Kövess minket!
Friss hozzászólások
-
Edina9:Az új születéséhez temesd el a régit
-
NagyAM:Miért nehéz változni?
-
NagyAM:Célok nélkül nem haladsz!
-
ValksMeli:Keresztelő
-
peridot:Te tudatosítod a belső konfliktusaidat?
Hozzászólások
32 hozzászólásmiért fáj a vita? Miért reagálom túl, ha valaki mással keményebb, mint általában?
Nem csak itt.
Az életben is. Összerándul a szivem és a gyomrom. Kész vagyok. Pillanatok alatt lezsibbadok, és úgy érzem, mint aki teljesen kimerült. Aztán jön a düh, hogy másnak ehez nincs joga! És jön a csapás. Hol nagyobb, hol csak kérem.
Mindegy, a lényeg, mi ez?
Mitől félek?
Magától a ténytől, hogy nem fogadnak el, vagy engem, vagy mást?
Igazán nem tudom.
A kiabálást azt hiszem megszoktam, elég temperamentumos a családom. Mindent csak hangosan csinálunk. Ezért gondolom, a hang nem lehet, pláne, itt be van kapcsolva a "némító-gomb".
... az az írásban is átjön, ha akarod, ha nem.
Erre csak egy jó módszer van, s Te mint buddhista irányultságú, ismered. Csak már akkor kellene alkalmazni, amikor nekiülsz válaszolni. Akkor egy kicsit sodródásban vagy, bár szerintem vannak, akik sokkal nyersebbek nálad.
Képes vagy látni magadat kívülről, vagy inkább a Felsőbb Én szemszögéből az egódat, ahogyan belevonódik az indulatokba. DE még nem időben. Ha valaki ezt képes tetten érni a maga folyamatában, amikor élesedik a szituáció, az meg tudja óvni magát a bevonódástól.
Mi többek vagyunk, mint amit a fontoskodó kis egó érez. Ahogy írod - amikor elkezded figyelni, eltűnik az érzés. Amelyik folyamatot nem figyelik meg, nem ellenőrzik folyamatosan - azt irányítani sem lehet. Akkor kell tehát a legjobban figyelni, amikor közelít az áradat.
Valszeg még fontos az egód. Nálam is ez van, mint sokan másnál a blogozók közül. Amikor a lovak elragadják a kocsit, s nem a kocsis irányít. Csak a tudatos irányítás segíthet. Közismert dolgok, csak kivitelezni nehéz.
Az indulatot elnyomni, benyelni viszont megint nem szerencsés. Vannak, akik nyersen kiengedik magukból. Neki ettől jó lesz. Csak arra nem gondolnak, hogy a másiknak nem feltétlenül az, és a dolog vissza fog jönni. A másik egója a legelső alkalommal bosszút áll.
Én ott tartok, hogy kissé körülírva, példálózva, sejtetve megpróbálom a másik értésére adni a stílusa, cselekedete hatását. Ha ott tart - akkor megérti. Ha meg nem, akkor hiába lennék nyers vele. Érdekes módon ezt meg "csomagolásnak", sőt tévesen "manipulációnak" titulálják, pedig csak kíméletesség és barátságos szándék van mögötte.
Én azt tartom, hogy kimondani mindenképpen ki kell, de nem mindegy, hogy hogyan. Pláne, ha valaki olyat állít, ami nyilvánvalóan, kipróbáltan nem igaz. Tudomására kell hozni, de nem mindegy hogyan. Az elfogadott hatékony technika - nem vádlóan leírni a másik által kiváltott érzéseket és az egód által elszenvedett veszteséget. Így nem lesz belőle konfliktus, megőrződik a másik együttműködési hajlandósága, nem fog védekezve támadni, közösen meg lehet a problémát beszélni.
A gond az, hogy amiről mi itt beszélgetünk, az semmivel nem bizonyítható egyértelműen, még a saját megtapasztalással sem, mert a másiknál nem feltétlenül olyan lesz. Marad hát a sok ember által által, több kultúrában is megélt hasonló tapasztalat, ami minél ősibb, annál igazabb lehet.
Na igen, ez van. Még kapaszkodom az Egómba én is, de még milyen erővel?!
És ez a baj, a kis mozaikok szétszórva megvannak, csak a kellő dologhoz nem kapcsolom. Inkább azon agyalok, hogy miért, mint azon, hogyha gyakorlom máskor, akkor "éles helyzetben" tegyem ugyanezt.
Ezt a csomagolós dolgot én is megkapom. Aztán meg átesem a ló túloldalára, és én is durvulok. De most meglesem!
