DRH - a Teremtés Könyve
Mi a Teremtés Könyvében rejlő igazság?
Érdekes módon a Teremtés Könyve az egyik az Ószövetség három könyve közül, amelyekre erős kineziológiai tesztválaszt kapunk. (a Zsoltárok, illetve a Példabeszédek Könyve) A teremtés könyve kijelenti, hogy a teremtés a nem-megnyilvánuló sötétségből, forma nélküli ürességből világosságként és formaként jelent meg Isten szellemének, az Isteni Lényegnek az akaratából. A világosság létrehozta az akaratot és a formát, majd növények, halak, madarak és a többi állat fokozatosan fejlődő formájában elsokasította az életet.
- koverellenor blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
91 hozzászólásEmberből van Zsuzsa is, és nem "halni készülő" bb, mint Én vagy Te. :)
A lehetőségek is adottak, Neki is, Nekem is, Neked is.
-miért ragasztod hozzá akár 1szerephez, vagy 1pillanatához vagy 1állapotához?
+: ha buddhista alapokról fésülöd egybe Zsuzsa "vallomásait" szerintem nem merűlne fel/ vagy nem így amiket érzel.
SŐT!
...Ő maga hordozza állítólag már 8 hónapja... :D
Csak ha valaki egy rövid íráson belül leírja, hogy nem tud meditálni, mégis tudja, mit lehet elérni benne, majd ugyanott leírja, hogy mit oldott meg meditációban, az már kicsit zavarosnak tűnik...:)
És itt most csak egy hozzászólásáról beszélek!
Drága Claryssza! Most Élek, és a még teljesebb életre készülök. Remélem Te is... :D
Ebben igazad van, én magam ragasztom magamhoz ezt az állapotomat. VAgy valami ragassza hozzám, ezt is mondták már nekem.
A meditációról fogalmam sincs, nem tudom, az hogy akkor a kienziológus tartja a homlok-tarkó tartást, meg ott van az energiáival, az nem csinál-e velem valamit hogy meg tudjam csinálni. Tehát amit magamtól nem tudnék. Ja, és ez még akkor volt, amikor meg se próbáltam meditálni, volt pár ilyen oldás, eszembe se jutott hogy ez meditáció. Csak jóval később tudtam meg, addig nem is hozott szóba ilyesmit a kineziológusom. (mármint, buddhista meditációkat csináltam régebben, de azok nem magamról szóltak sose, nem az én problémáimról, nem belső kommunikációról, stb. Ott ugye nincs is 'én'). Számomra ez a téma tök új.
Úgyhogy nem érdekel, hogy ez zavaros, mert magam sem értem, nekem főleg zavaros. Az alapján ami az oldásban volt, és hoyg kiderült ez meditáció volt tulajdonképp, meg tudom itélni, miket lehet abban megoldani. Ha nem tévedek.
És én kb 2 hónapja próbálom a meditációt, azt hiszem nem tudom, de valaki meg mondta, a belső gyermekes dolog meg ezek azt mutatják, hoyg tudom. Nekem fogalmam sincs. És mivel eredméynre nem jutottam vele, azt gondolom, nem tudok meditálni.
Vizsgáljuk meg "buddhistául" is.
"Az ember állandó változásban él. Létezési formájának alapeleme a változás, amelytől mégis minden ember fél. A félelem oka a megszokásból és a ragaszkodásból ered, abból, hogy a kialakított szokásrenden alapuló „élet” megváltozhat, netán elveszhet. Pedig ez szükségszerű.
Minden változik: a személyiségünk ugyanúgy, mint minden körülöttünk. Ami a változatlanság illúzióját kelti, az a változás mögött rejlő láthatatlan „lélek”, amelyet a tibetiek tiszta tudatnak neveznek.
Az, amit mi életnek nevezünk, valójában számtalan, egymástól szinte függetlenül létező időpillanat egymásutánja. A másodpercről-másodpercre történő változás minimális, ezért szinte észre sem vehető. Azonban ha megnézzük, hogy akár csak az elmúlt egy évben hová vezetett a harmincegymillió-ötszázharminchatezer másodperc, akkor láthatjuk, hogy az apró, észrevehetetlen változások milyen radikális állapotváltozásokhoz vezethetnek.
Éppen ezért az emberi élet, nem más, mint folyamatos állapotváltozások összessége, amelyeket az állandóság képzete fűz össze egyetlen lánccá. Az élet nem más, mint bardó, a megszületés és a halál közötti időszakban beálló állapotváltozás.
