Boldog vagy? | Önmegvalósítás.hu

Boldog vagy?

Boldog vagy?
Tedd a szívedre a kezed, és mondd meg őszintén. Boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?
S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani csak úgy a semmiért, hogy közben ne azt vizslassátok, ez vagy az miért pont így van, mi mozgatja, s így van-e egyáltalán?
Két megoldatlan-megoldhatatlan feladvány között gondoltok-e néha arra, hogy talán mégiscsak ajándékként kaptuk az Életet? Csak úgy, Önmagáért? Hogy szeressük és ÉLJÜK?

 

Beküldte: | 2011. máj.. 30. hétfő - 18:45

Hozzászólások

126 hozzászólás
Aditi képe
Hát ez nagyon költői Szeges, kár hogy nem az átélésről szól,
2011. június 06. hétfő, 0:09 | Aditi   Előzmény

Hát ez nagyon költői Szeges, kár hogy nem az átélésről szól, hanem az elme igencsak nem egészséges menéséről.

Az ellentéteket és szélsőségeket senki nem így éli át, csak az elmebetegek. Van egyébként ilyen.

ha arról akartál írni, milyen az, amikor a poláris világunk ellentétességét teljes mivoltunkkal megéljük és csap minket egyik szélsőségből a másikba, azt inkább egy szép művészeti alkotással teheted meg. (A művészek a legszélsőségesebben élik általában ezt - nem véletlenül volt annyi művész őrült is egyben)

Nyilván karikatúra volt ez az írás, de nem nagyon talált célba, csak jelzem, mert sem azt nem mintázza, amiről Erika ír, sem a boldogtalanság-boldogság kettősségének megélését, mert ebben az írásban megmarad a valóság tapasztalása az elme szintjén. Gondolatokként.

Azért szórakoztató volt, köszönöm. :))

Ugyanakkor szomorú, hogy vannak emberek, akik így élnek, és éppen úgy gyógyítják egyébként őket, hogy megtanítják, ha sikerül ÁTÉLNI.

És természetesen nem csak a jót, hanem a rosszat is, mert ezek a pszichiátriai esetek általában azért lesznek azokká, mert NEM MERIK ÁTÉLNI A ROSSZAT. és a végén már a jót sem.

megragadnak az elméjükben teljesen, (mint ahogy a nyugati emberek többségében meg is van ragadva ott valamilyen egészségtelen mértékben), és képtelen átadni magát az életének, és egy idő után, valóban megbolondul.

Ez az állapot csak annyiban hasonlít a boldogságra, hogy nem érintik az érzelmek.

de a pólus másik vége (ahogy ez a tarot-ban is van: első lap: Bolond, utolsó: Bölcs és a kettőt egy világ válassza el egymástól, bár úgy tűnik, összeér.), mert ezek az emberek menekülésből, önmaguk és önmaguk élete elöli menekülésből teszik ezt, és nem ez érzéseiken túl, szeretettel és elfogadással élik meg önmaguk, hanem még az érzéseikbe sem merülnek el, önmaguk olyan távol van tőlük, amennyire csak lehet.

Ismerek sok menekülőt, aki nem akarja és nem meri látni a valóságot, a pozitív gondolkodást teljesen félreérti, és becsapja önmagát. valamennyire mind ezt tesszük, kérdés, akarunk e ezen változtatni állandóan. Mert csak az állandó éberség képes megtisztítani önmagunkat önmagunktól. :)

És a szatírádhoz csak annyit fűznék még, nem árt az életet alázattal fogadni, mert sokkal több meglepetést tartogat, mint amennyit bármelyik elme, vagy akár lélek, fel tud fogni. :)

Namaszte

szeges képe
Az elme egészségtelen menéséről...
2011. június 06. hétfő, 9:51 | szeges   Előzmény

"kár hogy nem az átélésről szól, hanem az elme igencsak nem egészséges menéséről.
Az ellentéteket és szélsőségeket senki nem így éli át, csak az elmebetegek."

...szándékoztam képet adni. Pontosan arról. Hogy az emberek többsége, bár látja-érzékeli maga körül az Életet, mégis inkább azzal foglalkozik, hogy mi lesz majd, ha elmúlik.

