belső férfi = szülőkkel kapcsolatos?

Kedve Tour Guider!
A fiúk első "nője" a mamájuk. Őt akarják "meghódítani", ennek során alakul ki a belső nő képe. Ha nem sikerül, akkor sajnos sokszor viselik a következményét a kapcsolataikban. Sajnos sok mamának más gondja - főleg saját maga - és nem törődik a gyerekével annyit és úgy ahogy kellene. A kevés odafordulást, odaadást a fiúk úgy élhetik meg, mint egy nőtöl való elutasítást. A következmény már világos.
Ahogy a papa viselkedik a mamával, abból alakul ki a férfikép. Agressziv papa esetén sokszor fogadják meg a fiúk, hogy ők csak ilyenek nem lesznek és hiányzik belőlük minden amit gyerekkorukban negativumként élnek meg. Az a jó, ha úgy mint Te, eljutott odáig, hogy valami nem stimmel, foglalkozol vele. Ezt sokan fel sem ismerik.
Sok módszer van arra, hogy az ember helyre tegye magában a "szerepeket", bár ez a szó nem jó, de nem jut eszembe más. Ugyis érted.
Az önisemret biztos a legfontosabb, innen is tudsz letölteni gyakorlatot, de ha jól tudom Sanyi ősszel szervez újra tanfolyamot. Nekem nagyon sokat segitett még Helinger és az NLP.

Jó utat'

Hédi

Szerintem saját oldalainkat kapcsolatainkon keresztül tapasztaljuk meg. Érdekes, hogy különbséget tesztek férfi és női között.
Talán azért mert nőként (férfiként) saját oldalunkat természetadtának tekintjük. Én nem teszek különbséget, hanem a másikkal való kapcsolatomból fakadó tükröt nézem. Mi van benne, és hol kell változnom, hogy célom elérjem.

Az oldalak megkülönbözettéset szerepeinkből fakadónak tekintem, ami ugye sokféle szempont szerint alakult ki, tehát torz is lehet. Nem ezt tartom ezért etalonnak fejlődésem szampontjából

Beszélj a Csernussal, ebben a témakörben nagy szakavatott.

A gyerekek asztráltestét a szülők hozzák létre, és a gyerekkori fejlődésben a szülők tükrében nőnek fel a gyerekek és az, ami számít. Mindenki valamilyen családi aurában nő fel. Csakhogy az inkarnációink során felváltva voltunk már nők és férfiak is, hogy megtapasztaljuk mindkét oldalt. Sokkal több tapasztalatunk van mindkét oldalról, minthogy az aktuális szüleink legyenek a mintának az egyetlen forrásai.

Egy ismerősöm apai dédapjára hajaz, a szülők és az a nevelés, amiben részesítették fiukat tökéletesen különbözik a felmenő sajátos életmódjától és szemléletmódjától. Mondhatni kevéssé civilizált, az ösztönök megélésére épül a dédapai vonal, a szülők rendkívül intellektuálisak és civilizáltak. Az édesapa az a típus, aki csak tiszta zsebkendőbe onanizál, a fiú inkább olyan, mint Hrabal, aki bevallja, hogy néhány percnyi aktus után a konyharuhába törölte a micsodáját.

Sokfélék a férfiak, az alma és a fa távolságának megítéléséhez vagy a fajta meghatározásához nem biztos, hogy csak egyetlen generációt kell nézni.

Rendkívül tetszik a sokféle nézőpont, a sokféle megközelítés. (Ki miben hisz:-)) Így mindenki kiválaszthatja magának azt, ami a legközelebb áll hozzá.

Egy újabb vélemény: Hellinger tapasztalata szerint a fiúk az apától veszik a férfi energiát, a lányok az anyától. Az ellenkező nemű szülővel való kapcsolat a párkapcsolatra hat. Ezért fontos, hogy elfogadjuk szüleiket olyannak, amilyenek. A foglalkozásokon - ha erre van szükség - egymás mögé állítja a vezető akár 4-5-6 felmenő, azonos nemű, egyenes ági rokon képviselőjét, kezdve a legkorábban születettel. A sor végén, a jelen levő "témahozó"nekidől a sornak, és átérzi az erőt, az energiát, ami az ősök felől árad hozzá. Ez legtöbbször az állítás végén történik, amikor a témához kapcsolódó sorsösszefonódást sikerült rendezni, de azért meg lehet próbálni otthon is, képzeletben. Érezhetjük mögöttünk apánk (anyák), nagyapánk (nagyanyánk), dédapánk (dédanyánk) , stb segítő energiáját.