Irritálsz! Jó ez nekem?
"...Mint ismeretes, a kagylóba került idegen anyag – például egy homokszem – irritáló hatást fejt ki, ami ellen a kagyló úgy védekezik, hogy egy konhin és egy aragonit nevű ásványi anyagot „izzad” ki, amivel burokként körülveszi az idegen szemcsét. Így keletkezik a gyöngy..." Popper Péter
Mint a fentiekből is kitűnik irritáció hatására a kagyló igazgyöngyöt termel.
Mi zajlik le bennünk, ha valaki vagy valami irritál? Mivel előzhetjük meg? Megelőzhetjük vagy csökkenthetjük-e a mértékét egyáltalán?
Adjunk neki hangot, vagy magunkat vizsgáljuk inkább?
Szerinted?
- szeges blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
45 hozzászólásKöszönjük, értékes gondolatokat osztassz meg velünk!
Szépen és közérthetően írsz a Megváltó erőről, impulzusról.
"Ez az erő nemvolt mindig a birtokunkban...de úgy gondolom, hogy nem csak én tudom, hogy jelen van".
Igen, több spirituális közösség is nyitott már ezek felé a szellemi tanítások felé, hála Istennek.
A szellemi tanítások azt támasztják alá, hogy elérkeztünk abba a korba, amelyet az emlékezés korának is hívnak és sokkal több erő és több képesség lesz újra a birtokunkban, mint korábban bármikor. Persze ehhez fel kell ismernünk és át kell világítanunk saját lelki mélységeinket, felismerni önmagunkban az árnyékszemélyiségünket, megérteni a Felsőbb Énünk ispirációit, felismerni utunkat, küldetésünket, felelősségünket.
Kár, hogy hanggal nem hallom a szavaidat, mert az többet elmondana, mint az írott szöveg (s már lehet, hogy kezdetektől jobban értettelek volna)
...ugyanis a mostani fejlődésünkre az is jellemző, hogy megnő a fogékonyságunk az élő (Michaeli, azaz korszellemnek megfelelő) gondolkodásra és élő szóhasználatra, élő beszédre, amely nem is annyira a fülnek, mint sokkal inkább a szívnek szól (mármint a lelket és a szellemet szólítja meg).
Ez a beszéd Michaelita...a neved méltó hozzád.
Köszönöm,
izi
...amiért sokáig úgy éreztem, irritál a fotód. Nem tudtam mit kezdeni vele (mármint az érzéssel), és most, hogy egy számomra kedves, szép arc mosolyog rám a hozzászólások mögül, sokkal több figyelmet tudok szentelni a leírt gondolatoknak is.
Hál'istennek, most már az irritáció oka is megvan...
Minden igyekezetem ellenére néha mégiscsak egy első benyomás alapján ítélő balfék vagyok. :(
Köszönet Neked a felismerésért, és az új fotóért. :)
Tisztelettel: szeges
Én is ítéltem így nem egyszer...milyen nagy erő ez, hogy kimondod.
Ügyes vagy:-)
izi
Igen, vagyunk így egy páran, néha:)
Jó, hogy tudatosítottad, hogy felismerted a mintát! Ügyes vagy!
Szép napot, szép napokat kívánok!
Szeretettel gondol Rád: Marcsi
Aranyos vagy, köszönöm, persze én erről mit sem tudtam. :)
Én is jártam már úgy, hogy egy fénykép alapján nem volt szimpatikus valaki, aztán több képet láttam róla, és meg kellett állapítanom, hogy egész jól néz ki....(férfi volt az illető:)
Sőt, olyan is előfordult, hogy valaki nagyon kedvesen és rendesen viselkedett velem, és valami miatt mégsem szerettem. Furdalt a kíváncsiság, mert nem értettem az okát. Addig-addig keresgéltem magamban, míg ki nem derítettem, hogy ugyanolyan színű a haja, mint egy másik ismerősömnek, akivel egyszer nagyon összevesztünk. És emiatt rá emlékeztetett.
Az első benyomás hatása alól senki sem kivétel.
Nagyon szeretem Fodor Ákos haikuit, ide is illik egy:
TÚLCSORDULÓ HAIKU: A SZÉPSÉGRŐL
Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, aki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.
