Miért nem kapcsolódnak egymáshoz a spirituális tanítók?
Csizike egy érdekes témára világított rá, hogy vajon miért nem kapcsolódnak egymáshoz világunk élő spirituális tanítói? Miért külön utakon járnak, és külön-külön próbálják megváltani a világot? Miért nem kapcsolódnak egymáshoz, egymás tanításához nyíltabban és támaszkodnak az összefogás erejére?
Talán a saját egójuk által hajtva akarnak az egyedüli és legnagyobb tanítók lenni? Vagy ez így van jól, így van elrendelve, ez az útjuk?
Mit gondoltok erről?
Hozzászólások
55 hozzászólásNádas-Boncz: A távgyógyász - Ismeritek? :)))
Március 27-én 3/4 3 - tól
az Oktogontól keresztút indul
a Hősök teréig , ott szentmisével fejeződik be.
Ma imádkozunk azért az autósért , akit
ma reggel lelőttek egy piros lámpánál és azért
az emberért is , aki lelőtte.
Kérlek Benneteket , aki indítatást érez , kapcsolódjon
lélekben egy fohásszal , ehhez a szándékunkhoz !
judit /úá
Ha megvilágosodott mesterekről kérdezzük ezt, nem épp Ők azok, akik képesek megszüntetni az elkülönültséget és kapcsolatba lépni a teljes tiszta tudással, amelyben nem értelmezhető a külön korlátja, mert minden végtelen egész? Gondolom így a mesterek közötti egyeztetés megtörténik, hiszen egymással is eggyé válnak.
Hogy a kapcsolódásokat egymás között miért nem kötik az orrunkra? Hisz még azt is nehezen fogadjuk be, hogy lehetséges az út és elérhetjük a megvilágosodást tanulásaink vonalán. Ezt a tapasztalást mindenki egyénileg tudja átélni, akármennyi mester mondja el millióféleképpen, milyen az, hogyan jutott oda, az csak iránymutatás lehet, míg magunk is részeseivé nem válunk.
Amikor bizonytalanul tapogatózva tanulunk, az egónak egy mester tanításait is nehéz elfogadnia, hogy viselné azt, hogy több mestert lát maga előtt, amint különb szavakkal mondják el ugyanazt, látszatra vitatkozva saját igazukon? A szándékkal minden út egyhez vezet, de ehhez még egyénen belül is végtelen a variáció, amit végigjárhat, nemhogy a mester, akit választhatunk, mert az is tőlünk függ, kit vagyunk képesek elfogadni, legalább közelítően megérteni.
Azok a mesterek pedig, akik maguk is tanulnak, akiknek képességük van, de még nem teljesek az érzékelésben, tudásban, tapasztalásban, lehetnek egoisták, hiszen épp az ego egy-egy részletétől nem tudtak még megszabadulni a megvilágosodáshoz, addig pedig épp úgy vigyázniuk kell saját útjukra, mint bármely mezei embernek. Biztos, hogy figyelnek egymás tanításaira, tevékenységére és biztos, hogy tanulnak is ebből, hogy fizikai mértékekben is találkoznak és egyeztetnek, mind saját tanulási folyamatuk, mind tanításaik érdekében. Ám a felemelkedésig mindannyian emberek vagyunk, akár megvilágosodottan, akár vakon és még a mestereknek is dolguk van az emberség tapasztalásával, és nem éppen az, hogy kápráztassanak fizikai képtelenségekkel, hanem példaként éljenek előttünk a mindenki számára lehetséges átváltozással.
Amikor hamisnak, pénzhajhásznak bélyegzünk egy mestert, abból is inkább tanulni kéne, arról, milyen könnyen ítélkezünk mások felett ismeretlenül, és arról, mi hogyan tennénk, hogy maradnánk tiszták hasonló kihívás, próbatétel esetén. Csináljuk jobban, üdvözüljünk becsvágy nélkül, hálával és alázattal, milyen könnyű is az...
Hasznosabb lenne azt a kérdést vizsgálni, mi magunk hogyan juthatunk közelebb teljességünkhöz, mivel segíthetjük magunkból önzetlenül, külsőséges dicsőség nélkül a közösséget, a mindenséget, gyógyíthatunk, adhatunk tudásunk szerint, mint kérdőre vonni egymást és másoktól várni a megoldásokat még saját üdvösségünkre is.
