múlt
Erdő szélén nyirkos ködlepel lep el.
Párát lihegő lovak fújtatása hallik
Pirkad már talán, vagy csak egy falu parázslik.
Barbárok, mindenütt

Jobbik kezembe, dárda feszül
Másikkal gyeplőt markolok.
Várunk. Csendben. Nem tudjuk mikor.
-Egy kiáltás! Lovam megugrik-
Fájdalmas ordítás, hörgés, iszonytató.

Hideg van. Futkos a hátamon. Csillagos az ég?
Különös, egy hullócsillag…….
Még egy……és még egy.
Elkezdődött.
Bíbor lett a köd. Tűztől. Vértől.
És a fanyar füst két kezével ragadja torkomat.