...elkezd köszönetet mondani akkor nincs megállás.:)
Most éppen azt kell megköszönnöm, Kedves Ildikó, hogy megmutattad nekem Fodor Ákost.
Nem ismertem, de most utánanéztem, és nem is értem, hogyan hogy nem találkoztam vele eddig.:)
Köszönöm!
(remélem ma utoljára kellett ezt leírnom, mert a jóból is megárt a sokkk...:)
Ha indíttatást érzel , hogy hangot adj , akkor tedd , mert akkor elindítasz valamit és megtapasztalod a következményeket . De közbe végig figyeld magad és a másikat is , tudatosítsd az érzelmeidet és tartsd ellenőrzésed alatt a gondolataidat .
Cselekedetek szintjén , ha van lehetőség rá , akkor érdemes elkerülni a zavaró személyt , helyzetet . Ha sorsod , megoldandó feladatod , akkor így - vagy úgy , előbb vagy utóbb szembetalálkozol egy lényegében hasonló bosszúsággal .
Másrészt érdemes végiggondolni azt , hogy miért zavar .
Apámtól hallottam , hogyha szarszagot érzek , akkor az már ott van az orromban . Ennek egy olvasata az , hogy csak olyasmit tudok érzékelni , csak olyasmire tudok válaszolni , ami bennem van . A zavaró cselekedet , tulajdonság valamiért az enyém is , mert az általa bennem vele együtt rezegő saját ugyanolyanom zavar a sírjában el nem férve , fészkelődve . Az undorító mocskot ha exhumálom és magamhoz ölelve elfogadom , hogy mocsi - rondi , de én szültem világra , akkor talán nem lesz majd egy darabig olyan fényesre suvickolt az énképem , de mindenképpen több leszek , kevesebb lehúzó rejtett súllyal , és talán még kerülök olyan helyzetben , ahol ez a tulajdonságom odaillően működtethetem , és akár meg is szeretem . Üdvözlettel : felacsó
...már átnézek az esetleges irritáló tényezőn. Lehet, hogy tényleg dolgon lenne, lehetne vele, de amíg nem érzek kényszerítő erőt, addig igyekszem nem foglalkozni vele. Hál'Istennek egyre ritkábban érnek el az irritáló személyek, helyzetek.
Lehet, hogy nem vonzom őket? Vagy annyira irritáló vagyok a számukra, hogy direkt kerülnek?:))
Örülj neki, ha már ritkábban érnek el az irritáló személyek helyzetek, mert ez azt jelenti, hogy toleránsabb lettél, megértőbb, empatikusabb, nagyobb lett Benned a belső béke.
Kicsit irigyellek érte HŐsember:)
...hogy most tényleg úgy érzem magam, mint egy igazi hős...:D:D
Köszi Michaelita! :))
http://www.youtube.com/watch?v=dRh7NTB2soU&feature=related
Jó nekem, ha irritálnak, ha nem túlzott az irritáció. Akkor tudom magam függetleníteni. Ha nagyon dinamikus az irritáció, akkor automatikusan vissza irritálok :))
Bár ebből az irritációból nem lesz igazgyöngy, vagy végül mégis?
Tegnap olvastam egy gnosztikus írásban, hogy Nem is Isten teremtette az embert, hanem a földre vetett árnyak, a sötétség/tudatlanság megtestesítői.
Meglátták isten letükrözött képét a "vizeken" és fogságba akarták ejteni, de nem sikerült, ezért a föld anyagából megformázták a képmását, a földi embert, és saját lelküket adták belé. De nem tudták életre kelteni, mert a sötétség a tudatlanság a halál maga nem élő, hiszen ezek a démonok ki lettek vetve a fény az élet birodalmából.
De ez mind Isten terve szerint történt.
Ekkor Isten lejött a képmás-emberhez, és saját szellemét/fényét/életét lehelte belé: Így lett az ember ÉLŐ LÉLEKKÉ...
Az emberi test tehát egy a sötétség birodalmának tudatlansága, halotti pusztuló élettelen lelkét (indulatait, érzelmeit, viszonyulásait, kötődéseit stb...) és az isten világosságát, az életet is magában hordozza. A tét a lélek megszabadulása, felébredése, amihez a szellem mellé kell állnia, és elszakadni a sötétség birodalmának kötelékeitől...
