tudatszintjei szerint Attila hozzászólása 175-ös szinten van, ami a hamisság szintje.

Miért?

Mert lekicsinylő.

Attila szerint Miki önelégült. Csakis a Miki hibája, hogy nem tudnak kommunikálni. És azt szeretné, ha kiderülne az igazság, ami szerint Attila nem élvezi az életet.

Ez minősítés, ítélkezés, belevetítés. Mikinek is vannak tévedései, mint mindannyiunknak. Óriási "hibája" hogy a saját útját akarja járni.

Ezért vonzza be azokat az embereket egyre személyeskedőbb vitákba, akiknek követőkre van szükségük.

Miért van szükség követőkre? Az egós büszkeségnek mindenképpen.

Ha valaki valóban tud segíteni a másik embernek, ahhoz az emberek maguktól találnak oda.

Magas tudatossági szinten kezelni kell tudni az ilyen helyzeteket. Megtalálni azt, amire a másik befogadó. Az ilyen viták csak elriasztják a blogolókat az oldalról, amire a Miki utalt is.

Elfogadás. Nem könnyű gyakorolni, de nincs megvilágosodás, ha valaki ezt kihagyja.

A másik pedig az elengedés. Azt hogy az Igazságot védelmezni kell. Az Igazság köszöni szépen, de védelmezés nélkül is jól érzi magát :-) Védelmezni egy képet próbál az ember, csak egy szerepet amit eljátszik a nyilvánosság előtt.

„Azért nem tudom bemutatni, mert te meg sem próbálod megérteni”

Azért gyanítom, hogy megérteni és elfogadni nem ugyanaz. Az elfogadása egy dolognak nagyban függ attól, hogy ki a forrása annak, amit el kellene fogadni, elfogadni, mint igazságot.

Elfogadom én annak a dolognak a valóságát, amit te hirdetsz, ez pusztán tudomásulvétele annak, de nem azonosulok vele. Világosan értem, hogy miről van szó, de ahogy Te is a személyemet firtatod, Én is a személyedet, mondjam azt inkább, hogy a személyiségedet szaggatom meg egy kicsit, hogy meglássam, igaz lehet-e az a dolog ami felőled jön. Ennek egy módját látom járhatónak, ha téged megpiszkállak egy kicsit és figyelem a reakcióidat.

Van egy ideám arról, hogy milyen egy bölcs megvilágosult ember. Nem találkoztam még ilyennel. Persze lehet, hogy téves az idea. Lehet, de aki valóban nagyon magas szellemi szinten áll, az bőven átlátja egy alacsonyabb szinten álló látásmódját, és nem száll vele vitába. Én jó pár emberre ráhagyom a maga világát, mert úgy sem értenének magasabb szinten. Ha tehát vitatkozik velem valaki, az arra mutat, hogy egy olyan emberrel van dolgom, aki maga semmiben nem áll fölöttem, s ha magáról még is ilyen képet szeretne mutatni, akkor megdolgoztatom ezért a képért :)) és a végén kiderül, hogy téves volt az önmagáról felállított kép. Ha megértette a vita üzenetét.

„Olyan mértékű az önelégültséged,”

Erre azt hiszem nem is kell mondanom semmit, tudod magadtól…

„Amit leírtál a hozzászólásaidban, azokból csak az alábbi meggyőződéseid”

Ezek a Te meggyőződéseid, mivel az enyémeket nem ismered.

„- a paradicsomi állapot és a megvilágosodás alacsonyabb rendű, mint az agyalással jellemezhető jelenlegi egós állapotod”

Alacsonyabb rendű, mint az az isteni állapot ami az ember számára elő van irányozva... Az egós minősítésed nyilván itt is önmagadra vonatkozik...

- te jársz a helyes ösvényen (bár ha meggyőződésed, hogy te vagy a legmagasabb állapotban, akkor nem értem, milyen ösvényre van neked tulajdonképpen szükséged? Hova vezet ez az ösvény, ha te már az "ideális" állapotban vagy?)

Nem mondtam olyat, hogy ideális állapotban vagyok. Azt mondtam, hogy a saját utamon vagyok, nem értem még a végére, de azon járok. Az ösvényem pedig azért helyes, mert a sajátom. Mindenkinek a saját ösvénye helyes ebből adódóan. Nézd csak. Állunk egy nagy hegy előtt, mindenki körben egymás mellett, és elindulunk felfelé. Milyen alapon mondhatja bárki a másik ösvényére, hogy az helytelen? Nem látom az alapot erre. Majd ha mindenki felért a tetőre kiderül, hogy mind jó volt kivétel nélkül. Ha hiszünk karmában, sorsszerűségben, akkor ez még inkább igaz. Mindenki azon az úton jár amelyiken járnia kell, nem is járhat másikon. Ha jön valaki és azt mondja, óóó gyere erre inkább, mert ez az egyetlen igaz út, bizonyos, hogy hazudik, és irányítani akarja a másikat, amivel letéríti csak az útjáról (Széles út, amin sokan járnak), bár lehet, hogy az volt a sorsa, hogy megnehezüljön az útja azokkal a tévutakkal amerre eltévelyeg mások befolyása által.
Tehát itt is a Jézusi mintát látom követendőnek: Jézus kiment a pusztába, vagy fel a hegyekbe, és azoknak beszélt akik utána mentek. Nem adott fel hirdetést, hogy gyertek emberek, örökélet tanfolyam a pusztában… Aki kérte annak segített.

