Egy kis spirituális egyveleg :) | Önmegvalósítás.hu

Egy kis spirituális egyveleg :)

Tegnap éjszaka rám jött az írhatnék, és bepötyögtem a jegyzettömbbe egy "rövidke" esszét, amibe megpróbáltam belesűríteni az elmúlt 1-2 évem tapasztalatait. Gondoltam bekopizom nektek(:D):

Az ember igazából egyetlen egy dolgot nem tud: azt, hogy valójában ezen az egyetlen egy dolgon kívül mindig mindenki mindent tud.

Az elme elhiteti velünk, hogy még ezt és ezt nem tudjuk, és még ezt és ezt meg kell tudnunk, mielőtt meghalunk. Ez tart minket mozgásban. Hogy azt gondoljuk, a boldogsághoz még kell valami. Még meg kell tudni valamit, amit most nem tudunk.

Csak hát a mindennél többet nem lehet tudni. Ezt az egyet kell megtudnunk, hogy igazából már rég mindent tudunk. Innen a világ k*rvanagy boldogtalansága, és elégedetlensége. Megállás nélkül kutatjuk, hogy mi kell még a boldogsághoz, a teljességhez, és észre sem vesszük, hogy azért nem találjuk, mert egyszerűen nem létezik ilyen. Nincs, ami kell. Mindenünk megvan, mindent tudunk, ami a boldogsághoz kell.

És a boldogságban pont ez a gyönyörű! Hogy nincsenek feltételei. Azzal, hogy megszülettünk, és létezővé váltunk, mi magunk lettünk a boldogság. Ezért is van, hogy amikor a boldogságot keressük, akkor nem mást keresünk, mint a valós Önmagunkat. Azt az állapotot, ahol nincsen semmi, csak a feltétel nélküli boldogság, és az ezzel járó feltétel nélküli szeretet. Ez a természetünk.

Amint megszületünk, az első érzésünk a boldogság. A létezés szeretete. Gondoljunk csak bele! Hiszen előtte órákon keresztül vergődünk egy szűk folyosóban, és küzdünk azért (édesanyjánkkal egységben), hogy a szabad levegőre jussunk, és felsírva magunkba szívjuk az éltető oxigént, és ezzel megkezdjük földi pályafutásunkat. Csak próbáld ki, hogy leülsz csenben, lehunyod a szemed, és visszatartod a lélegzetedet addig, amíg csak bírod. Figyeld meg micsoda öröm ezután magadba szívni az első lélegzetet! És most képzeld el ezt élesben! Hogy nem te teremted a szituációt, hanem egyszer csak jön. Kilenc hónapon át semmi bajod nincsen, biztonságban vagy egy burokban, és egyszer csak jön egy szituáció, amikor órákon keresztül küzdesz minden egyes oxigén-molekuláért, és bármelyik pillanatban meghalhatsz. Ugye örülsz, hogy túlélted? Akkor már remélem azt is érted, hogy miért mondom, hogy az első érzésünk az öröm, a boldogság.

Csak hát amint az első lélegzetvétel megtörténik, egyből beindul az elme is, hisz az oxigén az éltető eleme. Amint először megtapasztalod a természetedet, Önmagadat, a boldogságot, a lét szeretetét, az elméd máris beindul, mert az elme telhetetlen. Mindig több és több kell neki. Már az első pillanatban képtelen elfogadni, hogy a boldogság érzését nem általa értük el. Ezért ahogy beindul, máris elkezdi magába szívni, és eltárolni az összes információt, aztán pedig megszállottan keresi, hogy melyik külső információ okozza azt az állapotot, ahol a boldogság van. Egyszerűen nem tudja feldolgozni, hogy ahhoz az állapothoz ő nem kell. Vagyis hogy kell, de csak mint alkotóelem. Nem mint gyártó, hanem egy egész részeként. Egyszerűen elég a jelenléte. Ez óriási kudarc neki, pedig egyébként teljesen evidens, hogy nem tudja előállítani azt, aminek a része. Ez olyan, mintha azon gondolkodnánk, vajon hogy lehet létrehozni az emberiséget, miközben az már réges rég létezik, sőt mi magunk is a része vagyunk.

Létrehozni bármit, ami nem múlandó, csak a boldogság állapotában lehet. Akkor hogy tudná az elme létrehozni a boldogságot bármivel? Hiszen a boldogság része. A boldogság állapotában keletkezett ő maga is. A boldogság teremtő ereje hozta létre, ő meg egyből leválik róla, és teremteni akar ő is. Anélkül, hogy újra eggyé válna vele. Így persze, hogy nem tud, csak múlandó dolgokat alkotni... Addig, amíg nem ismeri fel, hogy csak akkor képes a boldogságra, ha eggyé válik vele, addig folyton folyvást azt a tudást keresi, amivel létre tudja hozni a boldogságot. Finom kis paradoxon, de hát az egész élet az, nemdebár?

