14 éves korom óta mindig van párkapcsolatom. Folyamatosan volt mellettem valaki. Egyik kapcsolatból úgy léptem ki, ha jött egy újabb kapcsolat, ami kihúzott belőle. Egyedül soha nem hagytam el senkit. Képtelen voltam rá, nem tudom az okát, csak nem tudtam megtenni. Megvártam, míg felbukkan egy újabb kapcsolat lehetősége és miután biztos voltam benne, hogy az újabb kapcsolat tényleg sokkal jobbnak ígérkezik, mint a régi, akkor kiléptem a meglévő kapcsolatból és azonnal beléptem az újabb kapcsolatba. Ilyen voltam, így működtem.

Hiszel benne, hogy mindennek úgy kell lennie, ahogy van?
Ha történik valami, akkor arra gondolsz, hogy: ,,Igen, ha nem is értem, hogy miért történt ez, tudom, hogy a javamra van, a fejlődésemet szolgálja!" ?
Deepak Choprától olvastam egy könyvet: 'Buddha'. Remek könyv. A buddhizmus többek közt azt tanítja, hogy e földi világ illúzió, az elme illúziója - s persze az elme maga is illúzió.