Mit kell tennem, hogy valódi alázatot érezzek?
Az egyik meditáció felhozott egy régi feladatot, amit nem nagyon tudok megoldani. Nem nagyon foglalkoztam vele. Gyerekkorom óta érzek magamban egy felsőbbrendűség érzetet.
Az alázat nem tartozik az erősségeim közé tisztában vagyok vele. Vannak meditációk, ahol egyszerűen nem vettem részt az elején lévő rituálén mert tudtam nem tudok úgy meghajolni vagy úgy összetenni a kezem, ahogy esetleg a többiek, így inkább ezt a részt kihagytam. Többnyire furcsán néztek rám de úgy éreztem, ha nem tudom szívből megcsinálni, - már pedig nem tudom - akkor inkább nem csinálom.
Az alázat tanulása életem több helyén megmutatkozik, idáig nem nagyon foglalkoztam vele de most szeretnék.
Megkérdeztem magamtól mit jelent nekem az alázat, azt kaptam: Elfogadni azt ahol most vagyok.
Ha esetleg van ötletetek, estleg gyakorlatok, akkor azt szívesen venném ha megosztanátok velem, köszönöm.
Minden jöhet ami az alázattal kapcsolatos,vagy ami eszetekbe jut.
Hozzászólások
11 hozzászólásazt hiszem hogy neked nagyon furcsa érzés lehet elismerni valakit, aki esetleg nagyobb pozícióban áll, vagy többet tett már le az asztalra, mint te.Alázat lehet az, hogy elfogadod mások, fölötted történő döntését.
Bizonyára van benned egy kis 'náci-gondolkodás', az übermensch...azt gondolod, hogy te egyes embereknél többet érsz. Valószínűleg csak azokkal állsz szóba, akik veled 'egy szinten' vannak.az első lépésként talán elég lenne, ha az embereket egyenrangúként kezelnéd...
nem tudom hogy milyen vallású vagy, de ha véletlenül római katolikus, akkor már rég meg kellett volna tanulnod, hogy mi az alázat.ugyanis a hit részben erről szól.meditálhatsz róla életed végéig, ezzel csak eszméket, elméleteket kreálhatsz az alázatról. a gyakorlatban lehet igazán megtanulni.(egyébként a meditálás első szakasza annak, hogy igazi buddhista legyél: keress magadnak egy gurut, aki belebeszél a fejedbe mindent, ami téged megváltoztat, akaratodon kívül kényszerít dolgokra és mindezt helyesnek fogod vélni.épp ezért lehet félni a jógától is például.(aki nem hiszi,járjon utána))
remélem nem bántottalak meg a gondolataimmal. Sok sikert az alázathoz!
Nem nem bántottál meg azért tettem fel egy kérdést ráadásul az interneten.Ahol bárki válaszolhat és írhat nekem azt amit gondol.Így te is szabadon.
Bár tény valami nem ment át jól nem nem vagyok katolikus sőt semmilyen más valláshoz nem tartozom.
Rengeteg ismerösőm van aki nagyobb pozicióban van mint én és semmi problémát nem okoz az elismerésűk sőőőt.Az,hogy meg kinek mije az meg különösen soha nem érdekelt.Mindig tudtam bármije is van egy adott személynek azért ő valamikor megdolgozott így hát jogosan az ővé.Legyen az egy magas pozició,egy hatalmas ház.Ez engem hidegen hagy.Nekem pont annyim van amennyimnek lenni e kell.
Se több se kevesebb.És ez így jó.
Az alázat elsödlegesen nem kifelé szólna az embereknek,hisz nem velük van bajom hanem magammal.
Azért köszönöm,hogy írtál.
A címben van igazság ami hordozott számomra információt.
szia!
A társas magány topicban találsz egy "beszélgetést" a leborulásról.
Nekem ez a módszer vált be az alázat- témában, nekem is feladat volt ezt megtanulni. :)
Alázat a legnagyobb fegyver az ember kezében!
Sajnos nagyon sokan összekeverik az alázottsággal, pedig a kettő ég, és föld!
Te erős(egyéniség) vagy.
DE! Az erő magában hordozza a szükséges alázatosság követelményeit is, az erő helyes felhasználását. Csak az kapja meg a hatalom erejét, aki a helyes, szükséges alázattal rendelkezik.
Egy japán közmondás szerint: „Egy ág, mely a viharban nem hajlik meg, eltörik.”
Ez azt jelenti: csak az erős és az erősség önmagukban is megtörhetik, megbuktathatják az embert. De párosítva az erőt az alázatossággal, ez az erő olyan erősséggé lesz, mely segít, hogy ellenálljunk az ellenünk, vagy életérzésünk ellen fordulóknak. Ilyen erővel, ami kombinálva van az alázatossággal, ellenfeleinket magunk mellé tudjuk állítani, vagy ha az ő ereje nincs kombinálva az alázatossággal, eltörhetjük őt.
Példát írok erre, akkor lehet, jobban érthető:
Ha egy kapcsolatban az egyik fél csak erővel rendelkezik, a másik fél erővel+alázatossággal, nincs meg az egyensúly, mindig valaki kárára történnek a dolgok. Ha mind a ketten csak az erővel rendelkeznek, előbb utóbb eltörik egymást...