Azt hisszük, hogy a boldogsághoz vezet bármi féle út, pedig valójában a boldogság az út mindenhez. És az út itt van bennünk. Mi magunk vagyunk az út, a boldogság. Vegyük már észre! Vegyük már észre, hogy túlgondolkodjuk a boldogságot! (Meg úgy általában mindent) Minden egyes erőfeszítésünk, és gondolatunk csak eltávolít a boldogságtól, és közelebb visz a szenvedéshez.

Megtervezzük a boldog jövőt, csak éppen a boldog jelentől zárjuk el ezzel magunkat. Merengünk a múlt a boldog pillanatain, és áhítozunk róla, hogy majd újra megtörténik, csak azt felejtjük el, hogy akkor, ott, a múltban is csak azért történt meg az a boldog pillanat, mert nem egy másikról álmodoztunk, hanem hagytuk, hogy megtörténjen. Hagyd hát most is! És hagyd mindig! A boldog pillanat itt van mindig, minden egyes pillanatban. Hiszen ez vagy Te, és ez vagyok Én is, és ez Mindenki, és Minden. Az Univerzum, a Mindenség maga a boldogság, a szeretet. Ez az egy konstans, minden más múlandó.

És mindig meg van a lehetőségünk, hogy önmagunk legyünk, hogy Mi legyünk a boldogság. Csak a szabad akaratunkon múlik, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel. Ekkora gyönyörű ajándékot kapni, mint a szabad akarat! Ezt csak nekünk, embereknek adta meg az élet. Minden más lény determinálva lett ezen a bolygón. Igaz, boldogtalanul sem tudnak élni, de boldogan sem. Nem kapták meg a szabad akaratot, hogy választhassanak. Mi viszont megtaptuk. Azzal, hogy kijelölték nekünk a tiltott gyümölcsöt, megkaptuk a lehetőséget, hogy szabadon döntsünk a boldogság, a Paradicsom, a szeretet, és a szenvedés, a boldogtalanság között.

Azáltal, hogy ily módon megkaptunk mindent, amit csak lehet (ennél többet ezen a bolygón nem lehet, jobb ha belenyugszunk), megkaptuk azonban a félelmet is. Ezért folyton attól félünk, hogy valamit még nem tudunk, valami még nincs meg bennünk. Pedig beláthatnánk, hogy az, hogy ez egyáltalán az eszünkbe tud jutni, pont annak a jele, hogy minden megvan bennünk. Ugye ezek a fránya paradoxonok...? Pedig gondolj csak bele, láttál már félő virágot, vagy félő állatot? Mondhatod, hogy igen, de csak azért, mert azáltal, hogy megkaptad az elmét, és a szabad akaratot, megismerted a jelenséget, és elnevezted "félelem"-nek. De az állat ezt egyáltalán nem félelemnek éli meg, hiszen ő szabad akarat, és elme híján nem is tudja, mi az a félelem. Ő egyszerűen csak ösztönből védi az életét. A félelmet csak mi ismerjük! Csak mi kaptuk meg a lehetőséget a szabad akarat által, hogy megteremtsük a félelmet. És ha már megteremthetjük, akkor miért is ne teremtenénk meg, ugye?

Egyébként én azt mondom, hogy a félelemnek is meg van a szerepe. Ha meg tudjuk úgy élni, ahogyan azt kell, akkor az egyik leghasznosabb dolog, amit teremtettünk. Így, hogy már "létezik" legalábbis. A létezése előtt én személy szerint nem hiányoltam volna, de hát ezen már nem tudok változtatni. Azzal a két évtizeddel az életem elején, ami alatt mások életét éltem, és kénytelen voltam átvenni az engem körülvevő, és befolyásoló emberek félelmeit, már nem tudok mit kezdeni. Megtörtént. Viszont a félelemmel magával már hála Istennek lehet mit kezdeni. Meg van rá a lehetőségünk, hogy túllépjünk rajta. És ez a szabad akarat szépsége. Különben minden ember nyomorultul halna meg. Igaz, a félelem sem létezne a szabad akarat nélkül, de inkább legyenek félelmeim, amiken túl tudok lépni - mert most már túl tudok - és mellé lehetőségeim, mint hogy se félelem, se lehetőség.

A félelem ugyanis az egyik legnagyobb lehetőség. Mert amint túl tud rajta lépni az ember, azonnal a boldogság lép a helyére. Az emberek ott rontják el, hogy a félelmeiket nem lehetőségként kezelik, hanem ellenségként. Küzdenek, harcolnak ellene, el akarják nyomni minél mélyebbre. Csak hát bármi ellen harcolsz, annak valójában csak erőt adsz. Így van ez a félelemmel is. Minél jobban küzdesz ellene, minél mélyebbre akarod elnyomni, annál erősebb lesz, és mivel egyre mélyebbre erőszakolod, egyre mélyebb rétegeidet fertőzi meg, és egyre nehezebb lesz túllépni rajta. Az élet pedig egyre gyakrabban sodorja eléd, hogy egyszer és mindenkorra szabadulj már meg tőle, lépj túl rajta. Egyre gyakrabban adja meg a lehetőséget, hogy végre boldogsággá alakíthasd, de Te még sem élsz vele. Mert nem látod benne a lehetőséget. Azt hiszed rossz dolog, pedig ha nem létezne, Te sem léteznél.