Köszi, hogy a lámpásom voltál megint :)
... próbálunk pislákolni!
Mert hogy az ember fia meg a lánya fut a saját árnyéka elől... Erre az a jó megoldás, hogy szembe fordulsz a fénnyel és feléje mész - akkor az árnyék a hátad mögé kerül. Már csak követ. Addig mész, amíg eggyé nem válsz a fénnyel. Amikoresz magad is lángra kapsz és világítani kezdesz, bárha kis mécsesként is - de az árnyék eltűnik körülötted!
Csak hogy ekkor másra is világítván neki lesz árnyéka tőled...:))) És megtörténik, hogy azt hiszi - Te vagy az oka az ő árnyékának. Ami igaz is. Ha nem világítanál, akkor neki nem lenne árnyéka. Teljes lenne a sötétség...
Bocs, magától beindult a képi megjelenítőeszköz a fejemben...:)))
Szerintem jó ember vagy Buddhanita és igaz kereső.
Biztos vagyok benne, hogy ha nem is ebben az életedben, de valamelyik közeli következőben Buddhanitából Buddha lesz.
Szeretettel: Máté
Most úgy megölelnélek!
Buddha legyen veled, na meg az erő :), Szokratészem!
Élj meg mindent, figyeld, tudatosan! Ez vezet a feloldáshoz, ne magadba fullaszd, bármi is az!! Rendben?
Van még valami: te is lépdelsz ezen az úton, Barátom, sok mérföldön túl vagy már! :D
Szeretlek:
Anita :)
:)
Úgy lesz.
Köszönök mindent!
Mi folyik itt?
Arcváltozások, arcvállalások, búcsúzkodások, ölelgetések... Nehogy már elmenjetek magatoknak...:))
Sírhatunk egymás vállán! :)
(Csak előbb meg kell tanulnom teleportálni :) )
szeretettel:Bochecha
:)))
Nem a lelépés miatt mondom...
Nagyon tetszett, ahogy kezelted a támadásaimat.
Azt hiszem, legyőzőmre találtam.
Megyek, tovább. Természetesen, ahogy alkalmasnak érzem magam rá, jövök.
Köszönöm a tanításaidat.
Jó ide tartozni. (Ha szabad ilyet mondani.)
Legyetek áldottak.
Szeretettel: Máté
Namaste!!!
Zsani
Aztán beszélgessünk még, meg találkozzunk is , ha lehet...
Szeretettel: Zoli
1. az én vállam is itt van Nektek
2. mi ez a búcsú???
3. szeretlek titeket
4. jó itt veletek
5. :)
Mostanában olyan Szeretet-kupacok repkednek itt, hogy csak pislogok, és közben táncol a szívem. :)
Köszi Anita a válladat (is) :)
én is én is én is
szerintem is
(most jó lenne, ha lenne egy extra nagy, fültől fülig szmájlim :) )
szeretettel: Zsani
Pont ilyenre gondoltam! És még a szeme is csillog! Zseniális, köszönöm! :)
Zsani/ Bochecha
Nincs mit... :P
Gondolom jobb ideírni a legújabb önismeretet. Nem akarom elvinni az előítéletek című blog.
Nos rágom még mindig az ügyet, de eddig ez jött le:
1. tévhit: Anyuékkal meginduló szeretet hullám nem a szív, hanem a 2. csakrám blokkjának oldása. Anya kapcsolat.
A megrázzó az volt, hogy szinte beleégett a tudatomba, olyan Anya ne legyek, mint Ő. Ma már tudom, szeret. Bennem a "hiba". Féltékenység, ezen már dolgozom, ez volt a könnyebbik fele.
2. tévhit: valóban olyan mélyek az érzelmeim a párkapcsolatban? Hát nem. Van szenvedély, eleinte nagy hév, aztán , ha mélyülne, akkor meg a siránkozás, ó, a szabadságom hová lett? Nem úgy értsd, hogy nem tudok szeretni. Tudok, csak nem akarok. Mert köt, illúzió, stb. Én meg túl akarom lépni ezeket a sok-sok kihagyott, lehazudott lépcsőkkel. Holott tudhatnám már, egyetlen dolog, ami megszabadít a tudatos MEGÉLÉS.
Valamint a szexualitás megélése, hát még ott sem vagyok elég nyitott, befogadó lelki szinten. (Uraim, semmi másra nem gondolni)
Lehet-e, ha közben, meg utána azt érzem: a lelkem szereti, vagy csak azt, amit a testem ad neki?
