Messzire néz a két szemem
Ébredsz és a világ nincs veled.
Nézed, ez a világ elveszett.
Embermedúzák pulzálnak a térben,
átlátszóak, gondolatuk megértem.
Kívül-belül ott vagyok,
vágyaik rímeit mormolom.
Nem látnak engem,
mégis kimelegedtem.
Az idő úgy múlik, ahogy hagyom.
Ujjaim közül fonálként kicsúsztatom.
Az ízeket érzem, a szél is megsimít,
De messzire néz a két szemem.
Hozzászólások
3 hozzászólásKeresztbe néz a két szemem,
A világ oly kusza,
Genetikai X-eken
Nem múlik a csoda.
Haloványan látom én,
Mi nekem a valóság,
Furcsán törő fényesség,
Összevissza szeli át.
Lépegetek az után,
Mintha tudnám hol is van,
Az Imax nekem bioplán,
Jegy nélküli mozim van.
Nem tudhatja senki sem,
hogy mikor figyelem,
Szerte szór a fókuszom,
Egy orrtúró lebukott.
Lebeg a valóság,
Nem való énnekem,
Messzire mégsem száll,
Mert el nem engedem.
Nem rossz, nem rossz. A feeling megvan. :-))
Zsu
Nem rossz, nem rossz. A feeling megvan. :-))
Zsu