Pánik = Halálfélelem? | Önmegvalósítás.hu

Pánik = Halálfélelem?

Itt a sztorim volt a pánikolásaimról, ami már úgy érzem elhanyagolható tényező. Viszont a témát nem törlöm, mert a hozzászólásokban jó pár építő gondolat van a pánikbetegséggel kapcsolatosan, ami másnak/másoknak még jól jöhet...


Beküldte: | 2010. jan. 20. szerda - 16:47

Hozzászólások

33 hozzászólás
kancsokanna képe
A tudatod egy élő transzformációs eszközöd bármihez
2010. január 31. vasárnap, 17:24 | kancsokanna   Előzmény

Nem egészen „meglopás”-ként fogalmaznám, hanem inkább úgy, hogy a meglopottság érzéseden keresztül megközelíthetőbb vagy, mert ez van előtérben a hiedelemrendszeredben, mondjuk amikor energiarendszereddel való rendelkezésről elmélkedsz, akár azt is mondhatnám, hogy ezen az érzésen keresztül megszólíthatóbb vagy bizonyos kölcsönhatás(ok)ra.

Valójában ami az energiarendszerünket s energia kölcsönhatásainkat illeti sokkal komplexebb dolgokat csinálunk, aminek nem vagyunk/leszünk teljes tudatában. Az energiák mindig a legkisebb ellenállás irányába mozdulnak el, s a hiedelmek, legfőképpen asszociációkon keresztül lépnek egyik valóságmezőből a másikba, egyik hiedelemből a másikba, s ezen elv alapján csoportosulnak egymáshoz. Minden egyes felismerés alkalmával, mivel az energiafeszültségek kiegyenlítődnek, az energetikai rendszer kénytelen átszerveződni, s szükségszerűen az egymáshoz való viszonyuk is megváltozik, újfajta összefüggések jönnek létre.

Nálad, ha megkérdezlek, önmagadon belül, találtál-e választ magadnak egy korábbi bejegyzésedre, ami azt hiszem arról szólt, hogy ha 3 hónap volna hátra az életedből miket szeretnél megtenni? Kaptál-e magadnak kielégítő választ? Szerinted van-e köze a pánikhoz, vagy halálfélelemhez?…Én, látok oksági viszonyt…minden valaminek a kölcsönhatásában létezik, egy „határidőzített” halálnak „elébe nézni” „kicsit” megszorít a válasz és értékek keresésében is…Most ezt hozom fel példának, hogy akár csak ennyiből is lehetne pánik érzeted.

Attól, hogy tudatosan a problematikádról leveszed a figyelmed, még nem mondd semmit sem arról, ami lappangva zajlik benned a tudatalatti szinten. Hasonlatképpen olyan, mint egy antivírus program ami a háttérben fut…de fut. Bármely önmagadnak feltett kérdésre megkapott kielégítő válasz feszültségoldónak kellene lennie, s bármely megválaszolatlannak tűnő kérdés ami per pillanat, úgy tűnik elvesztette aktualitását de nem jutott megfelelő válaszhoz fenntartja magának a létjogosultságot pszicho-dinamikai szempontból, hogy kirúgjon a hámból ha érintettnek érzi magát. S végül, amikor „megoldódik” valami akkor valamit egyrészt magadban továbbviszel, nem vész a semmibe, másrészt „később” előveszed, vagy felülvizsgálat miatt, vagy megerősítés végett. „Mintha már ismernélek” féle „találkozások”.

Rendszerint egy kérdés minősége meghatározza a válaszok minőségét is. Vagyis nem mindegy hogyan kérdezel, mert elsősorban magadtól kérdezel, mindig azt kutatód, hogy önmagadon belül éppen milyen egy-egy érzés „paramétere”, gondolatisága, vagy akár történetének valódisága. A válaszoktól elvárni a véglegességet kicsit meredek, mert amúgyis folyton változol, s folyton valamit mindinkább igyekszel befogadni. Bármi jelentkezik a tudatodban, azt valahogy rendjénvalóvá kell tenned magadon belül.

„A” valóság a számunkra a maga teljességében nem létezik, s senki sem él benne, csak mindenki egy valóságszeletben a maga sajátos valóságérzékelésének paraméterei között értelmezi a világot(Chomsky, Shelle Rose)(s innen a sok félreértés is egymással való kommunikációnkban)…és mindenki megvalósíthatja saját hiedelmét, ezért van, hogy az, amit egyszer megélsz, az a számodra valóságos referenciapontként él tovább.

kristálytiszta léterős gondolatokat :) mindannyiunknak
Anna

Miért vannak1 ezek az érzések benned, mit akarnak mutatni neked?
2010. január 22. péntek, 20:27 | Névtelen (útkereső)

Nekem ha valami problémám adódik mindig azt kérdezem hogy mi dolgom van ezzel, és hogy mi a sors célja vele.
Addig szerintem teljesen felesleges bármilyen módszer, mert csak ideig óráig hathat.
Arra kellene rá jönnöd előbb, hogy miért vannak ezek az érzések benned, mit akarnak mutatni neked.
Én ehhez csak mint asztrológus tudok hozzászólni, és mivel ismerem a képleted, először egy e-mailt akartam küldeni, de aztán azt gondoltam hogy szerintem ez nem csak téged, hanem mindenkit érint akik itt beszélgetni szoktunk, mert ezt az egészet a skorpió jegy erőssége miatt kell megélned.
Na de nincs itt szerintem senki közöttünk, akinek ez a jegy ne lenne kiemelt vagy hangsúlyos.
Így tehát a tiédhez hasonló élménye bármelyikünknek lehet vagy volt is már.
Így mint mi is valamennyien, te is éled ennek a jegynek minden gyötrelmét és szépségét.
A Skorpió jegy a nyolcadik jegy, a nyolcadik ház pedig a ,,halál ház”. Azért teszem idéző jelbe, mert nagyon nehéz és nem is igazán jó ez a szó a nyolcadik házra, de mégis így van.
Nem csoda tehát hogy ezek az emberek találkoznak ezzel az érzéssel, illetve megtapasztalják azt az érzést, ami halálfélelmet okoz nekik. A lélek gyógyítói ők, és hogy tudnának másokon segíteni, ha saját maguk is tele vannak lelki problémákkal. Akik a lélekkel , a szellemvilággal foglalkoznak,azoknak meg kell tapasztalni a halált, hogy ne féljenek tőle.
Nem kis gond ez egyikünknek sem, bár a megjelenési formája mindanyiunkban más és más.
Mégis mindenkitől, aki erre az útra rá lép a sors vissza kérdez, hogy vajon éled –e?, félsz tőle?, mert másoknak papolni nagyon egyszerű.

Noa voltam
2010. január 22. péntek, 20:29 | Kassay Noémi   Előzmény

Bocs , nem jelentkeztem be.

Feliratkozás Hírlevélre