Mi a kiút egy karmikus kapcsolatból?

Azért írok, erről a témáról, mert úgy érzem a probléma nagysága már rég túlnőtt engem, és nem érzem már egy jó ideje, hogy én tudom irányítani az életem párkapcsolati szinten.
Valami más, felsőbb erő, sors, vagy karmikus tényező lehet ami miatt 6 éve ugyanazzal a partnerrel vagyok együtt, körülbelül hatszor, hétszer szakítottunk. Mindketten tudjuk, hogy ez nevetséges, és már rég tanulnunk kellett volna belőle, és hogy ez nem normális.

Ilyenkor próbálom megszakítani vele a kapcsolatot, de legbelül érzem, hogy ez nem jó így. Egy idő múlva úgyis megint találkozunk és minden a régi.
Rengeteg szenvedély, testi szinten a legcsodálatosabb egymással, lelki szinten is rengeteg csodálatos és értékes dolog dolog van köztünk, sőt, mintha egyre közelednénk, de e mellett pedig jelen van egy taszító erő is, a személyiség szintjén.

Rengeteg rossz élmény a közös múltunkból, amit nem tudunk olyan könnyel elfelejteni. Ebben a hat évben rengeteget változtunk nagyon jó irányba, és ezt látjuk is egymáson, egyre jobban megértjük egymást.

Mindketten félünk újra kapcsolatba kerülni egymással, mert már annyiszor buktunk el. A szétválás meg nem megy. Meg tudok vele szakítani mindent, de ezt nem érzem valós megoldásnak...

Szeretnék külső segítséget kérni.
Eddig meditációba sem sikerült teljesen elengednem. Van köztünk valami nagyon szoros kötelék.

Szeretném tudni, hogy mi ez. Viszont szeretnék harmóniában és boldogságban élni. Nem baj, ha egyedül, teljesen egyedül kell lennem. Nem félek tőle, már sok olyan időszak volt, és jól érzem magam így is. Meg tudom találni önmagam és a boldogságom. Csak sokszor úgy tűnik, hogy ő az.

Az ellenkezőjére is kész vagyok rövid időn belül , akár párterápiára is elmegyek vele. Nekem mindegy, csak megoldást akarok, egy harmadik személy kell ehhez ezt érzem.

Valaki tud ötletet, hogy ki tud segíteni? Szeretnék segítséget. Mi lehet a kiút, mert az életem egészét befolyásolja ez az egész. Szeretném megtudni, hogy előző életeinkben pontosan mi volt, talán ez segíthet.
Eljött a pont, hogy ebből így elég, egyszerűen tudnom kell a választ, a megoldást. Új életet akarok, tiszta lappal, minden szinten felelős vagyok magamért, és nem szeretném, hogy külső erők irányítsák az életem.

Köszi a hozzászólásokat, előre is! Sanyi, vagy bárki, tudsz ebben segíteni?

Judit

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Beküldte: LEONA | 2009. aug. 14. péntek - 13:26

Hozzászólások

22 hozzászólás

Kereshetsz olyan Pránanadist, aki utaztat! Vagy a pránanadi

2009. augusztus 14. péntek, 14:34 | Szabó Péter - szabox (útkereső)

Kereshetsz olyan Pránanadist, aki utaztat! Vagy a pránanadi keretein belül Te is elsajátíthatod és akár megtalálhatod a választ! :) Reiki-n belül nem tudom, h van e ilyen lehetőség, de nadin belül 100% :)

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Pránanadi

2009. augusztus 14. péntek, 17:28 | LEONA Előzmény

Kedves Péter!

Köszönöm a tanácsodat. Én is úgy érzem, hogy ez lehet megoldás. Hol tudk keresni olyan Pránanadist aki segíthet? Tudnál adni egy elérhetőséget? Én egyből föl fogom venni vele a kapcsolatot, mert a végére kell járnom ennek az egésznek. Tuni akarom, mi történik az életemmel.
Mellesleg amúgy is foglalkoztat a téma, még az is lehet, hogy idővel el szeretném sajátítani. Ha beválik, miért ne?

Köszönettel,
Judit

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Szabadság?

2009. augusztus 14. péntek, 14:44 | Névtelen (útkereső)

Vannak kapcsolataim amit nem tudok megszakítani, van akit időről időr felkeresek így vagy úgy, pedig tudom hogy vége, már nem vagyunk feladatai egymásnak. Remélem nekem ezek az elegedhetetlenségek még nem ártanak.
Sokat írtál, de arról mégis keveset, hogy a sok "rossz" ellenére mi a jó a kapcsolatotokban ? S biztos hogy minketten ugyanannyira akarjátok, vagy az egyik csak hagyja a nagya ragaszkodást, mert hisz az csak jól esik az embernek.
Biztos hogy őszinte vagy magadhoz ?
Nem félsz az átmeneti magyánytól, vagy egy új lehetőség bevállalásától ?
Anyagiak ? Tudnáto szabadok lenni egymástól ?
De ugye hiszed, hogy nélküle is egy épképzlábegész ember vagy ?
Bár lassan hiszek abban is, hogy egy valamikor egész jó kis szerelem idővel szinte mániává fajulhat. (Bocsánat ha rátok ez nagyon nem igaz. ) S olyankor ugyanolyan nehéz a másikról leszokni, mint mondjuk bármely más káros szenvedélyről.
De ez csak az én véleményem, s annak is csak egy része.
Remélem mások többet tudnak segíteni.
A mágikus oldás "hadműveletben", vagy utaztatásból következő sorsértelmezésben én nem hiszek, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet Neked megoldás.
Sok szerecsét, jó válaszokat!
Üdv:Almás

