Daganatos betegségek lelki oka
Beszélgessünk arról, hogy mi a daganatos betegségek lelki oka!
Milyen okok vezethetnek el oda, hogy a test rákos lesz?
Vannak-e jellegzetes lelki okok, vagy mindenkinél más-más van a rák kialakulásának hátterében?
Mennyiben felelős a test mérgekkel telítődése a daganat megjelenésében?
Mi a véleményed, tapasztalatod erről?
Volt idő, amikor több rákos beteggel foglalkoztam, segítettem nekik megtalálni a betegségük lelki okát és feloldani azt. Szép idők voltak.
Tudom, furcsán hangzik, hiszen Ők haldokoltak én meg éltem. De elfogadom, mert nem vártam el magamtól, hogy én is rosszul érezzem magamat Őmiattuk, hiszen Ők a saját hibájukból voltak betegek én meg magam miatt voltam egészséges.
Azért éreztem szép időknek, pillanatoknak a velük töltött időt, mert akkor tisztán életről vagy halálról volt szó, nem volt mellébeszélés, nem volt időhúzás, csak a tiszta, nyers életösztön és a tudatosság.
Aki nem tudta ezeket felébreszteni magában egy hónap alatt, az meghalt.
Aki összeszedte magát, és mindent bele adott, az meggyógyult.
Nem volt középső út, meg kiskapu. Minden olyan egyszerű volt.
Az én egyik dolgom az volt, hogy megtanítsam Őket élni. Mert felnőtt ember létükre, még nem tudtak élni, élni akarni, megbecsülni Önmagukat, megbecsülni az életüket, azt az egy lehetőséget, amit most élnek.
Elfecsérelték az idejüket másokra, megfelelésre, kacatokra, vagyongyűjtögetésre, de nem foglalkoztak Önmagukkal, nem éltek, nem szenvedtek, igazán semmibe sem mertek bele menni!
Csak úgy éltek, mint a zombik, félig itt, félig meg ki tudja hol?!
Persze, az élni akarás hiánya mellett, még más lelki terhük is volt, ami kialakította a rákot, ezért azok feloldását is megtanítottam annak, aki nyitott volt rá.
Jó, hogy vagy! Sok ilyen segítségre lenne szükség. Talán kevesebb beteg lenne. De akkor mit dolgoznának az orvosok és az egészségügy? Nem lenne válságban? Az emberek nagyrésze valóban az orvostól várja a gyógyulást. Nem jut el odáig, hogy ezért csak is ő maga a felelős. Tenni is neki kellene érte.
Üdv neked. Szép napot.
"De akkor mit dolgoznának az orvosok és az egészségügy?"
Például sokan dolgozhatnának a prevencióban.
Jó lenne már iskolás korukban megtanítani az embereket arra, hogyan táplálkozzanak, mozogjanak helyesen, hogyan tartsák egységben - egészségben a testüket!
Sajnos ahogy a lelki egészségnek, úgy a testinek sem volt eddig nagyon kultúrája.
Ezen érdemes lenne változtatni és ehhez sok tanítóra, egészségügyi szakemberre lenne szükség!
Mennyivel hasznosabb lenne, ha azok, akik most a tűzoltással foglalkoznak, a megelőzésbe fektetnék a munkájukat.
Szia Sanyi!
Engem is foglalkoztat ez a téma, mert a környezetemben sok daganatos betegség előfordult. Az élni akarás hiányát azt hiszem értem, és tapasztaltam is az ő esetükben, de az is érdekelne, hogy milyen egyéb lelki terhekre gondolsz?
Előre is köszi a választ!
Zita
A daganatos betegségek további okai lehetnek:
Most ennyi jutott eszembe, majd még bővítjük a listát, ha jön valami.
Kérdezz, ha valamelyiket nem érted, vagy nem egyértelmű!
A listát elolvasva hullámzani kezdett a bőröm és hol itt - holl ott dugta ki a fejét egy csini daganatocska .
