...Pontosabban az Út a teljességhez c. könyvben"

Az emberek soha nem lesznek egészségesek,az élet elképzelhetetlen betegség és halál nélkül, sosem lesz mindent átfogó a szeretet,mert a formák világa saját határaiból él.

De minden cél mindenki számára és mindenkor megvalósítható, ha átlátja a formákat s tudata felszabadul.

A szeretet a polaritás világában:a szeretett személyhez való görcsös ragaszkodás. Az egység világban:szabad kiáramlás.
A rák a félreértett szeretet tünete. A rák csak a valódi szeretetet respektálja. Az igazi szeretet szimbóluma a szív.

A szív az egyetlen szerv, amelyet a rák nem képes megtámadni!"...

Sziasztok

Egyszer én már ezzel a témával kapcsolatosan leírtam a véleményem, és most hogy vissza kerestem ezt a hozzászólásomat, most vettem észre, hogy Kirsikka kérdezett egy- két dolgot, mert nem nagyon értette.
A zárójelekkel megpróbálom érthetőbbé tenni, bár azt hiszem csak annyi a gond, hogy nem szóltam, hogy én analógiákban gondolkozom.

,,Minden ember az egység része, és szinte nincs olyan ember aki ne fordulna ez ellen az egység ellen.
A földünk, az univerzum szenved. Mi emberek fordultunk ellene, ő pedig tehetetlen velünk szemben, ahogy mi is a rákos sejtekkel szemben" (Csak olyan megoldást talált, hogy ki kell hogy pusztítson minket,
mert belepusztulunk ha nem tudunk változtatni).
,,Nincs korlátunk (gátlástalanul kiirtjuk az őserdőket, tönkre tesszük a vizet, stb..) , és nem vagyunk hajlandóak bevallani, hogy legyőztek bennünket" (A rákos sejtek csak szembesítenek azzal amit teszünk, mert őt sem lehet korlátok közé szorítani csak ha valami óriási változáson megyünk át).
,,A rák mindig valamilyen el nem fogadott helyzetet, állapotot jelez.(pl:semmi kedvem tovább tanulni, de a szüleim miatt mégis megteszem)
Ezért tud meggyógyulni az, aki mindent felborít és szinte mindennek hátat fordít, hogy új életet kezdjen."

Még talán annyival kiegészíteném, hogy szerintem ahhoz, hogy végleg megtaláljuk az ellenszerét, nekünk kell megváltozni, és akkor majd a föld sem fog védekezni.

Noa

Saját tapasztalatomat osztanám meg veletek.

EFT tanfolyamon egy olyan partnert "kaptam" gyakorlásra, aki rákból gyógyult (én inkább tünetmentesnek nevezném).
Ránéztem, és megállapítottam róla, hogy "nahát, de nyugodt ember!"
Viszont amikor a problémáját kellett kezelni, kiderült, hogy folyamatosan "propeller van a gyomrában" (félig svéd volt az illető, és a svédeknél a gyomorideget szó szerint így hívják).

Namármost, ha nekem gyomoridegem van, az rajtam látszik: tekergetem a hajamat, tördelem a kezeimet, leizzadok, stb.; beindulnak a természetes stresszlevezető reakcióim. Ő olyan szinten magába fojtotta, hogy egyáltalán nem éreztem rajta! Tutira ez is hozzájárult a rákjához.

És nagyon be akart bizonyítani valamit az apjának, aki gyerekkorában azt programozta belé, hogy értéktelen és nem fogja semmire sem vinni az életben. Ehhez képest 4 ezer embert irányít egy cégnél. És ez az a munka, amit a háta közepére nem kíván, folyamatosan attól retteg, hogy lebőg a 4 ezer ember előtt.

Hát kemény leckét választott erre az életére... Hogy érezze magát úgy is értékesnek, hogy nem irányít ezer embereket és az apja tulajdonképpen nem tartja semmire...

Minden testi betegség olyan tünet, amelynek elsősorban nem megszüntetésére kell törekednünk, hanem figyelmeztetését kell tudomásul vennünk. Ha ez megtörténik, akkor maga a tünet, tehát az, amit mi betegségnek nevezünk, teljesen érdektelenné válik, akár annyira, hogy meg is szűnik. Amint egy repülőgép műszerfalán villogni kezd egy hibát jelző lámpa, ha a hibát már kijavították, akkor már nem tartozik a lényeghez, hogy maga a lámpa mit csinál, így vagyunk a betegségekkel is. A földi embernél a teste az a műszerfal, melyen megjelenik a hibát jelző lámpa villogása, vagyis a betegség. Minden betegség két irányú figyelmeztetést ad. Az egyik az, hogy valamitől óvni akarja a beteget, a másik, hogy valamire rá akarja venni a beteget.

A rákos betegség óvni akarja a beteget bizonyos törekvésektől, és rá akarja venni olyan eredeti állapot visszaállítására, amelynek elhagyása helytelen irányban történt.

Először is azt tudatosítani kell magunkban, hogy minden betegség lényegében a tudat állapotát jeleníti meg a testben. Tudatban egy olyan megvalósulatlan szabadságvágy élt, amely csak elnyomott állapotban élhet bizonyos egyénekben, hogy a rákon keresztül végül a halálban érheti el elnyomott állapotának felismerését.