Ha nincs megfelelő alázat benned, akkor leginkább elutasító vagy. Elutasító nem csak abban, ami neked "nem tetszik", mert pl. hitvallásod ellen vall, hanem abban is, ami nem tudatos. Ilyenek pl. a hiúságod - önérzeted, kényelmi, és biztonságérzeti pozíciód - megszokott dolgaid, valamint abban, ami a magánszférádat érinti, akár (mostani értékrended szerint) azt sérti.
Így olyanokban is elutasító vagy, amikben pedig nem nagyon kéne, vagyis egyáltalán nem kéne annak lenned.
És itt jön a képbe (mint ok) az elengedés - elfogadás szellemi, és technikai kérdése.
Míg ezeket nem tudod magadévá tenni (elengedés-elfogadást - szellemileg, és érzéseidben -, se megtalálni a technikai kivitelezés legmegfelelőbb lehetőségeit, addig állandó ellentmondásokba kerülsz önmagaddal. Állandóan vívódsz pl. Vaj' jól csinálom-e? Vaj' valóban ezt kell csinálnom, vagy ezt nem kéne csinálnom? Vagy éppen ellenkezőleg, túl biztos olyan dolgokban is, amikben pedig benne van a lehet másképp is lehetőség, és sokszor konfrontálódik más véleményen lévőkkel (?) stb...
Szerezd be az Echart Tolle könyvét, A Most hatalma címmel az Agykontroll Kft. kiadásában (ne az Édesvíz kiadótól, abban másképp van a tematika), és kezd el olvasni. Nagyon sok mindenben segít, nem csak abban, hogy mit érzel, hanem azt is, miért.
Én ugyanezzel szenvedtem sokáig, amit leírtál. Nem ez, vagy bármely könyv volt az, ami megváltoztatott, de a fejemben lévő rendrakásban (fogalmak, ok-okozatok objektív megértésében) ez a könyv tudta a legtöbbet nyújtani.
2. része a A MOST hatalma a gyakorlatban, de az elsővel kezd...
Sok sikert! ;-)
Az alázat azt jelenti, hogy Istent elfogadod feltétel nélkül. Mindent megengedsz és átengedsz neki.
Ehhez Imádkoznod kell.
Ennyire egyszerű, és mégis ez a világ legnehezebb dolga. Imádkozz! :)
A következő mantrát javaslom: Óm Namá Siváya.
Sőt, brutális, de azért elmondom: én is ugyanígy éreztem, amikor Indiában találkoztam "egy" Guruval... Elsőre nem bírtam meghajolni, behódolni neki, és ettől úgy éreztem, hogy lángolok, sőt szénné égek a jelenlétében. Ezekután fizikai képtelenség volt nem meghajolni Neki... :)
És jót tett, utána úgy felszabadultam...! :))
Többször átéltem ilyeneket, és élveztem a tapasztalást! Szívesen részletezem! :-)
Remélem, egyszer téged is elér az érzés! ;)
Óm Namá Siváy,
Ajey
Légy alázatos Istenhez , a szellemi létedhez és tiszteld embertársadat.
Az Istennel szembeni alázat számomra azt jelenti,hogy követem a Krisztusi utat
mely az igazság , a szeretet és a szolgálatról szól.
Viszont fizikai szinten számomra mindenki egyenlő, ennél fogva nem kívánok
senkinek sem megfelelni, sem meghajolni előtte. Jézus tanítása szerint tiszteld embertársadat.
Tiszteletben tartom a másik véleményét és akaratát, nem kívánok szembeszállni vele.
Számomra ez az alázat.
Szeretettel
Bocsánat, de nekem ez kissé kettős dolgot, érzést kelt bennem. Idézlek:
"Tiszteletben tartom a másik véleményét és akaratát, nem kívánok szembeszállni vele"...
Ez inkább menekülés, konfrontáció kerülés. Konfrontáció egyben szembesítést is jelent. Ha valakinek a véleményén látom, hogy informálódás miatt hiányos, vagy valamiért nem objektívnek hat, és beszélgetek vele, miért hagynám rá, ha pl. nálam meg van számára az, ami ahhoz kell, hogy objektívabban lássa az éppen szóban forgó témát? Pont ilyenkor kell a megfelelő alázattal megközelíteni a "problémát" nemde? Alázattal megmutatni, vagyis rámutatni az ellentmondásaira. Magyarul, szembesíteni önön állításaival úgy, hogy ne megsértődjön, hanem maga jöjjön rá, hol nem látja jól a dolgokat, vagy hol hiányos az érvelése... Ezzel két legyet ütsz egycsapásra. Vagy igaza lesz, és akkor most már máshol is tökéletsebben meg tudja védeni álláspontját, vagy segítettél neki, hogy máshol ne csináljon magából bolondot. Mind a két esetben hálás lesz neked, ha jól csináltad. Mellesleg Te is egy tapasztalattal lettél gazdagabb. Ezt hívhatjuk fejlődésnek is, mert minden nap tanulunk valamit.
