Mit sajnálnál, ha most halnál meg? | Önmegvalósítás.hu

Mit sajnálnál, ha most halnál meg?

2009. november 19. csütörtök, 23:29 | Huszti Sándor -...

Képzeld el, hogy ebben a pillanatban meghalsz, itt kell hagynod ezt a világot! Meg van?
Mit érzel? Hiányzik valami? Hiányzik valaki?
Mit hagytál ki az életedből? Mit nem tettél meg? Mit tettél volna még?
Vagy teljesen elégedetten távozol? Nem maradt ki semmi sem?

Megdöbbentő?
2009. november 20. péntek, 7:09 | Marcsi777

Amikor erről szó esik, a válaszomon mindenki megdöbben:
SEMMIT.
Semmit nem sajnálnék, mert hiszek a lélek halhatatlanságában.
Amit most, ebben az életemben nem sikerült megtanulnom, majd megtanulom legközelebb. Az biztos, hogy ennyit már nem fogok kínlódni, mert úgy érzem, elég sok mindent a helyére tettem már. Vagy nem.

Nagyon érdekel a véleményetek! Szerintetek is ilyesztő, hogy ilyen könnyen veszem ezt a dolgot?

Üdv mindenkinek
Marcsi

Jajajaj!
2009. november 20. péntek, 8:14 | Marcsi777   Előzmény

Kedves Ibi!
AÚ! Ez nagyon rosszul ment át! -Szerintem!-
Egy picit magamról:
Az elmúlt öt évben halt meg: nagyapám, keresztapám, édesapám, nagymamám (akit a halála pillanatáig én ápoltam, otthon halt meg) Sajnos közelről láttam a halált.

Igen, még fiatal vagyok: 46 éves.
Jelenleg is suliba járok és én is a diplomáért indulok jövőre.
Optimista vagyok, jókedvű, stb. Tele vagyok lelkesedéssel, tenniakarással.

Nem arról van szó, hogy nem szeretek élni! Épp ellenkezőleg!

De, ha "menni kell" hát megyek. De "visszajövök" -ezt fogalmaztam meg magamnak, talán a halál elleni félelemre (?). Ezzel kapcsolatosan áll a meggyőződésem.
Naná, hogy én is élni akarok, és sok ilyen embert megismerni, mint amilyen Te is vagy!
...és, tényleg nagyon kevesen tudnak szeretni!... a baj viszont szerintem az, hogy sokan nem is akarják megtanulni - vagy nem merik.

Szeretettel:
Marcsi

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Dolgom van, azt szeretném még elvégezni
2009. november 20. péntek, 13:50 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Valahogy így érzek én is. Dolgom van, azt szeretném még elvégezni, meg Önmagamat teljesen megvalósítani, aztán kalap!

Persze, vannak még kötődések, de egyik sem akkora, hogy azért ne tudnék tovább menni, ha minden mást elrendeztem már.

Reikido- S.Papp Mária képe
A finom testi érzeteket sajnálnám, amit a szerelmemtől kapok, és
2009. november 20. péntek, 7:46 | Reikido- S.Papp...

A finom testi érzeteket sajnálnám, amit a szerelmemtől kapok, és a kommunkikáció is lehet, hogy hiányozna, nem tudom... Olyan értelemben nem sajnálnék semmit, hogy valami éppen most nem teljes, de szeretem az életet úgy ahogy van élvezni. Vagy sajnálnám a személyes kedves barátságokat , ismeretségeket fizikai sikon nélkülözni. Elképzelhető, sőt biztos, hogy a fátyolon túl ez már nem lesz kérdés.

jó kérdés
2009. november 20. péntek, 7:55 | ISTENI ÉN

Ha ketté tudom választani magam.ÉN a test vagyis EGÓ?? Vagy....

TUDAT vagyis ISTENI ÉN (aki valójában vagyok)na akkor nincsen semi félnivalóm!!!!

Ez az!!!!!!!!
2009. november 20. péntek, 8:17 | Marcsi777   Előzmény

Ez az, amit én is próbáltam leírni, csak lehet, hogy nem sikerült!

carmenike képe
húha
2009. november 20. péntek, 8:37 | carmenike

Sziasztok!

