Először is fontos tisztáznunk, hogy a kötődés nem arról szól, hogy az a személy a miénk, a mi tulajdonunk! Habár ezt elméletben többnyire tudjuk, mégis ösztönösen úgy éljük meg, mintha a tulajdonunk lenne, vagy legalábbis szeretnénk annak érezni!
Ez azért van, mert a kötődés pontosan azért jött létre bennünk, hogy "elmében" hozzá kössön ahhoz a személyhez, aki fontos nekünk! Ez tulajdonképpen az egonk önbecsapós játékának a része, ami azt szolgálja, hogy úgy érezzük: biztonságban vagyunk, megszereztük, magunkhoz láncoltuk, fixáltuk az adott személyt.
Így hiteti el az egonk, hogy biztonságban vagyunk - hiszen számára fontosabb a biztonság ÉRZETE (nem pedig a ténye!), mint maga az igazság!