Milyen az, ha magunkra találunk?
Kedves Barátaim!
Most eléggé titkolódzós leszek és nem egyértelmű, de mégis kérdezem általánosságban. Milyen érzés, amikor megtalálom Önmagam?
Ezt azért kérdezem, mert úgy érzem rámtaláltam, de azért még egy ici-piciri kis egós kétely még mindig van bennem. Az utóbbi 2 hetem alatt nagyon sok tanítást kaptam, úgy érzem a belső mesteremmel is felvettem a kapcsolatot, bár a kommunikációs zavar még megvan, de azért alakul a dolog. És valahogy egyszer csak leesett: tudom mi a dolgom. Nem akartam hinni, kértem segítséget kívülről és aztán mégis megértettem. És dől belőlem az energia, a tenni akarás, elkezdtem csinálni a dolgomat. Még nem tudom, hogyan fogom pontosan megvalósítani, de tudom, hogy menet közben kialakul.
Időnként zizegek, akkor megteszem, amit éppen érzek, hogy kell és amikor végzek, megszáll egy óriási nyugalom és tudom, minden rendben van.
Pedig most is ott állnak a kifizetetlen számláim, a párkapcsolatom sem sokat javult, mégis valami olyan hihetetlen boldogság van bennem, hogy leírhatatlan. Hirtelen értelmet nyertek a közhelyek, s az egóm csak néha-néha tud egy fél pillanatra kibillenteni, de csak nevetek rajta. :-)
"Világomban minden rendben van." Eddig csak egy pozitív megerősítés volt ez nekem, most meg ezt érzem.
Ez az? Ilyen az, amikor tudod, miért vagy?
Segítsetek. Még sosem voltam ennyire magabiztos. Bár tudom, akkor most miért kérdezek. De talán azért, mert még sosem hittem ennyire magamban. És elsőre furcsa. Igyekeznem kell megszokni. :-)))
Segítsetek, nektek mi a tapasztalatotok?
Szeretettel: Kriszti
- jessica73 blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
69 hozzászólásÉrdekes olvasni azt, ahogyan írsz a dolgokról. Lenne pár hozzászólásom:
- Igen, a fizikai testet, ha megfelelően törődünk vele, akkor a kezesbárányunkká válik. Van "saját" intelligenciája, amivel segít bennünket a Földi létünkben.
Egy saját példám leírásával bizonyítanám ezt.
Egy alkalommal egy patak fölött kellett átkelni egy fatörzsön. Aki bátor volt előrement és a túlsó partról nyújtotta a kezét a többieknek.
A fatörzs feléig egyedül kellett mennünk, s kb a felénél foghattuk meg a segítőnk kezét.
Nekem az a korábbi tanítás jutott eszembe, hogy "a testünk ismeri az utat, csak rá kell bíznunk magunkat (akár a szakadék szélén is)", s csak a tulsó partot nézve átjutottam.
A túlparton állók szerint akkora határozottság csillogott a szememben, hogy eszükbe se jutott a kezüket nyújtani, csak arrébhúzódni volt idejük, hogy elférjek az átérkezésnél.
Egyébként ugyanezt lehet tapasztalni éjjel sötétben nehezített terepviszonyok között megtett "túlélő" túránál is. Másnap napfényben elborzadtunk, hogy az éjjeli sötétségben mennyire vigyázott ránk a testünk a szakadék fölött.
- "Csak a ,,navi" -t követem"
"De mindez nem az én érdemem.
Csak a belsö hangot követem".
Ezek mind úgy hangzanak, mintha nem a tudatoddal irányítva jutottál volna el idáig.
Márpedig ha ez igaz, akkor ez ugyan ki érdeme? ... tán az enyém??
Szóval úgy gondolom, hogy sokkal több szeretettel kellene fordulnod Önmagad felé és a tested felé is, és több dícséretet kellene adnod önmagadnak, hisz Te voltál az, aki segített önmagadnak, hogy azzá válj, aki ma vagy és ott tarts, ahol ma tartasz.
A dícsérettől nem fogsz elszállni, csak nagyobb kedvvel haladsz tovább az elkövetkezendő időben.
