Mit jelent: élet.
A kérdés, így egyszerűen: Élet.
Ki, mit ért alatta?
Hogyan élte, amíg nem kereste rejtelmeit? Változott valami?
Érzed-e, hogy lemaradsz valamiről? Mi az ami szerinted értelmetlen benne?
S mi az értelme?
Bármit írsz, a végén próbáld meg egyetlen mondatba tömöríteni a saját fogalmaiddal, egyénileg, például így:
"Az élet egy társasjáték...van, ki csak úgy játssza...van, ki nyerni akar... van ki feladja...van ki visszaáll a startvonalra...s van, ki célba ér!"
...
A párbeszédek: LENT OLVASHATÓAK!
....
TANULSÁG:
EGYETLEN SZÓT SEM VAGYUNK KÉPESEK TÖKÉLETESEN KIFEJEZNI. EGYMÁST SEGÍTETTÜK MOST IS...MIÉRT HÁT EGYMÁST MARNI? ÖSSZEVESZHETÜNK-E, HA NEM TUDJUK MIN VESZEKSZÜNK?
S HA NEM HALLJUK MEG MÁSOK VÁLASZÁT, CSAK SAJÁT KÉRDÉSEINKET... AMIT NÉHA VÁLASZNAK CSÚFOLUNK....
MIT TEREMTÜNK VELE? "káosz"-T?
Számomra a tanulság: Ne meggyőzni akarjuk egymást, megérteni s elfogadni!
:)
Pussz mindenkinek!
Már adtál meg címkéket. Saját címkéid:
- blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
90 hozzászólásanno egy tájkép (...dombtető, mögötte falu, a tmplom tornya még kivehető...) ihlette:
Ég alja és hívők háza összeérve,
Isten-őrző és összetartó képe:
Előttünk az út, hogy eljuthassunk oda,
De szemünk előtt még éltünk kéreg-odva.
Ebben vájkál a megismerő érzés,
Mi kétséges tűz, mert rajta még ott a rés.
Az utad görbe, s nem egyenes végzés,
Míg eljutsz végéig, ezer a kísértés.
Magad előtt látod a célt, mégsem érzed;
Minden lépés kövén kínok fénye ébred.
Azt átlépve halad csak előre élted,
Akadály szükséges ahhoz, hogy megértsed!
Lomb-fakó élményeden a tapasztalás,
Így csak hited, mire építhet a tudás.
Tavasz-melegséggel kísért a maradás,
De célodhoz vezet mégis a haladás!
Szma! Köszönjük, ez nagyon szép!
Mi az élet?
Egy csoda. A lét varázsa.
Maga a szépség, legyen akár ezer arca, nyomor a ruhája, akinek van szeme, akkor is látja!
Ez tetszik.
De, ha már így, fűzzük tovább... ha az írtam volna:
Így egyszerűen: a lét.
Akkor ... élet és lét ... más?... van különbség?... vagy szintként tekinthető?
Másképp éljük-e az életet és a létet?
Változik-e valami, ha azt mondom: "élet = a lét varázsa", mintha azt mondanám élet = lét ...?
A két szemlélet különbözik vajon?
Na ezen még gondolkozom!
Így elsőre, azt írnám, egy és ugyanaz. A különbözőséget meg az adhatja, kinek mit adhat a két fogalom.
ha így írnám "élet", vagy így "Élet", akkor viszont az "Életet" tartanám egyenlőnek a léttel. Az "élet" alatt azt érteném csupán, hogy sodródva az árral, valamiféle apátiában, mert "nem tehetek róla, hogy az életem ilyen nyomrultul alakult", míg az Élet alatt azt érteném, hogy igen, vagyok, létezem, megfürdök annak minden derüjében, minden fájdalmában, mert befogadom, és hálás vagyok, hogy megtapasztalhatom ezt a csodát: LÉT-ezem!
akkor még egy:
- én már csak ilyen vagyok, talán változom, csak idő kérdése - :)
szóval:
élet és Élet... és persze van: lét és LÉT, ez eddig jó. Fogadjuk el azt is, hogy:
az élet = "a lét varázsa"
DE vajon:
Élet = lét ...
Volt egy szavunk: élet, lett kettő: élet és lét, s most már négyről beszélünk: élet, Élet, lét és Lét.
Ha nyolcat csinálsz belőle, feladod a leckét... :)
De mi lehet a szavak mögött a fogalom? (és az szintén négy?) ...
fülön csíptél, mint egy rossz gyereket!
:D, :D :D
:))
Jó, jó, mondtam, hogy még átrágom.
Ez akár a legyen ön is milliomos döntős kérdése is lehet!!
Nagyon jó téma!
Szerinted?
inkább leírom hogyan érzem, mikor élek.
Egy jó meleg teánál, mikor itthon a meleg kályha mellett simogatom a cicám. Csak ennyi van bennem: jó. Kellemes, harmónia.