Kérdem én : ki az aki nem veszélyeztetett ? A görcsös egyensúlyozás helyetti elegáns átívelés az elősegítő tulajdonságok fölött : isteni ajándék .
Olvastam még hajlamosító tényezőként a túl sok víz ivását és a rákbetegségtől való félelmet is , valamint az alacsony koleszterinszintet is . Üdvözlettel : felacso
Igazad van, nem írtam oda, hogy ezekből akkor lesz daganat, ha rendkívül erősek ezek a lelki problémák, illetve ha már régóta ott vannak megoldatlanul az ember lelkében.
Szokták is mondani, hogy a rák a halál előtti utolsó figyelmeztetés arra, hogy ideje változni, tudatosodni!
Rajtunk múlik, hogy egészségesek maradunk, vagy betegek leszünk!
Ám, ha mégis megbetegedtünk, MINDENKI megtalálhatja a kivezető utat, és meggyógyulhat a legsúlyosabbnak vélt kórból is.
Nem egészen múlik minden rajtunk!
Amikor a barátomat gyomorrák diagnózisát követően azonnal megműtötték, mi akik mellette voltunk és szerettük szinte mindannyian intuitivan azt éreztük, hogy: ez nem a földi élet folytatása lesz.
Nem tudom megmagyarázni, de mindannyian zsigerből ezt éreztük.
És ő is!
Őrá aztán nem lehetett azt mondani, hogy nem szeretett élni és nem szeretett volna tovább élni........
mégis..........
Azt hiszem egy-két kemót lenyomott, aztán úgy döntött, nem vesz igénybe több kezelést, kórházat.
Az alternativ gyógymódokban nem hitt és az önmegismerés nem érdekelte.
De nem adta fel, inkább úgy mondanám ráébredt belül, hogy mennie kell.
42 évesen halt meg, békében.
Halála után pár hónappal egy mediumhoz mentem a saját ügyeim miatt.A médium nem ismerte a barátom halálát, bennem sem maradt vele kapcsolatban semmi más, csak béke. Egyszer csak azt mondta:"itt áll egy lélek, aki szeretne neked mondani valamit" Teljesen meglepődtem. Persze beugrott a barátom.
És tényleg ő volt, odaátról és elmondta, amit akart. Elmondta többek között azt, hogy ilyen rövid életet irt magának erre az inkarnációra és igen, ezt a módot - a rákot - választotta.
Magyarul: nem mindig a földi egónkon/ személyen múlik, hogy valaki pont rákos lesz és az sem, hogy meghal-e ebben vagy meggyógyul. A halhatatlan léleknek és a földi leszületés előtti élettervnek, no meg Istennek is van némi szerepe ebben.
Lehetséges, de azért fontosnak tartanám megjegyezni, hogy ez vélhetőleg az esetek oly kevés százalékában a valódi ok, hogy inkább ne erre gyanakodjunk, amikor egy kedves ismerősünk, vagy mi magunk a ráktól haldoklunk!
Veszélyes ez a megközelítés, mert sokaknak ez egy kibúvó lehet, amivel meg tudják magyarázni, hogy miért nem Ők a hibásak a saját betegségükért!
Már hallom is az onkológia osztály pácienseit: "Biztosan így kell lennie! Ez volt megírva a sorsomban! Én választottam magamnak ilyen rövid és szánalmas életet, hogy ezt is megtapasztalhassam!"
A többség (és mi mindig ide tartozunk! :-) inkább a betegsége lelki okait keresse meg és ha talált valami gyanúsat, azt mielőbb oldja fel!
Így tudja megakadályozni, hogy a betegsége tovább fejlődjön a lelki szintről kapott hatástól.
fél évet töltöttem el egy gyermek hematológiai osztályon egy ágy szélén ülve. Azok a gyerekek jobban értették, hogy mi történik velük mint a hozzátartozók és meg akartak gyógyulni és nem mindenkinek sikerült. Lehetnek érvek, hogy miért alakult ki a betegség, de nagyon igazságtalan.
