A szeretet két arca
A szeretetről írok néhány felháborító gondolatot! Sajnálom, ha rosszul érint bárkit, szándékos!
Szóval a legnagyobb transzformációs erő a világon a szeretet. Bármi, amire valódi szeretettel tudunk nézni, az megváltozik. David R. Hawkins leírja, hogy autóvezetés közben egyszer csak kiáradt a szívéből egy hatalmas energia, és előre hömpölygött. Amikor utolérte, akkor egy balesetet látott, ahol már el is kezdte a gyógyító munkáját. Hasonlóképpen történt vele az utcán sétálva, hogy egy kitörőben lévő bandaharcot akasztott meg a jelenléte. Pszichiáterként betegeket hoztak elé, akiket pusztán egy szeretetteli pillantással meggyógyított. Ugyan ez a Ho'oponopono működése is. Amikor reikis lettem, és megpróbálták beadni azt, hogy Jézus is reikivel gyógyított, akkor nagyon kinevettem őket. Nem mintha nem lenne nagyszerű dolog a reiki, csak már akkor is sejtettem, hogy a nyitott szívnél nincs nagyobb erő.
Ez mind szép, de akkor miért látunk annyi összetört, nyűglődő embert, aki szavaival szeretetről beszél? Talán azért, mert önvédelemből szeretgetnek. Béke és nyugalom szól a szavaikból, de a mögöttes érzés a félelem, sértettség és gyengeség. A tehetetlenség szeretettel való megideologizálása gyakori dolog. Számomra sem ismeretlen, elég gyakran belecsúsztam.
Ez pont olyan különbség, mint ami a közöny és az elfogadás között van. Gyakorlatilag a rezgésskála két vége. Az egyikben tehetetlen vagy, a másikban aktív,cselekvő a szeretet. Akár fizikai tettekben, akár szívcsakrából kitörő misztikus energia formájában.
A szülők elég sok hülyeséget a szeretet nevében csinálnak, de ha igazán mögé nézel, akkor csak félelmet, haragot, bizonytalanságot találsz. Az aggódás és a szeretet nem ugyanaz, bármit is állítson bárki. Viszont az is érdekes, hogy az aktív, cselekvő szeretet képes szigorként is megnyilvánulni. Jellemző a zen történetekre, hogy a mester néha odasóz egy jó nagyot tanításképpen. Egy pengével lehet ölni is, de egy életmentő műtét során szikeként nagyon hasznos is lehet.
Tudjátok hogyan kapta Dömdödöm a Négyszögletű Kerekerdőben a nevét? Randira ment, és el akarta mondani a szép lánynak, hogy szereti. Közben hallotta a poroszlót, aki náspángolva a gyerekeket azt mondta: „Én igazán szeretem a gyerekeket, de..”. Meg látta a gazdasszonyt, hogy átszól a szomszédba: „Én igazán szeretem magukat, de ha a tyúkjuk még egyszer...” És látta a kövér embert, aki azt mondta „Én igazán szeretem a hurkát!” Ezek után mondja a szép lánynak, hogy szereti? Odaért és átadva a virágot, azt mondta: dömdödöm!
Figyeld meg, hogyan is állsz ezzel a kérdéssel! Ha nem egy teljes elfogadással jár együtt az, amit szeretetnek gondolsz, vagy van benned elutasítás, sértődöttség, hiányérzet egyúttal, akkor legyen gyanús, hogy nem arról van szó, amit gondoltál. Pláne ha a viszonzatlanság miatti sértődöttségben leledzel. Ilyenkor jobb, ha őszinte vagy magaddal és dobod a védekezésed. Ne próbálj az agyaddal egóddal szeretni. Inkább valóban próbáld elfogadni a nehéz szituációhoz és emberekhez kötődő félelmeidet, sértődött motivációidat, és engedd el őket. Ezáltal egyre inkább megnyílik a szíved.
Persze a szeretetnek is vannak „fokozatai”! Az elején azokat kedveled, akik megfelelnek az elképzeléseidnek. Aztán azok is egyre jobban beleférnek a szívünkbe, akik kicsit nehezebbek. Végül mint a nap, ragyogunk mindenkire, egyformán. A Hawkins -féle szívcsakrás ügy már elég magas szinten működik. A végén azt látod, hogy minden atom az örömtől vibrál és a szeretet tartja össze.
A szerelem sem olyan egyszerű, mint gondolnánk, de erről legközelebb! :-)
- Palacskó_András blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
22 hozzászólásNem kell gyógyítani, ha a gyógyító lelke beteg, Nem kell tanítni, ha nincs elhivatottság. Nem kell reikizni, ha te is a szétesés határán állsz. Nem kell szeretni, ha éppen dől össze a világ. Vagy mégis?
akkor nem jön az energia , sőt , még azt a pár kulcsszót sem vagyok képes kimondani .