Itt EGY-ség van kérem szépen. Akár észrevesszük, akár nem, de semmi sem választható el semmitől. Ez az egész itt EGY nagy valami. Nem kell ezt atomokra, meg részecskékre bontani, és sz@rrá analizálni, egyszerűen csak jelen kell lenni benne, és máris megérted az egészet. Amint részesévé válsz az Univerzumnak, a boldogságnak, a szeretetnek, többé nem akarod majd boncolgatni. Rájösz, hogy minél apróbbra bontod, annál kevesebb köze lesz a valósághoz. Olyan ez, mint a fájl-tömörítés. Minél kisebbre csomagolod, annál jobban torzul az egész, annál nagyobb az információveszteség. Itt EGY-gyé kell válni mindennel, ahhoz hogy átlásd. A minden pedig maga a boldogság. Abban benne van már minden. A félelmeid, a bánataid, az emlékeid, a szereteted, a gyűlöleted, Te, Önmagad.

Az egyetlen dolgunk, hogy elmerüljünk ebben, és akkor megnyílik a valóság, az ÖRÖKKÉVALÓSÁG kapuja. El kell merülnünk Önmagunkban, és megértünk MINDENT. Nem fogjuk már tovább keresni a boldogsághoz vezető utat, hanem egyszerűen eggyé válunk a boldogsággal, és minden út a miénk lesz. Ha jön egy félelem, tudatosítjuk magunkban, és boldogan átéljük gondolkodás nélkül, mert tudjuk, hogy ez is az EGY része, ez is Mi vagyunk. Ismerjük már majd Önmagunkat, és ezzel igazából a félelem meg is szűnik, mert a félelem az Önismeret hiányából fakad. Minden "rossz" dolog az Önismeret hiányából fakad, és minden "jó" dolog abból fakad, hogy az adott helyzethez már kellő Önismerettel rendelkezünk. De ez az egész attól még EGY. A "rossz" dolgok is valójában Mi vagyunk, és a "jó" dolgok is. És amint ezt megértjük, és eggyé válunk Önmagunkkal, máris el is tűnik mindkét kategória, csak az EGY marad. A boldogság, a szeretet, az Önvaló, Isten, az Univerzum, bárhogy is nevezzük, de ez vár ránk. És ennél többet nem is érdemes a jövőben merengésre áldozni, mert csak odébb toljuk azt a jövőt. Kezdjünk el ÉLNI, Most! :)

Na hát ennyi lett. Miközben írtam, rengeteg dolog esett le az életemmel kapcsolatban, amin akkor, amikor történt, úgy átszaladtam, hogy fel se fogtam, viszont olyan hatással lett "hosszú" távon az életemre, hogy hihetetlen. Megértettem pár álmomat, észrevettem pár összefüggést, és elég éles körvonalak rajzolódtak ki bennem Önmagamról, és a még előttem lévő útról, úgyhogy néha nem árt így mindent kiírni magamból, ami jön, nem csak egy adott topikot boncolgatni. :) És most kicsit erőre is kaptam, és kezdem látni az Önmegvalósításom útját, csak sokan elleneznék a környezetemben, amire készülök. De azt hiszem megértem annyira, hogy végre a lábamra álljak, és ne hagyjam magam befolyásolni. :) Úgyhogy hamarosan el fogok tűnni egy jó időre, csak még felkészülök lelkileg a várható következményekre, meg pontot rakok néhány I betűre az életemben, hogy ne hagyjak itt semmi befejezetlen dolgot. :)

Beküldte: | 2010. szep. 06. hétfő - 12:27

Hozzászólások

24 hozzászólás
Mire készülsz
2010. szeptember 06. hétfő, 17:26 | Éva.

Mire készülsz Spiridíno?
Csak utána akarod elmondani ,igaz?

Érdekes én ma reggel ,ébredés után gondolkodtam ugyanezeken a dolgokon.
Csodálkoztam,mikor elkezdtelek olvasni,de végül is már megszoktam a szinkronicitást ezen az oldalon.

Ademon képe
Bocs , hogy most
2010. szeptember 06. hétfő, 17:34 | Ademon

Bocs , hogy most belepofázok, de néhány gondolatot had írjak le :)

"Az elme elhiteti velünk, hogy még ezt és ezt nem tudjuk, és még ezt és ezt meg kell tudnunk, mielőtt meghalunk."

Kissé olyan ez mintha az elme egy ellenség lenne. Mintha születésünktől fogva azért lenne, hogy minket cseszegessen :)
Szerintem az elme egy kiváló eszköz, amit tudni kell használni. Számomra az életben az elme egy nagyon jó dolognak számított és számít most is. Nem hitet ő semmit sem el velünk, nem egy személy aki ellenünk fordul. Tévedéseink nekünk lehetnek, rajtunk függ, hogy mit mire használunk és mennyire tudjuk használni.

"Amint megszületünk, az első érzésünk a boldogság. A létezés szeretete."

Biztosan így van ez? Nem tagadom, de nem is esküdnék meg rá :)

"Ezt csak nekünk, embereknek adta meg az élet. Minden más lény determinálva lett ezen a bolygón."