Nem hiszem, hogy az élet igazságtalan lenne, legfeljebb nem értjük mi miért történik, ezért nem tudjuk elfogadni az igazságot!
Szerintem soha semmi nem történik véltelenül, tévedésből vagy kicseszésből! A dolgok pont azzal és pont akkor történnek, amikor arra megérett a helyzet.
Hasonló ez ahhoz, mint amikor azt kérdezik, hogy Miért ilyen szívtelen Isten velünk emberekkel? Ha szeretne minket, akkor nem adna ennyi nehézséget, nem hagyná, hogy szenvedjünk!
Ilyenkor sem Isten szívtelen és igazságtalan, hanem az ember nem érti a dolgok helyét és a világ működését.
Sanyi.
Én a felnőtt embernél tökéletesen értem hogy miért lesz rákos.
A gyerekeket nem tudtam még a helyére rakni ez ügyben.
Rengeteg 3-4-5 éves gyermek szenved vérrákban ,,fehérvérűségben'',a többiről nem is beszélve.
Próbáltam ezen gondolkodni,hogy ők vajon mit vétettek,mert nem igazán tudom elfogadni azt a verziót,hogy feláldozzák magukat azért ,hogy a szülő,vagy a környezet az ő szenvedésükből ,vagy halálukból tanuljon.
Mert ha ez így lenne,akkor miért küzdenek az életben maradásért,miért akarnak annyira meggyógyulni?
Erről kell akkor példát vennünk?
Valahogy a gyerek rákoknál még nem tudtam stabil állásfoglalást kialakítani.
Segíthetnél.
Helló!
Csak azt szeretném kérdezni, hogy maga a félelem a ráktól is kialakítja a rákos megbetegedést? Mert az emberek hajlandóak bebeszélni mindent maguknak, ha olvasnak valamiről? Vagy ha túlzottan féltem mondjuk édesanyámat (a haláltól)?
József
Igen, szerintem lehet betegséget ilyen úton is teremteni. Gondolj bele, hogy egy állandó aggódó állapotban vagy. Mit sugárzol ki ilyenkor? Mivel terheled a szervezetedet?
Szerintem azonban nem ez a baj, azt kellene megvizsgálni, hogy miért gondolsz te erre állandóan?
Üdv!
Hédi
Tudom, furcsán hangzik, hiszen Ők haldokoltak én meg éltem. De elfogadom, mert nem vártam el magamtól, hogy én is rosszul érezzem magamat Őmiattuk, hiszen Ők a saját hibájukból voltak betegek én meg magam miatt voltam egészséges.
Igen tényleg ezt gondoljaa... ????
Jah perszee és a kisebb gyerekek akik még ezt felsee foghatják ???
jah perszee őkis a saját hibájukból mii ??
azér nemártana megválogatnii a szavait :@
Lehet hogy sok embernek segített de ezzel a hozzászólással
sok rákos kisgyerek anyukáját dühitettee fel ........ :@
Rákban halt meg a párom. Én kipróbáltam mindent:reikit, gyógynövényeket, COD-teát, megavitaminokat, diétát, lelki dolgokat. A mai napig felfoghatatlan számomra, miért akart elmenni, itthagyva egy másfél éves gyereket maga után. Nem hitte el nekem, hogy van gyógyulás, mert elhitte azt, amit az emberekbe sulykolnak: rák= biztos halál.
Szerintem Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged című könyve elég részletesen leír dolgokat. Minden betegséget lelki tényező vált ki, ami megkeresi a maga fizikai tényezőjét.
Egy példa tőlem:ha a nő nem fogadja el a nemiségét, anyaságát, akkor úgy legyengül a védő hüvelyflórája, hogy győz a HPV-vírus meg jön a méhnyakrák.
