Élhetünk-e a kedvünk szerint?
Vajon megengedheti magának az ember, hogy úgy éljen, ahogy arra a szívéből vágyik?
Van valami külső erő (sors), ami szándékosan akadályoz meg ebben? Vagy az ember saját magát akadályozza?
Meg kellene felelnünk a felénk támasztott elvárásoknak? (párkapcsolat, család, gyermek, munka, megélhetés, társadalom, stb.)
Hol van a határa az önző, önmaga jó létéért küzdő életirányításnak?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Nagyon szeretem az írásaidat Zsuzsi.
Kíváncsian várom a következőt. Sok-sok tanulsággal szolgálnak.
Koszonom, Zsuzsa!
Éppen ezt a kérdést teszem fel magamnak nap mint nap! De nagyon szeretnék így élni, és azt hiszem sokan mások is...! De hogyan? Számomra a spiritualitás a nyugalmat, a lassúságot, a harmóniát, mosolyt szeretetet jelenti.... amihez időre van szükség. De a mindennapi taposómalomba belekerül az ember a"megélhetésért" és olyan nehéz belőle kiszállni, lelassulni, szóval a két dolgot egybeforrasztani! Spirituális életet élni a mindennapi életben, munkában, rohanásban...Dolgozom a kettő ötvözésén, mondhatom"küzdök, mint disznó a jégen..."hááát nem könnyű! Jól haladok, aztán mindig elakadok! Azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül, pedig én így szeretnék élni, a spirituális gondolkodásmódot, technikákat belevinni a mindennapi életbe sok szkeptikus ember között, kíváncsi lennék, másoknak hogyan megy....hozzáteszem, kisvállalkozó vagyok, és ebben a gazdasági helyzetben baromi nehéz a megvalósítás. Vagy mégse? Mert most már nem is a megélhetésért küzdök, hanem hogy egyáltalán kifizessem a havi kötelező terheket... És a spiri ismerőseim azt mondják, minél jobban félek, nekem annál rosszabb lesz, vonzás törv. alapján... én ezt mind értem, de hogy a manóba fordítsam át a fejemben a dolgokat?És akkor élhetnék kedvem szerint, mert amúgy szeretem a munkámat, kereskedő vagyok, imádom az embereket, beszélgetni velük, köztük lenni, kedvükben járni, kiszolgálni őket, ezt csinálom 25 éve!És úgy érzem, ők is szeretnek engem... Akkor most hol lehet a hiba? Én most érzem a határát annak, hogy ezt így nem érdemes tovább csinálni, PEDIG SZERETEM mert ez már küzdelem, a hét 7 napján dolgozom, és hiába a mindennapi dolgok folyton ellentmondanak, mutatnak a spirituális működésnek....és nem értem.............A sors akadályoz engem, vagy én akadályozom magamat? Más is van ezzel így? Valakinek sikerült már a kettőt egyensúlyba hozni? És ha igen, hogyan?
Nem könnyű egyensúlyba hozni, de azért nem is lehetetlen!
Az energia oda áramlik, ahova figyelünk. Ha a spiritualitásra figyelsz, akkor kevesebb figyelem és ezzel pénz áramlik a pénztárcádba, viszont igazából az elégtől többre nincs is nagyon szükség!
Ezt az eleget mindig megadja az életed, mert azt akarja, hogy élj! Ezért képtelenség vagy legalábbis nagyon nehéz egy spirituális embernek tönkre mennie, viszont amikor ez mégis fenyeget, akkor sürgősen utána kell nézni a félelmeidnek és a negatív programjaidnak!
Jó pár évet dolgoztam csak az anyagiakhoz fűződő, káros tudattartalmaim feloldásán, mire a nagyját meg tudtam tisztítani, így most már valóban ellazulva tudok egyszerre figyelni az anyagi létemre és a spirituális fejlődésemre.
Amire figyelni érdemes:
Én ezeket alkalmaztam, alkalmazom, amikor fennakadás van az anyagiakban. Gondolj arra, hogy nem csak az érzelmeinket kell megismernünk és tudatosítanunk, hanem az anyagi létünket és a megélhetésünket is! Ehhez pedig sokat kell tanulnod még!
Sanyi! Nagyon köszönöm az útbaigazítást! Továbbiakban is sok-sok erőt kívánok neked nyájad terelgetéséhez!
Hédi
Igen. Elöszöris magunkat ha megértjük akkor nem akarunk semmi ideának megfelelni hanem az itt és mostban akcio van bennünk , nem pedig reakcio. Csak egyszerüen érdemes tudatára ébredni annak, hogy mit miért csinálunk. Érdemes tudatában lenni annak , hogy mindannyian az önzöségre vagyunk kondicionálva a társadalmunkban, és nyugodtan befejezhetjük az itélkezést. Tudatában lenni annak hogy én is egy és a többi is egy.