A háborúk és minden pusztítás ami a földön folyik tulajdonképpen csak látszólag megy pénzért és hatalomért, a háttérben a lelkek birtoklása, és az isten rabul ejtése a cél... Persze a sötét tudatlanság birodalma nem érti, hogy egy tükörképet nem lehet foglyul ejteni... Így Isten szellemét akkor sem tudják birtokolni ha az embert megölik... Ez teszi szükségszerűvé az újraszületéseket... Isten folytonosan újra és újra lehetőséget biztosít a lélek felébredésére, újra és újra születhet hústól és vértől...
A harc elkerülhetetlen tehát, hiszen két világot hordunk magunkban, a sötétség erői pedig minduntalan birtokba akarják venni az ember által Isten szellemét, az ember elpusztítása árán is...
Úgy látszik tehát, hogy jó nekem ha "irritálsz". Megvívjuk harcainkat, kiáradunk mint a folyó, lerakjuk, terheinket a hordalékot és megtisztult víz ( lélek ) húzódik vissza a mederbe (testbe)...
A harc tehát elkerülhetetlen a győzelemhez, hogy lelkeinket nyerjük meg a sötétség birodalmától az Isten számára ....
Na ez jó gondolat szerintem:
,,A harc tehát elkerülhetetlen a győzelemhez, hogy lelkeinket nyerjük meg a sötétség birodalmától az Isten számára ....''
Csak azt gondolnám,hogy a harc az önmagunkon belül kell hogy folyjon,önnön sötétségünkkel.
Azt kel leküzdenünk,hogy megtisztíthassuk magunkat /a lelkünket/ ,,Isten számára''.
Ha ezt a harcot nem saját magunkban vívjuk,saját sötétségünkkel,hanem az kivetítjük magunkon kívül a világban,az eredménytelen, értelmetlen szélmalomharc egy fantommal. Bennünk így semmi sem változik. Vagyis Isten még várhat jó soká.
Én ezt így gondolom.
A változás magamon figyelem meg, tehát kétséget kizáróan változik.
A belső harcok szerintem szükségszerűen kerülnek kívülre, hiszen nem látjuk önmagunkban a problémákat, hanem másokra vetítve lesz a számunkra észrevehető. Nem de ez a "tükrözés mánia" alapja...
Egymás "démonjai" vannak hatással a "saját" "démonjainkra". A csatatér tehát kívülre kerül elengedhetetlenül, a konklúzió ülepszik belül.
Belső csaták is vannak biztosan, de ahogy én látom azok kerülnek a pszichiátriákra...
Őszintén be kell vallanom, hogy irritálsz, mert úgy érzem, hogy harsogóan, nagyhangúan, nagyképűen írsz.
- Hoppá! Ezek szerint teljesen elutasítom saját harsogásra, nagyképűségre való törekvéseimet!
Irritálsz, mert egyoldalúan, észérvekre hallgatva akarsz szószóló lenni.
- Mit jelent ez? Nem fogadom el önmagamban azt, amikor csak észérvekre hallgatva nem veszem figyelembe mások nézőpontjait.
Irritász, mert sokszor nem veszel figyelembe másokat.
- Hoppá! Elvárásaim vannak Veled szemben. Elvárom, hogy tartsd tiszteletben a közösségünket, a közösséget létrehozó szellemi törekvéseket, tartsd be az udvariassági szabályokat.
Elvárom, hogy ne ebben a közösségben érvényesítsd harcias, dominanciára törekvő, kritizáló énedet.
Irritálsz, mert a csapból is a Te írásaid/hozzászólásaid folynak.
- Igen, igen értem én! Elnyomom a saját önérvényesítési késztetéseimet és dühít, hogy Neked meg van bátorságod így nyomulni és önmagadat mindenek felett érvényesíteni.
Be kell hogy lássam, hogy akaratlanul is a tükröm voltál, megszemélyesítve mindazt amit elnyomok, elfojtok önmagamban, aminek nem adom meg a kellő odafigyelésemet, tudatosságomat.