Ma sétáltam a temetőben és hallgattam nagymamámat, mennyire kötődik halottaihoz. Érdekel, hogy mások hogy viszonyulnak a halottaikhoz. Van, hogy hosszú ideig nem gondolok halottakra. Míg nagymamám rengeteget foglalkozik a temetővel, halottakkal.
Vajon azért van ez, mert még fiatal vagyok és még nem sok embert veszítettem? Vagy kevésbé merek (mertem) embereket közel engedni magamhoz és ezért nem hiányoznak? Vagy csak ilyen rohanás az életem, hogy nem jutnak eszembe?