Ez viszont egy marhaság :) De szerintem nincs olyan, hogy "ember". Vagy ember mint faj, de hogy létezne külön olyan az állaton túl, hogy ember azt nem hiszem. Állatok vannak, és amit mi embernek nevezünk az valójában maga Isten személye, formai kivitelben. Mi is állatok vagyunk, és nem hiszem, hogy csak nekünk lenne szabad akaratunk. Mitől lennénk ilyen kiváltságban? Az ember szereti kiemelni, hogy ő különlegesebb, jobb. Valóban így lenne?
Úgy gondolom, hogy csak formai különbségek vannak közöttünk, de hogy jobbak lennénk? Mihez képes? :)

"De az állat ezt egyáltalán nem félelemnek éli meg, hiszen ő szabad akarat, és elme híján nem is tudja, mi az a félelem."

Figyelj, ránézek egy félő emberre és egy félő állatra is nincs különbség. Az állatban és érzem a lelket, a tudatot, Istent, mindent amit egy emberben. Az utolsó hangyában is ott van az isteni szikra, és nincs benne kevesebb mint egy emberben. Lehet, hogy nem annyira kreatív, lehet, hogy nem olyan jól "beszél", vagy kifejező, de ettől még ott van minden benne.
Életem egy részét ennek a dolognak a tanulmányozására szenteltem, és elég biztosan ki merem ezt jelenteni. Vagy van az állatnak is megvan mindene, vagy nekünk nincs semmink se. Ezek a dolgok, hogy az ember különb az emberi egoizmus találmányai. Az ember külön akarja választani magát a természettől; sértené az önértékelését ha állatnak neveznék. Rámondani egy állatra, hogy nem érez, és nincs szabad akarata, bocs de ez nagy szamárság.

"Itt EGY-ség van kérem szépen. Akár észrevesszük, akár nem, de semmi sem választható el semmitől. Ez az egész itt EGY nagy valami."

Ez csak a fentieket igazolja :)

"A minden pedig maga a boldogság"

Szerintem a tudat alaptermészete a csend, a béke és az ebből fakadó egyensúly. A legtöbb dolog is a világban az egyensúlyra törekszik. A gumit megnyújtod visszaugrik, ha a a tenger felkorbácsolódik idővel lenyugszik. A boldogság egy érzelmi állapot, egy járulékos dolog. Nem tart örökké, de jelzi, ha valami "felemelkedés" történt.

Egyébként az írás szép lett, véletlenül se minősíteni akarom, mert így önmagában szép megfogalmazás. Néhány dologgal nem értek egyet... Istenem ez van :D

Az ember szereti kiemelni
2010. szeptember 06. hétfő, 20:45 | joke (útkereső)   Előzmény

Kedves Ademon . Állat-Ember témában teljes mértékben ugyanezt gondolom,érzem. már régóta várom hogy valaki írjon róla. köszönöm hogy ilyen szépen megfogalmaztad. üdv.

szeges képe
Ember, állat...
2010. szeptember 06. hétfő, 20:48 | szeges   Előzmény

Emberállat? :)

Ademon képe
Így van :)
2010. szeptember 06. hétfő, 20:58 | Ademon   Előzmény

Így van :)

Ademon,az ,,állati''
2010. szeptember 06. hétfő, 23:47 | Éva.   Előzmény

Ademon,az ,,állati'' dolgokban teljesen egyetértek veled,mégis azt kell mondanom,hogy az ember MEGHALADJA az állati állapotot,azért ember.

Nem akarok itt filozófiai vitákba bocsátkozni,csak egy egyszerű példa.
Nézd meg a magzat fejlődését.Hányféle állati állapoton megy keresztül,és mindegyiket meghaladja,ha úgy tetszik elutasítja,mert Ember.

Az Ember a ,,teremtés koronája '',csak most nem méltó rá.

Ha valaki jobban szereti ,tiszteli,csodálja az állatokat nálam,azzal kezet fogok.
Mégis el kell mondanom,hogy az állatoknak valóban van lelkük,de nem egyéni lélek ,mint az embernél,hanem csoportlélek.
És fájó,de az ,,Isteni szikra '',csak is egyedül az ember privilégiuma,az állatnál nincs ilyen.
Sőt, /bármily felzúdulást kelt is,sajnos/ előfordul az is ,hogy némely embernél is hiányzik ez az Isteni szikra.
Az állatnak lelke van ugyan ,de Isteni Önvalója csak az embernek van.
Ettől még minden létező isteni eredetű,miután rajta/Istenen / kívül nincsen más./de azért nem mindegy,hogy mennyire ,,lefokozott'' állapotban,vagyis hogy figyelembe kell venni egy hierarchiát,mert erre épül a megnyilvánult világ. Az Egységet azonban ez nem zárja ki.
Ez lenne a szerény véleményem.

