Oneness blogja | Önmegvalósítás.hu

Napi jó cselekedetem.....

Tegnap véletlenül olvastam a Facebook-on, hogy az egyik ismerősöm a Spar-ban vásárolt és vásárlás után egy kis gyerek elkérte tőle a matricákat....megkaphatja-e Ő, ha a néni nem gyűjti....

No igen, a gyerekek még annyira nyíltak, őszinték....és mernek kérni!!!! Kell nekik....kérik......

Ma véletlenül én is Sparban vásároltam, merthogy ez van a posta mellett.....és természetesen kaptam matricát...viszont én nem gyűjtöm....meg alig járok Spar-ba....

Végre...szép idő volt ma...én már érzem a tavaszt.....

18-kor már itthon is voltam és úgy döntöttem, hogy megyek futni....mert szükségem van rá, hogy egy kicsit mozogjak....meg egyébként is....a testemre is gondolnom kell....

és igen....annyira jó volt..... Dj Bobo-t hallgattam....nekem nagyon bejön a zenéje, és a szöveg is....már amennyit én megértek angolul....annyira szeretem hallgatni....felemel, boldogsággal tölt el....erőt ad....

futottam...egyébként biciklis út....no de sétálni, futni is lehet.... és legalább kétszer kell átkelnem az úttesten....

Hajnalban kaptam az sms a tesómtól....azt álmodta, a nagymamánk meghalt...valaki hozta neki a hírt, ordított álmában, hogy még nem adott neki puszit....úgyhogy most sír, és hétvégén mennek haza, meglátogatni...
Így van ez köztünk, néha nekem vannak élményekben gazdag éjszakáim, néha neki...ilyenkor egy-két sms váltás közöttünk.....és olyan, jó, hogy van Ő....aki még hajnalban is ott van velem, ha szükségem van rá...

Pénteken egy thai étteremben ebédeltünk.....
Tetszett az étterem berendezése, a szobrok, a képek...szeretem a "keleti" stílust.....

Megkérdeztem Szerelmesem, tetszik-e neki ez a stílus, tetszenek e neki a szobrok, képek, amelyeket itt lát....Azt mondta, igen...de az otthonában nem tudná elképzelni...már túl "karakteres"....

ühüm-ühüm...én viszont igen....én eltudom képzelni az otthonomat, az otthonunkat egy kicsit keleties hangulatban....

A én kis elmémben a család azt jelenti, hogy van apa-anya és a gyerekek....és aztán nagyszülők....szóval vér szerinti kapcsolat....

Azt gondoltam egyszer én is megtalálom a párom, azt az egyet, Őt......és egyszer majd család leszünk....

Erre mit ad Isten? Beleszeretek egy elvált, kétgyermekes apukába..... Én, aki eldöntöttem, hogy az én párom olyan, mint én, független....várta az igazit, engem...és boldogan élünk míg a halál elválaszt. Az élet ezt másképp írta.....

Változás előtt áll az életem.....

Már most tudom, hogy a következő 1 évben változni fog az életem....munka, magánélet...Természetesen elméletben én is tudom, hogy csak a változás állandó...és abban is hiszek, hogy minden változás értem történik.....mégis, amikor szembe találom magam a változással, akkor miért olyan nehéz?

Talán csak azért nehéz, mert még ismeretlen számomra a jövő?

Bevásárlás....egy tűzhelytisztítóra is szükségem van. Na, ezt nagyon riktán veszek. Tudtam, hogy valahol a vegyi árunál kell lennie, na de hol? Oda-vissza körbejártam a polcokat a kedvenc hipermarketembe. Sehol....na jó, hagyom kicsit ülepedni a dolgot...

Épp a kis fenyőfánkról szedem le a díszeket és természetesen rád gondolok. Az együtt töltött időre és a fényképekre, amelyeket magunkról készítettünk. Szép...szeretem ezt az érzést, hogy együtt vagyunk, összetartozunk. Szeretlek Téged.

Smiley.....
Reggel dolgozni mentem, autóval...néha egy-két lámpás kereszteződésnél elbizonytalanodom...gyorsítsak vagy lassítsak.... Természetesen a legtöbb esetben gyorsítok. Most viszont lassítottam és arra gondoltam, hogy miért az a célom, hogy még elérjem a zöldet. Miért? Természetesen azért, mert sietek a munkába. Ha elérem a zöldet, akkor nyerhetek pár percet, talán....Ez mondjuk máskor is igaz rám, általában az a célom, hogy még átérjek...de miért? Az elmém...erre vagyok beállva...át kell érnem...gondolhatnám azt is, hogy az a legjobb, ha megállok. Most megálltam. Arra gondoltam, no nézzük...ha már itt állok, nézzük mi van körülöttem. Megfigyelem jobban a környezetemet, a részleteket. Mi az amit észreveszek, mi az, ami vonzza a tekintetemet...na és persze, vajon miért....mit üzen nekem?

