Évek óta témám a nő és a férfi megismerése, megélése. Saját magamban is, meg úgy általában is. De mostanság a környezetemben különösen sok szó esik arról, hogy milyen az igazi nő és az igazi férfi. (Még egy weboldal is szembejött velem ez ügyben, ahol elég jól rendszerbe vannak foglalva a saját megéléseim, nekem segített abban, hogy összeálljon jobban a kép. http://envagyok.info/)
"Ha a férfi és a nő egymás társai az életben,és kiegészítik egymást, csak akkor vezetik jól a háztartásukat, ha megosztják a munkát.Egy bölcs anya minden idejét lefoglalja a gyermekei iránti gondoskodás.De ahol mind a férjnek, mind a feleségnek dolgoznia kell a puszta létfenntartásért, ott a nemzet szükségszerűen elkorcsosul.Mintha egy csődbement a tőkéjét élné fel"
"Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába."
Hányszor érezzük úgy, hogy mintha nem egy nyelvet beszélnénk…
Hányszor fordul visszájára a legjobb szándékunk is…
Mennyire szeretnénk, ha értené, mit érzünk, mit mondunk, és hányszor okozunk csalódást…
Mennyire szeretnénk érteni, mit érez, mit beszél, és hányszor csalódunk…
Hányszor nézünk idegenül, sőt idegenként a másikra…
Kapcsolati nehézségeink egyik legfőbb oka, hogy miközben sokféle tekintetben másképp működik nő és férfi, mégis öntudatlanul – vagy inkább az erre vonatkozó tudás híján – saját működési módját várja el a másik nemtől.
Reggel érkezik egy sms a mobilomra! Gáz van, mondja a barátnőm, mert az a pasi akivel már 2 hónapja együtt vannak, elbizonytalanodott a kapcsolatuk folytatását illetően. Kedves, érzékeny, figyelmes férfi, aki azt mondja, hogy megtalálta a barátnőmben azt, akire már régóta vágyott. A barátnőm is nagyon szerelmes és ő is élvezi a kapcsolatot. És itt jön a DE! A barátnőm szeretne gyereket (persze még nem most és nem feszíti vele a pasit), a pasi elvált már van egy gyereke, de azt mondta nyitott az új családra, közös gyerekre is, de most mégis beparázott és nem is tudja, hogy vállalja -e így a kapcsolatot, mert ő közben rájött, hogy nem is biztos, hogy szeretne még gyereket ...és most gondolkodási időt kért.
Az egyik újdonsült ismerősömmel beszélgettem a családfelállításról, és látom, hogy ingatja a fejét, forgatja a szemeit, néha meg csak úgy néz ki a fejéből. A monológom végén megkérdeztem, mi a véleménye. Azt mondta, most már magyarázatot talált néhány problémára.
Ezután az eset után gondoltam arra, hogy egy-két témában, különböző könyvből idézek, hátha ez a fajta nézőpont segít másoknak is megvilágosítani egy pár helyzetet.
És ha már Valentin-nap, kezdjük a párkapcsolattal:
Férfi és Nő alapvetően vonzódnak egymáshoz, testi és lelki szinten is szükségük van az egyesülésre. Vajon képes-e egy Nő és egy Férfi megőrizni barátságuk tiszta kötelékét, amikor a nemiség, a szexualitás, a testi vágyak állandóan kísértésben tartják őket? Fenn tudják-e tartani a barátságot, vagy elkerülhetetlen, hogy szexuális és párkapcsolatba
