Néhány napja a magánéletem rendbetételével , a férjemmel, három gyerekemmel való viszonyom helyreállításával vagyok elfoglalva. Ennek érdekében takarítok, keresem magamat, a helyemet , a szerepemet, ami valódi és nekem is jó.
A Feng Shui alapján megerősítettem néhány területet .
Az energiák felszabadultak , a pozitívok, negatívok egyaránt és megvalósulni vágytak .
Minden visszatartott, meg nem élt energia előbb-utóbb megvalósulásra tör. Akármikor történt is . Ha nem lenne visszatartva téves képzetek miatt , rég nem vennék róla tudomást, áthaladt volna rajtam és el is felejtem.
De a döntésemmel, hogy helyrehozom a dolgaimat, szabad utat adtam a bennem visszatartott dolgoknak , mintha azt mondtam volna , előhozlak benneteket, tegyétek, amiért megszülettetek bennem. Lássam, kik vagytok , mi dolgotok , miket teremtettem magamban öntudatlanul az évek vagy életek során.
Mivel megerősödött bennem az, amit mindig is gondoltam, hogy az élet adja azokat a tanításokat számomra, amik leginkább az enyémek , hát jött is egy gyorsan .
Persze úgy, ahogy vártam . Vagyis épp akkor , amikor nem is számítottam rá...

Egy csodálatos tájékozódási túrán voltunk szombaton a bükkben , ami nagyon jól sikerült.
Bár fizikailag- szellemileg megdolgoztatott bennünket és alaposan elfáradtunk a 25 km-en a hegyek között , mégis jóleső fáradtsággal indultunk haza.
Péntek éjszaka ott aludtunk a szentléleki turistaházban .Ma fáradtan jó lett volna maradni , de mire visszaértünk, zárva volt.
Így hazaindultunk . 2 autóval heten voltunk, egyiket a férjem vezette, másikat én .Velem hárman utaztak, két kamasz fiam és a barátjuk.
Nem örültem a hosszú vezetésnek , több mint 3 óra az út, a lábam lüktetett, fáradt voltam. De csodás nyugalom volt bennem . A túra jót tett a belsőmnek.
A férjem haladt elöl, én utána. Miskolcra érve egyre nagyobb köd ereszkedett ránk , nagyon kellett figyelnem, hogy nehogy szem elől tévesszem őket .
A társaság fele éhes volt, és a Mc Donald's -ra szavazott.
Beültünk fáradtan, nehezen járva, túraruhában, bakancsosan.
Még élt bennünk az erdő , nem esett jól a civilizáció.
Különösen ingerült lettem tőle.
A Mc Donald's - os törzsközönség irritált . Különösen a nők . Zavart a határozottságuk, céltudatosságuk , amivel játszották a szerepüket. Vajon mi van e mögött , az erdőben is ilyen határozottak volnának , smink nélkül , amikor
magukra és a társaikra vannak utalva a hegyek között ?
Vagy csak belőlem hiányzik ez a fellépés , ezért zavar ennyire ? Mi van velem ?

Igazából nem jöttem rá, mert közben belül nyugodt és határozott is voltam. Eltűnt a szokásos udvariaskodó viselkedésem, csak azt néztem, mit kell a következő pillanatban tennem, nekem mi a jó ?
KIcsit furcsán éreztem magam.
Mi történik velem ? Mi ez a lappangó ingerültség és miért vagyok mellette nyugodt és tettrekész ?

Folytattuk az utunkat hazafelé, a köd egyre sűrűbb lett . Vakon mentem a férjem után . Csak annyit érzékeltem, autópályán vagyunk. Körülöttünk gomolygó fehérség .Tér -és időérzékem elveszett.
A kocsiban hallgattunk. Nekem az életemen járt az eszem, azon, hogy a rossz beidegződéseimet hogy oldjam fel , mit tegyek ? Aztán következtetésre jutottam és gépiesen ismételni kezdtem magamban, mint egy mantrát :
- Én irányítom az életem , én irányítom az életem .-
Nyugodt lettem és tettrekész . Váratlanul Attila fékezni kezdett . Én is reflexszerűen fékeztem és balra csavartam a kormányt . Fékcsikorgás . Egymásba rohantunk. Az ütközést sikerült tompítani , egy csattanás - és megálltunk. A fiúk a hátsó ülésen felébredtek.
A kocsi jobb első része sérült , a fényszóró üvege kitört , a motorháztető felhajlott . Attila kocsiján csak kisebb sérülés.
- Mi a fene van itt ? - káromkodtam. Azt néztem, mit tehetek ?
Kiszálltam, előttünk a sűrű ködben 3-4 autó összetörve , keresztbe fordulva, körülöttük emberek.
Egy férfi az út melletti korlát mögül hisztérikusan kiabálva irányított mindenkit :
- Azonnal haladjanak tovább , hagyják el a pályát, a mögöttük jövők nem látják magukat, magukba fognak ütközni !