Viszont : Mindenkinél van betegebb , vagy hasonló gondú , akivel nem véletlenül fut össze , és lehet , hogy a saját bennseje is kissé rendeződik a másikkal való törődés adta haladék ideje alatt , de legalábbis nem zilálódik tovább a fenenagy önvizsgálódástól és öngyógyítástól , a figyelem és akarat erőlködésétől .
Ha épp dől össze a világ , szerintem akkor kell akkor kell igazán a szeretet , fogódzó magamnak , másnak , ( felhőágyban lebegés a szakadék fölött ) . Az elhívatottság nélküli tanítást én is hiteltelennek és erőltetettnek érzem . Vagy mégse ? Üdvözlettel : felacsó
Én úgy gondolom, az a szeretet, amely nem feltétel nélküli, az csak a gyűlölet másik arca.
Tehát nem is szeretet, valami másnak kéne hívni. Szóval szerintem 1 szeretet létezik, az igazi, a többi az valami más, kevésbé tiszta érzelem.
Persze ez csak az én véleményem...
Shy
Én úgy gondolom, tudatosság függő inkább a dolog. Tapasztalatom: voltam már olyan szinten szétcsúszva, hogy a lelkem annyira fájt, hogy az eremet tudtam volna harapni kínomban. Aztán abban a pillanatban, amikor az ismerősöm kért tőlem "segítséget" a Reiki kezeléssel, OTT voltam, jelenbe mentem át, az agyam mókuskereke helyett. Két dolgot eredményezetett: 1. a "páciens" kapott egy nagy lökett Isteni szeretetet
2. az agyam is végre szembesült a forgószéllel, így a középpontomba visszatalálva már nem is volt akkora baj a "baj".
Nem beszélve arról, hogy nem én vagyok a Nagy Fehér Mágus, nekem csak annyi volt a dolgom, hogy Figyeljek, nyíljak meg, a többi meg megy magától.
Skarma:
Ha az Egóban él az ember tudata, akkor erre képes. Szeretni mindenki tud, csak a megélését, kifejezését tanuljuk a környezetünk mintáiból (is). Ezért feltételhez kötött, mikor merem kiengedni, mikor zárom magam. Nekem nem tetsző dologgal kapcsolatban inkább el akarok határolódni, ilyenkor, olyan, mintha a csakrámat is zárnám, mint egy kaput:jaj, be ne jöjjön. Mikor meg az ellentétje igaz, kitárul az ajtó.
Meg kell tanulni, hogy a kapu mindig nyitva legyen. Akkor tudod megélni a feltétel nélküli szeretetet.
Az, hogy ilyen dolgokat tesznek a szeretet nevében sokrétű dolog. Durva példa: mikor egy kiskutyát fegyelmezel, hogy jöjjön a hívó szóra, mindvégig ugyanúgy szereted, csak azt is tudod, lesz olyan eset, ha hívnod kell, nehogy egy autó elüsse, stb. Az, hogy valóban ki milyen érzelemből mit tesz, az adott féltől függ. Van aki, ha a gyereke kihozza a sodrából, pedig évekig türelmesen nevelte, mégis elcsattan egy pofon, akkor úgy érzi, szétszakad a szíve. Valóban szereti, de a határokat akkor is fel kell állítani.
Van, aki viszont tényleg hatalmi helyzetnek érzi, hogy ő szülő. Attól ő még szereti ugyan a gyerekét, csak inkább a tudata abban van, hogy ő a főnök. Rendszerint ilyen minta él benne, aminek meg akar felelni.
Egyszóval: mindig ott van a szeretet mindenben. Csak a tudatunk fókuszál, mint egy részeg szamár. De attól, hogy nem tudunk róla, létezik.
Szerintem nincs mindenben ott a szeretet. Egy csomó dologban még szeretet sincs. A hatalmi helyzetekben, irigységben, félelemben, kapzsiságban, és gyűlöletben egyáltalán nem gondolom, hogy ott lenne.
Szerintem meg igen :)
Próbáld ki: ha csekket adsz fel a postán, vagy valami bánt, fáj, félelem gyötör, vagy valaki beléd köt az utcán (bár ezt kétlem, csak képletesen írom), mindegy, annyi a lényeg, ha olyannal találkozol, ahol az általad felsorolt dolgokat látod, tapasztalod, csak állj meg, figyelj a szívedre. Minél jobban figyelsz, annál jobban érzékeled a szeretet áramlását, annál nyitottabb leszel.
Érzem én, de van amikor az értelmetlenség, a butaság, a mekecsság és a rosszindulat nem ezt okozza bennem. Bika vagyok szóval nem igazán gondolom, hogy tudok teljesen szeretni minden olyat, ami bosszant. :-)
Én is ott tartok még, hogy van, amikor kiakadok.