S hidd el megérdemled Önmagadtól, Önmagadnak ezt a kis kényeztetést
(Amúgy meg figyeld meg a Fiúkat, sokkal kevesebbért is mennyire nagy öndícséretet tud némelyikük adni saját magának:)
A saját benyomásaim pedig: nagyon jó és örömteli dolog olvasni, hogy a belső intuiciódat ilyen jól tudod működtetni. Nekem ezek a leírásaid is azt mutatják, hogy Te is jó úton jársz a magadra találásban:)
Gyógyulást kívánok!
Szeretettel: Marcsi
Valóban rengeteg dícséretet kapok kívülröl.
Gondolkoztam is már rajta hogy ez annak a jele hogy
nincs helyén az önbecsülésem.
Köszi az újabb figyelmeztetést,most már tényleg idöszerü
foglalkoznom vele! ;)
Puszi!Erika
Ennyi az egész.
:)
Közben megnéztem a Szepes M. felvételt is. Tanulságos...
Mindenből lehet logikus következtetést levonni ha azt a középpontba helyezed, csak nem biztos, hogy igaz is lesz az.
Hiszek abban, hogy kellő koncentrációval a dolgok bekövetkezésének esélyét lehet növelni. De a mágnes elvben már kevésbé. Az igaz, hogy a jelenben bevonzunk dolgokat a válaszreakciók, kisugárzásunk, jellemünk, beszédünk, tetteink által. Hatunk a környezetünkre és az ránk, folyamatos kölcsönhatás van. Ebben lehet látni kellő logikát, és meg is lehet figyelni. De hogy ez a vonzás univerzális mágnesként is működne, azt már kétségbe vonnám.
"szent emberek elnoymták az eröszak energiáját magukban.
Ezért az eröszak energiáját vonzották be."
Én azt mondanám inkább, hogy egyesek szemében gyengének mutatkoztak. Olyan embereknek ez irritáló lehet, akiknek az életfilozófiája a hatalmon és az erőn alapszik. Az ilyen embereknél nem sokat ér a szeretetről és megvilágosodásról prédikálni. Ilyen alapon viszont egy mester semmivel sem objektívebb és hitelesebb mint más. Akkor meg mire föl az egész ezoterikus mizéria? :)
Én bizonyos szinten hiszek benne, hogy a vonzás univerzális mágnesként működik, és annál hatékonyabb, minét letisztultabb vagy, minél magasabb a rezgésszámod és az energiaszinted és negatív érzésektől mentes. Csak ezt hogy lehet megteremteni és fenntartani?! Vhol a H. Sanyi írta, hogy minden nap megtisztítja magát a negatív érzésektől, és akkor már azt kapja meg automatikusan, amire szüksége van. Vhol ez lenne az igazi..
Szerintem értelemszerű, hogy ezek a kölcsönhatás hullámok először mindig a jelen pillanatra hatnak majd folyamatosan kiterjedve terjednek messzebb, de egyben gyengülve is. Így tök mindegy, hogy mennyire univerzális, ha jelenben nem állod meg a helyed, lehetnek akármilyen szép gondolataid és érzéseid, szándékaid, nem lesz erőteljes jelentősége a gyakorlatban ha nem nyilvánítod ki valamilyen formában. De kellő tudatossággal át lehet látni, hogy mi mit vált majd ki, hogyan hat a legvalószínűbben.
Azért szerencsére nem ilyen nyakatekerten
müködnek a dolgok mint ahogy azt Te MOST gondolod.
;)
Szerencsére....!
Mert akkor a magamfajta iskolázatlan emberkéknek esélye nem lenne
hogy valaha megértse.
Mi ebben a nyakatekert? :) Számomra ebből elég érthető, hogy mi történik körülöttem. A következmények is.
Nem hit kérdése. És nem is tisztaságé. A vonzás törvénye egyformán működik és mindig. Tökéletesen független attól, hogy mennyire vagyunk tudatosak vagy mennyire jó passzban vagyunk. Az törénik velünk, ami bennünk működik. Az, hogy mennyire vagyunk tudatában annak, hogy mi működik bennünk, a megint egy másik kérdés. Amikor önmagunkkal harmóniában működünk, akkor minden megy, mint a karikacsapás anélkül, hogy különösebben rágörcsölnénk akármire. De hát nem vagyunk mindig harmóniában önmagunkkal.
