Mindig is foglalkoztatott a koldusok és hajléktalanok léte, élete, problémáik és szerencsétlenségük. Milyen lehet számkivetetten élni? Miért nem találják a helyüket? Vagy éppen most vannak a helyükön, ezt kell megtapasztalják? Hogyan lehetne rajtuk segíteni, ha egyáltalán kell segíteni?
Böngészés közben ráakadtam Mustó Péter jezsuita szerzetes írására: Koldultál-e már?

Rengeteg legenda kering arról, hogy a tündérek kis mágikus lények, akik csínytevésekkel hívják fel magukra a figyelmet, és jobb óvakodni tőlük. Nekem személy szerint teljesen más a véleményem róluk. Szoktam tündéreket és manókat látni, főleg a természet lágy ölén. Azt gondolom, tartani semmiképpen nem kell tőlük, nekem rengeteget segítenek apró- és egészen nagy dolgokban is. Csupán kérni kell őket. A manók valóban kis mókás lények, akik sokat viccelődnek, de gonosz manóval még nem találkoztam.