Pl: amikor az egész éves robot után nyaralni megy, és kerüljön bármilyen csodálatos helyre, szinte már az első rácsodálkozás után azon jár az agya, hogy nemsokára vissza kell mennie a taposómalomba. Aztán később, amikor már újra a régi, "jól megszokot" környezetében él, csak akkor látja, de már csak emlékfoszlányokként, hogy mit is élhetett volna meg. De ez már csak visszavágyódás, illúzió, a valós megélés hiánya.
Sokáig így működtem magam is. Épp, hogy csak észrevettem, megízleltem, máris félredobtam egy régi, beidegződött rossz működést követve...:))

Ma már egyre gyakrabban vagyok a jelenben, hiszem, tudom, hogy a dolgok önmagukért szépek, és így élvezni lehet minden megélt pillanatot...

"És a szatírádhoz csak annyit fűznék még, nem árt az életet alázattal fogadni, mert sokkal több meglepetést tartogat, mint amennyit bármelyik elme, vagy akár lélek, fel tud fogni. :)"

Igen! És ezért szebb kétely nélkül, bizakodva élni. És nem is kell mindenáron mindent megismerni, megérteni, bőven elég, ha csak látjuk, rácsodálkozunk és élvezzük azt is, amit ésszel talán soha fel nem foghatunk...:)

Aditi képe
Hát ezzel én is így vagyok, ugyanerre jöttem rá, és ugyanígy,
2011. június 06. hétfő, 14:25 | Aditi   Előzmény

Hát ezzel én is így vagyok, ugyanerre jöttem rá, és ugyanígy, tudatosan változtatok a világhoz és önmagamhoz való viszonyomon.

Ha ezt nevezed boldogságnak, megértelek, ez valóban egy nagy lépcső ahhoz képest, ahogy azelőtt éltünk.

De nekem még nem teljes csak akkor lesz az, amikor már a fájdalmas megéléseknél sem blokkolok le egy kicsit sem, (fel sem merül a kétely és az agymenés), és semmilyen vágy, illúzió sem térít el ettől a fajta megéléstől. Szóval amikor már állandóan meg tudom ezt élni. :) (Erről írtam.)

de abban egyetértek, hogy ez az állapot és tudatosság már fél egészség, sőt, háromnegyed, és hogy így már lehet élni. :)

namaszte

u.erika képe
Gratulálok Szeklice!
2011. június 06. hétfő, 19:55 | u.erika

Sikerült Szegest Izivé formálnod! ;)

Nekem hiányzik a jó öreg Szeges...!
Szeges humoros volt,és szeretni való.Nagy népszerüségnek örvendett.
Akkoriban valóban boldognak látszott.
Most ez a zombi aki Szeges néven nyomul és megfeszülve kántálja hogy milyen nagyon boldog,egyáltalán nem tünik szimpatikusnak.

Jó öreg Szeges barátom!
Ha ott Vagy valahol,és fogod az adást,kérlek szépen gyere vissza!
Hiányzol!!!!!

Aditi képe
Pedig ez a Szeges ugyanaz a Szeges... :) Tudod, kezdek rájönni,
2011. június 06. hétfő, 21:42 | Aditi   Előzmény

Pedig ez a Szeges ugyanaz a Szeges... :)

Tudod, kezdek rájönni, legjobb ha alázatot tanulok.

Az van a legnagyobb hasznomra. Az alázat és az elfogadás.

ilyenkor látom, hogy nincs jó gyerek és rossz gyerek, csak gyerek, aki éppen viselkedik valahogy. és mindig van valami oka rá.

és ezzel mindenki így van.

Ezt a viselkedést mindenféle erők befolyásolják, illetve az éppeni tudatosságunk, hogy amikor találkozunk ezekkel az erőkkel, mennyire sodornak el, mire tanítanak, mire motiválnak, mennyire látjuk ezeket, hogy belőlünk mi fakad és mit hoznak mások, ami hat ránk, mit rejt a sorsunk, amely lassan bomlik ki a szemeink előtt az életünkben.

Olyan jó tisztán látni, hogy mind ugyanabból az anyagból "faragott" "lények" vagyunk, a milyenségeink nélkül, mind a boldogságra vágyunk, és azt keressük, meg a szeretetet, türelmet, alázatot, bölcsességet, erőt, tisztaságot. és különböző módon, különböző felismerések és események kapcsán leljük meg, vagy valamire, amiről egy ideig elhisszük, hogy az.....