Páncélt épít és hátra felé megy, ha fenyegetve érzi magát, bújik valami mögé amint teheti. Szerintem nem véletlenül nevezték el ezt a betegséget így, bár keresztelőjének igazi alapját nem ismerem.
Nekem édesanyám nagyon korán halt meg, rákban. Mert nem tudta rávenni magát, hogy a saját életét élje. Állandóan megfelelni akart szegény, elsősorban apámnak. De neki nem lehetett, mert más után vágyott, anyám csak pótlék volt. Valahol szerette, de nem tudta neki azt adni amire anyám vágyott. Igy aztán anyám sokmindenkire haragudott a környezetében. Szóval ő teljesen elvesztette magát, nem tudta élni az életét. 9 hónap kőkemény szenvedés után elment. Biztos vagyok benne, hogy jobb volt igy.
De volt a környzetemben arra is példa, hogy trauma váltott ki egy ilyen betegséget. Expárom mamája tanuja volt, amikor a füdőszobájukat szerelő munkás egy kalapácsütés után az alatta levő emeleten landolt. Utána hetekeig még budira menni is csak szivességből tudott a szomszédban. Elég megalázó. Túlélte, hogy a halálmenetből kilépett, hogy a szerettei füstbe mentek, de amikor nem tudta még a szükségleteit sem ember módjára elvégezni megbetegedett és pár hónap alatt elment.
Szóval azt hiszem, hogy amikor az emberek valamilyen okból nem élik az életüket, "elveszik" tőlük.
Ennek persze lehetenek olyan következményei, hogy az utódok betegesen félnek attól, hogy nem teljesítik A feladatukat.
Most olvastam egyébként egy-két irodalmat, szerzőik parazitákra vezetik vissza a rák fizikai kialakulását. Mivel ezt egyre inkább bizonyítják is kisérletekkel már csak azon kellene dolgozni, hogy miként érjük el, hogy ne engedjük be a parazitákat semmilyen szinten. Mert annyi bizonyos, hogy mi teremtjük meg nekik az életterüket és ha mindenféle szerrel ki is üzzük őket, csak egy darabig hagynak békén. Ha nem tanulunk belőle, majd jön egy frontális ütközés....
Üdv!
Hédi
Azok az apró paraziták életünk nagyobb, ember szabású parazitáit szimbolizálják. Át kell gondolni, hogy ki szívja a vérünket, ki élősködik rajtunk és annak nemet, megálljt parancsolni!
Egyik fontos tanulni valónk, hogy meg tudjuk védeni magunkat és a határainkat. Aki ezt nem tudja, az elveszíti a maga háborúját!
Sziasztok!
Az én véleményem a betegségről,hogy mindenképpen a betegséget valamilyen érzelmi konfliktus előzi meg. Ha ezt nem tudjuk feldolgozni hosszú ideig akkor jelennek meg a daganatos betegségek.Az ember megtudja gyógyítani saját magát.Csak az érzéseinkre és gondolatainkra kell figyelni.Mi a bőségre és az egészségre teretemtettünk.Ha nem vagy összhangban a forrásal,azzal aki valójában vagy,akkor akadályok,blokkok keletkeznek benned.Ha ez hosszútávú,vagyis sokáig gyötrődsz,rossz érzésekkel vagy tele,ekkor jelennek meg a fiziki tünetek.A rák lelki okai lehetnek,de ezt nem tapasztalatból mondom:
-mély sebek,melyeket nem tudunk feldolgozni,megemészteni
-neheztelés régi sérelmek miatt
-titkos bánat emészti a testet
-gyűlölet
-kétségbeesés
-halálfélelem
itt lehet a kutya elásva.
Ha nem tudja valaki ki/elengedni a negatív érzéseit, hanem görcsösen ragaszkodik hozzájuk, az előbb-utóbb valószínűleg rákos lesz.