Arról nem is beszélve, hogy bennük nincs meg a világmegváltás apró szándéka sem. A világot mindenki magának hozza létre, és váltja is meg. A mesterek világa meg már meg van váltva, ők váltották meg maguknak. A másik meg hogy tisztában vannak a szabad akarat fogalmával, semmilyen motiváció nincs bennük, hogy beleszóljanak mások életébe. Ha megnézzük ezeket a mestereket, egyikről sem halljuk, hogy járta volna a világot és mászott volna bele mások elméjébe. Ha a tanítvány elment hozzá és kérdezett, természetesen válaszolt - persze akkor sem mindig, van hogy csak ül tovább némán ezzel sugallva a tanítványnak, hogy neki is talán egy kicsit csendben kéne lennie, és megnyugodnia, hogy rájöjjön nem válasz kell a kérdésre, hanem rájönni, hogy nincs is kérdés.
Mégegy: Honnan tudjuk, hogy nem buliztak, és ünnepeltek soha együtt? :P Azért mert erről egyik könyv sem ír? Mik vagyunk mi, hogy csak könyveknek hiszünk? Az, hogy ezekről nem tudunk, az inkább azok sara, akik összeszedték a mesterek tanításait könyvbe. Ezeknek a "szerzőknek" volt az az érdeke, hogy pénzt, meg hírnevet csináljanak maguknak a mesterek szavaiból összeollózott könyvükkel. Persze, hogy nem írják le, hogy melyik mester hogyan szórakozott, mert akkor nem vennék a könyvüket, hisz "á a mester is bulizott, akkor semmi teendőm, ugyanolyan ember, mint én, mit akar tanítani nekem..."
A szerzők érdeke, hogy megvegyék a könyveket, nem a mestereké. A mesterek nem is publikáltak semmiféle Titok, meg hasonló maszlagokat. Ők eleve folyton együtt vannak azáltal, hogy elérték a tiszta egység állapotát. És nemcsak egymással, mindenkivel és mindennel együtt vannak. És pont ezt mondják, hogy ők semmivel sem különbek, mint mi. Ezt a szerzők érték el, hogy mi külön fajként tekintünk a megvilágosodott emberekre. A mesterek meg közben mindig azt mondták, hogy mind megvagyunk már most is világosodva, csak nem vesszük észre. Semmilyen hogyant nem tanítanak, amiből ennyi könyvet kellett volna írni, annyit mondanak csak: csináljuk! A hogyanról sose mondanak semmit, mert a hogyan az személyre szabott. A hogyanokat már a szerzők ollózzák össze, hogy kiadjanak egy hiperkirály ezokönyvet...
Szóval egyet értek kedves Diamlah, sokkal inkább magunkba kéne néznünk, hogy miért nem magunknak hiszünk, miért csak mások által leírtak alapján jövünk rá, hogy bennünk is mocorog valami, és kezdünk el hinni magunkban, minthogy megkérdőjelezzük a mesterek életét.
Egyébként ajánlom figyelmetekbe Dan Millman A békés harcos útja című könyvét, leírja, hogy hogy berugtak Szókratésszel, a mesterével. Ha már nagyon erről akartok olvasgatni. De semmiképp se a filmet nézzétek meg, mert az pont a könyv kifordítása, és a végét, a lényeget pont ki is hagyják belőle. Egy zseniális könyvből alkottak egy szörnyű filmet.
Még jó,hogy akadnak akik átlátnak a szitán:)
Elismerésem.
Pontosítok: még jó hogy átlátszó a szita :)
Már akinek:D
"Miért nem kapcsolódnak egymáshoz a spirituális tanítók?"
Domináns oroszlánok nem zavarják egymást :) Meg aztán valószínűleg nem mindenben értenének egyet, és ez esetleg vitát szülne köztük. Már csak azt hiányozzon, hogy ezzel mutassanak példát a többieknek :)
Tegyük hozzá, hogy ezzel ez erővel a többi ember is összeülhetne "megmenteni" a világot (van is néha próbálkozás erre), nem csak a megvilágosodott tehetné ezt. Másfelől meg, miért kéne nekik összeülni? nem biztos, hogy feltétlen ez a céljuk, a magas tudatosságnak sem hiszem, hogy mindenképpen a tanítás igényével kell járnia.