Igen-szerintem is lényeges, hogy a világi és spirituális élet együtt legyen megélve. Itt köszönöm kedves Huszti Sanyi Neked ezt az oldalt. Rengeteg támogatást kapnak itt az emberek a fejlödésükhöz. Szeretettel üdvözöllek: Mária
Nem is tudom...
Ez a hét nagyon elkeseritő számomra... Szerbiában élek, óvónő vagyok, 25 éves, és egyáltalan nincs munkalehetőség... igy óvónői munka hiányában lassan egy éve egy táskakészitő műhelyben dolgozom...
Utálom, tiszta szivemből, sok a piszkálódás, a fizetés egyáltalan nem mondható jónak, elfogadhatónak, és most még rosszabb feltételek mellett kell majd dolgoznom, ráadásul bejelentetlenül... Nem nézik, hogy esetleg előbb szólnának, ha délután kellene esetleg menni (és csak kizárolag nekem kell egyedül), és mintha nem is vennének emberszámba a főnökék... Az egészségi állapotom sem a legjobb, lelkileg nagyon instabil vagyok, és tegnap óta egyszerűen kiábrándultam... mindenből...
Kérdem én... élhetek e kedvem szerint, ebben a bizonytalansagban, munkanélkuliségben... Felmondhatok e, miközben az idénre tervezzük párommal az esküvőnket, és még jobban kell a pénz... Mindenfelé zárt kapukba botlok... nagyon elegem van... munkakeresésben csak a visszautasitással találkozom. Ez az egész nagyon közhelyesnek tűnik, és biztos az is, de egy egyszerű családba születtem, ahol megdolgoztak a pénzért szüleim, özvegy anyám nagyon sokat dolgozott, hogy birja fizetni a főiskolai tanulmányaim... és tessék, sehol semmi... úgy érzem megőrülök, nagyon magam alatt vagyok...
A ..Miért nem kellek?" címü blogot ha olvasgatod,és az itt felsorolt gondjaiddal behelyettesíted az ott felvetödö témaval.Akkor jön majd számodra is a válasz szerintem...
Lehet hogy rinyálás az egész,és igazad van!Felfujt kis apróság!
De!Az ott elhangzott hozzászólások,és a hozzászólásokban feltett kérdések minden szituációban segítségünkre lehetnek!
Amikor a környeztemtöl nem kaptam megbecsülést,folyton arra gondoltam hogy:,,ìgy nem lehet bánni egy emberrel"
S tudod mi vezetett a változáshoz?
Amikor a hozzászólásoknak köszönhetöen rájöttem arra hogy a környezetem pontosan úgy bánik velem mint ahogyan én saját magammal!
Öszintén kívánok Neked sok sikert!
Üdv!Erika
köszi...
Remélem meglesz, bár szerintem magamban kell lerendezni a segitséget, és ehhez nyujthatnak tippeket az itt beszélgető emberek.
üdv.
Úgy érzem, hogy mi nem engedjük meg magunknak, hogy kedvünk szerint éljünk. Most jó leckét kapok ebből: a valóságban meg tudom-e élni az elméletemet: tényleg élhetünk kedvünk szerint?
Suliba járok. minden tantárgy a kedvemre való, egyet kivéve. Attól borzasztóan szenvedek, fizikálisan is. Anatómia. Szombaton lesz belőle a vizsgám, és nem bírom rávenni magam a tanulásra. Elkezdem olvasni, és érzem, összeszorul a torkom, légszomjam lesz, a szívem szúr és szédülök. Egyszerűen képtelen vagyok szivatni magamat vele. Tegnap nagy kínok közepette döntöttem. Bemegyek vizsgára (végül is tesztes lesz csak), és ha eltalálok annyit saját kútfőből, hogy görbül, akkor hurrá, ha nem, akkor lemondok a diplomámról. Megtudtam, hogy jár egy nő az osztályunkba, aki megbeszélte az igazgatósággal: nem kéri a diplomát, csak bejár azokra az órákra, amik érdeklik, és nem is vizsgázik semmiből. Ezekszerint rugalmasak és nyitottak a vezetők az ilyen abszurd ötletekre. Én minden másból szívesen vizsgázok (mert úgy legalább tényleg meg is tanulom, nemcsak előadásokat hallgatok), csak az anatómiát hagyom ki.