Ademon képe
Én nem azért mondom ezt
2010. szeptember 07. kedd, 0:15 | Ademon   Előzmény

Én nem azért mondom ezt mert így gondolom, vagy ezt szeretném, hanem azért mert így Tapasztalom. Most én vagy kivételesen is egy emberbőrbe bújt állat vagyok, vagy ilyen magas "szinten" vagyok vagy mi? :)
Nem látok az állatban semmivel sem kevesebbet, még a logikailag nézve is így látom logikusnak. Pedig elég sokszor végig gondoltam már.

"Az Ember a ,,teremtés koronája ''..."

Ki lehet jelenteni, hogy az ember különb, de ugyan mitől? Mit jelent a teremtés koronájának lenni? Nem "ezotérikus" hiedelmekre lennék kíváncsi, hanem felfogható észérvekre.

"Isteni Önvalója csak az embernek van."
"És fájó,de az ,,Isteni szikra '',csak is egyedül az ember privilégiuma,az állatnál nincs ilyen."

Mert? Komolyan kijelenthetjük ezt ennyire magabiztosan? :)
Akkor én mit látok a kutyámban és a molylepkébe, meg a főnökömben egyfolytában??? :D

"Hányféle állati állapoton megy keresztül,és mindegyiket meghaladja,ha úgy tetszik elutasítja..."

Nem utasítja el. Ez egy biológiai folyamat. Minden evolúciós fázison keresztül megy az embrió, amin a faj keresztül ment, de pl. ízeltlábúvá nem alakul, egyszerűen azért, mert soha nem is volt az a múltban se. Ez egy jól lekövethető folyamat, semmi köze az emberi "istenkedéshez".

"...némely embernél is hiányzik ez az Isteni szikra."

Mindenkiben megvan, különben nem élne, nem érezne, nem értene... stb.

a félelem
2010. szeptember 07. kedd, 11:11 | Ramina   Előzmény

Szia Spiritourus!

Csak a félelemre reagálnék a hozzászólásodból.
Én is sokat olvastam arról, hogy átlépjük a félelmet stb.
Te is azt irod , a félelmet át lehet lépni a szabad akarat által.
Hát, nekem ez soha nem ment.
Az érzések, nem az akarat befolyása alatt állnak.
Nem lehet akarni ezt vagy azt érezni.
Az érzések és az akarat két külön világ.
Ha elhatároztam szabad akaratomból, hogy nem félek, akkor is féltem. Nem tudtam eltüntetni a félelem érzését. Persze az elején még próbálkoztam, azzal, hogy beleéltem magam meg bebeszéltem magamnak, hogy "lám, már nem is félek" de később kiderült, hogy csak ügyesen elfojtottam.

Sokat figyeltem a félelmeimet és rájöttem, hogy el kell fogadnom, ha ott vannak, ezt tudatositanom kell és ennek ellenére meglépnem a dolgaimat. A félelem-barátommal együtt. Akkor jelentősen csökkent a félelem érzése bennem és a fókusz a pozitivabb - nem gátló érzelmeimre terelődött.

Sokan, te is , úgy beszélnek a félelemről, mint aminek egyszer vége lehet. Egyszercsak végetér a félelem...átlépünk rajta stb.
Nem hiszek ebben, ez egy teória, illúzió, önbecsapás.
A félelem, mint érzés, része az emberi érzéseknek, amelyek mindig is voltak és lesznek az emberi lényekben. Ezért vége sincs. (sem kezdete) Nem lehet túllépni rajta egyszer s mindenkorra. "Leküzdeni" meg pláne nem, de ebben te is egyetértesz velem.
Ha az élet egyik területén gyengül is a hatása, egy másik területen, pl. egy új szituáció révén,vagy egy más életszakaszban ismét "találkozhatunk" vele.
De ez nem baj.Ez igy normális.
Azt hiszem, hogy az egy teljes félreértés, hogy lehet félelem nélkül élni vagy hogy ez is egy cél lenne.

A gyakorlatban, magamon inkább azt látom:
vagy a félelmet kiváltó/fenntartó lelki okokat tudom oldani (önismeret) vagy a félelemmel együtt csinálni a dolgomat - és ekkor "inaktivvá" válik. Legalábbis, domináns érzelemből átmegy egy jelentéktelen érzelemmé, aminek már nincs gátló, negativ hatása rám nézve.

szeges képe
A félelem jó...
2010. szeptember 07. kedd, 11:23 | szeges   Előzmény

...és egészséges, ha figyelmeztető de nem uralkodó.

Ha hiszünk magunkban és abban, hogy éppen ott és éppen akkor helyesen gondolkodunk, cselekszünk, akkor a félelem elcsitul, mert nincs erő, ami táplálná... :)

A félelem szerintem a
2010. szeptember 07. kedd, 12:39 | Éva.   Előzmény

A félelem szerintem a biztonság érzésének a hiánya.

Én oda eredeztetném ezt,hogy számomra teljesen megszűnt ez az érzés /félelem/
amióta teljesen evidens számomra,hogy van valamiféle isteni gondviselés,és semmi igazán rossz nem történhet velem.

Én ebben élek,meg sem fordul a fejemben,hogy bármi baj is érhetne esetleg,teljes bizonságban érzem magamat.
Lehet hogy hülye vagyok,de ez működik már nagyon rég óta,pedig nem mindig volt így korábban.