A vonzás törvénye akkor is működik, amikor a félelem munkál bennünk, meg is kapjuk. Ha az öröm, azt is megkapjuk. Ha akarunk valamit, de ambivalens érzéseink vannak, akkor kiszámíthatatlan, hogy mi lesz belőle, de a konkrét eseménysor mindig elárulja, hogy valójában miként is viszonyultunk vágyaink tárgyához.
Amit ki tudsz próbálni az a tudatos bevonzás. Van néhány terület, ahol általában flottul működik. Például szeretőket pár órán belül megkapjuk rendelésre, ha az elfogadás körül nincs semmi gond, ha szeretőkkel kapcsolatban nincs semmiféle skrupulusunk. A big-big love, a munkahely viszont már nem ez a kategória, az életprogram része, ami szintén tökéletesen bír működni, ha harmóniában vagyunk önmagunkkal, de elég nagy szenvedés is bír lenni, ha folyton valami miatt aggodalmaskodunk.
Ha önmagunkkal harmóniában vagyunk az nem egyenlő a letisztult állapottal? Letisztult érzések, gondolatok..
Igen, valahogy úgy, de mindenki máshogyan éli meg.
Nekem ez egy lelassulás, nyugalom. A többiek mindenfelé rohangálnak, tesznek-vesznek, idegesek, én meg teszem a dolgom, mégha rövid a határidőm, akkor is valahogy összeállnak az ügyek. De termszetesen szoktam ideges is lenni, de már csak rövid időre. És természetesen nem kell mindenhez a belső hang, az életünk 95%-át normál rutinból nyomhatjuk.
Főként a változások idején érdemes odafigyelni a belső hangra.
Amikor megmagyarázhatatlan alapfeszültség halmozódik fel, akkor meg kell változnia valaminek.
Ilyenkor kell a belső hang/megérzés és akkor most mi legyen, mert a régi nem működik.
A letisztult állapot nem jelent semmi szellemi, lelki, intellektuális vagy fizikai akrobatikát, különleges képességet. Nem kell hozzá tudni meditálni, ezoterikus körmondatokat értelmezni, önvalókkal dobálózni. Bizalmat jelent. Bizalmat önmagadban, abban, hogy akármi történik, meg tudod oldani, ha nem egyedül, kérsz segítséget és akkor együtt oldjátok meg.
Az édes kevés, ha úgy általában letisztult ézrésekkel és gondolatokkel él az ember, ha adott vagy egy tipikus helyzetben pánikol. Pont fordítva, tökéletesen elegendő, ha akkor, éppen és ott amikor határoznod és cselekdned kell, akkor hallgatsz a megézéseidre, de persze megbeszélheted bizalmasoddal is, hogy mi az ábra.
:)
Hát,Ja! Milyen ismerős:)
Nagyon érdekes, amiket írsz, de én azt tapasztaltam, hogy amikor felhalmozódik egy alapfeszültség, és nagyon kellene a belső hang, a megérzés, akkor mindig beszól az ego is, és egy kisebb fajta káoszt csinál.
A megérzések nekem akkor működtek leginkább, ha magas volt az energiaszintem, és teljesen laza, nyugodt állapotban voltam. Amikor ez az állapot elmúlt, később sokszor nem tudtam különbséget tenni aközött, hogy ez most ego vagy megérzés. De látom a környezetemben, hogy mások is hasonlóan vannak, akiknek jó megérzéseik szoktak lenni. Azaz mégis csak kellene dolgoznunk magunkon..
"Megbeszélni vkivel dolgokat bizalmassal", a fő cél nem az lenne, egy bizonyos idő után, hogy magunknak találjuk meg a válaszokat? Mert a válaszok bennünk vannak. Egyébként nekem az is egy érdekes téma, hogy ki a megfelelő személy arra, hogy tanácsot kérjünk, vagy kikérjük a véleményét. Egy szellemileg magasabb szinten lévő személy? Vagy néha a józan paraszti ész többet segít? vagy egyszerűen tényleg nézzünk jó mélyen magunkba, és saját magunkat kérdezzük meg? De, akkor miért van az, hogy néha egy külső személy sokkal jobban átláthatja annak a helyzetét, mint aki benne van?