Én nem tudom, mi az élet titka, de legalábbis nem tudom jobban élni mint bárki más. De jó tudni látni olykor a milyenségeinket elválasztva önmagunktól, azoktól a szeretetre méltó lényecskékről, akik itt próbálkoznak bánni azzal a hatalommal, amit a földi élthez kaptak, a testtel, szóval, dologgal, idővel és térrel, milliárd érzéssel, ezzel a bonyolult elmével, múlttal és jövővel.

Ez valahogy nagy megkönnyebbülést okoz.

:)

namaszte

Ademon képe
"Olyan jó tisztán látni, hogy mind ugyanabból az anyagból
2011. június 07. kedd, 22:42 | Ademon   Előzmény

"Olyan jó tisztán látni, hogy mind ugyanabból az anyagból "faragott" "lények" vagyunk, a milyenségeink nélkül, mind a boldogságra vágyunk, és azt keressük, meg a szeretetet, türelmet, alázatot, bölcsességet, erőt, tisztaságot."

Ebben nem értek egyet. Szerintem itt most kifejezetten magadból indultál ki :) Ezekről tudni kell néha lemondani is egy időre legalábbis. Van aki nem keresi ezeket és nem is érzi szükségét.

"Én nem tudom, mi az élet titka..."

Ugyan miért titkolna előlünk bármit is? Ezzel csak nehezítené a helyzetet. Talán nincs is titka, csak nem figyelünk eléggé.

Aditi képe
Hát, igen, erről aztán vég nélkül lehetne vitázni, meg filózni,
2011. június 08. szerda, 20:18 | Aditi   Előzmény

Hát, igen, erről aztán vég nélkül lehetne vitázni, meg filózni, mert ahány ember, valójában annyi meggyőződés, vagy hit, vagy fejlettségi szint-tudatosság, és mind aszerint élik az életük - tudatlanul, vagy tudatosan.

Az én meglátásom, és érzésem a világ működésével kapcsolatban az, hogy valójában, és végső-soron mind ugyanazt keressük: önmagunknak egy olyan részét, amely független a teremtett világunktól, és ezt leginkább az előző írásomban felsorolt, képességeink őszinte megélésében találjuk meg.

csak ezt mindenki kicsit vagy nagyon máshogy teszi, máshol tart, és éppen aszerint teremt, éppen más a meggyőződése, amit később belát, visszafelé tekintve az útján, ami egyedi, mégis egybeolvad egy ponton legalább a többiekével.

Ez az én "hitem", ami a hozott nem kispályás sorsomban eddig elég klasszul meg tudott tartani és fejleszteni tudott, még nem találtam jobbat, és nem is érzem, hogy a nyitottságon kívül különösebben keresnem kellene mást.

Most már csak élek, és kipróbálom mindazt a tudást, amit ezen az úton eddig ezzel kapcsolatban összeszedtem.

eddig drámai változásokat hozott pozitív irányba az életemben, igaz rendesen meg kellett dolgozni némelyikért.

de most érzem először azt, hogy az életem nem egy rozzant csónak, amit arra vet a folyó, amerre kedve tartja, hanem van egy kormányom, amivel tudok jól élni, és tudásom és erőm is most már, amivel a folyóval egységben, azt megismerve és tisztelve találhatok utat magamnak a nagy folyón.

nekem ez már önmagában is elég. És az,a miben "hiszek", vagy "tudom", és most élni gyakorolom, jó ehhez.

A többieknek pedig megengedem, hogy akár másban higgyenek.

namaszte

szeges képe
Itt vagyok Erika!
2011. június 06. hétfő, 22:22 | szeges   Előzmény

Mindig is itt voltam, és igazság szerint nem tudom ám, mi a bajod velem... Boldognak látszottam? Annak is éreztem magam, mint ahogy most is, csak most már egy teljesen más minőségben...:)))
Mindannyiunkat alakít kicsit a környezetünk, kit jobban, kit kevésbé, de hogy mostanában zombinak látsz...:DD Pedig még soha nem éltem ennyire.