Vagy barátokkal, mikor nagyokat nevetünk, beszélgetünk, észre sem veszem, hogy van más, csak azt tudom utólag megfogalmazni, teljesen a jelenben voltam, jó volt, nem agyalni, mi fog és miért történi meg ilyesmik.
Vagy mikor sírok, mert valami fáj. Ez is a részem.
Főleg, mikor megcsörren a telefon, könnyeimet törölöm az arcomról és beleszól az Anyám: csak azért hívlak...., igen, örülök, hogy vagy Nekem, Édesanyám!
Vagy mikor az erdőt járom a kutyáimmal. Se telefon, se ember, csak a természet, és a két nagy "szerettem".
Ilyenkor élek.
Mikor nem élek? Mikor agyalok, osztok-szorzok, pánikolok, még meg nem történt dolgokért, mikor ábrándozom, még nem létező dolgokról, mikor a régmúlton filózom, mi lett volna ha...
Összesítve: mikor minden mással foglalkozom, mindenhol vagyok, csak nem itt, és nem most a jelenben, hogy érezem, létezem, itt vagyok. Érezzem, ne gondoljam. Mert akkor már megint nem élem, csak "elméletben"?
De akkor is jó, ha Tudatos. Akkor is jó, mikor "észre sem veszem", csak utólag értékelem.
Mikor érzem ezt, hogy valamiről lemaradok?
Mikor azon sopánkodom, nem voltam/vagyok már megint tudatos. De minek ezen paráznom? Van elég időm. Ki tudja már mennyi életen át éltem és még mennyit fogok. Mégis, valami súgja bennem: sietnem kell!
Még tanulnom kell: türelem, és minden jól van így. Bízni, hogy minden úgy alakul, és minden azért van, hogy a Tudatára ébredjek véglegesen: igen élek, létezem, itt és most vagyok. Vagyok, aki vagyok. Határok, korlátok, vszonyítások nélkül. És önmagam tökéletlensége úgy tökéletes, ahogy van.
Hogyan írnám le?
Olyan út, amelynek nincs sem kezdete, sem vége. Nincs célja, sem értelme, sem értelmetlensége. Csak van. Most és itt. Van.
Na ez több lett, mint nyolc, bocsi :)
Várom leveled :)
egész jól megszűrhető, amit írtál:
élek: "itt és most vagyok"
élni: "érezni és nem gondolni"
---------------------------------------
Akkor az élet=a most megélése ?
"Csak ennyi van bennem: jó. Kellemes, harmónia."
------------------------------------------------------------------
Akkor a lét=az elengedés megélése?
"Olyan út, amelynek nincs sem kezdete, sem vége."
-------------------------------------------------------------------
Akkor az Élet=a teljesség megélése?
"Csak van. ... Van." (amit nagyon nehezen fejezünk ki és különbözetetünk meg...mindenki másképp!)
--------------------------------------------
Akkor a Lét=a nyugalom (a mozgás középpontjának) megélése?
Hát igen, ahogy Te is mondtad:
"Na ez több lett, mint nyolc, bocsi :)"
Nem nagy csoda hát, ha néha félreértjük egymást...
Hiszen:
"Definiálni nem tudom"
néha magunkat sem értjük!
:)
Ki él szma?
Ki létezik szma?
Van élet, ha nem tudod ki éli?
Máté
Ki kérdezi?
Ki az: Máté?
Hogyan kell elképzelnem?
Meghatározzák gondolatai?
Ha van élet, de nem tudom ki éli... azt is élem valahogy!
Ha nincs élet, mert azt sem tudom ki éli...akkor ki beszélget?
...
Nem elmentünk egymás mellett...
...
Közelítünk...
Szóval: Ki az a "ki", aki szerinted "aki"? S annak az élet, aki (!) épp éli, mit jelent?
:)
Én= az Önvalóm legbelül, és rajta sok 'hagymahéj', az egom, az álarcaim, a szerepeim. hm?!
szeretettel:Bochecha
Mikor él az egó és hogyan?
Mikor az álarcaim? Egy vagyok-e velük, vagy csak egy-egy pillanatra, s akkor az az élet vagy az amit okoz?
Szerepeim? Hol van benne az Önvalóm?
Megtalálom? Megtaláltam? S közben mit nevezek "élet"-nek?
A 'hagymahéj'-t bontom vagy tapasztom az úton? Mikor s melyik s hogyan?
Így egyszerűen:élet.
Mi az?
S közben érzed-e, hogy maradsz le valamiről?
Az itt és most-ban lehet a kutya elásva... Akkor jön elő az Önvaló, ha ebben az állapotban vagyunk.
Ha kizökkenünk, akkor jönnek a szerepek, álarcok, ego... Ezek eltakarják az Önvalót (saját maga elől is ?!)