3. tévhit: ez idáig a legdurvább talán: maga a férfi háttérbe kerül nálam, a vágyam inkább a gyermek szülés felé erős.
Erre az jött, hogy gyerekként ezt éreztem: egyedül nevelek egy fiú gyermeket (de erről azt hiszem már meséltem milyen félelem jött vele) egy erdő széli házban. Nos, idáig a ház bejött, bár ez már akkor esett le, mikor beköltöztem.
4. tévhit: maga a nőiességemről kialakított kép: és itt Karmatörlő remélem olvasod, IGAZAD volt. A családunkban kialakult mintát hoztam, azt, amit az 1. pontban megfogalmaztam, na ez az, amit NEM. Meg soha.
Erős jellem vagyok, ez tény. Nálunk erősek a nők, meg feministák. Én is, velük az élen.
A férfi valami ledogredált fogalommal bír. Apu mikor ivott, Mama mikor arról mesélt, Nagyapám milyen nőcsábász volt, Anyu szidalmai, sorolhatnám még.
Az erő kimutatását többre értékeltem (mást nem is nagyon láttam), mintsem a női befogadó szerepet.
Persze "visszaéltem" nőiességemmel, szeretem, ha tetszek, de ezek külsőségek. A különbség Anyu meg én köztem annyi, én tudatosan elnyomtam a kapcsolatokban a szavak szintjén az erőmet.
Ő éli, mégha napi hiszti is, de legalább éli. Én viszont? A ki nem mondott szavakkal csak feszültem. Ami fájt, azt elrejtettem. Ami problémám volt, azt megoldottam. Ha fizettni akart (akár egy kávét is) felezni akartam. Minimum.
Az exem mondta: be kellene tőrni.
Ma már így látom, nem betőrni, hanem nyitni. Ezt viszont csak magamban/magamnak tudom és akarom most megtenni.
Miért nem nyitottam? Jaj, akkor elveszítettem volna önmagam. :) Irónikus nem?
Érdekes az élet. Mostanában dolgozom az elnyomott érzelmeimen. Eszembe nem jutottak ezek, csak jött, ezt kell tennem. Most arra jövök rá, hogy saját lehazudott, lefeketézett énem lépet ki a sötétből a fényre.
Mi ez a nagy gyermek utánni vágy?
Amit sosem tudtam elnyomni, ez volt az egyetlen láncszem, amin a lelkemnek ez a fele megpróbált felkapaszkodni.
Remélem sikerült. Most van itt az idő, hogy szembenézzek saját félelmeimmel, fájdalmaimmal.
Arra is rájöttem, mit is jelent az, hogy "a szülők vétkeit, a fiaik mossák tisztára".
Mi az a vétek: a tévhitek, amiket belenevelnek a gyermekükbe (na persze a gyereknek is van saját dolga velük, nem hiába ide születik).
Hogyan mossam le?
Úgy, ahogy mostanában kezdtem: folytatni az érzelmekkel. Kinyílni. Szeretni. Magamon dolgozva tapasztaltam milyen az az érzelmi háló működése, ami a családomban áll. Én elkezdtem, de a többiekre is hatot. Unokatesóim felhívnak, ugyanazokkal a problémákkal, Anyu hív, hogy szeret és hiányzom, aztán a Tesóm, meg Apu. Ez maga a csoda, és még csak a kezdet...hihetetlenül jóóó.
Figyelni, mikor jön elő a megszokott álarc, és azonnal félretolni. Mikor mutatom, hogy "kemény" vagyok.
Egészen addig, míg be nem épül a felismerés nem vállik a részemmé.
Megéri-e a fájdalommal szembenézni?
IGEN
Lesznek még felismerések, szerintem most még csak az elején járok. Megírom majd azokat is.
Most viszont azt hiszem lefekszem, hosszú volt az éjszaka.
Köszönöm Mindenkinek, hogy segítettetek.
Meghajolok ismét a tanítás előtt.
Szeretettel: Anita
Jó reggelt!Minden értelemben!
Anita!A Te falad ami Téged körbevesz,az egy generációkon át építették,amit örökül kaptál,és most Te is tovább építed!!!!
Nagyon jó hogy most még nincs gyerked,mert amig az a fal ott van akkor a Te gyereked megörökölné születési ,,ajándék"gyanánt!;)Aztán ö is tovább épitene...s így tovább.Egészen addig amig közületek valaki a fejéhez kapna!