De valóban, talán háromszor is utaltam rá rövid időn belül, hogy boldogan élek. Miért is baj ez? Annyira elviselhetetlen? Vagy mert őszintén merek beszélni az érzelmeimről? Hiszen mindig ezt tettem amióta csak ismersz.:)

Nézz inkább körül egy kicsit! Feltettem a világ legegyszerűbbnek tűnő kérdését - boldog vagy? - amire egyébként a szavazáson több mint ötszázan tudtak válaszolni sima igen, nemmel.
És mi történt? Néhányan válaszoltak a feltett kérdésre, de többen belekötöttek a kérdésfeltevés módjába, és az én érzelmeimbe, holott említést se tettem róluk.

Ettől váltam a számodra unszimpatikussá? Arra miért nem gondolsz, hogy ha valamit nem értesz bennem, az nem biztos, hogy az én saram?

Én azért továbbra is kedvellek, és megbocsi, de nem érzem magam még a kedvedért se Izinek, vagy zombinak. Sőt!

Haverod: szeges

u.erika képe
Nem baj...
2011. június 06. hétfő, 22:43 | u.erika   Előzmény

Nem baj ha most nem értesz egyet,én ráérek megvárni amíg felszáll a köd aztán Te Magad is rájössz. ;)
Egyébként az észrevételemnek semmi köze a boldogság blogodhoz,sok kis részletböl állt a kép össze.
De ha Téged boldoggá tesz amiben most létezel akkor ámen!

Tölem lehetsz boldog,lehetsz szerelmes,csak azért hagyj egy kis helyet abban az óriási szívedben azoknak is akik ott voltak valaha,és ne légy mááá olyan morgós,mert már én is kezdek félni Töled. ;)

szeges képe
Pont erről írtunk Aditivel...
2011. június 07. kedd, 19:15 | szeges   Előzmény

...a hibás működésről!!!

"Nem baj ha most nem értesz egyet,én ráérek megvárni amíg felszáll a köd aztán Te Magad is rájössz. ;)"

Itt az alapvető probléma Erika! Hogy várod a végét valaminek, mint az emberek többsége. Ha az én érdekemben tennéd, kérlek ne tedd!

Gondolkodtál már azon, miért nem érnek jó véget a kapcsolataid?
Hát talán ezért, Kislány.:)) Mert nem mélyedsz bele a dolgokba, nem éled meg őket a maguk teljességében. Nem akarod, vagy a rossz rögzüléseid miatt nem mered megélni, hinni a korlátlant, a végtelent.

Miért akarsz mindenáron racionális lenni ott, ahol semmi szükség rá. Engedd el magad és akkor tényleg felszáll majd a köd, addig pedig bízz bennem kérlek annyira, hogy nem vonod kétségbe az érzelmeimről leírtakat.

"De ha Téged boldoggá tesz amiben most létezel akkor ámen!"

Persze hogy azzá tesz! Gondolod, hogy ha nem így lenne élnék benne? Ha ismersz, tudod, hogy nem...:))

A helyed pedig megvan ne aggódj, és többet nem morgok ígérem, de ezt el kellett mondanom...:)))

u.erika képe
Szia Szeges!Itt vagyok! :)
2011. június 08. szerda, 23:21 | u.erika   Előzmény

Nem óhajtom nagyobbra dagasztani a témát mint amennyit ér.
A kinek van igaza csetepaték nem visznek elöre,ugyhogy én ezennel be is fejeztem.
Tiszteletben tartom az érzéseidet ezentúl annak ellenére hogy továbbra is fenntartom a véleményemet. ;)
Elmondtam amit akartam és ezzel meg vagyok elégülve. :))

,,Gondolkodtál már azon, miért nem érnek jó véget a kapcsolataid?"
Öszintén?
Nem! :)
S talán azért mert én nem úgy éltem meg hogy rossz vége lett volna.
Persze egy életszakaszt lezárni nem könnyü,de ha már sokadjára csinálja az ember már rutinossá válik,és felfedezi a változással járó izgalom örömét.
De Te talán a párkapcsolatról beszélsz!?
Lenne mit mesélnem,de az már megint csak olyan téma lenne amire sokakat kiakasztanék az itt az oldalon,de ha kíváncsi Vagy privátban elújságolom a legfrissebb híreket. ;)

S örülök hogy sikerült nem megutáltatni magamat Veled,és továbbra is élek annak lehetöségével hogy: ,,helyed pedig megvan ne aggódj" ;)

Üdv!Erika

Aditi képe
Nem az váltotta ki a felszólalásokat elsősorban, amit te éltél
2011. június 07. kedd, 21:21 | Aditi   Előzmény

Nem az váltotta ki a felszólalásokat elsősorban, amit te éltél vagy nem éltél meg boldogság témában, hanem a kérdésed, ami körül sok tévhit kering.