Legjobb módszer a sok-sok okos kérdés (és a válaszait megjegyezni), mert ekkor jön rá (ha szükséges rávezetni a problémára), hogy egy idő után ellentmond magának.
Pl. Ha Jézus ugyanígy tett volna, ahogy most leírtad, akkor szerinted tudnánk ki volt Ő? Simán, a Mártír sorsa miatt nem hinném, hogy most Ő lenne a keresztény hit bástyája...
Ha egyet értesz velem, akkor kérlek, pontosítsd a megfogalmazásod, ha nem, akkor kérlek, magyarázd el nekem, mit nem tudtam megérteni egyből leírásodból, mert szeretnék tisztán látni.
Köszönettel, és Nagy Tisztelettel:
ArkAngyal
Szia!
Elnézést,valóban félre érthető amit irtam.Igazad van abban amit mondasz.Mindegyikünk átmegy egy
tanulási folyamaton.Az ember először lelkes,kérdez és keresi a válszokat,ellentmondásokat.
Egy idő után már azt vettem észre,hogy megakarom győzni a másikat a nagy segíteni akarásban.
Nem vettem észre(nem akartam észre venni),hogy nem tart rá igényt.Ekkor kaptam egy tanítást,
mely igy szól:Vedd észre azt a pillanatot amikor a másik akarata a Tiednek feszül!!Ne akarj!! segíteni,
de segits ha hozzád fordulnak.Tanulj meg hallgatni.
Nos van mit gyakorolnom.Meg kell tanulni,hogy mindegy kinek van igaza,mert az az igaz amit annak hiszel.Vannak emberek akiket érdekel a Te véleményed és vannak akiknél eleve esélytelenül indulsz.
Neked kell megtalálni az egyensúlyt.Vannak akik éhesek a tudásra és beszélgetni akarnak és vannak
akik ugy hiszik már "mindent" tudnak és "ne hogy már te mond meg nekem" tipusuak.
És nekem fejet kell hajtanom,mert ez a másik akarata.Ez persze csak az én véleményem,biztos van aki
másként látja. :-)
Szeretettel
Zoeya
Hűha, köszönöm a teljes körű választ! Így már teljesen érthető számomra, amit előtte leírtál! Fogadok, hogy ezzel a válasszal megválaszoltad a legfontosabb kérdést, milyen az, amikor az erő, és az alázat együtt szerepel. Igenis erő kell ahhoz, hogy ne azonnal akarjak segíteni, és alázat kell ahhoz, hogy tudjam, mikor kell segíteni. Amikor eljön az idő, akkor az erő, és alázat együttesen egy olyan "módszert" talál meg az illetővel szemben, illetve Ő érte, amivel valóban a megfelelő hatásfokkal tudsz neki segíteni.
Mellesleg megerősítettél abban az intuíció alapú 'gondolatomban', ami akkor jött elő (mondhatni pofonként), mikor egy kedves ismerősöm lénye "kiabált" segítségért, és én csak Őt hallottam meg, magát, az ismerősömet nem vettem figyelembe. Lényének adtam egy mankót, mert azonnal tudta, hogy rám számíthat, de az illető elméje azonnal elnyomta, és úgymond "bezárt". Hírtelen nem értettem, miért olyan elutasító (hisz eddig mindenki, akivel beszélgettem, elsőre elfogadta segítségem), miért nem érti meg, hogy érte mondom, nem ellene. Gondoltam, hogy ez lehet a baj, amit most leírtál, és ebben meg is erősítettél. Arányaiban kb.: 1:50-hez (1elutasítás:50elfogadás) van "sikerem", de az az egy is sok ahhoz, ami a cél, és feladatom. Vallom, hogy nincsenek véletlenek, nem véletlenül kerül valaki elénk. Viszont, ebben ugyanúgy benne van a mi tanulásunk is, hogy kivel, mikor, és, hogyan kell (tudunk) beszélni.
Mindenkihez van út, és rajta egy vastag, tömör kapu, csak a kulcsot kell megtalálni.
Ehhez kell erő+alázat...
Köszönöm a kiegészítő válaszod! Így kerek!
ui.: Ezt a levelet is alázattal írtam, sztem érezhetően jelen volt, mert az elfogadáshoz kell az Alázat.
Viszont az erő is képbe került, ami pedig a hibám, és másik igazának elismeréséhez, beismeréshez, szükséges...
Kedves Beatrix ;-) Remélem segítünk megérteni, mi az alázat, és erő együttes létének a hatása, de főleg a célja :)
Mindenkinek köszönöm a hozzászólást.
Bevallom el is felejtettem már ezt a topicot mikor megláttam,hogy újra "éledt".
Közben sikerült saját felismerésekhez jutni meditációk ill életem eseményei által és megkaptam a választ.
De mindenkinek köszönöm a hozzászólást:-))
Egy a lényeg, magadénak érezd!
Azért remélem (és a többiektől elnézést kérek előre is), hogy az itt leírtak akár tanulságként, akár visszaigazolásként, netán új megvilágításként, kiegészítésként, lehetőséégként segítettek, és még fognak is ;-)
ArkAngyal