Az érem másik oldala pedig az, amikor valaki leszületése előtt azt választja magának, hogy most ezt a halálnemet fogja megtapasztalni, mint ahogy ezt valaki már fentebb említette.
Ez is ugyanolyan, mint bármi más- tapasztalatszerzés, tanulási folyamat...
szeretettel:Bochecha
Olvastam Rudolf Steiner egyik könyvében (akit érdekel,ki volt ő, keressen rá a neten), h a halál neme és annak a megválasztása, mennyire fontos és csöppet sem véletlenszerű. Azt irja, van, amit csak halálos betegségek árán tanulhatunk, tapasztalhatunk meg vagy mert másképp nem voltunk hajlandóak megtanulni vagy mert csak igy juthatunk hozzá bizonyos minőségekhez.
A tanulandó feladatok miatt a különböző halálos betegségek, mást és mást tanitanak meg az embernek.Mást tanit maláriában meghalni és mást a rák, stb egy-egy egyén esetében.
Megválasztjuk a halálos betegséget haldoklási idő szerint is, hogy mennyi legyen az az idő, ami alatt "elsajátitjuk" a leckét.A lecke nemcsak a miénk, hanem a többieké is, akiket érint a haldoklásunk, ezért miattuk is bevan tervezve a dolog.
Az ilyen,emberi értelmet messze túlhaladó Bölcsesség rendező ereje és elképzelhetetlen nagysága ilyenkor mindig alázatos főhajtásra késztet.
Erről az jutott eszembe, hogy elég fiatalon, 13-14 évesen valahonnan felbukkant egy nagy-nagy félelmem. Csak nehogy rákban haljak meg!!! (sajátos félelem abban az életkorban...)
A kezembe akadt egy orvosi lexikon, amiben egy ritka típusú rákos betegség összes tünete fel volt sorolva. Mivel elég hipochonder voltam akkoriban, természetesen az összes tünetet megtaláltam magamon.
Senkinek nem beszéltem róla, csak rettegtem úgy egy évig. Nem mondanám, hogy a haláltól féltem, inkább a szenvedéstől. Aztán jött egy álom, az állítólagos halálom időpontjával. Miután túléltem azt a napot, végre leesett a tantusz. :)
Lehet, hogy feljött valami előző életbeli dolog, és azért jött ez be az életembe akkor...
Egyébként egyetértek Veled, kedves Ramina, nagy tanulás/ tanítás rejlik abban, ha valaki ezt bevállalja...
szeretettel:Bochecha
Ezzel mondjuk nem értek egyet: "Mi a bőségre és az egészségre teremtettünk."
Miért gondolod így?
Szerintem nem kifejezetten a pozitív dolgokra teremtettünk, hanem a sokszínűség megtapasztalására, de nem azonosulásra.
Vagy félreértettem a mondatodat?
Sziasztok!
Sok-sok dolgot hallottam és olvastam a rák kialakulásáról, és biztos sok igaz is köztük. Az ösztönöm valamiért azt súgja, vagy én ezt érzem a legelfogadhatóbbnak, hogy a rák valójában egy lassú öngyilkosság, és attól alakul ki, hogy az adott személy valamikor a múltban besokallt, és a saját halálát kívánta tudatosan, vagy tudat alatt. Ettől a szervezet beindít egy úgynevezett önpusztító mechanizmust (mivel marha intelligens az emberi test, még erre is képes!), miszerint a rák "szétrágja", felemészti az egészséges sejteket.
Hogy példát említsek: anyukának például komoly (halálos) beteg a gyermeke, és szívből kívánja, hogy inkább ő haljon meg, mint a gyerek. Ha ezt igazán őszintén, és szívből kívánja, megvalósulhat. Vagy: a harag, mint tudjuk remekül gyilkolja mind a testet, mind az elmét. Ha valaki tartósan szenved bűntudattól, akkor meg is bünteti magát haragjában, és 'létrehoz' magának egy rákos megbetegedést. Ezek persze nagyon általános példák. Viszont világosan látszik, hogy a rák minden esetben ÉLNI akar megtanítani bennünket: akár magát a beteget, akár azokat, akik körülöttük vagyunk! Hiszen a Nagy, Gyógyíthatatlannak Hitt és Félelmetes Rák igenis GYÓGYÍTHATÓ. Méghozzá élni akarással. Az 50%-os siker, ha eljut idáig a páciens.