Szerintem ez egy nagyon jó téma. Láttam én is ezt a részt, és nagyon tetszett Edie hozzá állása, de az enyém nem ilyen.
Én borzasztóan sajnálnám, ha el kéne mennem. Magam miatt is, mert nagyon sok mindent nem éltem még át, amit szeretnék, és nem valósítottam meg még önmagam, úgy érzem, de a legeslegjobban a kislányomat, és a férjemet sajnálnám. Hiába hiszem azt, hogy én akkor látnám őket "odafentről", amikor csak akarom, ők nem látnának engem soha többé. És én úgy érzem, hogy egy gyereknek így felnőni anya nélkül, nagy megrázkódtatás.
De azért van bennem önsajnálat is, mert azt is bánnám, hogy konkrétan fizikai testben nem tudok jelen lenni mellette élete fontos szakaszain, és főleg, hogy nem tudnám megölelni.

Összegezve, én még nem végeztem a földi léttel, sok dolgom van még úgy érzem, úgyhogy nagyon rossz lenne.
Hát ennyi,Évi :)

fircsi képe
Halálközeli élményben volt részem nyolc évvel ezelőtt. A
2009. november 20. péntek, 8:50 | fircsi

Halálközeli élményben volt részem nyolc évvel ezelőtt. A halálba menetel nem szörnyű. Érzed a léted csak más dimenzióban és kész. Nem is emlékszel erre az életre és mindenképpen ott akarsz maradni. Furcsa érzés volt a visszatérés mert olyan volt mintha alagútba löktek volna és az élet belélegzése nagyon fájdalmas volt. Hallottam a fejemben hogy oka van annak, hogy vissza kell jönnöm. Ez az ok a harag legyőzése volt ami csengett a fejemben. Napokig nem akartam beszélni senkivel és nagyon lehangolt lettem. A megtapasztalt élmények fogságában akartam maradni és szerettem volna újra és újra átélni.
Az ott tapasztalt létezés e világi szavakkal nagyon nehezen írható le, mert a fizika törvényei és érzésvilágunk teljesen más. Ha leírnám nem tudnám azt visszaadni. Más az "idő" is. Nagyon sok minden történt velem akkor ott és más szemmel látom ezt a világot azóta. Ezért én semmit sem csinálnék másként és minden jó úgy ahogy van.
pusssz!

Még hosszú a lista
2009. november 20. péntek, 9:39 | Nagy Edit2   Előzmény

Először az jutott eszembe, hogy a most kilátásban lévő munkahelyre szeretnék még elmenni, meg akarom tapasztalni azt amit az adna nekem.
Aztán az jutott eszembe, hogy mennyire vágyok a boldog párkapcsolatra....
Majd az, hogy a kisebbik kisfiam ölelését még tapasztalni akarom, mert szinte a lelke is átjön, átárad, olyan nyitottan adja át magát.
Szeretném látni felnőni a gyerekeimet, szeretnék sütkérezni a napsütésben.
Szeretnék fejlődni a tudatosságban, hogy lássam mindennek az okát, el tudjak fogadni mindent, ezáltal egységben élni magammal és a környezetemmel.

Szeretnék eljutni oda, hogy nem teszek semmit, nem történik semmi, és én mégis örvendek a létezésemnek, és nem vágyok semmire sem, mert mindenem megvan azáltal, hogy pusztán létezek.

Úgyhogy még ne, kérlek Istenem, ne ilyen halált adj énnekem.:)

Jó kérdés
2009. november 20. péntek, 10:25 | Ramina   Előzmény

Az emberi kapcsolataimat ,úgy érzem, rendbehoztam, mind élőkkel, mind holtakkal.Megbocsájtottam.Élhető, meleg, őszinte viszonyokká alakitottam életem fontosabb szereplőivel a kapcsolatomat. Szeretek élni, jó, h élhetem ezt az életem.Szeretek és viszontszeretnek.

Ámde szivesen elmegyek.
Semmi sem tart itt.

Ha hosszasabban haldokolnék, szenvedve elmenetelem előtt , akkor legelőször is baromira sajnálnám magam. Az biztos.Az önsajnálat lenne a legelső.Meg hát a fene szeret szenvedni meg fájni!

De aztán szerintem örömre biztatnám a hozzám eljövőket. Segitenék nekik, h jobban örüljenek az Életnek, a nagybetűsnek is meg az egyéninek is.Valószinűleg én vigasztalnám őket...... most igy érzem.
Hozzá kell tennem, h az életút felén járok, és tényleg megéltem sok végletet, sok tapasztalatot, szenvedélyt, örömöket, depressziót stb.

Az fájna, hogy a szeretteimnek fájna.

Az önismereti úton eddig megtett lépésekkel meg úgy vagyok: majd folytatom a következő felvonásban.

