Ma reggel jóga közben elkezdtem nevetni. Hogy 45 évesen, jógát tanulok, az önszeretet és jókedv spontán hulláma elborított. Egy nagy elfogadás, mindegy ma hogyan megy, milyen béna vagyok, tudom holnap picit jobban megy és jókedvet ad! Ennek kinyitottam a szívemet. Miután befejeztem, elkezdtem a kapott energiát felhasználni az anyagi gondjaim megoldására. Imaginációs gyakorlatnak az az ötletem támadt, hogy én egy sejt vagyok az élő univerzumban, a sejtből nézem meg, miért nem tudom az anyagi szinten a harmóniát megvalósítani.