Nincs általános problémakezelési recept. Mindenkinek meg kell ismernie a saját működését.
Természetesen dolgoznunk kell magunkon, azért vagyunk itt. Pl. ha valaki túlagyalós és háromszázszor elregéli ugyanazt a sérelmet, problémát a baráti társaságban, akkor kell valaki, aki leállítja és a megoldás felé tereli. Ha a hisztis típus bepánikol, most mi lesz, te jó ég, akkor kell valaki aki racionalizálja neki a helyzetet és kirángatja a pánikból. Stb.
Ismerd meg magad és minden eszközt vess be, amit jónak látsz annak érdekében, hogy elrendezd az ügyed.
Amikor megvan az a bizonyos alapfeszültség a szükséges változások előtt, akkor valóban hajlamosak vagyunk szétesni. Bizonyára van valami módszer, amivel le tudsz higgadni, akkor lehet meghallani a belső hangot. De a túlfűtött és bizonytalan helyzetekben nehéz lazának maradni, ezért alkalmanként jól jönnek a mankók, ezért jó ha van külső visszajelzés, bizalmas, aki visszatérít magadhoz, ha éppen túlreagálod érzelmileg vagy túlagyalod a helyzeted. A belső hangra sem szabad rágörcsölni, van, amikor valaki kikotyogja szemtől szembe, hogy mit tegyél. Hát nem tök mindegy, hogy az egód találja meg a helyes utat vagy a belső hangod.
Nem kell semmiféle szellemi magasságba igyekezni, mindenünk megvan itt helyben ahhoz, hogy boldoguljunk. A válaszok persze bennünk vannak és ki is bányászhatjuk, de olykor nem bízunk magunkban, és akkor jó, ha jön a megerősítés vagy a józanítás valahonnan. A józan paraszti ész igen sokszor kisegít. A külső reakciók lehetnek mindennapi életeseményeid is, az a bizonyos tükör használata.
Egy belülről túlagyalt vagy szétsérelmezett helyzetben kívülről sokkal egyszerűbb boldogulni, ezért ha kívülállót kérdezel vagy saját magad helyezkedsz kívülre, mindjárt egyszerűbb az egész, leesik róla a sok ráaggatott sallang. A kívülállók nem jobbak vagy okosabbak nálad, csak ők kimaradtak a probémapumpálási szakaszból és más szemszögből nézik az egészet. Érdemes megtanulni egy-egy helyzetet több nézőpontból megközelíteni, de ez biztos nem újdonság neked. A kívülre helyezkedés is egy módszertan, amit érdemes gyakorolni, csak az egyensúlyra kell ügyelni, mert saját életünk állandó megfigyelőjeként eléggé kimaradhatunk a saját életünkből.
Megfelelő-e valaki, hogy tanácsot kérj, elég jó-e neked? Akit jónak látsz attól kérj tanácsot, ha mégsem válik be találsz majd valami/valaki mást. Ugye nem baj, ha nem elsőre találod meg, aki a tutira rávezet a megoldásra? Ugyanez a módszerekkel, ha adott helyzetben nem működik, próbálkozz mással, újat is tanulhatsz, miért is ne?
:)
Köszönöm válaszod!:)
A vonzás törvényét én is aszerint tapasztaltam,ami szerint Karmatörlő és te,Erika.
Ezenkivül azonban még 2 dologra lettem figyelmes.
Az egyik, hogy az egyetemes vonzás törvényének hatását befolyásolják még a felmenőink.
Nemcsak a magunk tudatos vagy nem tudatos működése befolyásolja, hanem a családi vonalunk is.
Vagyis az őseink, szüleink, nagyszülein, dédszüleink stb. A felmenőink megoldatlanságai is keresztül húzhatja a (be)vonzásunkat. Ezt meg aztán tényleg a lehetetlenséggel határos felhozni a működéseink közül, hiszen ezek a minták, bár energetikailag működnek, de gyakorlatilag nem vagyunk képesek ezeket felismerni.
Legalábbis én nem ismerek ilyen jellegű gyakorlatokat.
