Hiszem hogy mindennek van értelme.
Persze a minden megértése az az út amit végig kell járnunk . Ami biztos számomra hogy mindenkinek feladata van és cseppet sem felesleges fizikai életünk minden darabja. Mindannyian más ritmusba haladunk egy célt követve a saját általunk megítélt jó-rossz úton tapogatózva hogy egyensúlyt teremtsünk. Az erre való törekvés ott van mindenkiben és minél közelebb érünk ennek megértéséhez úgy fogadjuk be hogy nincsenek is véges ellentétek. Határaink addig lesznek amig nem kezdjük tapasztalni azt ami az EGÉSZ.

Csoda az egész élet, a kezdettől a végéig. Ilyen csodákat rejt az önismereti út is.

Mert lássuk be ez egy folyamat, a kezdettől a végig. Ahogy a csecsemő tapasztalja, tanulja a világot, úgy tapasztal az önismereti úton járó ember. Elég, ha csak szembe néz feladataival és lelke szerint cselekszik. Persze ahhoz ismerni kell a lelkét és figyelni rá. Valljuk be a lelki ismeretünk szerint cselekedni nem mindig könnyű, de a tiszta út.

Hogy a szerelem milyen csodákat rejt, nem kell mondani, de van egy mondás a szerelem sötét verem.

Magam sem gondoltam, hogy ki írom magamból de megteszem mert nem panaszkodom senkinek. Bele is vágok: mi fáj jobban? A testi fájdalom vagy a lelki fájdalom a nagyobb!? Mindkettő! Szerintem... Ez a "kék" bolygó ( a föld) igen gyönyörű! Igaz? :) és mégis kémia az egész. Ha belemarkolsz a földbe és a markodban tartod ott van benne szinte minden ami benned megtalálható, és mégis más! Más lesz minden ha valami több kerül bele mint ami benne megtalálható, arányokra gondolok. Velem is ez történt. Megváltozott a "valami". De senki nem tudta megmondani még, hogy mi van bennem kevesebb és több.

Olyan gondolati tevékenység, ami során megismerhetjük az életünket befolyásoló okokat! 

Sok téves hit van ezzel kapcsolatban, amiket nem egyszerű megváltoztatni.

Sokszor elakadunk a gondjaink és problémáink közt és nem jutunk előre. Mert megoldhatatlannak tűnik minden. Régi mintáink jönnek elő újra és újra… Aztán történik valami, és egyszer csak sikerül. Mert nem kétség, mindig sikerül, még ha úgy is tűnik, hogy az örökkévalóságig is vagyunk ezekben a gondokban… De a problémán azért léteznek, hogy megoldhassuk őket. De valójában valóban gondok és problémák ezek, vagy valami más? Nézzük más szemszögből, egy példával: Bemész a munkahelyedre, és kapsz valami feladatot. Megcsinálod nem? Problémának éled meg, vagy feladatnak?

Életünk során gyakran kerülünk választás elé, amikor el kell döntenünk merre tovább. De sokan túl leegyszerűsítik a dolgot, még akkor is ha az úgy tűnik épp bonyolult. Nem két lehetőségünk van, hanem számos. Az élet sokkal árnyaltabb annál, mind sem csak kettő választást adjon nekünk, miszerint az egyik a jó a másik meg a rossz döntés.

Szívesen ajánlom fel meséimet elolvasásra:

Pásxztorné Földi Adri:A hét pettyes Katica bogár
-Mese -
Nem az Óperenciás tengeren túl, hanem csak a kerek erdőn túli réten, élt egyszer a nagy természetben egy fekete bogár. Kicsi is volt, kerek is, fekete is. Kövérnek, csúnyának, elhagyatottnak, magára maradottnak, árvának érezte magát. Bogár társai hozzá képest vékonyabbak, szebb ruhájúak voltak, és mivel csúfolták, ő sohasem vett részt a Tavasz ünnepén, ahol az újra éledő természet ezernyi színnel mutatta be az évenként meg újuló pompáját, száz meg száz csodáját.

Nagyon hálás vagyok az intuíciómnak, hogy a mai napon is működött és hallgattam rá, így sikerült megúsznom, hogy a Budaörsi Auchanban ne lopják ki az értékeimet a táskámból.

Még most is a hatása alatt vagyok, hogy az egyik pillanatban a répákat válogatom a táskám mellettem a kocsi felső tartójában, s mire vissza fordulok a táskám zippzárja félig nyitva.

A zöldséges sor elején jött egy érzés, hogy a telefonomat és a pénztárcámat vegyem ki a táskámból, s tegyem a kabát zsebembe. Megtettem.

Köszönöm.

Timi

Szia!

Legutóbb ott fejeztem be, hogy minden negatív érzelemnek van valamilyen tanítása. Ezt a tanítást újra meg újra bevonzod az életedbe, egészen addig, amíg meg nem tanulsz belőle mindent!
Lehetnek a helyzetek és szereplők ugyanazok vagy egészen mások, a végeredmény - hogy hogyan is érzed magad, - az mindig ugyanaz!

Ha megtudnám, hogy már csak egy évem van hátra, nem bánnék semmit. Sőt! Hálás lennék, amiért ezt az utat választottam.

A napokban a blogom instant inspirációk sorozatához keresgéltem ötleteket, amikor szembejött velem a téma, hogy mit bántak meg az emberek leginkább halálos ágyukon. A cikk nagyon elgondolkodtatott. Ha megtudnám, hogy mondjuk már csak egy évem van hátra, milyen gondolatok kavarognának bennem? Ott nem akartam közzé tenni, de gondoltam itt veletek megosztom.

Sziasztok!
Kis segítségre, tanácsokra lenne szükségem. Első komoly kapcsolatomat most zártuk le igazából közös megegyezéssel, de úgy érzem hogy mindketten még szeretjük egymást. Egyikőnk sem könnyű eset, én az érzelmek kinyilvánítása miatt, hisz mindent magamba folytok és nem állok ki magamért, nem dícsérek, ismerek el semmit viszont a kapcsolat vége felé szinte csak a rosszat kapta részemről. Páromnak (ex) alap járaton van egy stílusa ami sok emberből ellenszenvet vált ki elsőre, a családom és a baráti körömben is...

Minden ember legalább életében kétszer pályaválasztási döntés előtt áll: a tanulmányok kezdete előtt és után.Az első esetben ez általában a szülők döntése, akik a legjobbat akarják a gyermeknek, a második pedig általában már a saját tudatos döntésünk, hogy abban a szférában dolgozzunk, amiben jól érezzük magunkat. Mit tegyünk akkor, ha nincs konkrét tervünk és nem tudjuk, mit kezdjünk az életünkkel? Hogyan állapítsuk meg, mit szeretnénk? Hogyan állítsuk össze a megfelelő önéletrajzot? Hogyan találjuk meg a megfelelő állást? Erről fogunk beszélni.