Remélem Te leszel az!;)
Azt hittem nekem írtó nehéz dolgom volt,hiszen nem émlékeztem arra hogy miért és mikor vontam a falat magam köré....!De most látom hogy vannak keményebb ügyek!Mert az én falamat saját magam építettem!!!!!
Szerintem csinálj egy meditációt amiben mindenkinek visszaadsz mindent.Azok amik megtörténtek azok az ö tapasztalataik,az ezzel együtt járó fájdalom és keserüséggel.Nem kell magadra venned!!!
Anita az van hogy Te egyböl börtönben születtél,és életél égész életedben!!!Bármikor kisétálhatsz!!!
Szabad lehetsz ha szabad akarsz lenni!!!!
Erika Szerettetel!
Remélem csak rám tették, de szerintem, sőt, azt érzem, nem hiába pakolták rám. Már amennyiben rám pakolták.
"Sajnos" nem igazán tudom másra verni a balhét :) Az én kezem is sáros :)
Most még a kezdetén járok, ami azt illeti, ezt is úgy érzem, már sok, mégis azt hiszem lesz itt még valami.
Köszi, hogy biztatsz, nagyon jól esik,
ölellek, Anita :)
Gyerekek, ilyen nincs...
A nagy felismeréseimmel, és döntéssel, hogy szabadon engedem női oldalam, kimentem, hogy a lányoknak (kutyáimnak enni adjak).
Hoppá...
nincs kutyakaja. Beültem az autóba, elmentem kutyatápért, hazajövet nekimentem a saját nagykapumnak.
Még nincs vége. Az egyik kapcsoló a lámpáknál, úgy gondolta, most ideje elromlani, hát meg is tette. Kapcsolgattam, keresem a hibát..., persze nem lelem. Hívom Aput (120km-re van bezzeg tőlem), ő meg: az aksit áramtalanítsd le.
Oké, fogom a kulcsot, kimegyek, szerelem az aksit lefele a sarkán, mire hangosan nevetek: Istenem, most aztán élem a Női önmagam !!!
Na ez van :D
Amúgy nem igazán tartom hibának, ha egy nő ehhez is ért. Majd hagyom a férfire, ha itt lesz mellettem, addig meg megszerelem :D.
Máris elbuktam a leckét??
Hát ilyen nincs ...:D
Szerintem a billentyűt ki is cserélheted, annyit írtál. :-)
Sztem, most nagyon magad alatt vagy, és felborult minden, amit eddig gondotál. Azt gondolom, h most az igazi okot úgy sem fogod megtalálni. Nem is kell. Bármi jó, amit megfogsz, és kivisz a gödörből. Amit írt vki, a generáción át épített fal, azt egyáltalán nem írnám erre. Igaz, sokat írtál, de egyik mondat sem indokolná, és ezért nem állja meg a helyét. -nem beleértve! azt, h a generációs dolog azért van itt, mert minden szülő az őszüleitól,... és így tovább "örökli" a nevelést...--!!! ez kevés lenne okként
Majd később másként áll össze a kép, amikor már tisztábban látod a dolgokat. Azt elfogadhatjuk, h a szülők vesznek részt a nevelésben, és a "minta" adásában. De ehez hozzá jön a gyerek, aki szintén egyéniséggel születik. Majd x idő után ezek összegúródnak, és kialakul a saját egyéniség. A kezdetén, minden jó, ami rendet rak körülöttünk. Majd letisztul, és az igazi rész fog felszínre emelkedni. De azért az alapvető ráhatásokat, formáló erőket nem szabadna kihagyni.
Drukkolok, h jól sikerüljön....
SziaSzia Kobold
Gratulálok, a felismerések nagyszerűek, és most is erővel állsz magadhoz. Most tedd meg magaddal, hogy gyengéd leszel magadhoz.
Először is vegyél egy nagy kád forróvizet, gyújts egy fehér gyertyát a megtiszításod érdekében és lazíts.
Ott a vízben tisztíts. A nagy fürdőben az tisztítások sokkal erőteljesebbek, mint a szárazon történők, a víz kioldja a szennyeződéseket.
Amikor már eléggé laza vagy, akkor ülj egyenes háttal a kádban, ahogy meditálni szoktál.
Érezd a tested, utána érezd a csakráid, érezd az aurád.
Amikor érzed az aurád, akkor készíts egy kb. 60 cm átmérőjű napot az aurád fölé.
Érezd, ahogy rád ragyog a nap és átmossa az aurád és a csakráid.
Amikor ezzel megvagy akkor jön a tudatosabb része.
Lélegezd be a nap fényét és a nap fényével sorra töltsd fel és tisztítsd meg a testeid.