Az, hogy személyes megéléseddel kapcsolatban vita kerekedett már a dráma, aminek nem sok köze van a témához.

Ezt a kérdést így feltenni, és igen nem választ várni, mint ahogy ezt fent leírtam, félrevezető.

Amit hétköznap értenek ezen az emberek, az nem fedi a valóságot.

és ezen az oldalon sok olyan ember van, aki már érzékeny erre, ha nem is tudja, de érzi ezt az ellentmondást.

Te pedig olyan módon akartad egyértelműsíteni magad, hogy kinyilvánítottad, szerinted ez egy eldöntendő kérdés, amire egyértelmű és tiszta válasz adható igennel-nemmel, sőt, azokat, akik nem ezt tették, kritikáddal illetted. ("agyalósok" stb)

Ezzel kiváltottad a drámát. :)

Ennyi történt.

Én nem tennék fel így egy ilyen kérdést, vagy előkészíteném azzal, hogy tisztázom a fogalmakat, vagy máshogy tenném fel, nem igen-nem választ várva. (provokációnak persze jó, vagy olyan típusú beszélgetés indításának, ahol fogalmakat tisztázunk. Ebben az esetben azonban a kérdező nyitott a válaszokra, nincs neki kész válasza, és nem rangsorolja a válaszolókat aszerint, az ő nézőpontjából, az ő válaszához képest milyen emberek.)

Túl sokan túl sok mindent értenek boldogság alatt.

Ez a jelenség ezért történt.

Namaszte

szeges képe
Rágd át magad mégegyszer...:))
2011. június 07. kedd, 22:20 | szeges   Előzmény

Látod Aditi, ez tökéletesen az a helyzet, amikor félreértesz valamit.

"Te pedig olyan módon akartad egyértelműsíteni magad, hogy kinyilvánítottad, szerinted ez egy eldöntendő kérdés, amire egyértelmű és tiszta válasz adható igennel-nemmel, sőt, azokat, akik nem ezt tették, kritikáddal illetted. ("agyalósok" stb)"

Nem és nem!!!

Csak jeleztem, hogy fut a fórumon egy szavazás, ahol többszázan válaszoltak igen-nemmel.
Gondolj csak bele, maga az Élet is hányszor tesz fel értelmetlennek, vagy akár ostobának tűnő kérdéseket.
Szerintem soha nem a kérdés a fontos, hanem az arra adott válasz. Nem véletlen, hogy nem egyformák a reakciók, mindenkiből mást és mást vált ki egy-egy kérdés. Van aki mellett elmegy, mert nincs dolga vele, másokat harcra buzdít, mint a triumvirátusotokat (:D) megint másokat talán belátásra.

Ez a blog nagyon jó példa erre, de attól szép az egész, hogy nem vagyunk egyformák.
És ráadásul néhányunkat önmérsékletre is tanít...:))

Aditi képe
Hát szerintem pedig még ez sem annyira lényeges, mint hogy
2011. június 08. szerda, 20:44 | Aditi   Előzmény

Hát szerintem pedig még ez sem annyira lényeges, mint hogy milyen tudatossággal adunk választ (ugyanezért utaltam arra, hogy ugyanígy különböző tudatossággal kérdezhetünk.)

az hogy "boldog vagyok", annyifélét jelent, ahány száj kijelenti.

De a boldogságnak, vagy bármilyen más kérdésre adott válasznak különböző szintű jelentése van, attól függően, ki válaszol, és milyen helyzetben.

arra, hogy "szereted-e a káposztafőzeléket"? lehet azt a választ adni "általánosságban", hogy "szeretem", (igen/nem), de ez sem fogja azt jelenteni, hogy mindig meg is eszem, és adott esetben nem fogom egyszer csak nem szeretni, mégis egy ilyen helyzetben adott ilyen válasz kielégítő lehet.

de ilyen, a szellemiségre és a szellemi létezésünk jellegére utaló kérdés és állapot esetében egy ilyen "általános" válasz keveset mond, és nem lehet tudni, valójában mit jelent. (Nem leegyszerűsít, hanem elnagyol.)