Tegnap még jó ötletnek tűnt, úgy megnyugodtam tőle! Azóta elmeséltem pár emberkének az ötletemet, és mindenki kitért a hitéből. Hogy igenis a mai világban nagyon sok embernek fontos a papír. Most megint elbizonytalanodtam.
A kedvünk szerint élésben benne van az egó hárítása is. Azt is figyelembe kéne vennem? Tényleg élhetek a kedvem szerint, vagy néha a nagyobb célokért fel kell áldoznom a kedvemet, és összeszorítani a fogamat? De ez meg önszivatás! Ha szeretem magam, akkor képtelen vagyok szivatni magam!
De jó lenne a jövőbe látni! Vajon tényleg fog nekem kelleni ez a bánatos diploma?
És az anatómia nagyon fontos.
Nem csak az emberé. Mindennek az anatómiáját fontos megérteni. Csak ez a másik nézőpontból tehernek tűnhet... de a Teljességhez szükség van rá!
Képes vagy meghaladni magadat, meg tudod tanulni - és az egód is, meg a Lelked is nagyon büszkék lesznek rá.
"Azóta elmeséltem pár emberkének az ötletemet, és mindenki kitért a hitéből. Hogy igenis a mai világban nagyon sok embernek fontos a papír."
Te döntöd el, hogy bele akarsz-e tartozni abba a nagyon sok emberbe, akinek fontos a papír. :) Én is pont így vagyok most. Tisztában vagyok vele, hogy a társadalom jelenlegi formájához nem árt a papír. Viszont tudom, hogy papír nélkül is úgy megcsinálom az életemet, mint a pinty. Látom az utamat végre, és tudom, hogy ha kell, ha nem, anélkül is menni fog. A papír akkor kell, ha be szeretnél szállni a mókuskerékbe. Én nem fogok, sokkal több van bennem annál, hogy végigseggeljek éveket a diplomáért, aztán végigseggeljek még több évet azért, hogy épphogy kifizessem a rezsit. Attól, hogy nem lesz papírom, meg pont ugyanúgy megtanulhatom mindazt, amit aközben, hogy papírt kapnék róla. Szerintem :) De ezt most ne úgy vedd, hogy lebeszéllek róla, csak ara biztatlak, hogy csak azért, mert más azt mondja, hogy fontos a papír, ne csináld azt, amit nem érzel szükségesnek. Döntsd el, ennyi :)
Valóban nem a papír, hanem az anatómia a fontos, én így értettem. A próbatétel.
Különben egy be nem fejezettség, egy kudarcélmény marad belőle - garantáltan és örökre. Emígy pedig van esély rá, hogy mégis sikerül. És ha valakinek erre felé vezet az útja, akkor sikerül!
Neked most megvan a lehetőséged a tanulásra. Lehet, később már nem lesz. Nekem annak idején nem volt, és a mai napig iszom a levét.
Mi az, megtanulni egy tantárgyat ahhoz képest, hogy talán egész hátralévő életedben érezd a diploma hiányát...?
Élj a lehetőséggel...
Szerintem.
Lehet, hogy ez az áldozatod azért a papírért. Egy kis erőszak magad ellen. Biztos volt már több áldozatod is, de ez az utolsó a papírért.
Ha sikerül, annak is lesz értelme, de ha nem, annak is... :) Kitartás! Az utóbbi időben olyan szépen kisimultál :) Biztos, hogy a helyén fogod kezelni a dolgokat!!!
Köszönöm az energiátokat!
Hermess: értem, amit mondani akarsz: azt, hogy ezzel a gondolatorientáltságot hárítom, és annak a megélése is fontos a harmonikus fejlődéshez. Emiatt jelentkeztem ebbe a suliba, mert éreztem, hogy az ismeretszerzés terén vannak hiányosságaim. Írod: minden anatómia fontos. Pl a lélek anatómiájával semmi bajom, azt tök szeretem, mondhatni nagyon tanulnom sem kell, mert órán megtanultam. Ebből arra következtetek, hogy az talán az utam része, az őszintén érdekel. A test anatómiájával már más a helyzet, miért ne szelektálhatnék érkelődési kör szerint? Ráadásul ezen a téren komoly blokkolódásaim is vannak, amiknek nincs egy csepp kedvem sem nekiállni kipucolni egyenlőre. Vajon hol végződik a szükségszerű próbatétel és hol kezdődik a felesleges önszivatás? Nagyon nem vagyok híve az erőszaknak sem magam ellen...:(
Igaza van spiritosz.nak, hogy ami nem szükséges, csupán elvárásoknak megfelelve nem érdemes csinálni. Eddig én is eljutottam most az ebédem közben. De vajon jól érzem-e, hogy erre tényleg nem lesz szükségem, vagy csak a blokkjaim miatt hárítom ennyire? Passz...