Lehet ,hogy hihetetlen ,de egyszerűen nem tudom,mi a félelem e miatt,és bár próbálom felidézni,de emlékem sincs már róla.
Én úgy gondolom,hogy ezt a biztonságot,egyedül a hitemnek köszönhetem,hogy már nagyon rég óta,nem ismerem ezt az érzést,hogy félelem.

Ha valaki nem teljesen materialista,tudnám ajánlani ezt az elképzelést,ami nekem is segített,hogy komolyan hiszem,hogy minden értem történik,bárhogy is alakul az csak az én érdekeimet ,fejlődésemet szolgálja.
Vigyáznak rám,hogy a hajam szála sem görbülhet,segítenek,terelgetnek,tanítanak és mindig az történik,ami éppen nekem a jó,még ha esetleg azonnal ez nem is derül ki.

Elég ezeknek a dolgoknak a tudata bennem,és teljes biztonság érzésem van,ami pedig kizár mindenfajta félelmet. /olyan fokon,hogy még az ajtót sem szoktam bezárni csak ,ha elutazom/

Lekopogom,idáig működött ez a dolog,még negatív tapasztalat nem ért ez ügyben.
Azért írtam csak le,hátha valakinek van kedve kipróbálni.
A teljes ,tökéletes nyugalmat el lehet érni vele.
Aztán ,hogy valójában ez a helyes megoldás e ,nem tudom,de hogy nekem jó az biztos.

Ademon képe
Kicsit olyan, mintha
2010. szeptember 07. kedd, 13:22 | Ademon   Előzmény

Kicsit olyan, mintha elhitetnénk magunkkal, hogy minden rendben a "realitást" félretéve. Végülis igen, lehetséges, bár Isten meddig szándékozik vigyázni rád? Örökké, vagy előbb-utóbb felnőtté kell válni? :)

Én úgy vagyok ezzel, hogy ha önerőből szeretnék élni, akkor ehhez fontos, hogy ne riadjak vissza semmiféle eszköztől se ennek érdekében. Viszont akkor le kell mondani a világ megváltásról is. Hát ez van... majd a világ megváltja magát ha akarja (nem mintha kéne is) :)

Nem akartam ragozni ezt a
2010. szeptember 07. kedd, 13:57 | Éva.   Előzmény

Nem akartam ragozni ezt a dolgot Ademon,gondoltam másnak is vannak ilyen jellegű tapasztalatai.

Nem a gyermeki vak hitről,mesevilágról beszélek,hanem amikor rájössz,hogy több vagy,mint amit a tükörben látsz magadból,és vannak magasabb kiterjedéseid,ahova tudsz kommunikálni,mi több oda vissza működik a dolog.

Nem a ,,kaporszakállúra gondoltam,akinek én vagyok a ,,liblingje'',és vigyáz rám,hanem neki is vannak lefelé kiterjedései,amiktől valamikor elszakadtam ugyan,de a kapcsolatot megtaláltam. /ezért beszéltem fentebb hierarchiákról/.

Épp jó ,hogy beszéltél a megváltásról,merthogy ehhez is az kéne,hogy egyesülni tudjak ezekkel a magasabb ,,részeimmel''.hogy vissza tudjam állítani ezt a jelenleg kissé ,,lefokozott isteni állapotomat''
Az ebbéli tudatom,meg a biztonságérzésem,amiről fentebb beszéltem már megvan,de a mikéntjét még nem tudom ennek az egyesülésnek,úgyhogy én is csak a sötétben tapogatózok.

Szóval szerintem az embernek a saját maga megváltásával kell törődnie,nem a világéval,mert az az övével automatikusan meg fog történni.
Ha kicsiben elgondolod,hogy ha benned helyén vannak a dolgok,akkor érdekes módon a világ is körülötted valahogy sokkal inkább rendben lesz. /Ez tapasztalat,azt hiszem nem vita tárgya./
Ha ezt nagyban elgondolod,akkor egy estleges felébredésnél,megvilágosodásnál,tulajdonképpen magaddal együtt az egész világot is megváltod,mivelhogy az a Te tudatodban van./már mint a világ/
Vagyis ,ha veled ez megtörténik,a világgal is ugyanúgy.

Más: a másik blogodban kérdeztél a felébredésről,és beszéltetek Alfa Omegával a Szolipszizmusról.
Válaszoltam neked,jó nagy címszóval,de már nem mentél vissza.
Kíváncsi lennék a véleményedre. /ahogy Te is kérdeztél engem/

Üdv: Éva

Ademon képe
Értem, hogy mit mondasz, de
2010. szeptember 07. kedd, 14:41 | Ademon   Előzmény

Értem, hogy mit mondasz, de mi van akkor ha valaki úgy dönt, hogy "emberként" szeretne élni tovább?

Volt már igen magas tapasztalatom, mégis affelé megyek, hogy nem akarok egész életemben utána sóvárogni.
Teszem azt, nem azért jöttem a Földre (csak példának), hogy Isten eszköze legyek, hanem azért hogy kalandozzak emberként, embertudatban? :)

(A hozzászólásod melyik blogban volt, már nem nagyon találom? Esetleg linkeld be, ha emlékszel rá merre van.)