Aki tukmálja a maga igazságát az nem segít, hanem erőszakos…

„szerinted az önmegvalósított személy "menekül" a csendbe és a normális állapot a gondolatok viharában élés (komolyan hiszed ezt? csak azért, mert most ebben vagy?)”

Ez a Te mondatod megint csak, én ilyet nem mondtam. Nem is beszélek önmegvalósított emberről, Te sem vagy az. A csendbe pedig éppen az menekül aki nem viseli ezt a világot, aki nem akarja vagy tudja megvívni az itteni harcait.

Ide lettünk helyezve erre a földre, itt kell megélnünk magunkat. Vannak nem fizikai aspektusai a földi létünknek, de ez a helyünk dominánsan. Itt van szükségünk az egónkra, az elménkre, a gondolatainkra és minden egyébre.

A gondolatok elől nem kell elmenekülni, hanem meg kell tanulni irányítani őket illetve tudatosnak lenni annyira, hogy ne kóvályogjanak a gondolatok maguktól, hanem olyan gondolatok legyenek jelen amit akaratlagosan behívunk. Ehhez kell ugye az a bizonyos jelenlét. Hát hogyan lehetne jelen valaki ebben a világban amikor a gondolatmentes inaktív elme világába akar kerülni.

Az önvalónk nem a semmi, hanem a minden. Isten a minden. Én a mindenben akarok lenni, nem a semmiben.

A világunkat fel kell, hogy dolgozzuk, az pedig nem megy gondolkodás nélkül. Azért vagyunk itt, hogy kapcsolatba kerüljünk a fizikai lét aspektusaival és megtanuljunk rájuk helyesen reagálni. Nem kimenekülni kell belőle, hanem éppenhogy együtt élni együttműködni. Mit mond Jézus? Ismered a példázatot? Amikor a gazda elutazik és a szolgáinak ad tálentumokat, hogy azt közben forgassák (kalmárkodjanak vele)
Máté 25; 14

Te Attila elásod a semmibe a tálentumodat amit kaptál, az Isten pedig kalmárkodásra hív minket, még az is jobb lett volna, ha elveszíti az egy tálentumot a szolga, mert abból látszana, hogy legalább megpróbálta, a szándék megvolt…

„Azért, mert te azt gondolod, hogy én nem élvezem az életet, ez még ettől nem lesz igazság. Bármennyire is szeretnéd.”

Nekem teljesen mindegy, hogy Te élvezed-e az életet, vagy nem. Ne tulajdoníts nekem olyan gondolatot, amit nem gondolok, és ki sem mondtam.

„Én nem ezeket az átmeneti állapotokat igyekszem megmutatni, hanem a szabadságot, ahol már meditációra sincs szükség.”

Attila: Mi a szabadság? A semmi? A semmi az szabadság? Mi lehet szabadság ebben a testben? Semmi :)) Ezek szerint a semmi az tényleg szabadság :)) Akkor hát a semmi az valami? De hát akkor már nem semmi :)) Akkor a semmi nem is létezik ezek szerint, csak a van létezik, Minden van. Istenben nem lehet semmi, hogy ez itt a minden, de ez a kis folt benne ez semmi :))

Ha azt mondanád, hogy kitágítod a tudatomat és bevezetsz a szellemvilágba, és megtudod mutatni, hogy micsoda hatalmas a valóság amit nem látunk és körül vesz minket, azt mondom, oké, az rendben van. De amikor azt mondod, hogy az önvalónk a semmi azt sajnos nem tudom elfogadni…

Ezért nem tudok mit kezdeni az ürességgel. Mondják, hogy az milyen jó. Elfogadom, hogy jó pihenésre. Kikapcsolni az agyat, az elmét, leállítani a gondolatokat. De az nem a mi teljes valóságunk, hanem egy pihenő állapot. Egy olyan helyzet amelyben legjobban tud a testünk és a szellemünk regenerálódni.
Ezt elfogadnám és már az ügyfeleid sorában lennék, de azzal, hogy kizárólagosságot irányzol elő a magad számára és megvilágosodást hirdetsz a semminek a megtapasztalása által, egyszerűen hiteltelenné teszi a módszeredet a számomra.