Amikor belélegzel, akkor lásd vagy képzeld el, ahogy az egyes testek feltöltődnek a nap fényével és megtisztulnak.
Az első lélegzet megtisztítja az összes fizikai test alatti tested.
A második lélegzet megtisztítja a fizikai tested.
A harmadik lélegzet megtisztítja az étertested.
A negyedik lélegzet megtiszítja az asztráltested.
Az ötödik lélegzet megtisztítja az érzelmi tested.
A hatodik lélegzet megtisztítja a mentális tested.
A hetedik lélegzet megtiszítja a spirituális tested.
Ha úgy érzed, hogy valamelyik tested nagyon piszkos akkor 3X lélegezd be oda a fényt és azután menj tovább. Legalább 10-ig lélegezz be és ki.
Ha végeztél a testeid tisztításával, akkor még egyszer mosd át a nap fényével az aurád.
3-4 napig minden nap csináld meg ezt a tisztítást.
Amit felbukkan az életedből, dolgozz vele, könnyebben megy majd.
Csak gyengéden magadhoz és másokhoz is, még gondolatban is.
Sok sikert!
:)
u.i: Köszi, Anita, az igazammal sokra nem megyek. Inkább lépj túl a traumákon, akkor lesz értelme az egésznek, és azt is magadnak köszönheted, ahogy a felismeréseid is. Gratulálok!
Köszi Karmatörlő, a fürdőt (is) kipróbálom :)
Kobold, teljesen igazad van, ezért is írtam Erikának, hogy sajna nem tudok ráverni másra mindent. Nyílván az én lelkem része a tanulás, nem hiába születtem ilyen közegbe.
Anyuéknak elmeséltem mi is történt. Az elejétől a végéig, volt nagy röhögés. Ami nagyon jól esett, Anyu a legnagyobb röhögésbe kiabálta: SZERETLEK, IMÁDLAK, TEE!!!
Most már sokkal jobban vagyok. Köszönhetem a jó nagy adag alvásnak, Anyuéknak és Nektek!
Fontos a türelem most önmagamhoz.
A legnagyobb nehézségem az erő lesz :). Ezt nem tudom olyan elánnal megoldani, mint ahogy nekiestem :)
Szeretettel: Anita
De jó!Ez azt jelenti hogy elkezdödhet a NAGY FAL bontás családi vállakozás?
Üdv:Erika
Akkor buli vaaan!! Megint jó a jól bevált feladatsor. Először magunkban rakunk rendet, aztán a körülöttünk lévők autómatikusan rendeződnek. -azért ott is kell segédkezni, de nem kell annyi követ elhordani, hiszen azok az ő kövei. Sokat dédelgette. Legyen saját öröme, felismerése, h a saját köveit őnmaga törheti össze.
Akkor már lehet aludni, jó éjt
Kobold
Igen elcsendesedtél....!...??
Hogy van a falad? ;)
Üdv!Erika
Elcsendesedtem...
Hahaha
Két napig aludtam, kiütöttem magam.
Nem voltam magamnál. Még jó, hogy hétvégére jött ez a dolog. Nos, pénteken este jöttek még a beszólások: rájöttem ismét simán auralátók a munkások, de minimum gondolatolvasók. A nőiességem volt terítéken, voltak, akik azt mondták valahogy változtam, voltak, akik azt, hogy nem. Igyekeztem magam megfigyelni, milyen a reakcióm. Bár nagyon fáradt voltam.
Fontos, hogy munkámat tovább vigyem. Megvan a felismerés, most már a berögzült viselkedés formákat kell elengedni, és nem egy elképzelésnek (milyen is lehet a nő) megfelelni akarni.
A hanghordozásom is figyeltem, mikor azt akartam, komolyan vegyenek, lemélyítettem. Mikor észrevettem, meg kinevettem magam: na itt az erőm már megint. Szóval, erős volt a felismerés, most csak a meló van, ami nem lesz két nap alatt meg, de hát türelem.
Most érdekes a dolog, sem feldobott, sem letaszított nem vagyok. Olyan kiegyenlített érzés. Még csak nem is agyalok rajta.
Anya megint hívott, csak, hogy megkérdezze mi van velem. Azt hiszem jól alakulnak a dolgok. És Veled? Mizu?
Köszönöm Jól Vagyok!
Döntögetem a falakat!;)
Amióta kilátok a barikád mögül,rájöttem hogy az élet nem is olyan félelmetes!
Gyere csak nyugodtan Te is!Kimondhatatlanul jó szabadnak lenni!;)
Üdv!:Erika