Hát igen,a ,,tanítás igénye'',már egót feltételez.
Hm... az miért lenne baj?
Ezt írtam volna,hogy ,,baj''?:)
Nem, de úgy írtad (legalábbis nekem úgy hangzott), mintha a megvilágosodott szemszögéből véve az ego megléte egy problémát jelentene.
Az ő szemszögéből az nem probléma,mert nincs:) Ha valóban megvilágosodott,és az isteni énjében leledzik.Ezért kell az ,,üresség'',ami ellen úgy tiltakozol. Nemhogy egó nincs,de semmi sem ,ami itt volt.Az a világ nem ez a világ.
Amikor alszol,álmodsz,egy komplett világod van és amikor felébredsz,eltűnik minden,megszűnik az a világ,igaz?/mert már ebben vagy/
Ugyanaz a szitu,ha az isteni énedre ébredsz fel. Ez a mostani pedig tokkal vonóval eltűnik.
Ez hívják megvilágosodásnak,minden egyéb pedig valamilyen spirituális élmény,amire jó esetben csak emlékezhetsz,hogy ,,megvolt''.
Ez a megvilágosodás szempontjából elég vicces feltevés,hogy ,,megvolt'':)
Gondolj már ebbe bele:)
Hát az az üresség nekem inkább tűnik egy "univerzalitásnak", vagyis az abszolút objektívum minden létezővel és nem létezővel benne. Semmiképpen sem üresség mert akkor nem lenne semmi se, mi se akik itt beszélünk. Szerintem az üresség annak az illúziója, hogy "olyan mint ha nem lenne semmi se". Pedig itt az "üresség" pusztán a Tudat tisztaságaként jelenik meg. A legtisztább "világnézetemben" valóban ez jelenik meg, de abban egyben maradéktalanul benne van minden más is.
"Ugyanaz a szitu,ha az isteni énedre ébredsz fel. Ez a mostani pedig tokkal vonóval eltűnik."
Szerintem nem tűnik el, csak kiegészül a "maradékkal".
A minden és a semmi ,és ez egyszerre.
Ezért nem osztogatják ezt a sarki közértben,mert egyáltalán nem olyan egyszerű dolog,ahogy ezt mostanság próbálják beállítani:)/
,,akkor nem lenne semmi se, mi se akik itt beszélünk. ''
Szerinted ,aki nem tud az oldalról,nem ismer egyikönket sem,annak a számára mi létezünk?
Nem létezünk,mert nem vagyunk /benne/ a tudatában. Attól én még létezem,mert tudok magamról,viszont ,aki nem ismer ,sosem látott,hallott felőlem,annak én nem létezem:)
Akkor hogy van ez? És ez csak egy egyszerű példa,még semmi köze a megvilágosodáshoz.De most nem folytatnám,ha nem haragszol:)
Ez elég egyszerű: Azért nem létezünk a számára mert nem érzékel minket, így az ő tudatában épp nem vagyunk benne. Az Ő tudata, jelen esetben viszont ez a testét és a környezetét jelenti. Vagyis azért mert nem tud rólunk. Azonban a világegyetem "tudatában", az objektív valóságban benne vagyunk mindannyian. Csak a kisgyerek hiszi azt, hogyha ne lát mert betakarta a szemét, akkor őt sem látják. Valójában meg csak a saját szubjektív érzékeléséből indul ki, mert még nem alakult ki az objektív tudatossága. Így van ez hát :)
Nem haragszom... :)
Én sem:D,mert a megvilágosodásnál nincs objektum....sajnos...nem tehetek róla...
Objektív tudatosság?...ez érdekes.Tudatos csak én lehetek,a szubjektum.
Már egy Egység élménynél is eltűnik az objektum...A szubjektum tudatossága objektív, hogy érted ezt?:)
Amelyik Megvilágosodásnál nincs objektum, akkor az az amelyik még nem foglalta magába a formát csak a forma nélkülit. Végül is az egy "fél megvilágosodás". A végső állapot nem nélkülöz semmit se, különben ellentmondásos lenne.
Objektív tudatosság benned van ugyanúgy, ha abból indulunk ki hogy ha képes vagy a magad mércéjéből kiindulva objektíven figyelni a dolgokra. Egyébként meg objektívumnak tekinthető maga az abszolút világegyetem is.
