vers | Önmegvalósítás.hu

vers

Kedves Nevetve Tisztelt Hahota Klubtársam!

Szeretettel köszöntelek a 2012-es év első Hahota Jóga klub meghívója kapcsán.

Aranyosi Ervin: Kezdődik a Hahota klub

Kezdődik a Hahota klub
álljatok hát körbe!
Mindannyian ketten vagyunk,
látod a tükörbe'?
Nevetésünk duplázódva
repül fel az égre,
nevetéssel varázsoljuk
önmagunkat szépre.
Ne is fogd hát vissza magad
engedd el a hangod!
Nem is mondtad, hogy lenyeltél
egy kongó harangot.
Szabadulj meg gátlásodtól,
ne zavarjon semmi.
Gyógyítsd magad mosolygósra,
hagyd magad nevetni!

Lazulj el szépen, csendesen!
Érezd, a lelked megpihen!
Hogy ne lehessen más jelen,
rajtad kívül és Istenen.

Apró harangok konganak,
eltűnik minden gondolat.
A fény lebont minden falat,
feloldva benned gondokat.

Érzed a tested ellazul,
gyógyulni kezd, ami beteg.
Érzések jönnek válaszul,
s oldják leláncolt lelkedet.

Fenséges megtapasztalás,
gyógyul a lélek és a test.
Benned, egy mennyei varázs,
lelkedben fájót, szépre fest!

http://narayana.hu/

Nem mondhatod el senkinek?
Magadban mégsem tarthatod.
Lelked mélyét a tüske bántja,
bezárva, s nem maradhat ott!

Kell valaki, aki meghallgatja,
s nem mondja tovább senkinek!
Életed fájó, csúf darabja,
lelkedet betegíti meg.

A lélek ott duzzog magában,
kitörni onnan mégse tud,
megpróbál apró jelzést adni,
keresi hozzád a kaput.

Testedben furcsa változások,
- a tőle jövő üzenet.
Aztán egy orvosnak meséled,
a jelentkező tünetet.

Kis pirulák majd csillapítják,
nem fáj már úgy, elhallgatott,
de lelked mélyét tovább rágja,
s ő tudja, nem maradhat ott!

bodhidharma.jpg

Valójában nem létezik semmi,
Nincs por sem, mit le kéne seperni.
Ha képes lennél fölfogni mindezt:
Mért ücsörögnél mélán merengni?

Elölőszó: A "Gondolatok" Puttaparthyban egy spirituális útkereső-lelki gyakorlatok közepette, a hajnali imameditációt követően villanásnyi idő alatt keletkezett, noha nem terveztem verses formába önteni az univerzum téziseit. Olyan gyorsan jött az intu infó, hogy megjegyezni is képtelen voltam, azonnal tollat ragadtam és /jobbhiján/ karomra jegyeztem rövidítve- e sorokat. Eddig egy mezei locsoló versköltemény sem esett ki fejemből. Kisvártatva rádöbbentem, hogy korábban feladott kérdéseimre kaptam intuitíve a válaszokat, én csupán lejegyeztem azokat.

Az élet viharai (Írta: Dobiné Olasz-Papp Nóra)

Mikor megszülettél,
Egy fejlődőképes, boldog életben reménykedtél.
Tudtad és hitted,
Célod teljesülhet.
Nem akartál mást,
Csak hogy ne zárják be szívedben a csodák kapuját.
De ha szüleid és a körötted élők már hitüket vesztették,
Saját céljukat már szem elöl tévesztették,
Rá is álltál erre az irányra: tedd magadévá ezt az eszmét.
Nem érted, mi történhetett,
A világ mégsem olyan, mint amilyet egy kisember magának elképzelhetett?
Kicsi vagy, s kicsiként nem tudsz mást tenni,

fraktál.bmp

Ébredsz és a világ nincs veled.
Nézed, ez a világ elveszett.

Embermedúzák pulzálnak a térben,
átlátszóak, gondolatuk megértem.
Kívül-belül ott vagyok,
vágyaik rímeit mormolom.
Nem látnak engem,
mégis kimelegedtem.

