Szabad-e a "szabad akarat"?
Útkeresésem tart már egy ideje (3-4 éve) és a napokban azon "agyaltam", hogy valóban szabad-e az oly sokat emlegetett "szabad akarat"? Nyilván tudatosodásom még nem kellő mértéke miatt nekem ellentmondásos ez az egész. Ezt úgy értem, hogy Isten/Univerzum/Felsőbb hatalom elfogadja a saját (egós) döntéseinket mindenben, de ha mégsem a kijelölt, vagy az előre saját magunk által lélekállapotban megjelölt utunkon haladunk, akkor jó esetben még egy ideig élvezzük a magunk által választott utat, de egy idő után mégis elkezdi magát az ember rosszul érezni, mert - gondolom - valahol lelke mélyén tudja, hogy nem jó úton jár?!?
Sőt nem csak hogy rosszul érezzük magunkat, de a külső világunkban is kapjuk (vagy inkább a felsőbb énünk kéri) az egyre erősödő pofonokat. Nekem egyébként ez a legnehezebb, megérezni, hogy mi is az én utam, amely valóban az enyém.
Nektek mi erről a véleményetek?
- jessica73 blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
33 hozzászólásHát igen, ezt a szabadságot is köszönöm, Akinek köszönhető. Engem a balsorsom vitt a spirit útkeresésre. Nagyon megfizettem, ma is, ebben a pillanatban is fizetek, a naivságomért, a legszemélyesebb, a legbelső szabadságomat veszik el. Mielőtt reiki, egyéb beavatásokon vettem volna részt, álmomban nem gondoltam, hogy milyen következményei lehetnek.
Szabad akarat csak bizonyos határok között van, amíg zárt ajtókba nem ütközik az ember. Egy ideje rájöttem (de persze mindig újra elfelejtem), hogy a zárt ajtók funkciója gyakorlatilag az, hogy a rajtuk való dörömbölés helyett álljunk meg és nézzünk körül, keressük meg mellette azt az egy ajtót, ami viszont nyitva van és ránk vár. Mert mindig van ilyen és az lesz az éppen akkor ideális lépés.
Bár az is lehet hogy eleve maga az akarat megléte gátol meg minket abban, hogy elérjünk bizonyos dolgokat. "Az akarással leszűkíted magad és a lehetőségeket is" - hallottam nemrég valakitől. Ha nagyon akarunk valamit, nem hagyunk helyet az Élet nevű forgatókönyvírónak, aki pedig sokkal jobb sztorit körítene úgyis az életutunkhoz, ha hagynánk "dolgozni"..
A szabad akarat lényege, hogy lemondjunk róla? Hogy ne akarjunk semmit és pontosan akkor lesz a legjobb nekünk? Ez azért vicces.. De hogyan lehet elérni és fenntartani akkor az akaratnélküliség állapotát? Hogy ne akarjuk a szabad akaratot!
Az akarásról magáról mint gátló tevékenységről még nem esett szó ahogy nézem, pedig szerintem témába vágna. Mint ahogy a vágyak is csak onnantól kezdenek teljesülni, amint megszűnt a hozzájuk kapcsolódó akarat.
Az akarás valóban gátló tényező. A saját életemben legalábbis mindig az volt. Az a nagyobbik rossz, hogy erre csak így utólag jövök rá. Bár lehet, hogy így a jó...
És pontosan úgy van, ahogy mondod. ha megszűnik a dolog akarása, ha úgy érzem már nem kell, nincs rá szükségem, megtalál magától.
Az a gond, hogy a szabad akarat előtt nincs gát, nincs zárt ajtó, s ha mégis van, akkor berúgja az ember, csak mert annyira akar...
Hogy mit talál odabent? Talán mindenki mást. És ha sok rosszat, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy: megérte-e?
Szabad akarat, választási lehetőség tehát mindig van. ;)
És következmények is mindig vannak...