Lehet, hogy szépen felismerhetjük a tudatalatti félelmeinket és szembenézve velük elhárulhatnak a vonzásunk útjából. Ám az ükapám kényszeressége például vagy a szegénység miatti gyötrelme még simán leblokkolhatja azokat a területeket, amelyeket ez érint nálam mostani életemben.
Én hiszek abban, hogy nemcsak a saját sarunkat cipeljük.
És nem csak a családállitás miatt. Már előtte is tudtam, éreztem ennek meglétét.Amikor "tisztulunk" nem csak a jelen aktuális inkarnációnk tisztul, hanem az ősök gubancai is.
A másik szerintem, az egyéni életterv. Azt gondolom, ilyen létezik és nem kaphatunk meg bizonyos dolgokat, ha az GYÖKERESEN nem vág egybe az élettervünknek. Ha nem azt a tapasztalást jelöltük ki magunknak, még a megtestesülésünk előtt, hogy dúsgazdagok legyünk, akkor nem leszünk azok.
Akármilyen blokkokat is oldunk föl.
Azt kapjuk meg, amire szükségünk van és amire szükségünk van, az minden, amit bevonzunk ezerféle módon. Mást nem kapunk meg.
Az életterv számomra egy rugalmas keret, célok, melyeket a legváltozatosabb módokon és akár vargabetűkkel közelithetünk meg. A közelités sok esetben eltávolodást és az ezen életben való meg nem valósitást is jelentheti.
Teljesen egyetértek veled. A biológiai leszármazási vonal sérelmei, félelmei és örömmintázatai is velünk vannak, részei a kisugárzásunknak, a mágnesünknek, ezért azt is bevonzuk. Viszont meg lehet tőlük szabadulni. Kétféle módon tiszítottam le tőle magam. Az egyik az espavo.hu-n található sejtemlékezet tisztítás. A másik pedig a családállításnak ama gyakorlata, amikor a felmenőkkel egyenként elszámolunk, a sorsuk előtt tisztelettel meghajolunk és visszaadjuk a tőlük átvett pakkokat és visszavesszük, amit tőlünk átvettek. Ezt még Héditől tanultam el, azóta is hálás vagyok neki érte. Ezt követően, ha tetten érsz konkrét esetben felmenőid örökségét a viselkedésedben, akkor lerendezheted vele elfogadván őt, a sorsát és érzésmintázatát, de már függetleníted magad tőle családállításos módszerekkel.
Vannak más tisztítási módok is, például az asztráltest, az érzelmi test és a mentális test letisztogatása, amiről a felmenők traumáit, érzelmi reakció-, illetve gondolatmintázatát, valamint a téveszméit letisztíthatod. A Te tested, a Te energiád, azt csinálsz vele, amit akarsz. Ha megtanulod felismerni a saját energiádat, akkor minden, akár a családból származó, de tőled idegen energiát lepucolhatsz magadról.
S ami a fő, a döntés mindig a mi kezünkben van, amit elénk rak a sorsunk, mi döntjük el, hogy miként viszonyulunk hozzá, elfogadjuk-e vagy sem. Ahogy az ükapus gubancairól is eldöntheted, hogy letisztítod, családállításban elrendezed vagy megéled és elengeded, vagy szenvedsz miatta újból és újból. Ha folyton előjön, biztos lehetsz benne, hogy a jósorsod azért rángatja elő az ükpapi rémálmát, hogy megszabadulj valami úton tőle, könnyítve ezzel magadon és az egész családon.
:)
Kösz, te Kedves!(Karmatörlő):-)
Megnézem az espavo-t!
A családállitásba a hsz-ben úgy külön direkt nem mentem bele, mert már itt az oldalon szerepelt többször is, szóval az egy ismert módszer a rejtélyes felmenői zűrökre. ................Ükpapi:-)))))
Mindennek a kulcsa az elfogadás.....és nekem még meg-megcsikordul az a bizonyos kulcs a zárban:-))
Szép napot!
Szerintem a vonzás törvénye csak úgy működhet, ha a tudatalatti is rendbe van téve, vagy arra is hatunk. Mert hiába működtetjük tudatosan, ha a tudatalatti bekavar..