Domoszlai Katalin képe
Évával értek
2010. szeptember 07. kedd, 14:49 | Domoszlai Katalin   Előzmény

egyet, mert a tapasztalatom az, hogy a félelem egy meghatározott rezgésű energia, amit transzformálni lehet magasabb rezgésűvé. Legegyszerűbb módja nekem legalábbis a mudra, ami kéz jógát jelent, van " oltalom-mudra" és "ősbiztonság" mudra a félelemre. Mudrával az Isteni energiát töltöm be, megemelve a saját rezgés szintemet. Ez nem jelenti azt, hogy mi bábok vagyunk, hanem egy biztos hátországot tudunk a magunkénak, ahová bármikor fordulhatunk. Tolle szerint ha a félelem nem a jelenben történő fenyegető helyzet miatt keletkezik, tehát a jövőre irányul, akkor nem más, mint illuzió, az egó által elképzelt jövő nem létezik.

Bizonygatni az igazamat felesleges, meg kell tapasztalni.

Kati ,ez a hozzászólásod
2010. szeptember 07. kedd, 16:10 | Éva.   Előzmény

Kati ,ez a hozzászólásod számomra ,,történelmi jelentőségű''.
Gyorsan átnéztem a blogot,hogy én vagyok e az az Éva ,akivel egyetértesz ? :)))

Még mondja valaki,hogy nincs Isteni gondviselés,amikor antagonisztikusnak tűnő ellentétek,csak úgy varázsütésre megsemmisülnek,és a felek egyszer csak elkezdik érteni egymást.
Először Erika ,aztán Te .

Egyikre sincs más magyarázatom,csak az amiről fentebb beszéltem.
Hallelujah ! merthogy az előzmények után nem tudok mást mondani.
Csodák pedig vannak ! És ez már az a régió,amiről én beszéltem.

Csak azért tettem publikussá ezt a dolgot,mert amit írtam fentebb,ahhoz azonnal bizonyíték is kerekedett.:)))

Domoszlai Katalin képe
:-)
2010. szeptember 07. kedd, 16:36 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Az én utam nem teljesen "önátadásos", életterületenként és szakaszonként váltakozik az ön-megvalósító a misztikussal, amikor bölcsen belátom, vagy épp belebukom és azért adom át a vezetést a Felsőbb Erőknek.

Minden antagonisztikusnak tűnő ellentét eltűnik, ha az ember teljes mértékben elengedi az elvárásokat, nem a különbözőségekre helyezi a figyelmét, hanem az azonosságokra :-)

Na azért időnként én is
2010. szeptember 07. kedd, 17:32 | Éva.   Előzmény

Na azért időnként én is előveszem az oly sok hivatkozást megélt keleti tanaimat.

Időnként muszáj,kell a kontroll,hogy ,,tudjam ki is vagyok''.)))
Azért nem lehet semmit ész nélkül csinálni,illetve magasabb szinten biztos lehet,
de nekem még fontos,a kontroll,és hogy gondolkodjak.
/Ez nem az agyalást jelenti./

,,Minden antagonisztikusnak tűnő ellentét eltűnik, ha az ember teljes mértékben elengedi az elvárásokat, nem a különbözőségekre helyezi a figyelmét, hanem az azonosságokra :-) ''

Bevallom töredelmesen én ez ügyben semmit sem tettem,merthogy számomra nem is volt ügy,tehát csak azt szerettem volna érzékeltetni,hogy anélkül,hogy én bármit is foglalkoztam volna ezzel /még gondolatban sem/, Erikával is meg Veled is,az én szemszögemből varázsütésre vett 180°-os fordulatot a dolog.

Egyébiránt valóban változtam,de erről Ti nem tudhattatok , max. valami ,,rejtett csatornán'' keresztül,
és akkor már megint oda kanyarodhatok vissza,ahonnan kiindultam fentebb.
A kör bezárult. :)

jaguar képe
egyetértek,
2010. szeptember 07. kedd, 16:16 | jaguar   Előzmény

egyetértek, én is ezzel nyugtatom magam amikor az itthon tornyosuló csekkekre nézek.:) illúzió parázni rajta, eddig is volt valahogy mindig, ezután is meg lesz oldva valahogy.

Jól csinálod Jagu! Én
2010. szeptember 07. kedd, 16:45 | Éva.   Előzmény

Jól csinálod Jagu!

Én kipróbáltam mindkét verziót,csak az örökös aggodalmaskodásban kicsit tönkre mentem.
Azóta a körülmények mondhatni ugyanazok,de mégis minden ,,parázás'' nélkül oldódik meg.
Pedig nem nyertem a lottón,de valahogy úgy alakulnak a dolgok,hogy simán rendben lesz minden.
Erős a gyanúm így utólag,hogy pont az örökös aggodalmaskodásommal idéztem elő anno a nehézségeket.
Úgyhogy ,csak lazán Jagu,hittel és bizalommal.
Nekem ez jött be,csak ajánlani tudom.