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Jó kérdések

2009. augusztus 14. péntek, 16:31 | LEONA Előzmény

Kedves Almás!

Köszi a kérdéseidet, úgy gondolom, őszinte vagyok magamhoz. De azt is tudom, hogy nem tudom, melyik a helyes út. Tehát az őszinteség kérdéses, mert teljes a tanácstalanság. A lelkem mintha felé húzna, szeretem. Persze ettől még tudom, hogy nem feltétlenül kell vele lennem. Az eszem meg azt mondja, hogy "hagyd már abba, magadat teszed tönkre. Mire vársz még, felejtsd el!" Most sem vagyunk együtt mellesleg :) Azt tudom, hogy túl erős a kötődés, és ugyanannyi érv van mellette, mint ellene. Racionálisan nézve ezt abba kéne sőt már rég abba kellett volna hagyni. Lelki szinten meg össze vagyunk kapcsolódva, és nem tudunk leválni. Neki már több sikertelen kapcsolata is volt, nekem csak egy próbálkozásom, ami nem is volt rossz. Találkoztam valakivel, aki külföldön él, de elég jó hullámhosszon voltunk, de a második találkozásunkkor mégsem találtuk a közös hangot. Szóval mindkettőnk próbál és próbált kilépni ebből, egymást segítve is próbálunk. Sőt most azt is megbeszéltük, hogy a végére járunk. Én úgy érzem a spiritualitásban fogjuk megtalálni a választ. Már volt olyan elválásunk is, hogy mindketten tisztán éreztük, hogy vége mindennek közöttünk. Aztán ez is elillant.
Mi a jó a kapcsolatunkban? Egyre jobban figyelünk egymásra, egyre jobban engedjük egymásnak, hogy olyanok legyünk amilyenek. Egyre őszintébben tudunk egymással lenni. Testi szinten minden egyre csodálatosabb lett közöttünk, olyannyira, hogy én nem is vágytam többre ennél. De azt is tudom, hogy ha ki kell lépni, mert ez lesz a végső válasz, akkor ezzel is meg fogok birkózni. Nekem külső segítség kell, ebben vagyok egyre biztosabb. És minden afelé húz, hogy valami előző élet van a dolgban, ezt egyre tisztábban érzem.
Köszi, hogy segítessz!

Judit

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Azt hogy karmikus e a kapcsolatotok egy asztrológus megtudja néz

2009. augusztus 14. péntek, 15:16 | Kassay Noémi

Azt hogy karmikus e a kapcsolatotok egy asztrológus megtudja nézni, de azok alapján amit leírtál nagyon valószínű.
Ugyanis tapasztalatom szerint ezek a se vele, se nélküle kapcsolatok ilyenek.
Én úgy tudom, hogy az utaztatás is akkor eredményes igazán , illetve csak akkor nyerhetsz betekintést, ha már megoldottad a feladatot.
Mivel még mindig együtt vagytok , szerintem még van min dolgozni.
Persze az is igaz, hogy ha meg megoldottátok, akkor minek elválni, illetve akkor már nem biztos, hogy lesz benned ilyen vágy .

Szeretettel Noa

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Kedves Noa! Neked is köszi, hogy hozzászólásoddal segítessz. Az

2009. augusztus 14. péntek, 17:00 | LEONA Előzmény

Kedves Noa!

Neked is köszi, hogy hozzászólásoddal segítessz. Az asztologia is lehet megoldás, bár erre nem gondoltam, mert nem foglalkoztam ezzel soha mélyebben. Csak tudnám milyen feladatot kell megoldani... Amúgy technikailag nem vagyunk együtt, sőt, úgy érzem pillanatnyilag hogy hárítanom kell, de azt is tudom, hogy ez nem old meg semmit. Testileg sem akarom közel engedni magamhoz, amíg ki nem derítettem, hogy mi van. Nekem mindegy mi lesz utána, csak valahogy ennek járjak a végére. Érdekes belegondolni abba is, hogy mi lesz a vége. Ha nem kell elválnunk az is érdekes, és sok kihívást jelent majd, meg szép elgondolni, hogy talán boldogok is lehetnénk együtt. És ha el kell válnunk, az is. Csak ennek valahogy ki kell derülnie. Én nem bírom ezt a se így se úgy semmilyen állapotot. A kapcsolat tényétől meg mindketten meg vagyunk rettenve, mert már sok a kudarc. De folyamatosan érzem a jelenlétét, és fordítva.