Nem tudom, hogy Te bontod-e a hagymahéjat, én azt hiszem, igen. Tudatossággal, önismerettel.
És mi van, ha azt mondom, hogy ha már címkézgetünk, én az 'élet' címkéjét arra használom, amikor az Önvalóm van jelen, amikor az itt és most-ban vagyok, a többit meg mondjuk 'vegetációnak'?!
Mivel nem vagyok folyamatosan az itt és most-ban, ezért néha úgy érzem, hogy 'lemaradok' valamiről...
Van még munka rendesen... :)
szeretettel:Bochecha
Amikor vegetálsz, mikor szerepet kapsz, vagy adsz magadnak, akkor élsz?
S ha igen, hisz vegetálsz, akkor nem épp az itt és mostban vagy benne? Akkor, mikor vegetálsz mit jelent az "itt és most"...
Ha Önvaló, mikor benne vagy az "itt és most"-ban, mégsem vagy benne hisz "vegetálsz", akkor mi az az élet?
Pont azt mondom, hogy akkor élek, amikor az itt és most-ban vagyok, és akkor 'vegetálok', ha kizökkenek az itt és most-ból... :)
szeretettel:Bochecha
Szerintem ha vegetálok, akkor is élek, csak nem tudok róla, hogy élek :)
Ha el akarod képzelni, formába önteni, elveszíted.
Az önvalónak nincsenek gondolatai. A gondolatnak vannak gondolatai.
Az ego akar tudni. Az önvaló van.
Élet. Azért van róla az egonak tudomása, mert ismeri az ellenpólusát. A halált.
Ha nem szorítanánk magunkat a két illúzió közé, nem volna kérdés: ki éli. Mit él.
Csak az hal meg, ami megszületik.
Szma. Meg fogsz halni. Te.
Mert te születtél.
Máté. Meg fogsz halni. Te.
Mert te születtél.
Az önvaló halála lehetetlen. Sohasem született meg. Soha nem volt más.
Próbálj a gondolatmentességre törekedni. Ne foglalkozz a tudással. Ne akard tudni.
Az már kettő. Aki akar, és amit akar.
Tudatosság. Gondolatmentesség.
Akkor most kérdezek még (minő újdonság! :)):
"Élet. Azért van róla az egonak tudomása, mert ismeri az ellenpólusát. A halált."
A az élet ellenpólusa a halál? Akkor a születésnek mi az ellenpólusa?
De tegyük fel nem ismerem a két pólust, nem is akarom tudni... akkor élek?
És, ha "Az önvalónak nincsenek gondolatai. A gondolatnak vannak gondolatai."
Akkor a gondolat önmagát szüli? S miből született a gondolat?
"Próbálj a gondolatmentességre törekedni. Ne foglalkozz a tudással. Ne akard tudni.
Az már kettő. Aki akar, és amit akar."
Akkor beszéljünk a gondolatmentességről!
Akkor nevezzük ezt életnek? és...
Mi az? Honnan ismerem fel?
"De tegyük fel nem ismerem a két pólust, nem is akarom tudni... akkor élek? "
Ha ez így van, akkor Te már biztosan nem "élsz". Vagy.
Az ego valójában nem létezik.
Így értelmét veszti minden kérdésed.
Az ego születik, él és hal. Legalábbis féli végig az életét tudva, egy nap elmúlik. Megszűnik.
Az igazság nem születik. Nem él. Nem hal.
A születés az ego, szerint az emberi élet kezdete. Tehát nem különbözik az élettől. A kezdete csak. A halál sem különbözik az élettől. A vége csak.
Egy baba nincs tudatában születésének. Mi magyarázzuk el neki: él. A személyiség - ego él és hal.
Az önvaló nem születik. Nem hal meg. Van.
A gondolatmentességről nem lehet beszélni.
Ha nincs gondolat, az általad valósnak gondolt élet: nem létezik.
"Akkor a gondolat önmagát szüli? S miből született a gondolat?"
Az emlékeidből születik. Vagyis egyik gondolat szüli a másikat.
A legelső gondolat, mely a többit szüli, az én gondolata.
Amíg létezik a személyiség, élsz, halsz és nem ismerheted fel a valóságot.
Törekedj a gondolatok felszámolására. Személyiséged önmagát oldja majd fel az ürességben.
Máté
Nagyban hozzájárultál a fenti (blogtémában) konkluzióhoz.... Köszönöm. :) Neked is és mindenkinek.
Örülök bizonyosságodnak s megtapasztalásaidnak. :)
Ez nagyon ott van!!!
:)
aamate alias: Máté, alias: Wall E
Nem számít.
Köszönöm Neked is a tanítást.
Meghajolok mindenki előtt :)
Én is meghajlok mindenki előtt, aki idetalált. Keresi magát, próbálkozik az igazi boldogság elérésével...