Nagyon vonz a nem földi világban tapasztalható millió dolog....szerintem szeretek szellemi valómban is lenni :-)))

Halálközeli élmény...
2009. november 21. szombat, 8:36 | Edit61   Előzmény

Örülök, hogy ilyen véleményt is olvashattam a témában.
Nekem nem konkrét halálközeli élményem volt, de volt egy tapasztalásom a testen kívüli létből. Számomra nagyon jó érzés. Én hál' Istennek nem lettem depressziós tőle. Sőt. Mindig örömmel tölt el, ha visszaidézem. Ami megváltozott azóta? Azóta nem félek a haláltól, mert tudom, hogy az olyan lét, amitől nem kell tartanom.
Egyébként meg, hogy mit sajnálnék, hogy itt kellene hagynom?
Semmit, mert tudom, hogy a Teremtő akkor szólítana el, amikor annak épp ott az ideje. A feladataim végére értem ebben a létben. Persze jelenleg is vannak terveim, céljaim. És ha azokat még sem tudtam volna megtenni a halálom napjáig, nem sajnálnám azokat, mert 1. tudom, hogy azok csak ehhez a léthez kötődnek, 2. visszanézve az eddigi életemre, tudom, hogy milyen gazdag volt és mennyi mindent megélhettem. (Amit minden nap köszönök.) Tehát nincs mit sajnálnom. Amit megtehettem, mindent megtettem.
Én így érzem mindezt.

Sziasztok Nagyon jó a téma, és én is szeretném megfogalmazni
2009. november 20. péntek, 9:28 | arikan

Sziasztok

Nagyon jó a téma, és én is szeretném megfogalmazni amit érzek...nem egyszerű.
Tényleg úgy gondolom, hogy évről-évre egyre jobban belemerülünk ebe az élet nevű játékba. Ahogy telnek az évek, egyre jobban érzem itt magam. Nem hiszem, hogy ragaszkodás lenne az élethez, egyszerűen csak élvezet. -(Azt hiszem ezt az érti, aki gyerekként valami büntetésnek élte meg az életet, mert én olyasminek...hogy mit keresek én itt? és mi ez az egész?)

Azt hiszem, hogy ha ma lenne az utolsó nap, bele tudnék nyugodni, mindent el tudnék engedni. Volt már ilyen álmom, amiben meghaltam. Annyira valóságos volt, hogy évek múltán is tisztán emlékszem a részletekre. Ott sem paráztam, hanem elfogadtam.
Ennek ellenére, még érzem, hogy van még feladatom, hogy anya lehessek. Ez a legfontosabb. De ha nem adatik meg, akkor úgy is jó.
De pontosan ez a kérdés szól a hitről.
Ha valaki igazán hisz, akkor el tud engedni mindent. Szerintem. Szerintetek?

(a képem amit feltöltöttem nem jelenik meg... :-( valamit elrontottam?)

Ezt nem könnyű megválaszolni
2009. november 20. péntek, 9:45 | hlacserika

Sziasztok!

Nekem kb. 5 éve állapitották meg h apukám rákos.Akkor azt hittem h bele halok ha őt elvesztem.Mivel külföldön élek azért kinzott a lekiismeret h több időt is tölthettem volna vele ha itthon lettem volna.Hál istennek jól van köszönhetjük a sárgabarack magnak.Most már azt mondom h átértékeltem a halált.Hiszek az reikarnációban.Megtanultam elengedni.De ennek ellenére szerintem az ember kötödik a mostani életéhez.Erika

Mit sajnálnék...
2009. november 20. péntek, 12:44 | Bochecha

Szeretnék Anya és Feleség lenni, körbeutazni Ázsiát, minél közelebb kerülni az Önvalómhoz...

Mi maradt ki a fentieken kívül? Van még mit rendeznem a Családommal...

