Sokan feltették már a kérdést: Mi különbözteti meg a jógát minden más mozgásrendszertől?
Valóban, minek is köszönheti a jóga több évezredes töretlen sikerét művelői körében?
Mi lehet az oka annak a mély, misztikus rajongásnak, amely napjainkban is több millió embernek ad motivációt arra, hogy rendszeresen órákat töltsön a jóga semmi máshoz nem hasonlítható különleges technikáinak gyakorlásával?

A válasz kívül esik a modern, racionális ember tudatának körén. Noha a jóga egy tapasztalati tudomány, így nem sok szó esik vallási, vagy "természetfeletti" kérdésekről, a gyakorlás során szerzett tapasztalatok sokszor túlmutatnak az anyagelvű világszemlélet határain. Ahogy a védikus szent iratok mondják:

"A jóga nem azt mutatja meg, milyen a világ, hanem azt, hogy hogyan lehet megismerni."

A gyakorló tanulmányainak előrehaladtával mind gyakrabban él meg olyan tudatállapotokat, amelyek megkérdőjelezik mindennapjaink törvényszerűségeit. Az anyagi világ korlátai lassan elhalványulnak, a gyakorló megérti, hogy ezek pusztán tudatában léteztek eddig is, nincs valódi, önálló létezésük, bármennyire kényszerítő erejűek is voltak eddig számára.

Az első áttörő élmények közé tartozik, amikor a helyesen kivitelezett testtartás közben egyszerre elemi erejű forróság árad szét a testében, jelezve, hogy az ún. nádik, vagyis energiacsatornák megnyíltak, a prána (vagyis energia) szabadon, gátaktól mentesen áramlik a testben. Ez az erős áramlat megnyithat bizonyos energetikai blokkokat, amelyek hatására elmúlhatnak betegségek, oldódhatnak eddig a személyiség részeként megélt negatív tulajdonságok, megoldódhatnak régóta húzódó, romboló hatású élethelyzetek.

A gyakorló ilyenkor órákig, vagy akár napokig is érezheti ennek közvetlen testi hatásait: mély, intenzív örömérzést, energiával való töltöttséget, tisztább látást mind fizikai, mind mentális szinten, a teljesség élményét. Nem különleges állapotok ezek, inkább a test természetes állapota lenne, ha nem korlátoznánk, mérgeznénk helytelen életmóddal és gondolkodással. Ez az élmény sokkal intenzívebb és magától értetődőbb, mint a hétköznapi élet bármilyen tapasztalata. Aki átélte, többé nem fog azonosulni azzal a korlátolt, gyarló elmével, amelyet személyiségünknek élünk meg. A kiáradás, az irány nélküli szeretet olyan átható érzések, amelyek elmossák normálisnak elfogadott tudatállapotaink határait.

Ez az élmény nem hozható létre tudatállapot módosító szerekkel, hipnózissal, vagy extázissal. Ezek hatása lehet ugyan hasonlóan intenzív, azonban nélkülözi a tisztaságnak és a valóságosságnak ezt a magától értetődőségét. A jóga hozzásegít, hogy megpillantsuk a Szamádhi, a legmagasabb rendű tudatállapot, a Megvilágosodás halvány visszfényét, amely még így is olyan elsöprő erejű, hogy egy csapásra képes gyökeresen megváltoztatni a gyakorló világképét, értékrendjét, gondolkodásmódját - egész életét.

A jóga nem adja ajándékba ezeket a csodálatos változásokat - a gyakorlónak ugyanúgy végig kell járnia saját útját, fokozatosan elhagyva, levetkőzve csak rá jellemző, másokéval nem összevethető korlátait. Sok a tévút, a megtévesztő élmény, amely könnyen megadja a megérkezettség illúzióját, és a gőg, a felsőbbrendűség, a hatalom csapdái hosszú időre megrekeszthetik, vagy akár vissza is vethetik fejlődésében a kívülről mesternek vélhető jógit.

A legmagasabb rendű állapot a jóga filozófiája szerint az Ísvara pranidhána, az Istennek való odaadottság. Ez nem folyamatos imádkozást, vagy ájtatoskodást jelent, hanem a tökéletes önátadás, belefeledkezés boldogságát az élet minden pillanatában. Megszűnik az idő, a tér, az Én illúziója, és ami marad, az a teljesség, az egység élménye. Ez a végső lényege minden embernek, minden létezőnek - a tudat csupán "időlegesen" korlátozódik erre az apró területre, amelyet Énnek nevezünk.

Németh Gergő

http://mandalajoga.hu