Hála nektek. Mindenért. Jó köztetek lenni.
Köszönöm.
Máté
gyengéden kiemelve az egyik hozzászólásban... 'A', 'A', 'M' stb.stílusban... de nagyokhoz méltón szem elé, mégis rejtve! :D
egy 'szeletet' mutatunk magunkból. Én pl. a vitatkozok-szeletkémet nem nagyon mutogattam eddig, pedig hozzám tartozik ez is.
Jó kis tanítás volt ez. Becsülöm, hogy 'bevállaltad' a két szeletkédet, Máté! :)
szeretettel: Zsani
Csak összehozzuk valahogy :), igaz?
Ezért nagyon jók ezek a kérdések. Segítenek tisztázni, érteni, akár még magunkat is :)
Védikus megközelítésből az Élet maga a Tudat, aki az ásványoktól kezdve a növényi és állati életformákon keresztül most az eddigi legfejlettebb formában, a már önmagára is tudatos emberi formában fejlődik tovább.
A tudat törekvése, hogy mind teljesebben ki tudjon bontakozni egy formában, ezért a formák egyre tökéletesednek és főleg finomodnak, egyre magasabb rezegésekre reagálnak, és ezáltal maguk is egyre magasabb rezgésűvé válnak. A folyamat testi formára vonatkozó része is megy még az embernél, de a lényeg áttevődött a pszichikai dimenzióba, ott kell és lehet tovább fejlődnünk a továbbiakban. Ez a fejlődés - a tudat fejlődése az anyagi formában, vagy az anyag felemelkedése, átszellemesítése a tudat által (a kettő együtt) - nevezhető életnek.
Van egy másik blog a tökéletességről, oda is vág, hogy bizony csak az adott forma korlátain belül érhetjük el a tökéletességet, de ez egyben feladatunk is. Határtalanok a fizikai testben nem lehetünk, sőt a szabadságfokunk is úgy nagyobb, ha elfogadjuk a saját korlátainkat.
A pszichikai korlátaink azonban jobban tágíthatók, ide inkább illik a határtalan jelző, de sok életen át értve. Ebben az életünkben nem valószínű, hogy sokan el tudjuk érni a tudat határtalanságát, vagyis levetni az egó korlátozottságát.
Még van egy szép gondolat a védikus filozófiában. A Tudat (Szellem) részéről a legnagyobb áldozat az anyagi formákba merülni, s ezzel bekorlátoznia önmagát. Ezért az Ő kezdeti tökéletessége csak a formák sokszínűségében nyilvánulhat meg a fizikai világban. Hasonlóképpen számunkra, mint tudatrészek számára, az anyagi életformánkból adódó korlátoknak tudatos áldozathozatalként való megélése felemelő dolog a fejlődésben, míg veszteségként, korlátozásként megélni és frusztráltnak lenni miatta visszahúzó erő.
A lehetőségünk tehát az életünket úgy élni, hogy a fentieket minél inkább tudatosítva az összes cselekedetünkkel és gondolatunkal, vagyis a "Lét"-ünkkel segítsük az Élet kibontakozását.
Amire a legalkalmasabb mindig az az örök Jelen pillanat, amikor egyesülni vagyunk képesek a tudatunk Forrásával, aki tapasztalni küldött ide minket, és visszavár a hozománnyal...
„A lehetőségünk tehát az életünket úgy élni, hogy a fentieket minél inkább tudatosítva az összes cselekedetünkkel és gondolatunkal, vagyis a "Lét"-ünkkel segítsük ezt a folyamatot.”
Létünkkel segítsük az életet? Ha az életünk a Létünkben van benne, akkor, nem az életünkkel segítjük Létünket fenntartani?
Vagy ha az életünkben van Létünk, akkor életünk hol kezdődik, s meddig tart?
S így végtelen?
Ha „Ez a fejlődés - tudat fejlődése az anyagi formában, vagy az anyag felemelkedése, átszellemesítése a tudat által (a kettő együtt) - nevezhető életnek.” Mit nevezünk kifejlődésnek?
S, ha a kettő együtt az élet, akkor külön-külön nincs?
... attól függően, hogy melyik oldalról nézzük. De mindenképpen a tudat irányít, tágítja magának a lehetőséget, és ettől fejlódik a forma. Vagyis ez a fejlődés motorja.
Az hogy Lét vagy Élet - szerintem ki hogyan használja, teljesen egyéni. Magam részéről úgy érzem, hogy az élet szó fejez ki inkább egy folyamatot, a Lét pedig egy pillanatot, de ami örökké tart.
Vagyis a Lét az az Itt és Most - a Van-ás, amiről a lányok is írnak. S ha ehhez sikerül kapcsolódni, benne megmaradni - akkor ÉL az ember igazán, akkor ébred fel a saját egós játékából.
Kellemes napot!