Úgy látom, igazából 2 nagy kupac- Család és Spiritualitás... Föld és Ég. :)

Írhatnék sokkal hosszabb listát, mint pl. Anita természeti képekkel, de nekem a lényeg ezekben rejlik, a többi csak 'sallang' (bocsánat a kifejezésért, nem találtam jobb szót rá )

De hát ha menni kell, akkor menni kell...
Tudva, hogy én választottam magamnak azt a hosszúságú életet, amit, nincs miért 'kapaszkodnom', ha eljön a pillanat. Folyt köv., hacsak nem világosodok meg még ebben... :)

szeretettel:Bochecha

A gyerekeimet
2009. november 20. péntek, 12:27 | szildiko1

Mert ők sírnának, szomorúak lennének. És anyukám is összeomlana lelkileg. Ezt sajnálnám.
Én biztosan jól érezném magam, csak akkor lennék bánatos, ha azt látnám, hogy ők boldogtalanok. Mert ha elmegyek, akkor is velük vagyok.
Azt hiszik, ha vidámak annak ellenére, hogy testileg nem vagyok velük, akkor hűtlenek. De ez nem igaz. Minden szülő (és gyermek) boldognak szeretné látni gyermekét (szülőjét) Még akkor is, ha ő már más dimenzióba költözött, mert itt most nincs dolga.

Szellemi Roggyant képe
Sajnálni hogy mit hagyok itt?
2009. november 20. péntek, 12:33 | Szellemi Roggyant

Hiszek az életek láncolatában,bár sosem töprengtem hogy ez a mostani hányadik inkarnációm.. Sajnálnám vagy sem pakolnom kellene és távoznom és gondolom akkor nem a sajnálattal lennék elfoglalva. Az ember duális lény test és lélek,anyag és szellem de minden létező hasonló az univerzumban. Születése pillanatában már benne foglaltatik az elmúlás csírája s ha ismeritek az univerzum törvényeit tudjátok hogy az minden létezőre amit az öt érzékszervünkkel észlelünk arra mind vonatkozik. Sajnos a mi kultúrköreinkben örvendünk a születésnek,sokan ügyelik az első lélekzetvételünket,de egyedül szokás eltakarva intézményesen kilehelni az útólsót. Nem publikus,nem jó cégér,kissé lehangoló. Szerintem annak nehezebb aki nyakig süllyedt életében az anyag(i) vonzásában és ezer meg ezer érdekszál köti a létező világhoz beleértem a jól beágyazott viszonyokat kötődéseket a közvetlen környezetéhez tartozókhoz is. Mindenkiben van egy egészséges életösztön ezért megyünk el az orvoshoz,hogy hátha... minden követ megmozgatunk hogy talán mégsem...alávetjük komoly műtéteknek magunkat egy piciny remény halvány felcsillanásáért. Ez természetes mert ilyen az ember,élni akar meg is indokolja,mert még fiatal,mert szerető párja,gyermekei vannak... a százhúsz éves ember is találna rá száz indokot. Valóban mi vagyunk a legfejlettebb lények az univerzumban?

kingalili képe
Mit sajnálnék ha most halnék meg?
2009. november 20. péntek, 13:00 | kingalili

Hát a végét, amit nem volt idő hiányában módom megélni. Hiszen ott van a csattanó. Eddigi olvasmányaimból és tapasztalataimból elsősorban az a tudat alakult ki bennem szinte észrevétlenül, hogy a legjobb ha már most a végéről nézzük visszafelé az egészet és így mindent át tudunk formálni a valóságban is.

tűzjáró képe
Ha most halnék meg?
2009. november 20. péntek, 13:11 | tűzjáró

Valahogy úgy érzem a világ ahova megy a lélek halál után biztos szép és talán egy új élet várna rám, de tudom ha hosszú ideig tart a haldoklás, hogy fel tudod fogni az szörnyű félelemmel tölti el az embert nagyon fél és így nem jó "egyedül "meghalni!!Ha hirtelen mész el akkor időd sincs félni csak ott vagy a másik oldalon és már egy más világban vagy. Persze ha itt az idő menni kell nincs visszaút.
Nekem még nem lehet elmennem még feladatom van, nem hagyhatom egyedül a fiam, neki még szüksége van rám, még az anyagi ügyek is itt tartanak, nem hagyhatom gyermekemre még tanul és talán a párom is itt vár rám valahol és még meg kell találnom és látnom kell, hogy édesanyám terheimtől megszabadítottam, hogy megoldottam a problémát és nem ő cipeli az enyémet, szóval van még mit tennem, ja meg még élnem is kell újra kell élveznem az életet, ami egy csoda és bár biztos vagyok benne, hogy a másik élet is az lenne, de itt még dolgom van.

orsi76 képe
Én már most el tudnék menni..
2009. november 20. péntek, 17:46 | orsi76