Csak megfigyeltem, ha valakire haragszom, saját magammal bánok el a leginkább. Megfigyeltem, ahogy a testem reagál. Kikészül. Meg a gyomor remegés, mikor meglátom újból a "célszemélyt", vagy az eseményt. Hoztam egy döntést. Minden, ami ezt váltja ki belőlem bennem is van, ki kell mosnom, be kell engednem. Az élet része, ha akarom, ha nem belebotlok, akkor már használjam tanulásnak, mint menekülőre fogjam a dolgot.
Erre a legjobb módszer talán a szeretetre figyelés. Talán tévedek. Ez is benne van. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent így kell kezelni, van, mikor a határozott fellépés kell, hogy most aztán elég. De nem kell mindent lerohanni úgy érzem.
Nem kell mindent larohanni, de azt sem lehet, hogy mindent magunkba nyelünk, mert az meg csúnya görcsökhöz vazet. Utána meg dolgozhatunk vele, elengedés, megbocsátás és hasonló formákban.
Én helyzetfüggően ragálok, ki kellett jelentenem, hogy nem szerethetek mindenkit és mindent. Nehéz egy öregembert rugdosó idiótát szeretni, de még egy a háven bagózó tinit is szeretni. Persze határozott és nyugodt fellépéssel a helyzetek egy része megoldható. Az én esetemben ez meglepetést okoz, egyrészt mert vékony magas és hosszú hajú ember lévén ezt nem várják tőlem. A meglepetés pedig sokszor megoldja a helyzetet, Lehet, hogy csak ki kell billenteni az eseményeket a rossz sodorvonalból és ennyi.
Anita, te arról irsz, hogy "negativ" dolgokat hogyan lehet belevonni a szeretetbe, a szeretet áramlásába.Ez lenne a cél, valóban.
De attól még a Shy által emlitett dolgokban (és még egy csomó másban) még nincs ott eredendően a szeretet....ezért is olyan beteg a világ...
En pedig ugy gondolom, hogy nem letezik feltetel nelkuli szerelem/szeretet(kivetel a szulo-gyerek szeretet, de van akiknel ez sem mukodik)
Gondold csak el: szereted a parodat, mert...De szeretned akkor is, ha megcsalna, megverne, elinna a fizeteseteket, ha letiporna? - ez csak egy par dolog...Mindig vannak feltetelek es mindig allitunk felteteleket, megha nem is vesszuk eszre.
...de attól még létezhet. Engem több mint 35 éve szeret egy nő feltétel nélkül. Ebből 34 évig a feleségem volt, papíron még most is az.
Mindig mindent megbocsátott és tudom, hogy még ma is ugyanúgy szeret. Van ilyen hidd el, még ha Te nem is találkoztál eddig a jelenséggel...:)
Akkor te szerencsesnek mondhatod magad:) De biztos vagyok, hogy nem feltetel nelkul szeret. Lennie kell egy feltetelnek, aminek te feltetel nelkul megfelelsz:)))))))))))))))Vagy egyszeruen szeretetremelto vagy es kesz:)
És kész..:))
Ő szeretetre méltó ,és kész! Tanúsítom:)))
hogy túl sokat töprengtem a párom iránti szeretetem határfeltételein , belehajszolva Őt az akkor még általam elviselhetetlennek vélt magatartásba . Szerencsére , vagy nem a megölésemig nem jutott el . Tudni jó ezeket a határokat , hogy örülhessünk a majdani feloldódásuknak , de huzamosan rájuk összpontosítani veszélyes lehet .Üdvözlettel : felacsó
Csilla ,a feltétel nélküli szeretet az igazi,hiszen Isten-Jézus is úgy szereti az embert,és arra tanít,hogy szeresd felebarátodat,úgy mint magadat.
Te valami feltételhez kötöd,hogy szeresd magadat?:)
Sajna még igen, de dolgozom az ügyön :D
Nyilván kevés ember van, aki csak úgy szereti magát, hiszen a saját elvárásaink mellett ott vannak mások elvárásai is...
Bocsi, nem voltam bejelentkezve
És bármelyik elvárás befolyásol abban,hogy szeresd magadat?:)
a saját szótáramban üzletnek hívom . Félve jegyzem meg , hogy vannak jól működő , korrekt üzletek is , ha a felek a megegyezésekhez tartják magukat és őszinték .
A Földön egyébként is kevertek az érzelmek . Mint az étel : Van , amikor tiszta , zengő , erős , egységes ízhatásra vágyik az ínyem , van amikor a sok összetevő mesteri összhangjára . üdvözlettel : felacsó
Javaslom az Önszeretet címü blogot.
Üdv!Erika