Valamint nem tudom, helyes -e mindenbe beavatkozni a vonzás törvényével. /Ez nem olyan kicsit, mintha kierőszakolnánk az univerzumtól a dolgokat?/ De elgondolkodtató, amiket írsz.
,,Szerintem a vonzás törvénye csak úgy működhet, ha a tudatalatti is rendbe van téve, vagy arra is hatunk. Mert hiába működtetjük tudatosan, ha a tudatalatti bekavar.."
-Ez az!
A vonzás törvényébe nem lehet beleavatkozni.
A Föld mágneses vonzása jut eszembe.
Ez csak tévképzet hogy mi ezt tudjuk változtatni.
Önmagunkat tudjuk csak hozzáigazítani.
Hogy mi termeljünk olyan energiákat amik pozitív energiákat vonzanak be.
Erika Szeretettel!
az adott helyzet mindent kitöltő megélésétől . Ez jó lehet egy kellemetlenségnél , de rossz a szerelemnél , ahol a rész gyönyörűséges teljességének csodájába szédülünk bele , akár a visszakapcsolódásig . Hogy venné az ki magát , ha jelenem és jövőm útlevelének tapasztalataival a zsebemben arról értekeznék a szerelmemnek , hogy a bal melle Lizáé , a jobb meg mint Marcsié , és egyébként is úgy karmol , mint Sára és a dühöngése is tiszta Enikő , de ne izgassa magát , mert minden elmúlik , és jön újabb , jobb , csak kicsit még fejlődnie kell . Hiába mondanám ,hogy ez nem végleges , mert valószínűleg tenne róla , hogy a szakítás nekem az legyen . Ne becsüljük le a megélési módokat !Üdvözlettel : felacsó
Na ja!
De most a félelem volt a terítéken.
,,Ne becsüljük le a megélési módokat !"
Valóban ne.
Söt!A megéléseket meg kell élni rendesen.
Csak a saját magunk számára gyártott félelmekbe való belemerülés
ami hiábavaló,és eltereli a figyelmet arról amit meg kellene élni éppen.
Jól mondod Fehércsongor,ilyen például a szerelem.
Ha szerelmes Vagy,légy CSAK szerelmes,és ne azon parázz közben hogy
mikor lesz ennek vége.
Most én például beteg vagyok itt és most.
Tudom hogy ez is elmulik egyszer,de mire megyek én most azzal?
Teszem amit ilyenkor tennem kell.
Megélem. ;)
Erika Szeretettel!
ugyanaz jut az eszembe . Ez iránymutató arra nézve , hogy milyen téren kell még legsürgősebben tökéletesítenem magamat .
Betegség : a tudata nagyon szoros lepelként tud tapadni a közérzetünkre . De nincs olyan dolog , ami egy idő után ismerőssé , megszokottá ne válhatna , és a hozzákötődő érzelmek megváltoznak , lekopnak róla , noha a testi fájdalom esetleg ugyanaz marad . pl . : A fogászatot már sokkal könnyedebben élem meg egy évtizede : nem azzal a menekülésre késztető rémülettel , mint iskoláskoromban . Köszönettel : felacsó
szia. végig olvastam a hozzászólásokat,és nem tudtam eldőnteni , hogy te és ademon házasok vagytok e vagy nem. mert már majdnem úgy vitáztatok.
Úristen...
:D:D
Kisguba,itt akkor már a bigámia ténye forog fenn,mégpedig Erika részéről,mert amelyik beszélgetésére
reagáltál,ott épp Csongorral beszél a szerelemről:)))
Figyelsz is ?:)
igen próbálok. bocs de hirtelen ez ugrott be, és oda szúrtam be. de csak viccnek szántam.
Kissguba itt nem kell mondanod ,hogy bocs. Önismereti oldal,mindennek jelentősége van. Majd rá fogsz jönni:)))
Vigyázz Kissguba!
Mielött még elkezdek Veled is feleségként viselkedni!
Bár még azt sem tudom hogy férfi Vagy-e vagy nö...?
Megbocsátok! ;)
Szerintem is vicces volt....s úgy látom Ademont sem bántja a dolog....
Örülök Neked!
Erika