A bardó egyben egy tudatállapotot is jelöl, amelyben az ember éppen tartózkodik. A buddhista felfogás szerint az életünk állapotváltozásait leírhatjuk úgy, hogy a tudatállapotok változásairól beszélünk. A tudatállapot-váltás folyamata az átlagos tudatműködés mellett nem irányított, ezért gondolják általában az emberek, hogy az életük eseményei sorsszerűek, vagy esetlegesek. Az automatikus tudatműködés esetében ugyanis az adott személy tudattalan elvárásai, megszokásai és indítékai határozzák meg, hogy a következő másodpercben mit érzékel. Ha a tudati beidegződéseket felismerjük, és azokat módosítjuk, például meditációval, akkor a tapasztalás folyamata is megváltoztatható..."
(részletek Tarr Bence László: Tibeti Halálmeditációk – A halál értelmezése a tibeti buddhizmusban)
-ilyen kiindulásból is nézegessük azt a "maszkra-maszk" képet, vagy a többit amikről írsz Zsuzsának..
-Pont csak innen követhető amikről Zsuzsa "vallomásai" szólnak.
De köszönöm ezt az értékes információt. Buddhistát csak egyet ismerek, Anitát. Őt is csak az írásai alapján. Az Ő "vallomásai" viszont kemény munkáról szólnak és nem a dagonyázásról.
Zsuzsával nincs bajom, csak nem értem, nem találok logikát a működésében.
Biztos az én hibám, majd dolgozom rajta... :))
Én sem találok logikát a saját működésemben, úgyhoyg nem csodálom.
De eszembe se jutna valakiről azt írni, hyog hazudik, csak azért, mert nem értem, inkább megkérdezném, hogy bocsi, miért írod hogy nem tudsz meditálni, ha azt írod hogy ezt és ezt megoldottad benne, akkor hogy is van ez, most tudsz vagy nem tudsz és mi alapján írsz bármit? És akkor, látod, esetleg a válaszából megértheted. Bár értem, az is elég kaotikus, de én azt hsizem úgy már érthető mit mi alapján írtam.
Én nem vagyok buddhista, csak nagyon sokat foglalkoztam vele, és olvasok tibetiül, régóta, és sokat voltam jelen buddhista kolostorokban, lámák közt, egész 8 hónappal ezelöttig ez volt az életem, hogy ezzel foglalkoztam (nem mint buddhista hívő). Nyilván hatott rám, egy időben nagyon is, de nem az a világnézetem, bár ez adott nekem a legtöbbet eddig.
Ráadásul most olyan helyzetben vagyok, amikor világnézet sem segít, meg semmi se ami idáig fontos volt. Amin iszonyúan kétségbe is vagyok esve.
Viszont bocsánat, nem hiszem, hogy bárki meg tudja ítélni, ki végez kinél keményebb munkát és ki dagonyázik...
Nem tudsz???
Amilyen átfogó meglátásaid vannak Barátom, sok Buddhista (köztük én is!) meghajolunk előtted! átfogó látásmód= Tudod, h mégha szorult is a helyzet, ezt is el kell fogadni, és aztán tovább kell engedni, folyik a viz a maga útján! Azt is tudod, nincs igazán sem jó, sem rossz, nem igaz? Hányszor nyitottál már a szememen?
Inkább csak nem tudsz róla, de eleve igy élsz: megtartod az ütemet, mikor az elmélti tudás, a szellemi munka van, elmélkedsz, de ha felállsz a géptől, meg teszed a dolgod, amit az életed éppen eléd hoz.
Éled a szerelmet, éled az érzéseidet, akkor, ott, ahol éppen és ami megjelenik. és azt sem "esztelenül", még a végén kiderül, Buddhistább vagy mint én :D.
Tulajdonképpen ez a Buddha útja, ennyi :).
Az irásaim: gondolom nem a polgárpukkasztó FB-on olvasottakra gondolsz, ami szöges (!) ellentéte az ittenieknek :).
A belső munkát mindig megelőzi egy ilyen "önmagunkba bonyolódott fura állapot", visszanézve kicsit hülyének is érzem magam, ha rátekintek a "bajaimra", a kinaiak is vagy azt monják: bolond, vagy azt, h "hibás", defektes. De ez is csak egy lépcsőfok, ugyanolyan értékes, mint a belső munka, vagy a már letisztult állapot.
Zsuzsa?? Csak nem egy régi ismerős? ;)
Nem az FB-re gondoltam, bár ott is Te vagy, az is Te vagy, ott is felvállalod magad. Köszönöm, hogy ilyen kedveseket írsz.
