Konfliktusok, félreértések, tévedések vígjátékai után, sokszor érezzük úgy, hogy mentegetőznünk kell. Kimagyarázzuk a helyzetet, mentjük a még menthetőt, mentegetőzünk, de vajon miért mentegetőzünk és mit nyerünk vele?
Megússzuk vele a veszteséget, vagy a mentegetőzés csak egy újabb játszma? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. Te miért mentegetőzöl?

Érzelmeink és gondolataink lehetnek problémáink okozói, de akár a megoldást, a kiutat is jelenthetik. Vajon melyikben bízhatunk, melyik a mélyebb, hitelesebb, használhatóbb? Melyik világában találjuk meg a végső megoldásokat?
Vannak, akik szerint a gondolat a tisztább, magasabb rendűbb, míg mások szerint az érzelem mélyebb, közelebb van a belső forráshoz.
A gondolat szüli az érzelmeket, vagy az érzelmekből születik a gondolat? Melyik volt előbb, mi a sorrendiség és az összefüggés közöttük?
Te mit gondolsz erről? Vagy inkább mit érzel?

Sokan vágyunk rá, hogy találkozzunk egy igazi megvilágosodottal. De vajon felismernénk Őt? Ugyan miről?
Miről lehet felismerni egy megvilágosodottat? A viselkedéséről, a tetteiből, a reakcióiból? A szavaiból áradó bölcsességről? Vagy úgyis megelőzné a híre, hogy Ő egy megvilágosodott?
Lehet, hogy nap mint nap találkozol egy megvilágosodottal, de eddig nem vetted Őt észre? Talán a szomszédod az? Vagy együtt élsz vele, csak ilyen jól titkolja?

A Másság és egyház topikban elég sok kritika érte a katolikus egyházat, de azt hiszem a többi egyház táján sincs mindig minden rendjén. A hívők védik a saját egyházukat, a külsősök meg kritizálnak, és ennek talán sohasem lesz vége. De vajon milyen lenne egy olyan egyház, ahol minden a helyén van, mind világi, mind spirituális értelemben? A papok hitelesek, a pénzügy tiszta, a tanítás igaz, a gyakorlatok eredményesek. Egyáltalán

Mert nehezen vesszük rá magunkat, mert félünk tőle.
Miért félünk a változástól?
Mert a változás ugyan újat hoz az életünkbe, de azzal valamit el veszíthetünk a régiből vagy az újnak következményeként.

Neked miért nehéz változnod?