Ezért is kérdezik annyit.

pedig csak tisztázni kéne a fogalmat (írom itt nemtudomhányadszor de ez még valahogy mostanáig sem tudott feltűnni, pedig ez a legfontosabb az egészben na mindegy), és rögtön kiviláglik, hogy olyan állapotunkra kérdezünk itt rá, ami idő és téren kívüli, szellemi, vagy már tényleg nem tudom hogy nevezzem, ezért milliárd-féleképpen értik nevezik és értelmezik, és ugyan ennyiféleképpen félreérthető.

Ezért az erre adott igen nem válasz időleges, nem általánosítható, nem pontos, és továbbra sem derül ki, mit is takar valójában.

(persze attól még lehet ilyet csinálni, de mint szintén már írtam, inkább csak a beszélgetés kedvéért, sem minthogy meg is tudjunk valamit belőle.)

van aki ezt érti már, és van aki nem..

de attól, aki ezt nem érti, még nem boldog, amikor azt mondja. :)))))

Az életben persze ezt elfogadja az ember, vagy ha érdeklődik a másik, akkor megossza a szemlééletét, elmeséli az élményeit a saját boldogságáról.

Itt tulképp egy elméleti jellegű kissé filozofikus megvitatása folyik a témának és az élményeknek, ez nem a káposztaleves asztala a sarki bolt előtt, ezért megérdemelne egy ilyen kérdés némi fogalom tisztázást, és továbbra is úgy érzem, ha már ilyen kérdésekkel foglalkozunk, igenis meg kell tisztelni a témát és a hozzászólókat azzal, hogy nincs lecsapva a dolgok azzal, hogy "így szép és egyszerű"....

persze lehet valami egyszerű és szép, de attól még hamis.

(Pl a húgom hegedűje)

Summa summarum:

Ennek a szónak a szellemi értelmében itt senki sem boldog.

A sarki bolt előtt folyó mosolygós "hogy vagy?" "kösz jól" típusú beszélgetés erejéig többen azok.

A Mennyországban feltett ugyanezen kérdés esetében viszont mindenki az.

nem éreztem a helyzetet a helyzetnek megfelelően kezelve.
És jól tudom, hogy ezt jól látom, én ugyanis ismerem ennek a szónak a szellemi jelentését, amivel egyébként távolról sem vagyok egyedül, és már bocsánat, de amikor Marcsi néni azt hiszi és nyilatkozza, hogy "boldog ember", aztán betér a házába és szétveri a sodrófát a férjén, hadd jelentsem már ki, hogy én TUDOM, HOGY A BOLDOGSÁG NEM EZ. Még ha Marcsi néni azt mondja, és azt hiszi is.

csak ha ismered a dolgok szellemi természetét, azt, mi a DOLOG MÖGÖTT VAN, akkor láthatod a hegy tetejéről az egész tájat, az egész dolgot, magadat és akkor már másokat is benne.

Ennyi.

ha akarjátok tanulhattok ebből, mint ahogy én is abból, ahogy reagáltatok rám, és magából a kérdésfelvetésből is, természetesen.

ha akarjátok, nem.

Namaszte

a3140a képe
Szia Aditi! Én megértettem, hogy miről szól a
2011. június 08. szerda, 22:35 | a3140a   Előzmény

Szia Aditi!
Én megértettem, hogy miről szól a hozzászólásod.
Igazad van, a szokványos perspektíva nem teszi lehetővé a boldogság elérését.
A boldogság helyett jobban szeretem a szabadság kifejezést, mely persze mást jelent, de ugyanakkor magában foglalja a boldogság minőségét is, mint halmaz a részhalmazt.
A teremtett világ kettőssége kizárja a folyamatos boldogság tapasztalását.
Csak amikor képes vagy kívülállóként szemlélni a folyamatosan változó teremtett világot, akkor leszel képes szabaddá válni és szabadon megélni az egységben a részt, boldogságodat nem befolyásolva tapasztalni az "egy" vetítővásznán megjelenő "többet".