A rákos beteg - úgy gondolom - ha hét évesnél idősebb, akkor saját maga felelős az állapotáért. A hét évesnél fiatalabb betegek viszont elsősorban az anyukának, és másodsorban mindenki másnak tanítanak valamit azzal, hogy vállalták ezt a betegséget. Én eddig jutottam ezzel, számomra ez hihetőnek tűnik, aztán az is lehet, hogy tökre mellétrafálok, hogy ezt hiszem. God only knows.
Nagy Kozmikus Ölelésekkel: MicuLee :)
Nagyon szépen megfogalmaztad, én egyetértek Veled. Ez az önemésztő öngyilkosság kifejezetten jó megközelítésnek hat.
Egyedül abban gondolom másként, hogy a 7 év alattiak - szerintem - nem bölcs tanítókként vállalják a betegséget, hogy a körülöttük levőket megvilágosítsák, hanem előző életükből hozzák át az ott befejezetlen-megoldatlan súlyos problémájukat, amely itt egyből betegségben realizálódik.
Valami olyat tudok elképzelni, mint amikor valakinek komoly személyiség problémáiból fakadóan a kommunikációs és konfliktus kezelő képessége is gyenge, és emiatt az illetőt elbocsájtják, majd nem sokra rá, felveszik egy másik munkahelyre.
Igen valószínű, hogy az Önmagában hordozott problémaforrás, a tiszta lappal induló életét ugyanúgy tönkre vágja, mintha nem is váltott volna környezetet!
Nem kell, hogy ismerjék az előéletét, az első találkozáskor ellenszenves lesz mindenkinek és nagyon hamar kiutálják.
Valahogy így hat át az előző életünk nagy megoldatlan problémája is erre az egyébként tiszta lappal induló életünkre is!
A kineziológiában a gyermek 7-8 éves koráig a szülő felelős gyermeke betegségéért, őt tükrözi. Ha a szülő felfedezi és megoldja saját problémáját, a gyermek is meggyógyul. Persze a veleszületett betegségek más téma, az erősen karmikus jellegű.
A rák értelmezésében érdekes még, hogy rákos sejtek minden emberi szervezetben folyamatosan képződnek, csak a gyenge immunrendszer nem képes megakadályozni azok szaporodását. Ekkor a szervezet sejtjeinek egy csoportja függetleníti magát a szervezet kémiai törvényei alól és túlburjánzásnak indul, a többi sejttől függetlenül működik szabályozhatatlanná válva.
Ezeket lefordítva önmagunk ellen működünk, saját magunknak ártunk mi saját magunk. És ha így alakult ki a testi folyamat, így is fordítható vissza lelki és szellemi síkokon, azaz a belső ártó hatást megismerni, magunkénak felismerni és változtatni. Ezeket mind ti is írtátok, talán ez a folyamatalátámasztást adja pluszban:)
Arról én is hallottam, hogy a szülőre fogják a gyermek betegségét, de ezzel azért nem értek egyet, mert a gyermekben levő lélek választja magának azt a szülőpárost, azt a gyermekkort, vagyis azért választ olyan beteg környezetet, mert neki magának van rá szüksége.
A szülő lelki-energetikai hatása kétségtelen, hiszen a gyermek még annyira rá van fonódva, hogy mindent megérez, mindenben követi, vagy megpróbálja kiegyenlíteni, emiatt ha valami rosszul működik a szülőben, annak a védtelen gyermek issza meg főleg a levét.