Ott jelenik meg a rák, ahol az egység beszűkül az énre. A testben akkor építi ki hadállásait (áttételeit) a rák, amikor a lélek képtelenné válik beleolvadni abba az egységbe, amelyben minden mindennel összefügg. Amikor a lélek képtelen átlépni mulandó kis énjét, s képes volna mindent és mindenkit feláldozni csak azért, hogy meghosszabbítsa azt az utat, amelynek hossza szükségszerűen véges, nagyon véges. A rák maga az ember, aki csúcsértékké tette, örök érvényűnek akarja hinni a mulandóságot. A rákot nem gyógyítani kell, hanem felismerni benne az önismeretnek egy olyan eszközét, amely mint tükör, visszatükrözi önmagát. A rák ellen, mint betegség ellen, fölvenni a harcot, egyet jelent azzal, hogy megpróbálni megszüntetni az önismeret egyik leghatékonyabb eszközét.

Eljöhet az idő, amikor kitalálják a rák gyógyszerét, de akkor ez egy másik formában, új megjelenésben válik tükörré, hogy felismerjük: mindennek bele kell épülnie a nagy EGYSÉGBE! Olyan is előfordulhat, hogy Ő ad olyan tüneti kezelést, amely megszünteti a sejtek önállósulását, szaporodását a test egysége ellen. De az, sajnos, nem lehetséges, hogy elvégezze helyettünk azt a gondolkodás-átalakítást, ami szükségtelenné tenné a rákos tünetek megjelenését a testünkön.
Arra kér hát, azért imádkozzunk, és azt hitesük el magukkal és a rákos betegekkel, hogy örömmel kell elfogadnunk a halállal való szembesülést. Csak aki le tud mondani életéről, az nyeri azt meg! Csak aki vállalja a mulandó élet elvesztését, az képes azt helyes formában megtalálni! A rák megszüntetésének ez az egyetlen IGAZI útja!
A hit, amely képes hegyeket is megmozgatni, természetesen képes minden testi tünetet is megszüntetni. De ez a hit csak akkor boldogító hit, ha általa képes átlépni önmagát az, aki hitből akar élni!

Üdv!

Yin-Yang

Támad-Menekül

Daganat-Fekély

Hiány-Többlet

Ahol nincs egyensúly,valami alulműködik,mit fog csinálni a szervezet?Túlműködéssel kompenzálja.Ez a daganat. Nem biztos,hogy a daganatos szervet kellene kezelni,hanem megtalálni a vele összeköttetésben lévő alulműködő szervet.

Lelki ok??Talán egy igaz megvilágosodott tudná megmondani.....

Bronzon

Megtudna mondani valaki mi a lelki kivaltoja egy vissza vissza tero colitisnak, masneven vastagbel gyulladasnak?
koszonom elore is.

A rák az Uránusz fennhatósága alá tartozik. Az Uránusz a szabadság, a kiszabadulás, a helyzet racionális felmérése, a tiszta logika, a robbanás bolygója - természetesen a felsorolás közel sem teljes.
Amikor beszorulunk egy élethelyzetbe, ahonnan kis szeretnénk szabadulni, de tudjuk, hogy "robbantás" nélkül nem menne és egy robbanásnak igencsak lennének szenvedői, olyanok, akik nagyon közel állnak hozzánk és ebből komoly bűntudatunk keletkezne - nos, ilyenkor jönnek először a kisebb jelzések ciszták, lipomák formájában. Aztán, amikor még mindig dagonyázunk a helyzetben, akkor megjelennek a kisebb daganatok, amiket "jóindulatúnak" titulálnak. És ha még ekkor sem változunk, változtatunk, akkor beindul a rák - vagyis, ha mi nem robbantunk, akkor a testünk robban.
Ha érezzük a feszítő érzést a szabadulásra vágyva, akkor gondoljuk végig, hogyan tudnánk gyökeres változtatást végrehajtani életünkben úgy, hogy minél kevesebb embernek okozzunk feldolgozhatatlan traumát, vagy ez minél kisebb trauma legyen. Így nem lesz akkora a bűntudatunk, hogy ne tudnánk feldolgozni és ne kelljen egy újabb rákos megbetegedésbe belemennünk.
A születésünkbe már bekódoljuk a halálunk nemét és és a halálunk időpontját is. Ám nem mindegy, hogy a halál mikor következik be - az első halálpontok egyikén, vagy csak az utolsók valamelyikén. Ha tudom, hogy melyik testrészem érzékeny, és tudom, hogy ez mire figyelmeztet a lelki problémák megoldásában, akkor kitolhatom a halál időpontját, és sok "hozott" problémát meg tudok oldani, amivel már nem terhelem a következő életciklusomat.
Aki a rákot "választja" halálnemnek, igen sok "restanciát" gyűjtött össze előző életeiben, amit másként már nem tud feloldani - én is. De ebbe a betegségbe is lehet rövid idő - vagyis szenvedés - alatt, méltósággal meghalni és lehet úgy is, hogy hosszú ideig szenvedünk és ezáltal sakkban tartjuk a környezetünket, szeretteinket.
Ha képesek vagyunk kielemezni, hogy mit is várunk el önmagunktól, környezetünktől és hogy mire vagyunk képesek, valamint a környezetünk mit tud adni számunkra és a végeredményt össze tudjuk hangolni, el tudjuk fogadni, akkor a rák esetleg csak akkor jelentkezik, amikor már "itt az időnk" a távozásra.
Eta