Mit gondoltok a kegyes hazugságról, vagy ha jobban tetszik akkor a kegyes elhallgatásról?
Megteszünk dolgokat vagy megtörténnek velünk dolgok, és szándékosan eltitkoljuk, hogy a másiknak ne okozzunk fájdalmat. Szerintünk ezek a dolgok beleférnek a mi erkölcsi normáinkba.
Szabad hazudnunk akkor, ha ezzel csökkentjük a másik szenvedését? Vagy ilyen esetben is legyünk kegyetlenül őszinték?
Kell a hazugság?. Mire jó ez nekünk? Az emberiség hány százaléka nem hazudott még soha életében? Mire is jó ez?? Védekezés, gondolom. Van köztetek olyan, aki megpróbált már egy pár napig hazugság nélkül élni? Na inkább pár hétig....
Ha hozzáfűzöm a spiritualitást, mi keveredik ki belőle?? Biztos az ego játszmái ezek.... Na de le lehet győzni? És ha már soha többet nem hazudok senkinek sem, akkor megvilágosodottnak mondhatom magam?
Szinte mindenki hazudik, ki keveset, ki sokat és van aki még akkor is hazudik, amikor kérdez!
Van amikor szégyelljük, megbánjuk, máskor meg kimagyarázzuk, sőt akár jótékonynak, hasznosnak is tartjuk.