stílusterápia | Önmegvalósítás.hu

stílusterápia

Mindennapi életünk "Színnel-lélekkel"

Színnel-lélekkel, de kérdezhetnénk azt is, hogy "Rímmel-lélekkel", vagy akár "Hittel-lélekkel", vajon mennyire töltekezünk tudatosan azokkal a mindennapi, bárki számára elérhető, kézenfekvő egyszerű energiákkal, amelyek csak némi tudatos figyelmet és szemlélődést igényelnek?
Mennyire vagyunk minden megélhető alkotásnak, színnek, formának, műnek, íznek, illatnak, textúrának stb.. - érzeti, érzékelő megélői?

SZÍNNEL-LÉLEKKEL / ISMÉT Művészet- és Stílusterápia kurzus Bp-en

szivgömbkézben.jpg

„S Z Í N N E L – L É L E K K E L "
ismét szerveződik, a következő
Művészet-és Stílusterápia ÖNISMERETI kurzus
felnőttek számára, amely egy kockázatok nélküli
GY Ó GY H A T Á S Ú S Z É P Í T M É NY…
(a mellékhatások tekintetében kérdezze önmagát, családját, környezetét.)

Örömmel értesítjük az érdeklődőket, hogy már nyitott a jelentkezés a 2010. szeptember 1-től induló, következő 5 x 4 hetes, 60 órás,
teljes eszköztárat (tehát képző, mozgás, zene, szöveg és stíluselemeket) alkalmazó

Művészetterápia /Stílusterápia lenyomatok

Az I. félév végzős csoprotjának záró foglalkozásán.. - biblio alapú stílusterápia, mozgással, csoportban...

Amikor még a színes is szürke...? III. BEFELÉ és LEFELÉ...

havas_taj.jpg

A téma előző két írásában odáig jutottunk, hogy a TÉL, mint az öngyilkossági statisztikák is mutatják - igen rossz hatással van sokak lekiállapotára, a depresszív befordulásokra, az ünnepek utáni hirtelen váltás, az ingerszegénynek megélt, (elsőre) nagy kontrasztot mutató közege táptalaja a magányosság, elhagyatottság, szeretetlenség érzeteinek.

Amikor még a színes is szürke... II. FEJREÁLLVA?

hoember.jpg

A téma korábbi szakaszában azt taglaltuk, hogy mitől is ennyire elviselhetetlen sokak számára a fájón szürke január, mitől okozhat kedélybetegséget, letargiát, és mit tehetünk ez ellen? Itt tartottunk:" kinek, miként sikerült elfogadnia, hogy a szép és kellemes ünnepi élmények nem múltak el lényegében, csupán beépültek, átalakultak. Mennyire tudatos ez bennünk? Most is itt vannak velünk, csak nem tudunk róluk...? - vagy nem nagyon.. - vagy csak egy kicsit? De mire elég, ez a kicsi?

Tartalom átvétel