Na nem mintha nem szeretnék élni.. Meg imádom a kislányomat, imádok utazni, egyszerűen szeretem az életem. De a kötődéseimet, ami a múltamban igen erős volt dolgok és emberek felé ,oly annyira sikerült elengednem, hogy nem jelentene gondot elhagyni ezt az árnyék világot. Meg tudom, hogy utána úgyis lesz folytatás, azaz jön a következő..
A szerelem már régóta nincs jelen az életemben, lehet ha most szerelmes lennék és boldog párkapcsolatban élnék talán másképp éreznék. Bár nem tudom, a gyerekemet is nagyon szeretem, de tudom, ha meghalnék, nem maradna magára, hiszen sokan szeretik őt, megkapná a szeretet adagját.
Szóval úgy érzem, nem hagynék itt semmit lezáratlanul és nincs olyan amit minden áron még meg szeretnék tapasztalni.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Nyílj ki a szerelemre!
2009. november 20. péntek, 18:07 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Azért a szerelmet megélhetnéd még ebben az életedben. Érdemes lenne ráhajtanod!

Nyílj ki a szerelemre, aztán csak figyeld, ki jelenik meg és add oda neki magadat! Meg lesz a csoda.

SZABÓ GABRIELLA képe
" Az fájna, hogy a szeretteimnek fájna. "
2009. november 24. kedd, 11:41 | SZABÓ GABRIELLA   Előzmény

Csatlakozom Raminához, nekem is az fája, hogy fájdalmat okozok.
Másrészt meg, jólesne látni, hogy szeretnek , söt van akinek örömmel okoznék fájdalmat. Önző vagyok, bizony, ez olyan mint mikor valaki elképzeli saját temetését és jó érzéssel konstatálja, mennyire siratják.
Még úgy gondolom megoldatlan feladataim vannak.

hajni840203 képe
valaki azt súgta -nincs halál ;)
2009. november 21. szombat, 1:03 | hajni840203

Mielőtt vissza kellene adnom
a Földnek emberi testemet,
még emberként akarok szeretni
úgy ahogyan Isten szeret.

...érzem hogy most mit érzek, :) de ha tényleg most megtörténne, vajon akkor is érezném amit most érzek? ... Most azt érzem, hogy hiányozna a kisfiam. De semmi más nincsen amiért maradni akarnék még ezen a helyen ebben a szerepben, és semmi olyan különös dolog nincsen, amiért vissza akarnék még ide jönni. ...legyen úgy minden, ahogyan lennie kell ;)

Ja eljön Joe Black
2009. november 21. szombat, 7:18 | szuhai.nora

Jó téma!

Bennem nagyon él ez a film. Van benne egy jelenet, amikor egy öreg néger nő a kórházban felismeri az emberbe bújt halált, és kéri vigye el.
A halál, megkérdezi a hölgytől:
Ha visszanézel az életedre azt látod érdemes volt élned?
Amikor a hölgy bólint, lezárja a szemeit.

Egy másik filmet is ajánlok a halál témával kapcsolatban, hatalmsa élmény. A címe: Bakancslista. Fantasztikus szereplő gárdával.
Arról szól, hogy két rákbeteg ember akiknek pár hónapja van hátra, ír egy listát, hogy az életükben miket szerettek volna megtapasztalni, de nem tették meg. Ezen a listán mennek végig, és sorban megteszik.
A film poénját nem árulom el, de ha valaki a közelébe jut, miindenképpen nézze meg!

A kérdésre válaszolva:
A saját bakancslistámat...
Még sok dolgom van.... sok ölelés, élmény, beszélgetés.

Az időt sajnálnám. Az érzékelés végét.

http://sargacsik.hu

u.erika képe
Èn így látom.
2009. november 21. szombat, 9:18 | u.erika

Olykor este mikor lefekszem eljátszok a gondolattal hogy most ugy alszom hogy meg fogok halni.Azzal a tudattal alszom el hogy nem ébredek fel már.Végig gondolom hogy kiket és mit hagyok itt.Mi lesz amikor így rámtalálnak...

Aztán másnap :) olyan jó minden!Ùj energiával vagyok tele,nem érzem az elmult napok belefásultságát,mintha megfiatalodnék egy kicsit....!?

Viszont álmodtam már hogy megtudtam hogy hamarosan meg fogok halni.Tudomásul vettem.Nem akartam tenni ellenne semmit!Azt azért sajnáltam hogy annyi tudás amit még nem hoztam fel,és lehetöség a fejlödéshez amire már nem lesz alkalmam hogy véghezvigyem....

Tudom hogy mindezt elérem egyszer akkor meghalok.Mégis erre törekszem!?