A munka az munka, mindegy milyen, csak dolgozzon az ember...
Ami az utolsó kérdésedet illeti, szerintem is az. :))
Namaszte :D
akartam mondani Szegesnek én is:)
Szóval hajráááá Szeges kedves, világodban minden rendben van:)
És a "fura állapotokat" is hasonlóan gondolom.
Ugyan tízből tíz esetben én is pisztolyt nyomnék a "dagonyázó" kezébe, de ez a krízis Zsuzsánál nem erről szól -szerintem:)
-csak ezért szóltam. Uff
Azért ez nem semmi, hogy te tudod, kinek adnál pisztoly a kezébe, hamár dagonyázik (ami természetesen iszonyúan lenézendő és megvetendő szerintetek, holott csak teljesen emberi), és kinek adsz te más esélyt. Most bocsánat, de hogy lehet ilyesmit mégcsak leírni is? Nem magam miatt, de a tízből tíz miatt... Honnan látnád őket pont te helyesen?
Jó barátnak kemény beszéd a jutalma... tartja a mondás.
Kérlek, bocsáss meg nekik, nem tehetnek róla, nem tudják ki vagy.
Én....valamiért már látni kezdem.
...aranyos vagy! :D
Jól érzed, rendben van a világom, de akkor sem, (vagy talán pont azért nem?) értem, hogy mi ez a színjáték.
Csak nem egy "szent tehénbe" botlottam? :))
Mindenesetre nagyon érdekes, hogy amikor az indulat, harag szól belőle, akkor hirtelen elkezd helyesen írni, még a betűket sem keveri össze a klaviatúrán.
Amikor szelíd, szeretni-dédelgetni-pátyolgatni való arcát mutatja, akkor meg össze-vissza zongorázik rajta. Mintha két személyiség dolgozna benne(!)...
Az lesz majd az igazi Teremtés, amikor végre megtalálja az igazi Önmagát. :))
Köszi, szeges! Egyszer hazudok szerinted, mászor színjátékot rendezek, stb. És még viccesen ki is vagyok cikizve hogy nem találtam meg olyan szuperül még az igazi Önmagam, mint kéne vagy illene... Hát tudod, szerintem ez nem olyan vicces, de nem szégyellem magam, ember vagyok, és olyan amilyen, mégha pillanatnyilag tényleg két személyiség is dolgozik bennem (gépelési hibáktól függetlenül), amitől kurvára szarul is vagyok. Szeretném viszont kérni, hogy ne tegyél rám több megjegyzést. Ember vagyok, nem esik jól. Csak szeretném kérni ezt.
Tudomásul vettem... :)
De hát egy önmegvalósító oldal erről (is) szól.
Ha idehozod a problémádat, várható, hogy őszinte véleményeket is kapsz.
És legalább az is kiderült, amit most elárultál magadról. Ez is haladás, de ezen leginkább szakember segíthetne...
Köszi! Min segíthetne szakember? Azon, hogy még nem találtam meg az igazi Önmagam? Elég vicces lenne, de ilyen 'szakma' még nincs... A két személyiség nem gáz (és nem is haladás, tudom hónapok óta azt is mikor melyik van felül), hisz azért vagyok még életben, elvileg az pozitív :-)
(de nem skizofrén vagyok, csak küszködök)
De hagyjunk engem szerintem.
Jó öreg Szeges barátom,ha szépen megkérlek kinyitod a postafiókodat?
Puszi: Éva
Köszönöm. Nem várom el persze, hogy bárki megértsen (én sem értem magamat se azt ami történik velem)...
talán sejtem, nem a depressziv öngyi hajlam beszél belőled, hanem inkább vmi magasztos fájdalom.
Minden bántott, fájt a világban, nem értettem mit keresek én itt, mikor az emberek olyan rosszak. A tv-ét bekapcsolva sem birtam nézni a természetfilmeket, ahol az állatok vadásztak.
Szerintem nem vagy skizo (bár valahol mindenki az) . Van, amikor az elméleti tudás beszél belőled, van, amikor az érzelmeid. Mind a kettő más más tudatállapotot eredményez.
Állj meg inkább.
Ne keress logikát, meg kiutat, meg a magasztost, mert az NINCS! Csak önostorok.
Vedd észre, h TE nem is élsz! Mikor barátokkal is vagy, vagy jársz az utcán, csak a fájdalmad jár kétlábon. DE HOL VAGY TE??