De szerintem ez mindenképpen a gyermek lelkének a választása és nem azért, mert oly bölcs, hogy így akarja elfásult szüleit tanítani valamire, hanem mert Ő is a saját problémájával küszködik és azt már ilyen fiatalon megéli, hogy szembesüljön vele.
Életünk nagy tanításait már az első éveinkben felvonultatjuk, hogy jó mélyen belénk ivódjon, el ne feledjük, mindig emlékezzünk rájuk. Mint egy bilog, amelyet csak akkor tudsz eltüntetni, ha teljesen kidolgoztad magadból az okait.
Ebben a folyamatban én a szülőket csak szereplőknek látom, nem pedig okozóknak.
Van egy ,,barátosném", aki a gyermekosztályon dolgozik, és nem is olyan rég beszélgettünk hasonló témáról. Ő már régóta figyeli ezeket a gyerekeket,és sokat beszélget velük.
Szerinte az ilyen betegségben szenvedő gyerekeket nem várták, vagy nem akarták a szüleik.
Azt mondja, a gyerekek nagyon őszinték, és ha beszélgetésbe elegyedtek, szinte mindig megtalálta ezt az indítékot.
Hál Istennek nem tapasztaltam, de számomra nagyon elfogadhatónak tűnik.
Noa
A gyerekem nem gyógyítható, de kórházban tüneti kezeléssel karban tartható betegsége során kerültem ezzel a szemlélettel kapcsolatba. A tüneti kezelést, amit csak kórházban lehetett megkapni, két homeopátiás bogyóval meg tudtuk oldani.
A kapcsolat lényege, hogy a gyerekek 3 éves korukig teljes mértékben az anyjuk aurájában vannak, utána fokozatosan önállósodnak és 7 éves korukig rendszerint elhagyják az anya auráját. Névtelen ezért beszél a 7 éves korról. Ezt a leválási folymatot súlyos betegségek, balesetek megakaszthatják, van olyan gyerek, akit felnőttként is igyekszik az anyja az aurájában tartani. Ezért a kisgyerek akkor és ott betegszik meg, ahol az anyja aurája meggyengül. Ezért szerintem is jogos, ha azt mondjuk, hogy a kisgyerek betegségét az anyja okozza. Kisgyerekek esetében csak a veleszületett rendellenességeket, betegségeket tartják olyannak, ami karmikus eredetű vagy a sorsprogram része.
Onnantól, ahogy a gyerek-anya tükör működéséről hallottam, először nem voltam hajlandó elfogadni, majd egy hónap alatt feldolgoztam és úgy döntöttem, hogy megtanulom olvasni és arra használom, hogy a tudattalan félelmeim kidolgozzam magamból és így a gyerekem sem lesz beteg. Mindenkinél máshogy van, de az anyák megfejthetik, hogy mit tükörz a saját gyerekük.
A gyerekem akkor kezdett el fuldokolni, amikor csapdában éreztem magam, amikor én nem kaptam levegőt. A gyerekem akkor volt hurutos, amikor nem tudtam kipréselni magamból az elvárt teljesítményt és restanciáim voltak. Szerencsére más típusú konfliktust nem kellett bevállalnia. A gyerekem egyik napról a másikra meggyógyult, amint tudatosítottam a problémát és megváltoztattam a hozzáállásom. Ehhez nem kellett megoldani a problémát, például nem kellett ledolgozni a restanciát, tökéletesen elegendő volt, ha nem stresszeltem miatta.
Az anya-gyerek tükör nagyon jól olvasható. A gyerekünk egészen pontos tükrünk. Az, hogy a letagadott vagy csak észre nem vett félelmeink, negatív érzéseinket a gyerekeink kockázatmentesen megmutatják, ezt nem érzem olyan erejűnek, mint, ami a sorsgömbökbe programozott feladat lenne. A halálos betegségek már szerintem karmikusak vagy sorsjellegűek, de egy gyakori megfázásról nem hinném, hogy ilyen jellegű lenne.