Ademon képe
Ezzel egyetértek, de ez a kívülállóság nem egy illúzió abban az
2011. június 08. szerda, 22:45 | Ademon   Előzmény

Ezzel egyetértek, de ez a kívülállóság nem egy illúzió abban az értelemben, hogy csak virtuálisan (elmében) lettél független?

Aditi képe
A szemlélés nem egy elmebeli állapot, hanem egy önátadással
2011. június 08. szerda, 23:23 | Aditi   Előzmény

A szemlélés nem egy elmebeli állapot, hanem egy önátadással átélt, szeretettel és öröm-érzéssel kísért szabadság-állapot, amelyben minden élő iránt ugyanazt a szeretetet érezzük, BÁRMILYEN.

Ha kívülálló vagy, az valóban elmebeli állapot, elméleti, objektív, száraz, szív nélküli.

Ez egy lényeges és döntő különbség.

Ezért nem megy ez a világ semmire végső-soron a sok agymunkájával, meggyőzéssel, logikával, hatékonysággal, objektív nézőponttal, nézet-egyeztetéssel..... mert nincs benne szív (szellem/tudatosság.)

pedig már Jézus apánk is megmondta volt, hogy ha nincs benned szeretet, lehetsz te okos is, meg objektív is.... mit sem ér.

Namaszte

a3140a képe
Nem! Ezt a kérdést nap mint nap megkapom. Ez nem virtuális elme
2011. június 08. szerda, 23:28 | a3140a   Előzmény

Nem!
Ezt a kérdést nap mint nap megkapom.
Ez nem virtuális elme állapot, mert nem rendelkezik az elme minőségeivel.
Az a tudatosság, amelyet élek, folyamatos "Én vagyok" tudatosság és fennmarad az elme mind három állapotában, tehát a mély alvás állapotában is.
Az elmém alszik és én ezt tudatosan megtapasztalom.

Ademon képe
Se ha tetszem azt az elméd egy része nem alszik és az figyeli az
2011. június 08. szerda, 23:30 | Ademon   Előzmény

Se ha tetszem azt az elméd egy része nem alszik és az figyeli az alvó részeit?

a3140a képe
Nem, mivel én már tudom, hogy mi a különbség Önmagam és az elmém
2011. június 08. szerda, 23:33 | a3140a   Előzmény

Nem, mivel én már tudom, hogy mi a különbség Önmagam és az elmém között.
Engem már nem tud átverni az elmém.

Ademon képe
Ki az aki tudni szokta, és ki az aki téved? Ki határozza épp meg
2011. június 08. szerda, 23:36 | Ademon   Előzmény

Ki az aki tudni szokta, és ki az aki téved? Ki határozza épp meg a kit? :)

a3140a képe
Az elmén belül ezt káosznak hívják. Amikor túllépsz az elmén,
2011. június 08. szerda, 23:49 | a3140a   Előzmény

Az elmén belül ezt káosznak hívják.
Amikor túllépsz az elmén, tudni fogod mit beszélek.

Ki figyel,kit?:) Csak szubjektum van,nem lehet objektum,mert
2011. június 08. szerda, 23:49 | Éva.   Előzmény

Ki figyel,kit?:)
Csak szubjektum van,nem lehet objektum,mert akkor már másról van szó:)

a3140a képe
Na látod Éva! Pörög ez az oldal, ha kellőképpen felidegesítjük
2011. június 08. szerda, 23:51 | a3140a   Előzmény

Na látod Éva!
Pörög ez az oldal, ha kellőképpen felidegesítjük az egókat. :)
Csak te tudod, miért írtam ezt. :D

Hát igen ezt kéne már megérteni,persze nem fontos,csak ha éppen
2011. június 09. csütörtök, 0:12 | Éva.   Előzmény

Hát igen ezt kéne már megérteni,persze nem fontos,csak ha éppen a megvilágosodásról esik szó.