"Már egy Egység élménynél is eltűnik az objektum.."
Őőő... melyiknél? Annál az egység élménynél ahol nincs objektum ott el is tűnk nyilván (pl. mély, "bezárt" meditációban), ahol meg van (éber és "nyitott" tudatosságban) ott meg van :)
Jaj.....''ha képes vagy a magad mércéjéből kiindulva objektíven figyelni a dolgokra.''
A magam mércéjéből kiindulva:)...pont ezért nem lehetek soha igazán objektív...
,,Egyébként meg objektívumnak tekinthető maga az abszolút világegyetem is.''
Most az Abszolut,vagy a világegyetem?mert a Világegyetem,az nem az Abszolut,mert megnyilvánult,,,szóval ez így nem lesz jó,
így nem lehet beszélgetni,ne haragudj.
De lehetsz, csak épp nem úgy ahogy hétköznapi értelemben gondoljuk (nem a mindent tudást kell itt érteni) :)
Az Abszolút Világegyetem maga az abszolút, azért írtam oda, hogy világegyetem mert a világ is abszolút természetű valójában. Itt most nyilvánvalóan nem csak a saját világunkra, hanem a világok végtelenségére gondoltam.
De ne akadjunk fel a szavakon, mert szerintem tudod, hogy mire gondolok.
Ádám ,ne haragudj,ha nem akarunk folyamatosan elbeszélni egymás mellett,akkor egyszer már muszáj lesz felszámolni ezt a folyamatos fogalomzavart.
Nem mondhatod a világegyetemre ,hogy abszolut,mert
akkor Istent lefokozod a világegyetem szintjére,pedig az abszolut jóval több ennél,a Minden.
A világegyetem,csak végtelen,és megnyilvánult,
Az abszolut pedig a minden,de ugyanakkor megnyilvánulatlan.Pont ez a lényege.
A minden és a végtelen az messze nem ugyanaz.
És ne védd ki ezt azzal ,hogy szőrszálhasogatás.
Ha komoly dolgokról akarsz beszélni,márpedig te folyamatosan arról akarsz,akkor be kell tartani bizonyos játékszabályokat,amik nélkül nem lehetséges
értelmesen beszélni,és persze nincs is értelme.
Ebben az esetben nem lehet nagyvonalúskodni,hogy így értsd ,meg úgy,mert ha mindenki úgy érti ,ahogy akarja,nem azt amit az a fogalom /,,közmegegyezés''
szerint/ jelent,akkor abból egy nagy káosz lesz,és akkor miről és főként minek beszélünk?
Még az egységélményről:) Ádám.
Mint ahogy az elnevezése is mutatja,EGYSÉG,vagyis nincs más,ami nem én lennék,nincs objektum,mert befogadtam mindent,eggyé váltam vele.
Hiába gondolod ,hogy ez csak meditációban fordulhat elő,mert ez ugyanúgy meglehet a hétköznapi tudatállapotból kiindulva is,úgy elérve ezt az állapotot.
Nincs objektum,csak a szubjektum,mert minden én vagyok,teljes befogadás,azonosulás.
Mi a problémád ezzel? Próbáld meg ,nem kell medi se,csak szemlélődj. Akár a városi forgatagban is ,,belecsúszhat'' az
ember ebbe az állapotba,ha már nyugodtabb körülmények között ez többször sikerült.
Egyszerűen az zajlik itt,hogy önmagadként ismered fel a dolgokat,tehát megszűnik az elkülönülés,csak te vagy/minden/ nincs objektum.
Hogyan lehetne egység az objektum meglétével?
Ezt hogy gondolod? A kettő ,/ én és az objektum/,hogyan egy?
Pont a lényegétől akarod megfosztani a dolgot:)
Először meg lehet próbálni csak egy tárggyal,hogy ,,összeolvadsz'' vele,eggyé válsz,befogadod.
Azután kicsit többel,mondjuk amennyi a látóteredbe befér.
Aztán lehet tágitani,egyre nagyobb ,,dolgok '1befogadásával.
Az a lényeg,hogy ne legyen az objektumtól elkülönülés,hanem magadként ismerd fel,éld át.
Próbáld meg és akkor nem fogsz már ezen vitatkozni:)