Csak azért nem ÉLSZ, mert nem vagy ott, ahol a tested. Gondolataid messze járnak! Figyeld meg önmagad. Mikor ez a fájdalom van, akkor mindig máson gondolkodsz. Vagy a rég múlton, vagy a vágyakon, mi nincs, mi lenne jó. De egyik sincs. Az élet meg elmegy melletted. Csak történnek a dolgok, amiket észre sem veszel, mert nem vagy benne..
FIGYELJ! Légy ott és ahol, ahol éppen van a tested.. garantáltan elmúlik a fájdalmad, ha nem ezen a szemüvegen át nézel..
Túl sok elmélet kavarog a fejedben. Minek a tudás, ha csak betűk a fejedben! Próbáld ki, TAPASZTALJ! A saját bőrt nem lehet kihagyni, magunkkévá, természetünkké kell vállnia, különben semmi haszna. Tudni valamiről nem ugyanaz, mint megélni. Az elvek jók, szépek, csak végre a hétköznapokba kellene belecsempészned.
Ahhoz viszont tenni kell. Lépésről-lépésre, türelemmel, sok akarattal
Itt a kérdés az: akarod-e a változást?
Igen, abszolút igazad van, nem élek. De az van, hogy ezt nem bánom már. Ha összehasonlítom azzal, ahogy eddig éltem, és mire jutottam vele (nem elméletekben, nem, hanem az életem alakulásában), ezt a mostani állapotot is helyesebbnek látom. Nem valami magasztos miatt. Nem akarok ott és ahol lenni, ahol épp a testem, nem akarom jól érezni se magam (csak akr indul be a vészcsengő, amikor már elviselheteten a fájdalom, hogy talán ennél egy fokkal türhetőbben kellene mégis...) pedig apró dolgokban talán most is lehetne. És ennek nem az elvekhez, elméletekhez van köze (az egy dolog hogy itt leírtam pár dolgot, de nem agyaláson keresztül akarnék élni, ha akarnék). Most ezt tapasztalom és kész. Vagy én magam nem akarok kilépni belőle, de az okát még nem tudom miért, vagy valami valóban nem hagy kilépni belőle. Tehát egyenlőre nincs lépésről lépésre tevés, meg változás akarása.
Köszi a szavakat! Meg másoknak is. Mos eltűnök pár napra, hogy ne foglaljam a helyet minden más elől.
Zsuzsa olyat vettél magadra ,ami nem rólad szólt. /A te ügyed ugyanolyan fontos,mint ennek a blognak a témája/.
,,Most eltűnök pár napra, hogy ne foglaljam a helyet minden más elől.''
Nem erre vonatkozott az a megjegyzés,mi
szerint 30 valahány hozzászólás nem a blogról szól,mert ez minden bloggal így van.
Beszélgetünk és a téma kapcsán legtöbbször egész másra lyukadunk ki:)
És ramanovics sem ezért említette a buddhizmust,hogy annak nem siok köze van a bloghoz:)
Ami a magyarázatodat illeti,szerintem akkor lennél okosabb ,ha utána tudnál nézni,hogy ki akar meghalni,kinek van elege?
Ha elhiszem azt ,hogy a lélek nem okkal született emberként,és van valami ,,terve''
is ezzel az élettel kapcsolatosan,akkor nem gondolhatom azt,hogy ez a lélek,vagy legalább is az igazi,valódi énem ,aki pont hogy meg akart születni,az akarna meghalni? Ez nekem sehogy sem jön össze.
Gondolkodj ezen Ki az aki meg akar halni.
Hol van ez az érzés benned? Azt mondtad leginkább a tudatodban.Ez akkor nem lehet a tiszta tudatosságod,mert az a tiszta tudat most ezt az emberi létezést választotta,és akkor aki ki akar szállni,az mégsem lehet az...
És folytathatnám,de neked kéne ezen gondolkodni,és ez lenne az igazi meditáció
szerintem ebben az ügyben az előbbre vivőbb,ha e körül a gondolat körül
forogna a ,,meditációd''.
Én akarok meghalni,az én igazi lényem ,vagy
ki az, mi az, aki bennem meg akar halni???
Szerintem ez lenne a kulcs a problémád megoldásához.