,,Ki figyel,kit?:)
Csak szubjektum van,nem lehet objektum,mert akkor már másról van szó:)''

És akkor megy a vita,meg a durváskodás,amikor a legalapvetőbb dolgok sincsenek megértve...
ami még nem is lenne baj,csak akkor ne a másik legyen már a hülye,meg a rossz.:)))

a3140a képe
Annyiszor elmondtam már, amit te már rég megértettél. Két dolog
2011. június 09. csütörtök, 0:31 | a3140a   Előzmény

Annyiszor elmondtam már, amit te már rég megértettél.
Két dolog kell a megvilágosodáshoz.
1. megértés
2. személyes tapasztalat
Ezen kívűl persze jól el lehet beszélgetni bármiről, csak nincs értelme. :D

Aditi képe
És igen!!! :) átadom a szót. :) Namaszte
2011. június 09. csütörtök, 22:24 | Aditi   Előzmény

És igen!!! :) átadom a szót. :)

Namaszte

Aditi képe
Na végre, ez már közelít. és itt jön egy igazán izgalmas kérdés
2011. június 08. szerda, 23:18 | Aditi   Előzmény

Na végre, ez már közelít.

és itt jön egy igazán izgalmas kérdés számomra.

A szabadság és a boldogság egy legutóbbi megélésem kapcsán úgy tűnik, mintha nem ugyanaz a szint lenne!!! Mintha a boldogság éppen egy emelettel feljebb lenne.

Azóta ezen morfondírozom, hogy megéltem, mert olyan nagy hatással volt rám, és azóta keresem ezt a rezgést folyton tudat alatt.

nagyon érdekes.

U.I.: nemrég rajzoltam egy macskát egy nyolcas alakzattal a fején. Utólag megnézve elég egyiptomi macska kinézete van, és a feje feletti két kör akár a hetes-nyolcas csakra is lehet. lehet, hogy megtapasztaltam a nyolcast?????

(mostanában kirajzolom a tudatalattim)

Mondjuk mindent vitt..... Ezért írtam, hogy még magasabb szintnek éltem meg, mint a heteset. pedig már az is elég csúcs.

a3140a képe
Na! :) Erre már van értelme értelmesen válaszolni. :) A
2011. június 08. szerda, 23:23 | a3140a   Előzmény

Na! :)
Erre már van értelme értelmesen válaszolni. :)
A boldogság még mindig nem a legmagasabb rendű állapot.
A szabadság a legmagasabb rendű állapot.
A szabadság tudatállapotából képes vagy szemlélni a boldogság állapotát.
Fordítva ez nem lehetséges.

Aditi képe
nemtom. Nálam, mint ha fordítva lett volna. Volt a szeretettel
2011. június 09. csütörtök, 22:36 | Aditi   Előzmény

nemtom. Nálam, mint ha fordítva lett volna.

Volt a szeretettel szemlélés, az egység megélése, energia, méhek, meg ilyesmi.
Ebben már a szabadság felszabadító ereje is benne van, anélkül nem is lehet az egységet és legmagasabb szeretet-minőséget megélni. Most-ban vagy, szabadon. Tök jó.

De: ezután, volt egy olyan, amiben benne volt ez, és plusz egy olyan minőség, ami minden más földi érzésnél erősebb volt, és leginkább ahhoz hasonlított, mint amikor b voltam altatózva (drogozva a kórházban :), édes volt, és olyan boldogság, amit tényleg képtelenség leírni. felülről öntött el (nem a szívemből !), teljes, totális ellazulás, d eközben teljesen a testemben voltam, és minden ízében érzékeltem. (Szóval nem voltam bódult, vagy homályos, mint amikor be vagy rúgva, vagy drogozva, de a jó része teljesen ott volt mégis.)

nem olyan volt, mint a szexuális vágy, vagy a szerelem, de még azoknál is erősebb volt. De tiszta.

Tényleg nem lehet leírni, de sokkal nagyobb ereje volt, mint az egység és szabadság-élménynek.

Az kellett hozzá, anélkül ezt nem lehet elérni, de ez annál még több volt.

Mondom: a boldogság nem érzés, és nem pusztán megelégedettség, és szerintem nem is csak szabadság, és egység.

Még magasabb szinten van a tudatban.

Én most így éltem meg.

namaszte

U.I. a csakrák és az energetika ismerete nálam része a tudatosodásnak. nem kötelező, zenélni sem az, mégis zenész vagyok. :)
Attól, hogy valamit ismersz még nem kell azonosulnod vele, nekem segít és érdekesnek találom, és meg is élem, nem csak agyalok rajta, mint az ezoterikusok. (Bár volt olyan időszakom is..:)

Feliratkozás Hírlevélre