Köszi
Judit

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

elfogadás és elengedés

2009. augusztus 15. szombat, 5:04 | Kirsikka

Kedves Judit!
Bennem az merült fel, hogy vajon miért nem tudtok túl lenni a régi sérelmeken? Szerintem itt van a kutya elásva.. Írod, hogy mindketten fejlődtetek, egyre jobban megértitek egymást, közeledtek, ami nagyon biztató, hát türelem. Próbáljátok meg elengedni a múltat. Megengedni a másiknak, hogy korábban hülye volt. Na meg persze magunknak is :) Nem elfelejteni kell a rossz élményeket, hanem felismerni a tanulságot belőlük. Elfogadni, hogy megtörtént, és ha megvan a miértje, szélnek ereszteni.

Féltek együtt lenni? Nem inkább az újabb bukástól féltek? Az egész Élet arról szól, hogy elbukunk-felállunk. Hogy tanulunk a másiktól, meg a magunk hibáiból. Ez nem abnormális, és nem nevetséges, hanem ezért élünk. Gyakorlat teszi a mestert! :) Szerintem minden válasz ott hever az orrunk előtt, csak nyitott szemmel kell járni...

A szív dolgait nem aggyal (racionalitással) lehet megoldani. Az olyan, mintha csavarhúzóval állnál neki vajas kenyeret csinálni... Van egy jó módszer, a "H-H-H" (heart-head-hand), amivel összhangba hozható a szív, az agy, és a tett: egyik tenyered a homlokodra teszed, a másikat a szívedre, és úgy meditálsz ezek harmóniájáról...

Sok sikert hozzá!
Klári

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Meditáció, nátha

2009. augusztus 15. szombat, 12:17 | LEONA Előzmény

Kedves Klári!

Köszi a tanácsod. Megfontolandó, amit írtál. Sanyi egy régebbi cikkét megtaláltam a neten, miszerint mély meditációkkal, nagy nehezen meg lehet szabadulni etttől a köteléktől, vagy meg kell tanuli elfogadni a másik természetét olyannak, amilyen. Nem tudom még melyik lesz, kicsit talán mindegy is, csak alig várom, hogy újra jól legyek. Persze szép lenne, ha együtt mindent meg tudnánk oldani.
Egyre jobb lett köztünk minden, valóban, aztán hirtelen történt valami, ami mindkettőnket visszarántott a földre... megint visszazuhantunk. Ő nem figyelt oda rám eléggé, megbántott, és persze bocsánatot kér többször is, és tudom, hogy nagyon sajnálja, de megfogadtam, hogy emiatt véget vetek a fellángolásnak újra. Erre megkér, hogy találkozunk,és tényleg látom rajta, hogy mennyire belátja, hogy hibát követett el... Én meg megbocsátok. Mert nem tudok rá haragudni, tudom, hogy tudattalan volt, amikor úgy viselkedett ahogy. De nem tudom, hogy kellene e hogy legyenek határok, amiket be kell tartani. Úgy érzem képtelen vagyok haragudni rá. Teljes a káosz a fejemben. Meg is fáztam, legyengültem, az ágyban pihenek... Megpróbálom a meditációt amtit írtál, mert nagy az ellentmondás;
A szívem szereti de az eszem tudja, hogy értelmetlen, és nem kéne... Megcsinálom ma azt a H-H-H meditációt, hátha segít ebben, bízom benne.

Szeretettel,
Judit

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Nem a vágyaim vagyok

2009. augusztus 17. hétfő, 12:24 | LEONA Előzmény

Szeretettel küldöm nektek, és magamnak, mert néha hajlamos vagyok megfeledkezni erről, és ilyenkor kicsit összedől a világ. Szeretnék ennek mindig a tudatába lenni...

Én már nem a vágyaim vagyok,
hanem a mögöttük lapuló csend;
aki figyel
aki éber
aki segít és gyógyít
aki halkan bizsereg, amikor épp semmi nincs
Van már, aki védelmez
nyugalmat csak ő adhat

Mert én nem a vágyaim vagyok,
hanem a mögöttük lapuló csend.

Nyugalmat csak én adhatok,
a vágyak fölött
Én, a csend vagyok.

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Pozitiv valtozas

2009. augusztus 25. kedd, 15:34 | Jophiel Előzmény

Kedves Leona,

Uj vagyok ezen az oldalon, bar regebbrol mintha ismeros lenne.

Tetszik a versike amit irtal. Annyira meghatott, mert az egom es a vagyaim iranyitjak az eletemet jelenleg.
Ahogyan hangosan felolvastam, ereztem benne a szavak mogotti erot, az igazsagot, a nyugalmat, azt a gyenged iranyito szeretetet, amely a boldogsag fele vezet.
Ereztem a lathatatlan energiaszalat a parom es en kozottem, belulrol erositett meg ez a par sor.

Koszonom!