Kacsapár....
Testvérem majd 5 éves kislányával piaci bevásárlás után kisétáltam a közeli patakpartra. Alig 1 méter széles, beton-mederben csordogáló kispatak a városban. A patakparton szoktam futni, gondoltam megmutatom neki. Néztük a kis patakot, ahogy csordogál. Megkérdezte: itt vannak kacsák? Kacsák? -kérdeztem vissza. Itt nincsenek kacsák, ez egy nagyon kicsi patak, a kacsák a tavakat szeretik. Itt biztosan nincsenek kacsák - válaszoltam. Meg tél is van, ugyebár....szóval itt tutira nincsenek kacsák - gondoltam magamban. Alig hogy, ezt megbeszéltük, kicsit távolabb tőlünk, mintha egy madárpár szállt volna le a patak vizére.

Tegnap bejelentkeztem egy on-line ismerkedési oldalra. Régen ezt kizártnak tartottam. Változom.
Mióta külföldön élek, nagyon megszerettem a Facebook-ot. Kapcsolat az otthoni barátokkal, ismerősökkel. Mostanában már mozgolódott bennem az érzés, hogy szívesen ismerkednék idegenekkel is. A kíváncsiság bennem volt, mégis tartózkodtam az egésztől. Ki tudja, kivel akad össze az ember egy ilyen oldalon.

Teremgarázsban alszik az én kis drágaságom. Reggel mikor a garázsajtót nyitottam, egy pillangót (vagy lepke volt) vettem észre a földön. Nem nagyon mozgott. Kicsit megböktem a lábbammal, még élt. Elszállni viszont nem tudott. Csak csapdosta a szárnyait. Ha otthagyom garantált, hogy átmegyek rajta autóval. Mit csináljak? Fogjam meg? Én meg soha nem fogtam meg pillangót. Sőt mikor felém száll, akkor még néha meg is ijedek. El kellett onnan tennem. Megfogtam a szárnyánál és eltettem az útamból. Nagyon furcsa érzés volt megfogni. Csapdosott a szárnyával és talán kicsit csiklandozott is ezáltal.

Úgy érzem, hogy különleges lelki kapcsolat van Nagymamám és köztem. Szerencsére kora ellenére nagyondenagyon jó egészségben van. Néha azért már fáradt. A halálról még keveset beszélgettem vele. Néha mikor megemlíti, hogy ki tudja, mikor jön el érte, akkor mindig azt szoktam neki mondani, hogy várja meg az unokáját, tőlem… Már van 10 dédunokája van, várja meg az én gyermekemet is. Azt, hogy megtalálom életem párját és gyermekünk lesz.

2010-ben álmodtam vele először, azt álmodtam, hogy már szeretne elmenni. Az álom után azt éreztem, hogy talán én tartom itt? Felkavaró álom volt….

A múltkori hétvégén én magam gyűjthettem ametisztet. Kedves vendéglátóm megígérte, hogy elvisz oda, ahol ametisztet lehet gyűjteni.
Én eddig csak az üzletekben láttam ametisztet. Bennem volt az öröm, hogy mennyire fantasztikus érzés lesz ametisztet keresni. Az volt a fejecskémben, hogy remélem szerencsém lesz és találok egy szép ametisztet. Valamiért azt gondoltam, hogy szerencse kell hozzá, hogy találjak majd ametisztet. Saját magam talált ametisztem lesz.

A hétvégét egy iciripicire kis faluban töltöttem, ahova a véletlen és aztán az én döntésem vitt el.
Sport-hétvége egy edzővel. Hogy kerültem oda és miért mentem el? Alakulnak a válaszok….

Áprilisban kísértem el egyik kedves barátnőmet egy futóversenyre - 11 km. Verseny előtt volt egy kis melegítés egy edzővel. Az edző elmondta, hogy lehet nyerni egy sport-hétvégét vele. Tisztán emlékszem, hogy elgondolkodtam azon, hogy milyen lehet e hétvége, ráadásul idegen nyelven illetve, hogy esélyem mennyi van a nyerésre…én csak néző vagyok….azt biztosan tudom, hogy a melegítés alatt voltak a hétvégével kapcsolatos gondolatok a fejemben….

Tartalom átvétel