Az ember és az élet olyanok, mint a könyvek. Amikor megszületik egy gyermek, akkor, mint üres kis könyv, de inkább csak borító, amit egyenlőre megterveztek külsőre, különösebb igazi jelentősége még nincs. Ennek ellenére mégis olyan érzés mintha valaki előre tudná, hogy miről fog majd szólni és hol fog majd véget érni ez a kis könyv, hiszen ő maga is érzi.

Ember és ember között kapcsolat van. Mindegyikünk élete valamely módon összefonódik. A kapcsolatok pedig folyton születnek, alakulnak, elmélyülnek, és nagyon sokszor megfakulnak, olykor pedig szerte is foszlanak.

De, ha odafigyelsz, meglátod, hogy azok a kötelékek, amelyben az ember az Embert keresi a másikban, soha fel nem bomlanak. Hogy miért mondom ezt? Mert az ember nem tulajdonság-halmaz, nem a vágyak lidérce vagy szavak által meghatározott "egyén", sem pedig érzelmeinek, gondolatainak összessége.