Nem értettem, hol vagyok, mit hagyjak el, a ködben minden tájékozódási képességem megszűnt . Miért van három sáv és mi hol vagyunk most ?
Nem tudtam, mennyire sérült az autó, szivárog-e valami , elindul- e újra . Hogy hagyjam el a pályát ?
A férfi tovább kiabált .
- Hagyják ott az autót , a holmijukat, tűnjenek el innen, ha egy kamion jön, mindenkit maga alá fog gyűrni !
Közben mögöttünk fékcsikorgás, ütközések hangja. A ködben folyamatosan jöttek és rohantak egymásba az autók .
Végre felfogtam, mit akar a férfi . Behajoltam a kocsiba :
- Fiúk , kifelé a kocsiból , le az útról , gyorsan !
A srácok nem kérdeztek semmit, futottak kifelé.
Attilának beindultak az ösztönei , visszakiabált a férfinak, nem jó itt hagyni a kocsit , a benzinkút felé kell menni !
Odaordított a fiúknak - A benzinkútnál találkozunk !
Fiaink szó nélkül követték az utasítást, leugrottak a pálya melletti mély árokba és elnyelte őket a sötétség és köd .
Folyamatos fékcsikorgás, ütközések .A szemem sarkából láttam egy zöldes színű autót harmonikára felgyűrve .Nem tudott érdekelni , mi lehet a bent ülőkkel , hányan vannak még így ,érzékeim jelezték, semmit sem tehetek, magammal törődjek.
Sikerült újraindítanom az autót, egy másik férfi is csatlakozott hozzánk és így el tudtunk hajtani a pályáról
és elértünk a benzinkút parkolójához.
Kiszálltunk és megnéztük a kocsit , magunkat ,- Jól vagytok ? - Ti is jól vagytok ? - Minden rendben.
Mi lehet a fiúkkal ? Hogy találnak ide ?
Indulni akartam értük. 3 alak bontakozott ki a ködből , fegyelmezetten futottak egymás mellett .
Ők azok ! Örültünk egymásnak.
Elmesélték, hogy az árokból szörnyű volt látni az eseményeket.
Látták , amint fékeznek az autók egymás után , négyen is meg tudtak állni egymás mögött , és látták, amint jön egy ötödik mit sem sejtve és belerohan , összetörve mind a négyet .
A tehetetlenség érzése volt a legszörnyűbb és az, hogy előre látták, mi fog történni.
A benzinkúton is hallottuk folyamatosan a fékcsikorgást , ütközések hangját, üvegcsörömpölést. Megint egy és megint egy...

- Ez most így lesz egy darabig , a mögöttük levők mind beléjük fognak ütközni .- magyaráztam a fiúknak.
Meglep, milyen higgadt vagyok és tárgyilagos. Mintha csak egy leckét magyaráznék az iskolában.
Eszembe jut a férfi a korlát mellett , talán még mindig ott kiabál, irányít . Neki is szörnyű lehetett látni mindent.
Azt hiszem akinek tudott, segített . Nekünk biztosan. Segített felfogni , mi történt , így gyorsan eltűnhettünk, míg nagyobb bajunk nem lett.
És a férjem ösztönei is segítettek, fogalmam sincs, honnan látta a benzinkutat ?
Aztán visszaszálltunk a kocsikba és a sérült kocsi miatt lassabb tempóban , időnként fohászkodva , hogy kibírja az utat ,
a 3-as főúton hazaindultunk és bő három óra alatt szerencsésen haza is értünk.

Másnap a hírekben hallottuk , 15 kocsi ütközött össze ( szerintem több volt, hiszen többünknek sikerült kisebb sérüléssel továbbhajtania ).
Csodával határos módon emberéletben nem történt kár. Két komolyabb sérülttől eltekintve , nem folyt vér patakokban, pedig a totálkáros autókat nézve annak kellett volna lennie.
A titokzatos sors keze volt ?
Felsőbb erő irányított mindent ?
Védőangyalaink működtek körülöttünk ?
Vajon miért volt ott egy benzinkút , ami segítség lehetett ? Kegyelemben részesültünk, úgy érzem . Tanítást kaptunk, és mindenkivel az történt, aminek
ott és abban a pillanatban történnie kellett.
Senki sem lehetett okos vagy ügyesebb a többinél. Aki gyorsan ment, azért ütközött, aki lassan, abba meg a
többiek rohantak bele.
Látszólag hajszálon múlott az életünk. A középső fiam hinni kezdett Istenben. Azt mondta, nem gondolta volna, hogy ennyire
nem számít az akaratunk , hogy ennyire kiszolgáltatott is lehet az ember.

Én ezt másképp fogtam fel. Megtudtam magamról, hogy vészhelyzetben teszem , amit kell és nyugodt, tárgyilagos tudok maradni .
Mindig vannak , akik segítenek ,- ha kell , elküldöm magamtól a családtagjaimat az ő életük érdekében és azt nézem, ami van. A férjemnek hálás voltam a benzinkutas ötletért , a fiaimnak, hogy szó nélkül hallgattak ránk és tették amit mondtunk.
Sokminden feloldódott a családommal kapcsolatban is . Persze eltart még egy darabig, amíg mindent megértek , feldolgozok. Másnap délelőtt pihenten ébredtem. Szeretet és harmónia járt át.

Hogy hajszálon múlhatott az életünk ?
Csak az eszem mondja ezt . Magamban tudom, hogy ebben a hajszálban rengeteg dolog benne van .Saját részemről a tanulás, a jelenlegi
helyzetem, a döntéseim , a fejlődésem és még sok minden más. A felszabaduló negativitás realizálódott.
És megszülte a pozitív dolgokat is.
Ilyen volt mindannyiunk hozzáállása , megmenekülésünk.
Szóval ez a hajszál néha óriási távolság , és nagyon erős is. Akár a változás.

Ha a tanítást nézzük, ez az élmény és felismerés nagyon ott volt , és az enyém volt ! Csak hálás lehetek érte ...