Nem félek a haláltól!Az élet ami félelmetes!Ezért gondolom azt hogy a következö életünket most kell megalapoznunk!

A halál nem félelmetes!

Szerencsére a már meghalt szeretteim életükben könnyedén beszéltek a saját halálukat illetöen.Szerintem azért is csinálták mert tudat alatt arra készültek hogy ne tartsa öket itt senki!Na azzal ártunk a legtöbbet egy elhunytnak!!Most az anyámmal aki él gyakran beszélünk az ö halálával kapcsolatban.Ez természetes dolog.

Szerintem csak annak kell félnie a haláltól aki életében nem élt tisztességes életet spirituális értelemben,és még nem érte el a következmény a jelenlegi életében!

Èn így látom.

Szeretettel:Erika

fehercsongor képe
Mit sajnálnék ? A következő perc illúzióját . Elképzelni sem
2009. november 27. péntek, 21:36 | fehercsongor

Mit sajnálnék ? A következő perc illúzióját .
Elképzelni sem tudom azt ami majd visz magával .
Vonyítanék a félelemtől , de legbelül nem sajnálnék semmi ittenit , és a mélyemen pislákolna a kíváncsiság a talán már úgyis tudottról .
Kimaradt dolgok : vagy lényegtelenek , vagy képtelen voltam rájuk .
Egy utolsó lélegzettel : felacso

fehercsongor képe
Azon sajnálkoznék
2013. március 04. hétfő, 23:46 | fehercsongor   Előzmény

hogy féltem a haláltól.Üdv:felacso
U.i.:Lehet,hogy az élet(ünk) minden pillanata átszövi a többit,
és így tulajdonképpen folyamatosan meghalunk/születünk,
vagyis a halál/születés egyes szakaszai tudatosulnak hullámzóan az egyes életszakaszainkban,
azokat éljük teljessé (gondolati-érzelmi-testi szinten megvalósulttá,kiteljesedetté)azokban :(az egyes életszakaszainkban).
Elnézést,kissé túlbonyolítottam,pedig maga az alapgondolat egyszerű.

Nem tehetném meg
2009. december 02. szerda, 18:28 | égi madár

Nem tehetném,igen nekem részben jo lenne,de odaát nem tudnék megnyugodni.Hogy másra,vagy másokra hagyva azt amit én elrontottam,hogy amit én el rontottam másoknak kelljen helyrehozni.
A másik dolog meg ha van reinkarnácio,és igaz az ,hogy amit nem fejeztünk be ebben az életünkben azt majd a következöben elölröl kéne kezdeni,azt nem szeretném.Inkább egyszer végig csinálom.
Ezen kivül talán nincs is mi itt tartson,igazán nem tul sok szépet találtam ebben az életben.

Domcsa képe
Minden és mindenki...
2009. december 03. csütörtök, 19:36 | Domcsa

Hogy mi hiányozna? Minden amit láttam, minden amit még nem láttam, Mindenki akit szeretek, Mindenki aki szeret. Legjobban az fájna, hogy még nem jöttek el (pedig mindennél jobban várom azt a 2 embert...és olyan régóta). Hiányozna a Kőröspart (az éjszakázás, tűzőrzés, napfelkelte) a barátaimmal. Bánnám, hogy nem lettem olyan akire lehet számítani, nem lettem megbízható. De ami a legjobban fájna az mégis az, hogy semmit nem tudtam adni a világnak... A nagynéném agykontrollt oktat gyerekeknek (és én is szoktam agykontrollozni, nekem segít), ő azt mondta(vagy idézte? nem tudom...), hogy akkor éltem jól, ha halálomkor mindenki sír, és én tudok mosolyogni... De kizárt hogy mosolyogjak, amikor mindenki akit szeretek miattam sír...

Bocsánat ha ez egy kissé lehangoló...
ui.:nekem is hiányozna Földanyánk :)

Ritucs képe
...halálfélelmem támad
2010. március 05. péntek, 10:19 | Ritucs

Az én véleményem, hogy a másvilágon sokkal jobb, mint ebben a materialista világban, ott mások az "értékrendek", én is hiszek a lélek halhatatlanságában. Viszont ezeket mind vallva, és tudva, mégis ha feljön ez a téma, a halálon kezdek el gondolkodni, erős halálfélelmem támad.

szeges képe
Belehalnék...
2010. június 29. kedd, 7:21 | szeges

Mostanában imádok élni...

Ha most kéne meghalnom, abba azt hiszem, Belehalnék... ;))

Feliratkozás Hírlevélre