólók bőven nyilatkoztak.
http://sargacsik.hu
még nem találkoztam hazudós nővel , de ha véletlenül megéreztem a helyzetet belengő hazugságszagot akkor általában megpróbáltam őt szembesíteni a gyanúmmal , és ha megbecsült az őszinteségével , akkor rögtön megtisztult közöttünk a levegő , mert én is rájövök közben többnyire , hogy mivel kényszerítem hazugságra . üdvözlettel : felacso
Szerintem a hazugság,ködösítés emberi tulajdonság. Nem női,vagy férfi, hanem ego kérdése,ki-hogy forgatja a történetet a saját szájíze szerint. Úgy mondanám,hogy ki hogy hall meg dolgokat, amit be tud fogadni,ki mennyire sérülékeny.És általában apró dolgokkal kezdődik, az ún.szépítés, amit vagy barátságból,vagy szerelemből,vagy csak a béke kedvéért az emberek többsége kezdetben ráhagy a másikra,később meg nem érti, hogy juthattak el idáig. A ködösítés szintén emberi tulajdonság, ha valaki nem akar őszinte lenni, vagy pont nem akarja a másikat megbántani,vagy mert vaj van a füle mögött. Ugyanúgy férfi-női. Ki mivel találkozik gyakrabban.Szerintem.További szép napot:))
Sokszor hazugsággal oldom meg a problémáimat, meg szeretem is kiszínezni, felnagyítani a valóságot. Ennél puhább már nem is lehetne az orrom.
..és nő vagy :)