Az idő úgy múlik, ahogy hagyom.
Ujjaim közül fonálként kicsúsztatom.
Az ízeket érzem, a szél is megsimít,
De messzire néz a két szemem.

Szeretem Petőfi verseit, mostanában meg különösen mélyülnek a szavak jelentései nálam, fogadjátok szeretettel:

Halálvágy

Sirt nekem, sirt, és koporsót
Mélyen fekvő föld alatt!
Hol nem élnek érzemények
Hol nincs többé gondolat

Oh fej, oh kebel, te kettős
átok életem felett!
Mért kinozni lángcsapású
Ostorokkal engemet?

Mért a vágy e lázas agyban
Szállni csillagok fölé?
Hogyha őt a sors haragja
Földön csúszni rendelé.

Vagy ha száll, e vágyak szárnya
Mért nincs rajta égi toll?
Mely vigyen, hol a magasban

Annyira rám ragadt most és megült engem ez a keserédes hangulat, hogy fel elevenítette bennem az érzést, amikor....

Tudom még fáj,
de múlik már.
Ahogy voltunk még
boldogok rég
A könny csordul,
s eléd borul.
Felhőre száll
de mégsem áll.
Mikor égbe ér,
már mondaná,
de senki nincs
ki hallaná.
Így könnye most
a földre hull
mennydörgő záporul.
A szó, a tett
hiába már.
Zápor verte kismadár.
A szél ahogy zúg,
mintha fülembe súg:
Tudom még fáj,
de múlik már.
Ahogy voltunk még
boldogok rég....
mondd leszünk e még?

Fáradok
Lehelj csókot pillám födelére,
Őrizd álmom eleven fényeit.
Szürkülő szemem sötétjébe
Rejtsd el csillagpor képeid.

Aluszom
Terelgesd vágyaim nyájait.
Csendes vizekhez, őrző szemedhez
Nyugtatgasd terheim.
Rozsda arcom borul kebledre . . .

Álmodom
Téged várlak, s megtalállak.
Képedbe fonódik ajkam.
Vágyom, így kitalállak.
Álom. Csak álom.

Tükör világ

Tavakat emelünk,
hegyeket ásunk.
Nem hogy régi kövekből
emelnénk új házakat.
Inkább új kövekből húzunk fel
régies házakat.
Felfordul a világ.
S mi észre sem vesszük,
hogy hegyeink túl nagyok,
s tavaink túl mélyek.

Ez akkor történt amikor főiskoláról tartottam hazafelé a buszon
és Nyék mellett jártunk, amikor is feltűntek a bányatavak, illetve az abból emelt hegyek és akkor annyira durvának hatott, hogy tavakat emelnek és hegyeket ásnak....nektek nem???

Elfogyott szerelmek űznek feléd.
már nem látlak sehol.
kacagásodat is elnyomja a gondolat,
hogy szeretlek...
elbújtál magam elől,
vagy én bújtam el
magad elől, mindegy is...
ez már úgy sem számít,
már tudom hogy milyen.
Milyen szeretni.
beléd bújtam.
körbevezettél
aztán kilöktél
vagy kiugrott a félelmem
kérlek, mosolyogj rám,
hiányzom

Üvölthetek
Rázhatom a rácsokat
Pakolják mégis rám a súlyokat
láthatalan óriások
S körülöttem újabb rácsok...

Néhányat én csináltam.
Van, amin meg már átmásztam.
Erősödöm.
Meg kell tennem!
Zsebrevágott kezem ökölben.

Anyagi világ!
Nem értelek téged!
Nem benned élek!
Menekülnék!
Úgy félek...

Nem tudok repülni, Kedves!
Törött szárnnyal sajnos nem megy...
Kezem a tűzbe érted tettem!
Vigyel el innen engem!

Elindultam.
Sárba léptem.
Mérgező virágot téptem.
Ajándékom továbbadom:

Tartalom átvétel