Kedves emberek, önmegvalósítók, Úton lévők! Úgy döntöttem, elkezdek itt írni valamit.
És úgy döntöttem, őszinte akarok lenni, mert máshogy egyszerűen nem megy, minthogy azzal mentegetőzzek, ami miatt nehéz írnom, ami miatt túl fárasztó, ami miatt olyan, amilyen lesz, és az, ami éppen sikerül. Egy megviselt lélek vagyok, azzal a nagy átokkal hogy sok év alatt a végső szintekig kimerültem, amiatt hogy - ahogy egyszerűen szoktam fogalmazni - a "pokolban" sínylődtem, és azzal a mérhetetlen nagy áldással, amit még a "pokol kivilágítása és felszámolása" előtt kaptam.