Vera, köszönöm a bizalmadat, meg azt hogy olyan szépen kisimultam! :) Ugye, mit tesz egy jó kozmetikus?
Szerintem pont az a bajom, hogy mindig nagyon igyekszem a legjobb döntést meghozni. Szörnyen tudok görcsölni komoly, meghatározó döntések előtt. Pedig a jövőbe ha megszakadok sem tudok belelátni, jobb lenne inkább ezt a görcsöt is elengedni. Menjen szépen a többi után...
natessék, az a fránya görcsölés... ismerős...
"A test anatómiájával már más a helyzet, miért ne szelektálhatnék érkelődési kör szerint?"
Mert minden mindennel összefügg. A Test, a Lélek és a Szellem meg pláne!
Vedd elő az intuitív döntésellenőrzést: Képzeld el, hogy nem vizsgázol, lásd/érezd magad egy év múlva abban, amit szeretnél csinálni... milyen nyitott a szívcsakrád?
Aztán képzeld el azt, hogy nekimégy, megpróbálod, és leadtad - ugyancsak egy év múlva, hogyan érzed magadat a bőrödben? Mennyire lesz nyitva a szívcsakrád?
De csak jó állapotból kérdezhetsz, hogy világos legyen a különbség.
Szerintem most a kudarctól félő részed súgja neked a menekülést. Dumáld meg vele a dolgot. Ehhez már jobban értesz mint én.
Igen a test-lélek-szellem összefüggés elgondolkodtatott. Lehet, ez egy tanítás, hogy behatóbban kéne foglalkoznom a fizikai dolgokkal is. Az télleg nem nagyon megy! :)
Megcsináltam a döntésellenőrzést: az jött ki, hogy az anatómia azon része, amit olyan nagyon hárítok (amitől ténylegesen rosszul vagyok) nem fog nekem kelleni. Ami csak ilyen általános ismeretterjesztő szöveg, az még valamennyire érdekes is számomra, és gyarapítja az általános tudásomat.
Papírról: környezetemnek nem fog kelleni a papír, felesleges. Egyetlenegy ember fogja jobban érezni magát tőle: én. Na most arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a diploma megszerzése helyett inkább oldanám azt a hitrendszeremet, ami szerint hitelesebb vagyok papírral a kezemben, és növelném a hitet magamban (hogy ugyanolyan értékes a munkám papírral, mint anélkül)... Akkor talán változna a szívcsakrám nyitottsága is...
Igen, ennél az intuitív döntésellenőrzésnél is érdemes talán megvizsgálni, hogy az egyiknél miért zárul be jobban a szívcsakra, és úgy eldönteni, hogy melyik oldalról oldjuk meg a problémát.
Nekem is mumus volt az anatómia :) amennyire vágytam rá suli előtt, annyira meggyötört...bár ma inkább úgy mondanám: megdolgoztatott.... volna ha hagytam volna. De nem éltem a lehetőséggel. Nem ismertem fel. Csak az akadályt. Hiába évekig vágytam rá, egy-két kudarcélmény, aztán meg sok zsinórban, és az lett a vége, hogy nincskedvem-nemcsinálom, vagy csak a nagyon alapvető minimumot. Két évig halogattam a szigorlatot, múlt héten volt. Szerencsés tételt húztam rajzból is elméletből is, mégis kettes lett. Nem örültem, de nem teperek tovább. Ennyit nyújtottam első óta.. ennyire értékelték. Kész.
Mikor tegnap végigjártam a termeket -kiállítás van a legszebb rajzokból- tudatosodott bennem ez a lehetőség-elhalasztás.
Ahogy feldolgozod a fájdalmakat, félelmeket, kellemetlen dolgokat mert hozzátartozik az egészhez, ugyanúgy ezek a nemszeretem dolgok is hozzátartoznak az iskola egészéhez. Én is mindig kiturkáltam a kajából amit nem szerettem, és a napokban meg is kaptam a tanítást, hogy ne egyem meg ami nem esik jól. De ez vajon ugyanaz a dolog? A diploma szerintem nem lesz bánatos egy kis anatómiácskától. A diploma az egészet jelenti, nem csak ezt az egy tárgyat amit nem szeretsz. Ez az egy anatómia Aztán utána úgyis nevetünk egyet az egészen! :) akárhogy is döntesz, ne görcsölj rá :)
puszi!
igen, a görcsöt is oldani fogom! én is puszi! :)