A csend | Önmegvalósítás.hu

A csend

07_tunderke_bi.jpg

Ült, hallgatott, jólesett a csend. Ezt nagyon könnyen megszokta, a nyugalmat, a természet hangjait.
Eszébe jutottak a tegnapi történések, mikor visszatért a városba ahol az élete nagy részét leélte.
Furcsa volt a zaj, az autókból kiordító zene, az utca lármája. Bántotta a fülét a harsányság.
Nem ment volna a városba, de a nénjét vitte kivizsgálásra.
Nagyon hiányoztak a barátok, azok, akikkel szerette a nagy beszélgetéseket, nevetéseket, kirándulásokat. Azt hitte majd hiányozni fog a város, de ezt nem érezte, csak az emberek hiányoztak.
Pedig a barátok sorra látogatták és ő boldog volt, ha jöttek hozzá látogatóba.
Nem volt olyan hét mikor ne köszönt volna be valaki az ismertősei, barátai közül.
Amúgy még lefoglalták a házkörüli tennivalók. De ahogy kezdett fogyni a sürgős munka, úgy nőtt benne a hiány.
Persze ez nem volt akkora, hogy visszavágyott volna a városba.
Mert élvezte a reggeleket, mikor a kávéját az udvaron elkortyolgatta, hallgatta a madarak énekét, figyelte a cicák lustálkodását. A nyugodt beszélgetéseket, a kertészkedést az édesanyja kertjében, az is jó volt, hogy úgy osztotta be az idejét, ahogyan akarta.
Rengeteget meditált, kiüresített, mert az elmúlt időszakban nagyon kifáradt.
Végre volt ideje olyan dolgokra, amire már régen nem.
A körülötte levő csendet az is növelte, hogy nem hallgatott rádiót és a TV-t sem üzemelte be.
A falu egy völgybe feküdt, így a mobiltelefonon is ritkán érték utol, nagyon figyelni kellett arra, hogy hová rakja a telefonját, mert különben elérhetetlen volt. Szeretett volna elérhető maradni sokak számára.
Mivel nagyon kevés emberrel érintkezett, akik a világ folyásáról tájékoztatták, nem nagyon sejtette mi zajlik a világban. Nem is nagyon érdekelte.
Nagyon egyformán teltek a napok, ami egy kicsit a gyerekkori nyaralásokra emlékeztette. Ez egy kicsit zavarta, mert vele mindig történt valami, most meg nem. Persze ez így nem igaz.
Időnként úgy érezte magát mintha a semmiben úszna, látta amint csak úgy úszik és úszik, majd lebeg.
Időnként rátörtek gondolatok, azután magára hagyták. Volt ideje visszaemlékezni élete eseményeire, számadást is készíthetett volna, de csak szűken összegzett, nem rágódott a múlton.
A jelen annál többször felzavarta, feltört egy, egy dolog, amin nem tudott túllépni egykönnyen.
Nagyon nehezen hitte el, hogy jár neki a jó. Lehet jó munkája, jó párkapcsolata, egyszerűen csak elfogadnia kell, hiszen már régen vágyott erre.
Most a hitrendszerét kellett helyretennie és az önértékelésén is volt még mit dolgozni.
- Térj magadhoz végre!- mondta magának.
Rájött miért is vágyott oly régóta a csendre, mert a csendben talál vissza önmagához.

Beküldte: | 2010. júl. 08. csütörtök - 08:07

Hozzászólások

3 hozzászólás
Michaelita képe
megható
2010. július 08. csütörtök, 20:21 | Michaelita

Nagyon szépen, meghatóan sikerült leírnod a csend áldásos hatásait.

Örülünk az életed ilyetén alakulásának, a lelked boldog szárnyalásának.
Megérdemled, hogy mindez így is maradjon, megérdemled a jót, a szeretetet, a boldogságot, az örömöt és élvezd mindezt bűntudat nélkül! Jár Neked, ez Isteni örökséged!

Köszönjük, hogy megmutattad nekünk mire változhatnak a dolgaink és megérthettük, hogy az elengedett dolgok helyébe mennyi jó léphet be, ha hiszünk benne.

SZABÓ GABRIELLA képe
Michaelita
2010. július 09. péntek, 12:48 | SZABÓ GABRIELLA   Előzmény

Nagyon köszönöm.
Kívánom mindenkinek a szépség pillanatait!
Szeretettel

hermess képe
H: Kifigyeltelek! :DD
2010. július 09. péntek, 13:22 | hermess   Előzmény

Gratulálok, Gabi, a videódhoz az Életelem.hu-n!

Bár az még a Csend előtt születhetett... Én azt hiszem, megtörik idővel ez a jóleső csend körülötted megannyi baráti nevetéssel és jókedvű beszélgetéssel!

Amikor eljön az ideje. Lehet, hogy most az írásé jött el?

Feliratkozás Hírlevélre