A napokban két beszélgetésből is oda lyukadtunk ki, hogy az illető mennyire nem bírja, ha rá van kényszerítve tettekre, vagy bele van kényszerítve helyzetekbe, állapotokba. Az egyikük azt nem bírja, ha más szabja meg neki, mit csináljon, vagy akár csak olyan helyzetbe sodorja, amelyekben neki nem marad más választása.
A másikuk már megírta itt a weboldalon a kérdését, miszerint: Kényszeríthetik-e a lelket arra, hogy leszülessen oda és akkor, ahova nem szeretne?
Ezek kapcsán feltettem a kérdést magamnak is: Mi dolgom nekem a kényszerítéssel? Van ezzel valami bajom netán?
Elsőre azt válaszoltam, hogy nincs. Aztán lassan derengeni kezdett, hogy például