Adamon ,ez nálam is sokáig
2010. szeptember 07. kedd, 15:15 | Éva.   Előzmény

Adamon ,ez nálam is sokáig ingadozó volt hogy most megvalósítás,vagy emberként...
Ezt mindig az határozza meg,hogy mivel azonosítod magadat,az Isteni mivoltoddal,mert akkor evidens,annak az állapotnak a visszaállítása,vagy egyszerűen,csak arra az állapotra való felébredés.
Ha az emberi mivoltoddal,és a világgal,amit tapasztalsz,akkor ugye inkább ember maradnál.
Én is elcsábulok sokszor,bevallom,és ilyenkor az ember arra törekszik,hogy minnáél tovább kihúzzam az emberi állapotot./erre ugye vannak filozófiák,praxisok,bár igazi alkímisták már szerintem nme igen vannak,de Taoista gyakorlatokkal is kicsit ,,csalhatunk''
Ami engem mégis a Metafizikai megvalósítás felé terelget az az,hogy másképp gondolom a reinkarnációt,
nem abban ringatom magamat,hogy majd én születek újjá és folytatom,hanem úgy gondolom,hogy az a lélek,a Szűcs Évának pedig itt és most van csak lehetősége bármire is.
Ne egós dologra gondolj,ez inkább valami felismerés,és felelősség tudat,nehéz elmagyaráznom...

Szóval az emberi mivoltot egyféleképpen lehet tovább vinni/a világkorszak végéig,azt hiszem csak addig.../,
tehát ez a kereszténység üdvözülés lehetősége. Ez az egyetlen individuális lehetőség,ahol emberként létezel tovább a ,,keresztény mennyországban'',bár másfajta /romolhatatlan / testben.
a keleti tanokban,mindenhol ezt az emberi állapotot meghaladod,sőt van ahol még Isten feletti állapot is elérhető./Nirvána és társai/.
Nem tudom,a gondolkodásommal ezt a metafizikai megvalósítást díjazom,de a szívemmel,még mindig egy ezoterikus keresztény utat gyakorlok./és fentebb is arról beszéltem/

Úgyhogy az emberi állapotot,itt a földön is kicsit kitolhatod,vagy üdvözülsz,mert ott megőrizheted azt.
A többi megvalósítási út,éppen hogy nem az emberi állapotról szól,és elméletileg,a létező sokféle állapotából kifolyólag bárhogy ,,elsülhet'':)))

a link:
/hát ez nem jött össze/ :),

szóval az Ezotéria és gyakorlat blogban van,és nagybetűkkel szedve a tárgymező /szolipszizmus,felébredés,álomszimbolika/
kíváncsi lennék a véleményedre,mert ott a Te kérdésedre válaszoltam ezt/

Ademon képe
Na arra már válaszoltam,
2010. szeptember 07. kedd, 17:45 | Ademon   Előzmény

Na arra már válaszoltam, de nem pont neked :)

"Én" és "Magam" blogomban

"Szerintem a világ úgy" bekezdéssel (kb. a 2. oldal 1/3-nál)

Köszi.
2010. szeptember 07. kedd, 17:47 | Éva.   Előzmény

Köszi.

kancsokanna képe
hangulat szokások
2010. szeptember 07. kedd, 13:35 | kancsokanna   Előzmény

szeintem az ÉRZÉSEK azok megszokás-reakciók, amolyan rövidített (shortcuts) minősítési válaszaink az eseményekre. Márhogyne lehetne átnevelni, más reagálássá?

A félelemnek véget vetni nem lehet…nem másért de csak egyfajta energiállapot, aminek bizonyosfajta rezonanciaszintje van s amire egyszerűen csak ráhangolódunk, s felismerjük önmagunkon belül annak ami.

Az „ezotérikus” félelem csak elhiteti veled, hogy tehetetlen vagy vele szemben, holott nélküled sohasem tudna megnyilvánulni a „valóságban” a megfelelő szokás-idegpályán keresztül…ami lehető teszi, hogy az adott állapot rezonanciára rá tudsz hangolódni. Nem átlépni kell, megszüntetni, stb., még nem is a tulajdonod…pusztán létállapot…önkifejeződési lehetőség, amivel élsz vagy nem élsz, ahogyan megtanultad csinálni…mert amit csinálsz ismételten, az szokásoddá válik s öntudatlanul reagálsz.

Amiben nem hiszel, azt valóban sohasem fogod tudni megvalósítani vagy sohasem fogsz tudni ráhangolódni.

:) AnnA

Szia ! ne kérdezz senkitől
2010. szeptember 07. kedd, 17:06 | Névtelen (útkereső)

Szia !
ne kérdezz senkitől semmit csak lépj az önmegvalósítás útjára és menni fog most legalább ráébredtél a saját lényed valódi küldetésére amely ott szunnyad mindenkibe csak van aki fel ismeri van aki nem de nem kell kilépni a világ színpadárol ,hogy létre hozd hiszen ez a minden napok része . csak egyszerüen !
üdv.

Feliratkozás Hírlevélre