- Pogány vagyok, templomba sem igen jártam, max.csak turistaként. Szóval nem tudok egyetlen "igazi" imát sem elmondani kívülről. De szerintem az a legszebb ima, ami szívből jön, nem egy betanult szöveg.

- A szív mélyéből jött sóhaj, ami az ég felé száll.

- Én szoktam, amikor úgy érzem, szükségem van rá. Imádkozás közben mindig sírok. Az én imáim Istenhez szólnak.

- Igen, bár ezt sokszor csak utólag tudtam meg.
Ehhez kapcsolódóan pont ma olvastam egy történetet. Néha kicsit giccses, de szépen példázza, hogy Isten miképpen válaszol az imákra:

A K Ö N Y V

Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna
gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.
A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta
a diplomaosztó napját.
Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:
- Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam
át sok szeretettel ezt az ajándékot - és erre egy szép díszdobozt vett elő.
A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett
és ezt üvöltötte:
- Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni !? - végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis
díszdobozban.
Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe
jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta.
Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent!
Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba
szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle.
Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta. Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja
kézírásával: ,,Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei
Atyátok azoknak, akik kérik tőle?"
És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol
átveheti, és egy megjegyzés:"FIZETVE".

Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza az élet ajándékait, csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint amiben elképzeltük!

Amikor az imádkozó megfogalmazza gondját, baját, kérését, kívánságát Isten előtt, akkor nem kell mást tennie, mint el kell kezdenie beszélni önmagának egyes szám második személyben olyasmit, ami itt és most őt építi, buzdítja, vigasztalja. ENNYIRE EGYSZERŰ!

Az IMA kincs! Igen, valóban KINCS. Kincs, és nem kitüntetés számunkra. Sajnos ezzel a kinccsel is úgy vagyunk, mint az anyagi világ legnagyobb kincseivel. Azt értékeljük legkevésbé, ami legkevésbé nélkülözhető: tűz, víz, levegő!

A Vele való kapcsolat értékelése dönti el önértékelésünket. Föltámadást kéne átélnünk mindannyiszor, valahányszor imáinkban Hozzá fordulunk. Ha imánk nem üres pótcselekvés, hanem valóban élő találkozás Vele, akkor az olyan, mint mikor a természetben föltámad a szél. Akkor tisztító erők kezdenek működni az álmatag levegőben. Aki igazán törekszik átélni imájában a Vele való kapcsolatot, annak szívében azonnal tisztító erők indulnak el, és ezek az erők, csak ezek az erők, képesek szebbé tenni világunkat."

Azt gondolom hogy csak kérni kell,hinni benne és megadatik.

Gyakran elöfordult már hogy szerettem volna valamit és egyszer csak megkaptam!

Szerintem az a legfontosabb hogy ráérezzünk hogy olyan dolgokra vágyjunk ami ami a sajátunk.Mármint a vágyainkat ne hagyjuk befolyásolni!

Ha összhangban vagyok önmagammal akkor tudom mit kell ,,kérni" és azt biztosan megkapom!Olyan ez mint amikor a gyerek nem hamburgert kér ebédre hanem mondjuk fözeléket.Az anya szívesebben teljesití a kívánságát.Igy vannak szerintem a helyes kérések is.

Rengeteg imádkozási forma van.Mi bennük mégis a közös?

Üdv:Erika

u.i.Nem mondhatom hogy gyakorlott imádkozó vagyok,szerintetek szükséges az imát hangosan kimondani?Vagy különbözö test és kéztartásokat alkalmazni?Illetve a mantra is ima?

Ezt magamtól kérdezem:Miért csak akkor imádkozunk amikor kérünk?..vagyis hogy én ;)

Kedves Erika

Az én imáim mindig meghallgatsra találtak...
De most a lányommal kapcsolatban nehézkes, bár azt is tudom, hogy miért-mert nem hiszek eléggé.
Ennek ellenére azt vallom és javaslom, hogy Mindenki imádkozzék, mert az ima fontos és mindig segit...