Semmi gond Éva, ezen ne aggódj! Nem faragtak engem olyan fából hogy sírva elmeneküljek mégha bántanának is, de nem bántottak. CSak ez tényleg nem jön ide. Valóban igazad van, fogalmam sincs ki/mi az bennem aki ennyire meg akar halni, és Te már tudod, ahányfelé rohangálok, hogy kiderüljön, annál kevésbé derül ki, így annál rosszabb. Attól meg mostanra szintén besokalltam, hogy magamtól tudjam meg.... Csak úgy meg nem történik semmi... Ráadásul, hogy ezért meg ezért akarok ÉN meghalni, tök logikus és igaz... Szóval általában elhiszem. OK, ha mégis meditálni próbálok, megpróbálom amit mondasz, kideríteni... Mert már a belső gyermekre is mondták nekem, az tulajdonképpen szinte csak 'álruha', egyszerűen olyan képben jelent meg bennem, mert így feldolgozhatóbb számomra, de majd kiderül általa, pontosan honnan ered az érzés...
Nem is aggódom Zsuzsa,én tudom, hogy megoldod.
És rajtam kívül még gondolják egy páran így:)
Ha elgyengülsz ,vagy kérdésed van csak gyere,senki nem fogja zokon venni,hogy elvitted a blog témáját:)))
Nem! A családállításhoz nem kell az akaratod. Mivel éppen az a lényeg, hogy átadod a problémát, és mások lemodellezik a helyzetet. csakhogy aki volt már családállításon az tudja, hogy nem önkényes játékról, színjátékról van szó, hanem történik valami, amit nem tudunk megmagyarázni. Bele kerülünk valamibe, amit nevezhetünk családi léleknek, akasha krónikának, vagy morfikus mezőnek, vagy bárminek. A lényeg, hogy senkinek az akarata nem válhat ki semmiféle működést.
A családállítás éppen megtestesíti a közösségi létnek azt a minőségét, amelyre Jézus azt mondja, hogy ha ketten vagy hárman egy akaraton lesznek, (az én nevemben) Én is ott leszek.
Teológiai szempontból ez azt jelenti, hogy ő is ott lesz, hogy az Igazság nyilvánul meg egy ilyen közösségben. Hogy mit jelent Jézus nevében lenni az egy nagyobb lélekzetvételű gondolatmenet, most nem térnék ki rá...
Azt mondja Jézus: Én vagyok az út, az igazság, és az élet, én vagyok az ajtó, senki nem mehet az atyához, csak is én általam...
Ez a legnagyobb kijelentése... Ha érzek indíttatást majd kifejtem...
A te egész problémádat megoldhatod egy imával.
Nem is kell sokat mondanod, csak ennyit: Jézus bajban vagyok segíts...
Segítséged lesz... Önátadás, alázat, várakozás..
A meditáció fogalmának a jelentése a következő: Gondolkodás. Átgondolás, megfontolás. Konkrét dologról való gondolkodás. Meghatározott dologra való figyelés...
Be is csukhatja az ember a szemét, de nem feltétel.
Amit itt többnyire meditációnak neveznek, az mágia, okkultizmus, valami fizikai eredmény elérése akarat által...
Össze-vissza vannak keverve a dolgok és a fogalmak...
nem kell ezt túl spirázni...
Na ezt olvassátok el ,ha meg akartok szakadni a nevetéstől,hogy mit csináltak a Gilgames eposzból.
Elképesztő!!! :DDD
Így lehet bármibe belebeszélni bármit. És aki ezt olvassa és még nem olvasta az eredetit,azt azt hiszi erről szól:D
Hát paródiának jó,kétségtelen:)
http://paranormal.hu/plugins/content/content.php?content.46
Valami Daniken-komplexusos írhatta, az hétszentség :)
Nehogy azt hidd,hogy ez egyedi eset:)
Januárban volt itt egy nagy vita,mi szerint a Tabula Smaragdinában meg vagyon írva,hogy hol van elrejtve Thot űrhajója a nagy piramisban. És erről szintén valami,,komoly'' könyv beszélt...:)
Kénytelen voltam feltenni a Smaragd táblát,és minő harag kerekedett belőle.
Én ismerem azt a figurát aki ezt az ufós ötödik dimenziós felemelkedést hirdeti.
Sok "kurva anyázáson " vagyunk túl több fórumon keresztül, évek alatt. Egy jó ideje már nem beszélünk. sőt. te is ismered a diskurzus fórumról:Tamás...
Pedig nem egy buta ember, csak hát a maga sajátos világszemlélete erre sarkallja...
Ezt nem mondod? És ő volt rózsakeresztes????
Te ,ott nem ezt tanítják:)
De már chatelelünk,úgy tűnik:)
Máshol is tanult, nem csak a rózsásoknál :))))
Várj,megnéztem,ezt a Gilgames paródiát nem ő írta:)
,,szerzõ: Zavaczki János''
De akiről te beszélsz,az se kutya...emlékszem:D
De ne chateljünk itt,még ha igazunk van akkor se:)))