Valahol..., az ego is egy ember, nem? | Önmegvalósítás.hu

Valahol..., az ego is egy ember, nem?

Az ego azon kívül, hogy tévedések, hazugságok és tudatlanság kusza keveréke, mégis csak a részünk, belőle, általa tapasztaljuk ilyennek a világot, így van benne valami emberi, valami szerethető.

Ismerjük meg az egonk belső működését és jöjjünk rá, hogy mely módszerekkel lehet megszelídíteni, hatni rá, illetve melyekkel egyáltalán nem!

Kati egyik humornak szánt bejegyzése inspirálta bennem, hogy külön blogot nyissak a témának.
"Kedves Egóm! Itt van 3,254,871 korlát, ami a megvilágosodástól elválaszt. Légy szíves, mond meg nekem, melyik fájna neked legkevésbé, kedves egóm, és egyeznél bele, hogy most közösen lebontsuk?
Emberek, hangulatjel következik! :-))))))))
Az egó válasza:
Azt hiszem, hanyagolni kéne most egy kicsit ezt a tudatosodást...
" - írta Kati.

Hogyan kezeljük az egonkat? Ellenségként, barátként, vagy hagyjuk
figyelmen kívül?
Milyen lény az ego? Miért tud rajtunk "élősködni"? Mi adja az erejét?
Hogyan lehet "legyőzni", a helyére tenni, ha Ő mindezt nem akarja?
Milyen ego kezelő technikákat ismertek?
Ti hogyan bántok a saját egotokkal?

Beküldte: | 2010. jún. 23. szerda - 00:52

Hozzászólások

33 hozzászólás
Claryssza képe
Mekkkpróbálom OK. Nem akarnék "Krisztus véré"-ig, Megváltó
2010. június 23. szerda, 19:28 | Claryssza   Előzmény

Mekkkpróbálom OK.
Nem akarnék "Krisztus véré"-ig, Megváltó erőig belebonyolódni a témába úgyhogy BÉKE legyen Velünk.
Elég nagy a világ megférünk benne, nem mélyednék jobban bele.
Köszönöm.
Claryssza

Michaelita képe
ismerkedünk
2010. június 24. csütörtök, 17:01 | Michaelita

Sokat gondolkodtam a blogon és csodáltalak Benneteket, hogy mindenki ennyire jól látja hogyan is áll az egójával. Úgy éreztem én azt sem tudom hányadán állok vele, de a sok-sok gondolkodás után mégis rájöttem az igazságra, hogy igen-igen megvagyunk egymással és ismerkedünk egymással:)

Van hogy ő hagyja, hogy én tegyem amit szeretnék, amit akarok (ez a gyakrabb, vagy legalábbis azt szeretném hinni, hogy ez a gyakrabb:) és volt olyan, amikor én hagytam, hogy az történjen, amit ő akar. Amikor én hagytam az Ő akaratát, az 13 év húsmentes életmód után - a folyamatos, erős "nyomakodása" után - újra ettem húst. Mit ne mondjak, nem csak az ízek estek jól, hanem valamit rögtön feldolgoztak a sejtseim is, ami már nagyon hiányzott a szervezetemből. Minden sejtem örömtáncot járt a húsevéstől. S utána jöttem rá arra, hogy ez az egész még arra is jó volt, hogy előtte olyan "elszállós" spirituális életet éltem, nos a hús az leföldelt rendesen, s azóta is a leghatékonyabb földelőm, ha újra eszek:)

Mikor találkoztam vele legintenzívebben? Amikor egy mély meditációmban a Felsőbb Énemen (Belső Hangomon) keresztül tudatosodott, hogy a nagy felfuvalkodottságomon még dolgoznom kell rendesen! Ráláttam a mintára, elfogadtam szeretettel, s azóta is dolgozom rajta:)

Békében vagyunk egymással, (mint a szeretett családtagok egymás között) mert Ő az bennem, aki manapság is tudja azt mondatni velem, hogy - nem!, ez nem mehet tovább, - nem, ne haragudj, de ezt most nem tehetem meg, vagy amikor arra van szükségem, hogy keményen és hidegen (vagy hidegnek tűnően, de ez, szinte ugyanaz) elhatárolódjam.
Szóval nem tudom ki mit mond én nagyon örülök neki, hogy most még van Ő nekem, mert még szükségem van rá jelenleg.
S persze továbbra is ismerkedünk egymással, egymás megszelídítésével:)

Hát...
2010. augusztus 31. kedd, 21:18 | kalev

Hát ez tényleg a legfontosabb téma az életben!
De figyelembe kell venni, hogy az "utolsó feladat"!!!!
Nagyon sok megoldandó feladatunk van, és az egó a legutolsók egyike....
Nem kellene részleteznem, de önmagunk szeretete, teljes elfogadása után
még minden emberrel ugyanezt kellene tennünk! Minden emberrel és minden
helyzettel, amibe belekerülünk. És ez is csak része a .......karmának???
Nagyon sok egyéni, kijelölt feladatunk van még ezen kívül.
Halgassunk a "szívünkre", megérzéseinkre. Ha rossz irányba is terel minket,
az fontos feladat az életünkben! Ha mindezen túl vagyunk, akkor nekikezdhetünk az "egónak".
Nem hiába meditálnak a buddhista szerzetesek vagy hindu jógik. Céljuk az egójuk lecsendesítése,
a belső csend, amiből kiemelkedhet az igazi önvalójuk. És ezzel azonosulva elérhetik a nirvánát...
De hol vagyunk mi ettől???
Ne kényelmeskedve lifttel jussunk el a legfelső emeletre, hanem fáradtsággal, "szenvedéssel"
másszuk meg a lépcsőt. Mert ha kihagyunk pár "lépcsőfokot", az kisérteni fog akár életeken át is.
Hiába csendes az elménk, és nem irányít már az egó, lehetnek még feladatok.....
Szerintem mindenki a saját megérzéseire hagyatkozzon, keresgéljen de ne más döntsön helyette.
Tegye azt, amit jónak lát. Ez a feladata.
Ha bármit is mondhatnék az egóról, azt mondanám; először az egyensúly, a harmónia legyen meg sokakban....

Feliratkozás Hírlevélre