Irigység
Azt kérdezik a gyermekeim, hogy ha alkalmazott lennék, 100 ezret keresnék és a főnököm azt ajánlaná, hogy megemeli a fizetésemet 120-ra, de akkor a többi kollégámnak is megemeli 150-re, akkor elfogadnám-e az ajánlatát?
- Hát persze hogy elfogadnám! - mondtam nekik, amivel láthatóan megleptem őket, nem erre számítottak.
- És nem zavarna, hogy a többiek több pénzt kapnak? - kérdezték
- Dehogy zavarna, inkább örülnék neki, hogy olyan jól jártak!
A további beszélgetésünkből az derült ki, hogy őket ez igencsak zavarná, vagyis az irigységük nagyobb, mint hogy jót akarjanak maguknak.
Ti hogy vagytok az irigységgel?
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
3 hozzászólásBevallom, én bizony szoktam irigy lenni bizonyos dolgokra. Nem mindenre, de van néhány nekem is fontos, vágyott dolog, amiből ha másnak van, sok van, akkor megjelenik bennem az irigység!
Nekem egyszer egy önmegismerős meditációban azt dobta a gép, hogy az irigység bennem 38 %-os szinten áll. Általában nem jegyzek meg számokat, de ez az adat annyira megdöbbentett, hogy meditáció után is bennmaradt az agyamban. Elfogadnom még nem sikerült, de a tudatos énemet utasítottam, hogy legyen résen ezügyben...Egyenlőre még nem találta meg bennem azt a 38 %-ot...
Az irigységnek van pozitív és negatív értelmezése is. Pozitív az a szent irigység, amikor valaki szent emberek tulajdonsága után vágyódik anélkül, hogy ezzel őket kisebbítené. Vagyis, amikor valaki föl szeretne emelkedni hozzájuk. Negatív értelemben az irigy, aki le akarja húzni magához azt, aki nála több értéket birtokol. Azt szeretné, hogy csak neki legyen, de a másiknak kárára.
Van rosszindulatú és van szent irigység. A rosszindulatú irigységgel nem kell törődni. A szent irigységnek pedig, örülni kell. Abban van rosszindulatú irigység, aki önző, kapzsi. Szent irigységben az él, aki azt irigyli, hogy nem olyan jó, nem olyan derék, nem olyan vonzó, nem olyan boldog, mint a másik, bár lehetne olyan. Akkor tartozik valaki valóban Hozzá, ha ilyen irigységgel néznek rá.
Bizonyos fokú elégedetlenség jó. Az irigység nem jó. Az elégedetlenség nemcsak jó, de szükséges is, ha valaki fejlődni akar. Az irigység azért nem jó soha, mert mindig helytelen látás eredménye. Aki irigy, az nem számol azzal, hogy minden irigylésre méltó adottság felelősséggel is jár. Tehát minden adottság egyben teher is! Aki irigy, az az orránál nem lát tovább, tehát lelkileg - és ez a lényeg! - rövidlátó!
Tudni kell azt is, hogy mások látszat-boldogsága miatt milyen csacsiság engedni az irigység ördögének! Hogy is láthatnánk bele bárkinek is az életébe?! Azt, hogy két sétáló ember milyen poklot hordhat magában, azt csak onnan fentről lehet látni!
Én úgy gondolom nem voltam és vagyok irigy, de arra a bizonyos irigységmutó százalékra kiváncsi lennék, vajon mit mutatna. Lehet, hogy meglepődnék?